Az egyetlen megoldás Jézus – 14

Isten házának megtisztulása

I. Engesztelési nap Izráel gyakorlatában

1. A próféciák alapján mit mondhatunk arról a történelmi korról, amiben most élünk, milyen jelentősége kell legyen ennek az időszaknak az életünkre?

–  Dániel időpróféciája alapján abban a történelmi korban élünk, amikor Jézus főpapi szolgálatában a szentély megtisztítása történik a Mennyben. Dán. 8,14.

–  A mennyei Szentély megtisztításának ezt az eseményét jelképezte az ószövetségi templomi szolgálatban a nagy engesztelési nap eseménye.

–  Azt a szolgálatot, amit Izráel idejében a földi templomban végeztek, az évenkénti körforgásában két fő részre lehet szétválasztani.

–  A naponként végzett szolgálatokra, és az évenkénti szolgálatokra.

–  A naponkénti szolgálat eszközölte azt, hogy a bűnös megszabadulhatott bűneinek terhétől, mert feltételes kegyelmet kapott Istentől a bűnbocsánat által

–  Az áldozat halála le vette róla bűneinek terhét, többé már nem őt terhelte az.

–  Ezzel a kegyelemmel azonban nem lett eltörölve a megvallott bűne, hanem csak megbocsátva.

–  A közbenjárást végző pap szolgálata által pedig át lett ruházva a templomra a vétkező megbocsátott bűne.

2. Mi volt a rendeltetése az engesztelési napnak, miért emelkedett ki Izráel ünnepei közül, miért nevezték ez a napot „ünnepek-ünnepének”?

–  A jelentőségét az adta, hogy ezen a napon tisztították meg a templomot az egész évben átruházott bűnöktől, ezért ez a nap lett Izráel életének a legjelentősebb ünnepe: 3Móz. 23:26-32.

–  Különleges jelentősége miatt böjtöléssel és önmegtagadással kellett a népnek elkülöníteni ezt az időszakot, „sanyargassátok meg magatokat". 27. vers

–  Azért volt ez mélységes önvizsgálat napja mindenki számára, mert ezen a napon tisztították meg a Szentélyt, távolították el a bűnt Izráel táborából, és ezzel dőlt el végérvényesen minden izráelita sorsa Isten előtt.

–  De csak azoknak a sorsa, akik év közben a naponkénti szolgálat által átruházták bűneiket a Szentélyre.

–  Az engesztelési nap tehát a bűntörlő kegyelem élményében részesítette mindazokat, akik év közben áthárították bűneiket a Szentélyre, a helyettesítő áldozat vérének közvetítése által.

–  Ebből következően ez a nap olyan alkalom volt Izráelben, amikor Isten azt ítélte meg, hogy mennyire vették komolyan a bűnbocsátó kegyelmét, amit év közben biztosított számukra.

–  A nagy valóság engesztelési napján, a vizsgálati ítéletben is azt vizsgálja meg Isten, hogy az érintettek mennyire vették komolyan azt a kegyelmet, amit Jézusban nyertek el.

–  Megmaradtak-e Jézusban, Vele élő összeköttetésben, vagy nem? Jn. 15,4.

II. Irtassék ki az ő népe közül

1. Izrael évi ünnepeivel kapcsolatosan háromszor is elhangzott az az isteni rendelkezés, hogy „irtassék ki az ő népe közül.”, milyen összefüggésben történt ez, és milyen üzenete van ennek számunkra?

–   A kovásztalan kenyerek ünnepével kapcsolatosan hangzott el, ha valaki nem tisztította ki a kovászt a házából, és még kovászost is evett ezen a napon, „az olyan lélek irtassék ki Izráelből”.  2Móz. 12,15.

–  Mivel a kovász a bűn szimbóluma, ezért a kovász kitisztításával azt fejezték ki, hogy semmilyen közösséget sem akarnak vállalni a bűnnel, sem az otthonukban sem az életükben.

