Márk 4,26-29.
| I. A hasonlatok azonosítása | II. A magvetés törvényszerűségei |
|
||
| III. Jézus magvetése a mi életünkben |
A gazda, aki “sarlót ereszt, mert az aratás elérkezett”, Krisztust jelképezi.
A magvető elsősorban Jézus, de azokat az embereket is jelképezi, akik Krisztus szolgálatában együtt dolgoznak Vele az Ige magjának vetésében. Mát. 13,37. Márk. 4,14.
A jó mag Isten Igéjét jelképezi. Márk. 4,14.
De vonatkozik az Isten országához tartozó emberekre is, akik a Szentlélektől születtek. Mát. 13,38.
A jó föld az emberi szívet jelképezi. Mát. 13,19. - illetve az egész világot, ahol embereket tud befolyásolni Isten Igéje. Mát. 13,38.
Az aratás elsősorban arra vonatkozik, amikor egy ember szívében beérik az isteni Ige, és megtermi a Lélek gyümölcsét. Mát. 13,23.
Erre vonatkozik Jézusnak az a kijelentése, hogy “Az aratni való sok, de a munkás kevés”. Mát. 9,37-38.
Végezheti a magvető ember, aki végig kísérte az elvetett Ige útját az emberi szívben.
Végezheti az utolsó órás munkás is, aki már csak az aratásban veszi ki a részét, az utolsó nagy aratásban, a késői eső kiárasztása és a kegyelemidő lezárása közötti időben.
Végezni fogják az angyalok is, Jézus dicsőséges visszajövetelekor, amikor az összes igazak feltámadnak. Mát. 13,39.
Jézust is aratóként mutatja be János apostol. Jel. 14,14-16.
A magban csírázó erő van, Isten által bele teremtve.
Az emberi szívbe hullott isteni magban is.
Az újjászületett emberben is, ha Isten veti be őt az általa kiválasztott környezetbe.
A talajban is ott van a mag számára szükséges életenergiát biztosító isteni erő.
A Teremtő által betáplált életfolyamatot csak a Teremtő indíthatja el.
Ha az Ige magva az emberi szívbe hullik:
A talaj előkészítése és a mag elvetése.
Az elvetett mag számára gondozni és ápolni kell a földet. I. Kor. 3,6.
Ha az újjászületett embert veti be Isten a szántóföldjébe.
“A növény mélyen a földbe ereszti gyökereit, mi is gyökerezzünk mélyen Krisztusba.” (KP 36,2.)
“A növény felszívja a harmatot, az esőt és a napfényt; mi is nyissuk meg szívünket a Szentlélek befogadására.” (KP 36,2.)
Csak a magvetés munkáját végezhetjük, amihez hozzátartozik a talaj-előkészítés, az öntözés és a gondozás is.
A szívbe került Igét csak az Isten tudja megeleveníteni és táplálni és fejlődését biztosítani.
A Szentlélek által biztosított növekedés eredményének a learatását is ránk bízta Isten.
“Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.” Mát. 9,37-38.
A magvető hittel végzi munkáját, mert látszólag mintha eldobná magától az értékes magokat.
Bízik azokban a tényezőkben, amiket Isten biztosított az elvetett mag számára.
Türelemre van szüksége, mert a mag egy darabig mozdulatlanul és észrevétlenül nyugszik a földben.
Ebben az életben nem biztos, hogy megtudjuk.
Ezt mi nem dönthetjük el sem pozitív, sem negatív vonatkozásban.
Mindenek előtt el kell halnia a földben a régi élet számára ahhoz, hogy új életre támadhasson fel.
“Először füvet hoz, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban.” Márk. 4,28.
“A fejlődés minden fokán tökéletes lehet az életünk.” (KP 36,2.)
Csak egyetlen célja van; az elvetett mag gyümölcsöt teremjen.
Újabb “magot adjon a magvetőnek, és kenyeret az éhezőnek”. Ésa. 55,10.
Krisztus jellemének a kialakulását az emberi természetben.
Életed pozitív példáit látva, mások is vágyakoznak Krisztussal együtt élni. Mát. 5,16.
Az átélt tapasztalataid segítséget jelenthetnek azoknak, akik hasonló helyzetbe kerültek.
Ha kész vagy időt áldozni, hogy megnyisd mások számára az életnek kenyerét, az Igét.
“Mert meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik.” Mát. 4,4.
Ahogyan az elvetett mag nem önmagáért csirázik, növekszik és terem gyümölcsöt, úgy a keresztény ember sem élhet csak önmagának.
Az olyan élet, amelynek középpontjában az ember saját énje áll, az nem növekedhet, és így nem is fog gyümölcsöt teremni Krisztusban.
