| I. A példázatok és a különféle hatásai | II. Isten célja a példázatokkal |
|
 |
|
| III. Néhány izgalmas kérdés |
Mát. 13,10-17.
A példabeszédnek vagy példázatnak nevezett beszédet és magyarázatot nevezhetjük hasonlatnak vagy összehasonlításnak is.
Olyan rövid beszédmódot jelent, amely által egy adott gondolatot a mindennapi életből vett szóképpel, hasonlattal vagy példatörténettel szemléltetünk és teszünk közérthetővé.
A példázat kifejezés gyűjtőfogalomnak tekinthető, amivel az egyszerű összehasonlítástól a művészi kidolgozottságú allegóriáig minden formát magába foglal.
Hasonlat, amikor egy tipikusnak tekinthető eseményt vesznek figyelembe az elmondásra szánt dolgok szemléltetéséhez alapul.
Egy bárány elvesztése az embernek olyan, mint Istennek egy ember elvesztése. Mát. 18,12-14.
Kinek szíve olyan, mint az oroszlánnak szíve. II. Sám. 17,10.
Metafora, amikor a mondanivalót egy hasonló fogalommal vagy dologgal mondjuk ki, de az elbeszélésben hiányzik a hasonlító szócska.
“Győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán...” Jel. 5,5.
“Ti vagytok a föld sója ...... a világ világossága” Mát. 5,13-14.
“Én vagyok az ajtó .... a jó pásztor.” Ján. 10,9. 14.
“Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá.” Ján. 6,51.
Allegória, amikor több metafora szemlélteti vagy személyesíti meg részletekbe menően a gondolatot és a mondanivaló lényegét.
Különösen Dániel és a Jelenések könyvének próféciáiban találkozunk vele.
“Te vagy az arany fej...”, mondta Dániel a királynak. Dán. 2,38/b.
Parabola, amikor a mondanivalót egy részletesen elbeszélt történettel összehasonlítva szemlélteti a tanító.
A tékozló fiú története. Luk. 15.11-32.
Az irgalmas samaritánus története. Luk. 10,30-37.
Szimbólumok, jelképek, amikor a mennyei dolgokat a földi világ egy-egy tárgya, eseménye vagy egyéb dolga fejez ki.
Ezt a példázatot nem elbeszélni kell, hanem bemutatni, így beszéd nélkül is állandóan hirdeti a beléhelyezett üzenetet.
A golgotai kereszt Isten szeretetének a szimbólumaként áll az emberek előtt.
A templomi szolgálatban található áldozati rendtartás tárgyai és eszközei.
Az úrvacsora jegyei, a keresztség, a lábmosás.
Voltak, akik számára az áldások forrását jelentette, mert csak így voltak képesek felismerni nagyon fontos, de ugyanakkor alapvető igazságot.
Így sokkal jobban fel tudták frissíteni emlékezetükben a Jézustól hallott igazságokat.
Mások számára a rejtett leleplezések alkalma volt az, amikor Jézus példázatokban beszélt.
Ezek az emberek az esetek többségében megszégyenülten hagyták el Jézus társaságát.
Mint a parázna nő esetében, amikor Jézus a porba írta le a bűneiket.
Esetenként viszont Jézus diszkrécióját jelentette az , hogy példázatban beszélt, ahelyett hogy nyíltan beszélt volna az emberek életét leleplező dolgokról.
Voltak olyan emberek is, akik egyáltalán nem értették, hogy mit mondott Jézus Simon farizeus házában a példázata által. – Pl: a Simon farizeus házában.
Jézus szerint az ilyen embereknek nem adatott meg, hogy megértsék. Mát. 13,11.
Mert ők már korábban bezárták szívüket Isten Lelkének befolyása előtt.
Nem Isten zárta el előlük ezt a lehetőséget, hanem a saját lelki állapotuk tette alkalmatlanná őket erre.
“Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” Mát. 13,15.
Ha a laodiceai üzenetre irányítjuk figyelmünket, akkor hasonló problémát fedezhetünk fel korunk Egyházában is.
Általában úgy gondolkodnak laodiceában, hogy “gazdag vagyok és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem” Jel. 3,17.
Ebből adódóan a Lélek szavát és üzenetét csak azok képesek meghallani és szívüket megnyitni, akiknek van fülük a hallásra. Jel. 3,22.
Mivel pedig sokan vakok is, ezért nem látják, hogy az önigazságuk ruhája alól kilátszik a mezítelenségük rútsága. Jel. 3, 17-18.
Felcsigázza az érdeklődést, és tovább gondolásra ösztönöz általa. Bír. 14,14. Péld. 10,26. 11,25-26.
A mindennapi életből vett példák lehetetlenné teszik, hogy az általuk szemléltetett igazságot elfelejtsük.
“Mivel tanításait az életből vett eseményekkel, tapasztalatokkal és a természettel kapcsolta össze, figyelmüket lekötötte és tudott a szívükre hatni. Később, ha rátekintettek azokra a tárgyakra, amelyekkel tanításait szemléltette, visszaemlékeztek a mennyei Tanító szavaira.” (KP 9,4.)
Így olyan dolgot is el lehet mondani, amit teljesen nyíltan megfogalmazva nem lehetne.
A szőlőmunkások példázata által azt mondta el, hogy mit fognak Vele tenni, pedig Ő a mennyei Gazda Fiaként jött el hozzájuk, és ennek milyen következménye lesz rájuk. Mát. 21,33-41.