–  Ennek az az üzenete, hogy nekünk is ki kell tisztítani a bűn kovászát életünkből, és mi sem táplálhatjuk lelkünket bűnös dolgokkal, minden erőnkkel igyekeznünk kell tiszta életet élni. 1Kor. 5,6-8.

–   Az első hónap 14. napjának estélyén az ajtókeretet meg kellett jelölni a húsvéti bárány vérével az öldöklő angyal számára, a család elsőszülöttje csak így maradhatott életben.

–  Mert „a vér jelül lesz néktek a házakon, amelyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek... és az Úr nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba”.  2Móz. 12,13;  23.

–  Eszerint nekünk is igényelnünk kell Jézus Krisztus vérét, szüntelen az Ő védelme alá kell menekülnünk, mert mi is egyedül csak Nála találhatunk oltalmat, különösen a hét csapás idején az Isten haragját végrehajtó angyalok ítéletének végrehajtásakor. Jel. 16,1-2;  1Jn. 1,7.

–  Az engesztelési nappal kapcsolatban is elhangzott: „Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, 1rtassék ki az ő népe közül.”  3Móz. 23,29.

–  Mivel mi a nagy engesztelés idején élünk, ezért nekünk is késznek kell lenni, hogy önmegtagadást gyakoroljunk ezen a napon, vagyis ne engedjük, hogy a világ kívánságai uralják és irányítsák az életünket.  Mk. 8,34;  Róm. 12,2.

2. Istennél „nincs változás, vagy változásnak árnyéka”, – ez azt jelenti, hogy Jézus is végre fogja hajtani ezt a ítéletet a nagy valóságban, az engesztelési nappal kapcsolatos főpapi szolgálatában?  Jak. 1,17.

–  Jézusnak ezt az engesztelő szolgálatát éppen azért nevezzük vizsgálati ítéletnek is, mert akikkel szemben elmarasztaló ítéletet hoz, azoknak ekkor kitörli a nevét az „élet könyvéből".

–  A vizsgálati ítélet ekkor csak egyetlen vonatkozásban vizsgál és hoz ítéletet, – az élet könyvébe beiratkozott személynek van-e menyegzői ruhája, amely Krisztus igazságának ruháját jelenti.  Jel. 3,18;  19,8;  16,15.

–  Mivel az illető személy valamikor elfogadta Jézust személyes Megváltójaként, ezért az lesz megvizsgálva, hogy mindvégig állhatatos maradt-e Jézus mellett.

–  Ha mindvégig hű maradt Jézushoz, akkor az engesztelés ítéletében a bűntörlő kegyelem fog felette érvényesülni.

–  Ha viszont nem maradt mindvégig hű Jézushoz, akkor kitörlik nevét az élet könyvéből, ezért az ő esetével egy másik ítélet foglalkozik majd tovább.

–  Ha valakinek kitörlik nevét az élet könyvéből, ezzel gyakorlatilag az Isten népének soraiból írtatik ki, ettől kezdve pedig már a gonoszok közé számlálják.

–  Jézus ilyen módon irtja ki népe közül azokat, akik nem veszik elég komolyan a lelki felkészülés és megtisztulás jelentőségét ebben az ünnepélyes időszakban.

–   Az Úr azt kívánta, hogy míg a jelképes szolgálat főpapja Izráelért engesztelést végez, addig az egész Izráel, bűnbánattal és alázattal sanyargassa meg lelkét előtte, hogy ki ne ‘irtassék az ő népe közül’. Annak pedig, aki azt akarja, hogy neve bent maradjon az élet könyvében, most e rövid kegyelmi idő alatt kell megsanyargatnia lelkét Isten előtt. Tartsunk mélységes, lelkiismeretes önvizsgálatot!” (Nagy.Küzd: 436,1.)

–  Ez a körülmény bennünket is komoly önviszgálatra kell késztessen, és arra, hogy a felismert hibákat és bűnöket tisztítsuk ki az életünkből. 1Jn. 1,7.

