Jézus ugyanis újra feltárta előttük, hogy az Ő megáldoztatásának ideje elérkezett, az ellenségei kezébe fog kerülni, meg fog halni, de harmadnapon fel fog támadni, és újra találkoznak egymással.
A tanítványok mindebből csak azt értették meg, csak azt jegyezték meg maguknak, hogy Jézus meg fog halni, és ez teljesen elcsüggesztette őket.
Ezért Jézus megpróbálta elterelni a figyelmüket egy másik eseményre, ami majd boldog reménységgel tölti el a szívüket.
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek? Higgyetek Istenben és higgyetek én bennem”, mondotta nekik.
Ezzel azt is hangsúlyozni akarta, hogy ne feledjék el, Isten ott is talál megoldást, ahol az emberi értelem már semmilyen kiutat sem talál.
Ezért minden aggodalmukat bátran tegyék le Isten kezébe és az Ő kezébe, higgyenek és bízzanak Benne.
Cserébe az Ő békességét adja a szívükbe, olyan békességet, amit a világi körülmények sem tudnak megzavarni.
Pál apostol azt mondja, hogy ez a Jézus által készített hely olyan lesz, „amit szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek”. I. Kor. 2,9.
Ez a helykészítés viszont sokkal inkább arra vonatkozik, hogy a főpapi szolgálata által a mennyei lények között elveszített helyünket állítja helyre.
Ahogy a mindennapi életünkben használjuk azt a kifejezést, hogy ‘semmi helye sincs közöttünk’, akként használja ezt a Biblia is. Jel. 12,8.
Jézusnak tehát ezt az eljátszott helyünket kell visszaállítani a főpapi szolgálata által.
Ezért mondta a tanítványainak azt, hogy „higgyetek Istenben és higgyetek én bennem”.
Ezért ettől kezdve úgy az apostolok, mint az általuk alapított keresztény Egyház, minden időben ezzel a reménységgel volt, hogy egyszer Jézus vissza fog jönni értünk.
Ez olyan találkozás lesz Jézussal, amikor már többé nem kell elválni, hanem az örökkévalóságon át együtt maradhatunk és együtt élhetünk Vele.
Ez a körülmény egyeseket arra indít, hogy gúny tárgyává tegyék a Jézus visszajövetelének reménységét.
„Ezt mondják: Hol van az Ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva”. II. Pét. 3, 4.
Ilyen emberek már az apostolok napjaiban is voltak, nemcsak a xx. században.
Válaszában Péter azt mondja, hogy az ilyenképpen gondolkodók „kész-akarva nem tudják” azokat a dolgokat, amiket pedig tudhatnának ezzel az eseménnyel kapcsolatban. II. Pét. 3,5/a.
Végül pedig leszögezi: „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson”. II. Pét. 3,9.
Isten végtelen szeretete és türelme nyilatkozik meg abban, hogy még eddig nem történt meg.
Talán mi is azok között lennénk, akiket nem részesíthetne üdvösségben, ha már most visszajönne.
Éppen ezért, Péter apostolnak ezek a szavai egy önvizsgálatra kell késztessen bennünket.
Vajon mi személy szerint hogyan állunk Isten vizsgáló tekintete előtt?
Rendezett-e a kapcsolatunk Istennel, naprakészen?
Reménnyel vagy félelemmel gondolunk Jézus visszajövetelének eseményére?
Isten sokkal inkább azt várja, hogy fogadd be szívedbe azt, Aki szentté tud tenni.
Azt várja, hogy úgy ahogy vagy, borulj le elé, és valld meg bűneidet és tehetetlenségedet.
„Mint tehetetlen, bűnös emberek jelenhetünk meg előtte, és bűnbánólag lábaihoz borulhatunk. Szeretetének karjaival átölel, sebeinket bekötözi, és minden tisztátalanságainktól megtisztít, mert ebben gyönyörködik.” (Jéz.v.út. 36,3.)
Isten nagyon világosan mondja el az egyetlen megoldást, amely népe számára a végső jót biztosíthatja: II. Krón. 7,14.
Egyik oldalon az Isten által ajánlott megoldás érdekében határozott lépéseket vár tőlünk Isten.
Megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik.
Könyörög és keresi az én arcomat. (Ésa. 59,2.)
Felhagy az ő bűnös életmódjával.
A másik oldalon viszont arról biztosít bennünket Isten, hogy Ő is közeledni fog hozzánk és velünk lesz.
Én is meghallgatom őket a Mennyből.
