Máté 13,24-43.
| I. A jelképek azonosítása | II. Az ellenség magvetése |
|
 |
|
| III. Mit tegyünk a konkollyal | IV. A konkoly sorsa Isten kezében |
Máté 13,24-43.
| I. A jelképek azonosítása | II. Az ellenség magvetése |
|
|
|
| III. Mit tegyünk a konkollyal | IV. A konkoly sorsa Isten kezében |
Ha a szántóföld a világot jelenti, akkor kétféle ember van benne; jó és rossz, keresztény és nem keresztény.
“Krisztusnak ez a példázata a világban lévő gyülekezetét jelképezi.” (KP 39,2)
Mivel az elmondott történet által az Isten országát akarta példázni Jézus.
Bár a Szentlélek az egész világon jelen van és mindenütt munkálkodik az emberi szívekben, de növekedni és gyümölcsöt teremni csak a gyülekezet közösségében lehet.
Szeretetet adni csak közösségben lehet, a Szentlélek csak így termi a gyümölcsét.
Aki a jó magot veti, az az embernek Fia.
A jó Magvető szolgái a gyülekezetben lévő tevékeny tagok, akik szorgalmasan végzik a Jézus által meghagyott munkát, az evangélium hirdetését
Aki a konkolyt veti az az ördög, a gonosz lelkek.
A jó mag az Isten országának fiai, illetve az Isten Igéjének magvai.
A konkoly pedig a gonosznak fiai, illetve a sátáni jellemvonások.
Az aratók pedig az angyalok lesznek Jézus dicsőséges visszajövetelekor.
Behoz a gyülekezetbe olyanokat, akik csak vallják Krisztus nevét, de a jellemét megtagadják.
Az emberi szívekbe hullott igemagvak mellett kísértései által igyekszik kialakítani olyan bűnöket és jellemhibákat, amik felnövekedve elfojtják bennünk az Igét, hogy ne teremhessen gyümölcsöt.
A látszatkeresztények által rossz színben próbálja feltüntetni a gyülekezetet és Isten ügyét.
Az általa uralt megtéretlen emberekkel zavart kelt és nehézségeket támaszt.
Mivel a gyomnövény fejlődése erősebb és gyorsabb mint a nemes növényé, ezért fölé tud nőni és el tudja nyomni azt, - általában így van ez a lelki élet területén is.
Sátán a rossz jellemvonású emberek által igyekszik uralni a gyülekezet légkörét.
Amikor az emberek alusznak, akkor jön az ellenség, hogy a konkolyt bevesse a jó magok közé. 25. vers.
Jézus tanításának üzenete az, hogy konkoly csak azért kerülhet be Krisztus gyülekezetébe, mert a gyülekezetben lévők lelkileg nem éberek, hanem inkább alszanak.
Az általános közömbösség tartja alvásban a gyülekezetet, ezért eredményes Sátán.
A Palesztina vidékén konkolynak nevezett növény annyira hasonlított a fejlődésben lévő búzához, hogy általában nem lehetett megkülönböztetni őket egymástól.
Csak a kalászok érésének időszakában kezdett különbség mutatkozni a kétféle növény között. 26. vers.
Amíg a búza kalásza egyre vastagabb lett a benne fejlődő szemektől, addig a konkoly kalásza megmaradt továbbra is vékony állapotában, mivel a konkoly gyümölcse nem olyan mint a búzáé.
A kétféle lélek gyümölcsei is így különböznek egymástól.
Amíg a búza kalásza lefelé fordulva meghajolt a benne lévő szemek súlya alatt, addig a konkoly kalásza továbbra is egyenesen tartotta magát.
A szakképzett szolgák azonban már a növekedés és a fejlődés időszakában felismerték a búza között lévő konkolyt.
A konkoly-emberek rossz és zavaró élete és befolyása sohasem mutatható ki úgy, hogy azt mindenki tisztán lássa.
A többi keresztényhez hasonló élete közé rejti el a gyülekezetet zavaró és fertőző bűneit és rossz jellemét.
“Krisztus szolgái szomorkodnak, ha látják, hogy a gyülekezet őszinte és hamis hívők keveréke. Vágyakoznak a gyülekezet megtisztítására. A gazda szolgáihoz hasonlóan hajlandók volnának a konkolyt kiszaggatni.” (KP 40,1.)
Mivel mi csak a látszat alapján tudunk másokat megítélni, ezért hiányos az ismeretünk.
Mi ugyanis nem ismerjük, hogy mi van egy-egy ember szívében.
Ezért esetenként olyanokat is eltávolítanánk a gyülekezetből, akiket pedig Jézus éppen magához akar vonni.
Lépésünkkel a remény utolsó sugarától is megfosztanánk ezeket a küzdő embereket.
Mivel a konkoly gyökerei szorosan átfonják a jó gabona gyökereit, ezért a konkolyt nem lehet kigyomlálni a jó gabona veszélyeztetése nélkül.
A konkoly-emberek általában szoros kapcsolatot építenek ki a gyülekezetben néhány őszinte tanítvánnyal.