III. Sanyargassa meg magát

1. Isten arra szólít fel az engesztelési nappal kapcsolatban: „sanyargassa meg magát", ez azt jelenti, hogy a pogányok önkínzó módszereit vezessük be?

–  Nem jelenti ezt, azt viszont igen, hogy tagadjuk meg magunkat, akár még önmagunkon erőszakot véve is, vagyis öldököljük meg a testi kívánságainkat, amik a lelki életünk ellen nyilatkoznak meg bennünk. 1Pét. 2,11;  Kol. 3,5.

–  Ez komoly önmegtagadást igényel tőlünk, és mindenkitől azon a területen, amit a Szentlélek megmutat a lelkiismeret hangja által.

–  A végidőben azért van szükség erre a fokozottabb önmegtagadó életre, mert ekkor Isten egy kiváltképpen való népet akar önmaga elé állítani. Tit. 2,14;   Eféz. 5,27.

2. Istennek ezt a felszólítása, miszerint „sanyargassa meg magát", azt jelenti, hogy az engesztelési napon hozott végső ítélet valójában a bűnös kezében van?

–  Igen, azt is jelenti, mert az engesztelés napjának végső kimenetele és eredménye a bűnös kezében van, hiszen Jézus a mi szabad akarati döntésünk alapján formálódó életünket fogadja el vagy veti el.

–   Ezzel a felszólítással kapcsolatban Isten úgy rendelkezett, hogy „legyen ez örökkévaló törvény”, eszerint nemcsak Izráelnek adta ezt a rendelkezését. 

–  „Örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok: a hetedik hónapban, a hónapnak tizedikén sanyargassátok meg magatokat és semmi munkát ne végezzetek, se a bennszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény. Mert ezen a napon engesztelés lesz értetek, hogy megtisztítson titeket; minden bűnötöktől megtisztultok az Úr előtt. Szombatok szombatja ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat; örökkévaló rendtartás ez." 3Móz. 16,29-31.

–   Ez azt jelenti, hogy az engesztelés nem következik be automatikusan a főpap által végzett ceremóniák által, a népnek magának is közre kellett működnie, hogy bűnbánatot nyerjen.

–  „Az engesztelés kezdeményezése a bűnös kezében van. A bűnös megtisztítja önmagát az Engesztelés napján könyörtelen önbírálattal, nyílt bűnvallomással, és azzal az elhatározással, hogy nem ismétli meg a múlt év botlásait.” (Dr Hercz: Kommentár III 160.  162. old)

–   „Aki azt akarja, hogy neve bent maradjon az élet könyvében, most e rövid kegyelmi idő alatt kell megsanyargatnia lelkét Isten előtt. Tartsunk mélységes, lelkiismeretes önvizsgálatot! A léhaságból és felszínességből, amit oly sok állítólagos keresztény megenged magának, ki kell gyógyulni. Súlyos harc vár mindazokra, akik az uralomra törő bűnös természetüket igába akarják hajtani. A felkészülésnek ez a munkája egy személyes munka.” (Nagy.Küzd: 436,1.)

3. Melyik próféta fogalmazza meg és mondja el az engesztelési nappal kapcsolatos Isteni üzenetet a legrészletesebben?

–   Jóel próféta mondja el mindenek előtt azt, hogy közel van az Isten végső elszámolásának nagy napja, amikor végrehajtja meghozott ítéletét. Jóel 2,1.

–   Amikor pedig azt is elmondta, hogy milyen rettenetes és félelmetes lesz ez az ítélet azok számára, akiket érinteni fog, akkor felvet egy nagyon gyakorlatias kérdést: „Ki állhatja ki azt?”, ezt a kérdést nekünk is meg kell fontolnunk.  Jóel 2,11/b.

–  Miután pedig Jóel megmutatta az Isten népére leselkedő veszélyt, azonnal a menekülés és a szabadulás útjára mutatott rá.  Jóel 2,12-14.