Megbocsátom bűneiket.
Megszabadítom földjüket.
Amikor Jézustól megkérdezték a tanítványai, hogy „Mond meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? És micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?” Mát. 24, 3.
Válaszában Jézus el kezdte sorolni azokat az eseményeket, amiknek be kell következnie a társadalmi, a politikai, a gazdasági, a vallásos életben, és a természet világában.
Végezetül pedig azt mondta, hogy amikor „mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt”. Mát. 24,33.
Olyan
esemény fog akkor történni, amely rendkívüliségében egyedülálló az emberiség
történelmében.
"Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből, és feltámadnak először akik meghaltak a Krisztusban. Azután mi, akik élünk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe, és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk." I. Thess: 4,16-17.
Rendkívüliségét csak fokozza az a tény, hogy nem abban az állapotban fognak feltámadni, mint ahogyan meghaltak, mert a feltámadás egy csodálatos átalakulást tartogat számukra.
Az
első csoda az lesz, hogy "ez
a romlandó test romolhatatlanságot ölt magára". I.
Kor: 15,53/a.
A
feltámadás által megszabadulnak a "halál
fullánkjától", amely betegség és egyéb más módon van ott minden
sejtünkben, és nem tudunk tőle megszabadulni.
A halhatatlan szónak a Bibliában két jelentés-tartalma van.
Abszolút
halhatatlan csak az Isten. I. Tim: 6,16.
Azért
mondható abszolút
halhatatlannak, mert az élete önmagában van, vagyis nem mástól
kapott, ezért az élete nem függ senkitől sem. Ján: 5,26
Ugyanakkor viszont halhatatlannak mondunk mindenkit, aki nem áll a halál uralma alatt.
A halál és a halhatatlanság ugyanis két ellenpólus.
A
halált csak azóta ismeri az Isten által teremtett világ, amióta bűnt, mert a
halál a bűn következménye. Róm: 6,23.
Ha majd egyszer megszűnik a bűn, akkor törvényszerűen megszűnik a halál is.
Ha pedig már nincs többé halál, akkor csak élet van, - bár függőségi szinten - és ezért nevezhető ez az állapot halhatatlanságnak.
"Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez." Fil: 3,21.
A bibliai dicsőség a szív tiszta és szent állapotát fejezi ki.
Istennel
kapcsolatban is azt jelenti, hogy a tiszta és szent jelleme és természete. II.
Móz: 33,18. 34,6-7/a.
Ebből
adódóan a Jézus követőivel kapcsolatban is ezt kell jelentenie, vagyis azt,
hogy az Isten dicsőségének
megnyilatkozása, az a krisztusi természet visszatükröződése. Ésa:
60,1-2. II. Kor: 3,18.
Csak az Isten jellemére átalakult ember esetében érvényes ez a kijelentés
A feltámadáskor tehát a belső vagyis a lelki természetünket is megtisztítja Jézus a bűn minden hajlamától és gyengeségétől.
Ez az ígéret azt jelenti, hogy ekkor a lelki tisztaságunkban hasonlóvá leszünk Krisztushoz.
Az
átváltozásnak ezt a csodáját viszont nemcsak a feltámadott igazak élik át,
hanem azok is, akik halált nem látva érik meg Jézus dicsőséges visszajövetelét. I.
Kor: 15,51-52/a.
Az
a tény, hogy Jézussal helyet cserélve Isten fiaivá lettünk, egy csodálatos
jutalmat helyez kilátásba. Róm: 8,14-17.
Ez az ígéret azt jelenti, hogy a megváltottak nem egyszerűen csak mint Istennek teremtményei élhetnek az újjáteremtett Földön, hanem mint Istennek fiai.
Ez
a minősítés azt jelenti számukra, hogy "örökösei
Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak".
Ma még nem tudjuk pontosan, hogy ez az ígéret konkrétan mit is jelent majd akkor.
De hogy Jézus mennyire komolyan gondolja ezt az
ígéretet, az kitűnik abból, hogy Ő is ígéretet tesz, hogy a királyi székében
együtt ülhetünk majd Vele. Jel: 3,21.
A választást és a döntést ránk bízta Isten.
Ma még mindenki választhat és dönthet.
Jézus mindenkinek a személyes döntését fogja elfogadni és jóváhagyni.
Döntésünkkel azonban annak következményeit is vállalnunk kell.
Segítsen a jó Isten, hogy mi mindannyian az életet válasszuk, Jézussal együtt élve az Isten fiúság csodálatos ígéreteit.