Mivel a látszathívők valódi jelleme nem mutatkozik meg teljesen, ezért ha a gyülekezetből kizárnánk őket, akkor néhányan megbotránkoznának, akik egyébként állhatatosak maradtak volna az Istennel való közösségükben.
Azért nem, mert a fegyelmezés jogát és kötelességét maga Jézus ruházta rá az Egyházra. Mát. 18,15-18.
“Krisztus világosan tanította, hogy akik nyilvánvalóan bűnös életet folytatnak, azok legyenek kizárva az Egyházából, de nem ránk bízta, hogy az emberek jelleme és indítóokai felett ítéletet mondjunk. Sokkal jobban ismer bennünket, semhogy ezzel megbízhatna.” (KP 40,2.)
Az aratásig, ami bizonyos vonatkozásban az emberi világ végét jelenti. 39. vers.
Ez a vég először a kegyelem idő végét jelenti, amikor Jézus a vizsgálati ítéletének végén megmásíthatatlan ítéletének kimondásával szétválasztja a jókat és a gonoszokat. Jel. 22,11.
Másodszor viszont az Ő dicsőséges visszajövetelekor fog beteljesedni, amikor a szétválasztás munkájában az angyalok fognak segíteni Neki. Mát. 25,31-33. 39. vers.
Ha a látszatkeresztény konkoly-mivolta teljesen nyilvánvalóvá lett a gyülekezet közössége előtt, akkor is megtörténhet a különválasztása.
Ebben az esetben újra a gyülekezeti fegyelmet kell alkalmazni, hiszen nyilvánvalóvá lett a bűnös életmód.
Ettől kezdve már egyértelműen gyomnövénynek kell tekinteni és nem konkolynak, hiszen nyilvánvaló mindenki előtt a többitől való különbözősége.
A konkolyról szóló példázat nemcsak az emberekkel szembeni eljárását szemlélteti Istennek, hanem Sátánnal és az elbukott angyalokkal szembeni magatartását is.
Sátán az őscsaló volt az első konkoly Isten kertjében.
Még isten hűséges angyalai sem ismerték fel jellemét a maga teljességében.
Ez volt az oka annak, amiért Isten nem semmisítette meg Sátánt azonnal.
Megkímélte a bűn szerzőjének életét, hogy jellemét tökéletesen kifejleszthesse.
“Hosszú korszakokon át okozott gyötrelmet Istennek a gonosz munkájának szemlélése”, miként szolgái is aggodalommal szemlélik a konkoly-emberek romboló befolyását.
“A konkoly együtt növekedhet a búzával, s élvezheti a napfényt és az esőt.” (KP 42,3.) Mát. 5,45.
A bevetett állapotában nem történik vele ilyen átváltozás, a konkoly sohasem lesz jó maggá, és fordítva sem.
Minden mag önmagában hordozza a belőle fejlődő növény összes tulajdonságát és természeti adottságait.
Csak az újjászületés illetve az ezt követő újbóli elvetés hozhat változást minden mag életében és természeti adottságaiban.
A példázattal Jézus nem akarja kizárni az isteni kegyelem átalakító hatalmát, csak nem tér ki erre, mert nem ennek bemutatása a célja ezzel a történeti példával.
Isten nem rendeli el eleve (nem predesztinálja) senkinek sem a sorsát, Ő mindenkinek megadja a jogot és a lehetőséget a választáshoz. Ezék. 18,21-24.
A megigazult ember is elveszítheti az Isten előtti 'státuszát', ha nem tart ki mindvégig hűen. Mát. 24,13.
De a “gonosznak fia” is megtérhet minden ő vétkéből az isteni kegyelem hatására, de akkor Isten egy új életet kezd el benne, vagyis újra beveti őt a kertjébe, vagyis a gyülekezet közösségébe. Ezék. 18,21-22.
“Örök sorsunkat a jellemünk dönti el”, Vagyis Isten a belső értékeink alapján tesz különbséget ember és ember között.
Míg egyik oldalon egy táborba sorolja az igazakat a szentekkel, addig a másik oldalon az igazságtalant a fertelmesekkel köti össze. Jel. 22,11.
Ezzel a csoportosítással mindkét tábor jellemét és természetét is minősíti Jézus.
A másik nagy szétválasztáskor is a belső értékek és az indítékok alapján tesz különbséget a két csoport között. Mát. 25, 35-36. 42-43.
“A kegyesség látszatát keltő bűnösök keveredhetnek egy ideig Krisztus követőivel, a keresztény külszín is megtéveszthet sokakat; a föld aratásakor azonban jók és gonoszok között semmi hasonlóság sem lesz. Láthatóvá lesznek majd azok, akik bár csatlakoztak a gyülekezethez; de nem volt közösségük Krisztussal.” (KP 42,2.)
A konkoly, vagyis a Gonosz fiai tűzbe vettetnek, a “tűznek tavában” semmisülnek meg végleg. Mát. 25,41.
A jó mag, vagyis az Istennek fiai pedig összegyűjtetnek a mennyei otthon számára. Mát. 25,34.
Abba az otthonba viszi el őket Jézus, amit mennybemenetele óta készített számukra. Ján. 14,1-3. I. Kor. 2,9.