4. Hogyan lehet összegezni Jóel üzenetéből, és a mi nyelvünkre lefordítani azt, hogy Isten milyen megtérést vár el népétől ebben az időben?

–  „Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint.”  Jóel 2,12.

–  A teljes szív azt jelenti, hogy még a dédelgetett dolgokban is meg kell térni.

–  Nemcsak a látványos külső dolgokban, hanem belül, csak a szívetekben, a vágyak és kívánságok szintjén megélt bűnökből is meg kell térni.

–   „Térjetek meg hozzám... böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.”  u.o.

–  Mintha csak azt mondta volna Jóel, amit Mózes, hogy sanyargassátok meg magatokat, ami a nagy engesztelési nappal kapcsolatos isteni rendelkezés volt.

–  Ez a felszólítás azért is jelentős, mert mi is a nagy engesztelés időszakában élünk, amikor Főpapunk a mennyei szentek-szentjében szolgál értünk.

–  Ezért a „sanyargassátok meg magatokat” felszólítás nekünk is szól, mert aki ezt nem teszi meg, az „irtassék ki az ő népe közül”. 3Móz. 23,27-29.

–  Ezt az ítéletet hajtja végre Jézus akkor, amikor a vizsgálati ítéletben kitörli a nevét az „élet könyvéből” annak, aki nem vette komolyan a felkészülést.

–  Isten előtt ilyen szinten megalázkodni viszont csak az képes, akinek szívében már megtörtént a megtérés csodája.

–  Csak a szívében megtért ember tudja úgy látni a saját életét, hogy az sírásra és kesergésre tudja késztetni, ahogyan a próféta írja.

–  „Szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez.” Jóel 2,13/a.

–  Vagyis ne az emberek előtt mutogassátok a megtérésetek mértékét, hanem Isten előtt, Ő ugyanis nem azt nézi, mint amit az emberek szoktak.

–  „Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” 1Sám. 16,7.

–  Ha elsősorban az embereknek mutogatjátok magatokat, akkor csak az emberektől fogjátok elnyerni a jutalmat is.  Mt. 6,16-18.

5. Milyen érveket sorakoztat fel Jóel annak érdekében, hogy meggyőzzön arról, még van remény, érdemes megtérni az Úrhoz teljes szívünk szerint?

–  „Térjetek meg az Úrhoz a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.” Jóel 2,13/b.

–  „Mindenki fohászkodik a bűnei megbocsátásáért, és reménykedik Isten könyörületességében, nem a saját érdemei miatt, hanem annak irgalmassága folytán, aki szívesebben bocsát meg, mint büntet.” (Dr Hercz: Kommentár III. 162. old. Philo-tól idézi)

–  „Ki tudja, hátha visszatér.... és áldást hagy maga után.” Jóel 2,14.

6. Ahhoz, hogy a teljes szív szerinti megtérés bekövetkezzen, mit kell megtenni először Isten népe között?

-  „Fújjatok kürtöt a Sionon!”, mondja a próféta, vagyis Isten népét kell felébreszteni alvó állapotából. Jóel 2,15/a.

–  Ez nem más, mint az Isten népét felébresztő „hangos kiáltás” üzenete, aminek hirdetésében és képviseletében bárki lehet Isten eszköze.

–  A nagy kérdés csak az, hogy mennyire várod a Szentlélek kiáradását, mennyire teszed meg azokat a lépéseket, amiket Isten nem fog megtenni helyetted? 

–  Ezt ugyanis csak a lelki felébredésed és megújulásod által sürgetheted.

–  De hogyan fogjunk hozzá, milyen módon induljon el ez a megtérés, úgy a személyes mint a közösségi életünkben?

–  Jóel szinte lépésről-lépésre vezet végig bennünket a megtérés útvonalán.

IV. A megtérés gyakorlati lépései

1. „Fújjatok kürtöt a Sionon”  Jóel 2,15.