Példázatokban dorgálta azok képmutatásait és bűnös cselekedeteit, kik előkelő helyet töltöttek be, s burkolt beszédeibe olyan metsző igazságokat foglalt, hogyha azokat nyíltan hangoztatta volna, akkor szavait mégsem hallgatva gyorsan véget vetettek volna munkásságának.” (KP 10,2.)
A tanításnak ez a módja lehetővé teszi a többfokozatú megértést, mert általában nem vagyunk képesek egyszerre megérteni minden részletet.
Bár tanítása által Jézus útba igazítja a hallgatók összességét, de a tanítványainak lehetőséget biztosít a tanítás mélyebb megértésére. Márk. 4,33-34.
Egyesek előtt úgy akarja elrejteni mondanivalójának a lényegét, hogy eközben mások világosan értsék meg azt. Mát. 13,10-11.
A szemléltetésnek ezen a módján olyan részleteket is meg lehet világítani, amit más módon nem lehet. Mát. 13,34-35.
“Krisztus... az ismeretlent közismert dolgokkal és az isteni igazságokat a mindennapi élet eseményeivel szemléltette.” (KP. 7,1.)
A példázatbeli történet vagy jelkép nem azonos azzal a valósággal, amit szemléltet.
A szemléltető példa általában teljesen ismert szokott lenni előttünk, a példázott dolog viszont nem.
Ezért mindenek előtt a példázatban rejlő szándékot és célt kell felismerni.
A legtöbb esetben csak egyetlen gondolatot szeretne hangsúlyossá tenni a példázat által.
Viszont soha sem szabad minden apró részlet mögött 'mélyebb értelmet' keresni, mert a példázatoknak nem ez a célja.
Esetenként pedig csak ihletett, azaz Istentől származó magyarázat alapján szabad értelmezni a példázatot. Mát. 13,36.
Pl: “Lőn pedig, hogy meghalt a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe.” Luk. 16,22.
Mikor viszik az angyalok a halottakat, - mit jelent Ábrahám kebele?
Szimbólumok és jelképek azonosítása csak a Biblia egyéb helyén adott kinyilatkoztatásai alapján történhet.
Az Édenben, közvetlenül a bűneset után, amikor a megváltás tervét legelőször ismertette a kétségbeesett emberpárral. I. Móz. 3,15.
Próbáld beazonosítani az Édenben adott allegorikus (több metafora) példázatot!
Asszony ..................................... Krisztus Egyháza II. Kor. 11,2. Eféz. 5,31-32. Jel. 12,1-6.
Kígyó ......................................... Sátán Jel. 12,9.
Asszony magva ......................... a megígért Szabadító, a Messiás (lásd: I. Móz 22,18. Jel. 12,2. 5.)
Kígyó magva ............................. a bűn, illetve azok az emberek, akik Sátántól és a bűntől áthatott életet élnek.
A kígyó fejére tapos ................. Ha a kígyó fejére taposnak, akkor elpusztul, így ez a kép Sátán halálára utal.
Sarkát mardosod ...................... Mivel a kígyó marása is halálos, így ez a kép Jézus golgotai halálára mutat.
Az Ószövetség templomi szolgálatában adott szemléltető példák és szimbólumok.
A földi templom minden tárgya, a benne folyó szolgálat minden eseménye szimbolikus jelentőségű volt. Kol. 2,17.
Izráel vallásos ünnepeinek két nagy köre, a tavaszi és az őszi ünnepek a két advent eseményeit voltak hívatottak szemléltetni.
Amit a testté lett Igén keresztül ismertet meg velünk Isten.
Isten önmagát szerette volna megismertetni az emberi formában megjelent Messiás által.
Az Istenség legtökéletesebb példája Ő, mert hiteles és tökéletes képet ad nekünk Istenről.
“Aki engem látott, látta az Atyát.” Ján. 14,9.
A Biblia írói közül szinte mindegyik használ valamilyen változatban képes beszédet.
Királyok könyvének írója jegyzi le azt a rendkívül szemléletes beszédet, ahogy az asszír király főembere próbálja szemléltetni mondanivalóját az Izráel királya előtt mondott beszédében. (hasonlat)
“Ebben a törött nádszálban bizakodol, Égyiptomban, melyhez ha ki támaszkodik, bemegy az ő kezébe és általlikasztja? Ilyen a Faraó, Égyiptom királya mindenekhez, a kik ő hozzá bíznak!” II. Kir. 18,21.
Ámós azt fejezi ki nagyon szemléletesen, hogy milyen kényszert érez a próféta, ha az Úr ad megbízatást számára. (metafora)
“Ordít az oroszlán: ki ne rettegne? Az én Uram, az Úr szólt: ki ne prófétálna?” Ámós. 3,8.
Jób pedig a siránkozását szeretné megindokolni a jelképes beszédével. (több metafora, vagyis allegória)
“Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem. Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?” Jób. 6,4-5.
A Példabeszédek könyve szinte csak ilyen képes beszédek gyűjteménye. (hasonlat)
“Mint a disznó orrában az aranyperecz, olyan a szép asszony, a kinek nincs okossága.” Péld. 11,22.
“Mint a felhő és szél, melyekben nincs eső: olyan a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal.” Péld. 25,14.