A tőkével - azaz Krisztussal - való kapcsolat nélkül ez teljesen lehetetlen.
A társadalmi élet minden rétegének, különösen a gyülekezetben, a családban és az ifjúság nevelésében.
Az Istentől való teljes függőségünk tényét akarja tudatosítani bennünk.
Az igazság Napja, azaz Jézus nélkül mi sem tudunk létezni. Zsolt. 84,12. Ján. 15,5/b. Jer. Sir. 3,22-23.
Imádságaink által: “A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk”
Ha aggodalmaskodásunk helyett Jézus gondoskodására bízzuk magunkat. Mát. 6,30-31.
Az Isten által biztosított életfeltételek tudatos elfogadása és használata által
Ugyanúgy kellene engedelmeskednünk nekünk is az isten által adott törvényeknek.
Szomorú, hogy éppen az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember okoz zavart engedetlensége által a teremtett világban.
Teljesen Istentől függünk az élet minden dolgaiban.
Az emberek többsége hajlamos arra, hogy túlságosan bízzon önmagában, a képességeiben, az ismereteiben, a hatalmában, a gazdagságában, stb.
Isten úgy alkotta meg törvényeit, hogy nekünk minden területen összhangban kell élnünk és dolgoznunk vele és a Törvényadóval.
Ha az ember nem vet, akkor nem is arathat.
De hiába vet, ha a napfény, az eső és a harmat nem fejti ki életet adó hatását.
Nekünk is el kell végeznünk a kiszabott részünket, de a mennyei erők nélkül minden igyekezetünk hiábavaló lenne.
Isten, aki teremtette a magot, belehelyezte abba az élethez szükséges erőket, és a növekedést szabályozó törvényeket.
Így van ez az emberi élet megszületése és növekedése esetében is.
Jézusról azt tudjuk, hogy Ő testileg-lelkileg betöltötte a növekedést szabályozó törvényeket, ezért fejlődésének minden fokán tökéletes volt. Luk. 2,40. 52.
Jó irányba terelni a természetes hajlamaikat, és segíteni a megerősödésében.
Tanítani őket, hogy soha se legyenek mesterkéltek, hanem mindig természetesek.
Ennek érdekében nem szabad túlságosan központba helyezni őket az élet mindennapi dolgaiban.
Ne dicsérjük állandóan a szépségüket, vagy az okosságukat.
Ne ismételgessük túlzottan az értelmes megnyilatkozásaikat.
Olyan feladatokat adjunk nekik, amiknek elvégzése elégedetté teszi őket.
Életmódjukat és a környezetükhöz való viszonyulásukat a korukhoz mérten segítsük elő.
A kisgyerektől ne várjunk el felnőtt gondolkodást és viselkedést, az érett fiatalt viszont ne akarjuk kisgyerekként kezelni.
Elsősorban a szülő felelős Isten előtt azért, hogy a gyermeke miként fejlődik testben, lélekben és értelemben.
Másodsorban viszont a tanítók és mindazok az emberek, akik valamilyen szinten segíteni képesek, illetve befolyást tudnak gyakorolni a fejlődő gyermekre. (elősegíteni, visszafogni)
A társas kapcsolatainkban is azt fogjuk aratni, amit elvetettünk.
Ha elfojtjuk a lelkiismeretünk szavát, akkor a hitetlenség magját vetjük.
Minden cselekedet és minden szó egy-egy elvetett mag, amely valahol, valakinél gyümölcsöt terem.
Ilyen vonatkozásban tanácsolja Pál apostol a fiatal munkatársának azt, hogy “légy példa” . I. Tim. 4,12.
Ez a gyümölcs lehet jó vagy rossz, attól függ, hogy milyen magot vetettünk.
Látszólag szegényebb lett a kiszórt magok által, a valóságban azonban éppen ezzel biztosította a gyarapodását. II. Kor. 9,6.
“Óh boldogok, ti akik minden vizek mellett vettek.” Ésa. 32,20.
“Aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat.” II. Kor. 9,6.
“Adjatok, és adatik néktek: jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe.” Luk. 6,38.
“A gazda azzal őrzi meg magját, hogy a földbe veti. Ez áll az emberi életre is. Adni: életet jelent. Aki szabadon átadja életét Isten és embertársai szolgálatára; az megtartja azt. Akik e világban Krisztusért életüket áldozták; megtartják azt az örök élet számára.” (KP 52,3.)
Senki se gondolja, hogy a nyers, megmunkálatlan földterületre költözve azonnal arathat.
Csak komoly és kitartó talaj-előkészítő munka után következhet a magvetés.
“A szív ugarföldjét a Szentlélek befolyása töri fel.” (KP 53,2.)
Bennünket azonban esetenként felhasznál eszközként ebben a munkájában.