–  Ebben az ünnepélyesen komoly időben nem andalító mesére van szükségünk, hanem határozott hangú ébresztő üzenetre.  1Kor. 14,8.

–   „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangod, és hirdesd népemnek bűneit, és Jákób házának vétkeit.”  Ésa. 58,1.

–  „Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harcra.” 1Kor. 14,8.

2.  „Szenteljetek böjtöt”  u.o.

–  Ez a felszólítás annál többet kíván tőlünk, hogy nem eszünk és nem iszunk.

–  Ennek a böjtnek olyannak kell lenni, ami Isten előtt is kedves, amire Ő is odafigyel, és válaszol rá.  (lásd: Ésa. 58,3-11.)

3. „Hirdessetek gyűlést”  u.o.

–  Szükségünk van olyan közösségi rendezvényekre, ahol az üdvösségünket érintő lelki dolgokról beszélgethetünk egymással.

–   „Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azokról, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét.”  Mal. 3,16.

4. „Gyűjtsétek össze a népet”  Jóel 2,16/a.

–  Ebben a kijelentésben a hangsúly azon van, hogy „össze”, vagyis összegyűjteni a darabokra szétszakadozott népet.

–  Amikor valami szétesik darabjaira, akkor össze kell szedni, és újra össze kell illeszteni azt.

–  Erre a lépésre azért van szükség, mert egy olyan korban élünk, amikor a függetlenség szelleme uralkodik, amikor még az egyháztagok is egyre inkább elveszítik azt a tudatot, hogy ők egy közösség részei.

–  Az összetartozás felelősségtudata kezd elveszni.

–  Ezért vissza kell térni oda, ahonnan kiestünk, vagyis legyünk újra foglalatosak a közösség gyakorlásában.  Csel. 2,42/a.

5. „Szenteljétek meg a gyülekezetet” Jóel 2,16/a. (ennek a kijelentésnek kettős jelentése van)

–  Egyrészt azt jelenti, hogy azt a gyülekezeti helyet, amit a közösségünk számára az Isten-imádat helyéül választottunk ki és különítettünk el, az legyen általunk szentnek tekintve, ahol nem lehet bárkinek bármit tenni.

–  „Nagyon is igaz, hogy az Isten háza iránti tisztelet kialvóban van, A szent dolgok és helyek nincsenek megkülönböztetve, a szent és a magasztos nincs megbecsülve.... Isten háza iránt sokan nem viseltetnek megszenteltebb gondolatokkal, mint bármilyen más közönséges hely iránt...  E tekintetben alapos változásnak kell végbemenni  gyülekezeteinkben.... Az Isten házának körzetét szent ünnepélyességgel kell körülvenni. Ne legyen régi barátok találkozó helye, vagy a mindennapi gondolatok kicserélésének és világi ügyek elintézésének színtere... Ez az a hely, ahol Isten találkozik az ő népével és megáldja őket.”  (Bizonyságtétel 5. 491-500.)

–  Ezért nem tekinthetjük közönséges helynek azt, amit az Isten imádat céljára különítettünk el, és nem is viselkedhetünk úgy, mint egy közönséges helyen.

–  Jézus kizavarta a templomból azokat, akik közönséges hellyé változtatták a szent helyet.

–  Másrészt viszont ez a felszólítás a gyülekezet közösségének a megszentelésére is vonatkozik.

–  Ez a megszentelés csak úgy történhet, ha a gyülekezeti közösség gyakorlati életéből kitisztítjuk a bűnöket, az Isten áldását visszatartó akadályokat.

6. „Hívjátok egybe a véneket”  Jóel 2,16. (Jóel idejében ez a kifejezés a vezetőket jelentette)

–  Ez a felszólítás a különböző szinten lévő vezetők egységét, közösséggé formálódását hívatott szorgalmazni, találjanak végre úgy egymásra, hogy igazi munka-közösséget tudjanak alkotni a rájuk bízottakért.

–  Mintha azt mondaná az Úr, hogy ne csak prédikáljuk a közösség fontosságát és jelentőségét, hanem mutassunk példát ebben a gyülekezeteink számára.

7. „Gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat”  u.o.

–  Ez jelentheti azt, hogy Isten számára a kicsi gyerekek is nagyon fontosak

–  A közösséggé válásunkban, az összegyűjtésünkben nekik is ott kell lenniük, róluk sem szabad elfeledkeznünk.

–  Ezt a felszólítást azonban lehet az előző gondolatok folytatásaként, vagy kiegészítéseként is értelmezni.

–  A társadalmi életünk különböző területein, még az Egyházban is, a közgondolkodás szerint létezik olyan besorolás, hogy a nagyok és a kicsik.

–  Ezzel viszont Isten azt mondja, hogy Ő nem akar kihagyni senkit, Ő mindenkit szeretne bevonni a Hozzá visszatérők csoportjába.

8. „Menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából, és a menyasszony is az ő szobájából”  u.o.

–  Isten ezzel azt mondja ki, hogy annál semmi sem lehet fontosabb ebben az időben, minthogy teljes szívünk szerint térjünk vissza a Úrhoz.

–  Jézusnak az egyik példázatában is találkozhatunk ennek a gondolatával.

–  A meghívott vendégek egyike ugyanis azért nem ment el a vacsorára, mert „feleséget vettem és ezért nem mehetek”, mondta. Lk. 14,20.

9.  „A tornác és az oltár között sírjanak a papok, az Úrnak szolgái”  Jóel 2,17.

–  E kijelentés alapján sokan egy látványos megmozdulást várnak az Egyház vezetőitől és lelkészeitől.

–  Pedig itt nem feltétlenül egy olyan cselekményről van szó, aminek a gyülekezet nyilvánossága előtt kellene megtörténnie.

–  Jóel idejében a templomot még sokkal inkább egy elkülönített szent helynek tekintették, még nem volt olyan nyilvános fórum helye, mint Jézus korában.

–   Tornácnak nevezték a Szentély bejárata előtt azt az oszlopos, fedett teraszszerű folyosót, ami a templomépület bejáratául szolgált. 1Kir. 6,3;  2Krón. 8,12.

–  Izráel fiai számára csak az égőáldozati oltárig lehetett elmenni, onnan már a közbenjárást végző papok vitték tovább ügyüket az Isten elé.

–  Isten tehát elsősorban azt várja, hogy a mindenkori papok a bűnössel együtt érezve végezzék azt a szolgálatot, amit Isten rájuk bízott.

–  Legyenek az ima emberei, tudjanak úgy imádkozni szabadulásért Isten népe számára, ahogy Dániel is tette, hogy az Úr ne tudja válasz nélkül hagyni.

–  „És mondják: Légy kegyelmes, óh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet..... Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenük?”  Jóel 2,17.

10. Ha Isten népe így próbál meg visszatérni az Úrhoz, akkor mire számíthatunk a Menny részéről, mit fog tenni Isten?

–  Akkor a Menny is meg fog mozdulni, hiszen Isten erre a változásra, erre a lépésünkre vár.

–  „Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének.”  Jóel. 2,18.

11. A megoldás kulcsa tehát a mi kezünkben van, a kérdés csak az, hogy mit akarunk mi, mire van meg bennünk a készség?

–  Akarunk-e változást az életünkben, vágyakozunk-e az Isten áldásai után?

–  Komolyan vesszük-e azt, hogy mi most egy ünnepélyesen komoly időben élünk?

–  Teszünk-e valamit annak érdekében, hogy a nevünk megmaradjon az élet könyvében?

–  Készek vagyunk-e arra, hogy megsanyargassuk magunkat bűnbánattal és önmegtagadással azért, hogy nehogy híjával találtassunk Isten ítéletében?

Mi a Te személyes válaszod erre?