Az egyetlen megoldás Jézus – 9

A törvény jelentősége a megváltásunkban

I. Az erkölcsi törvény rendeltetése és célja

1. Isten eredeti szándéka szerint hogyan és milyen módon kellene az örök erkölcsi törvénynek működni az ember életében?

–  Isten az ember belső lényébe írta be a törvényt, hogy onnan ösztönösen határozza meg indítékainkat és cselekedeteinket, onnan szabályozza a szeretet kifejeződését.

–  A bűn uralomra jutása azonban kitörölte a törvényt az emberek lelkéből, ezért a törvény rendeltetése és célja is megváltozott az emberrel kapcsolatban.

–  A bűneset óta a megváltásunk érdekében fejti ki befolyását a törvény.

–  Isten viszont azt szeretné, hogy az erkölcsi törvény ne csak kívülről ható befolyással érvényesüljön az életünkben, hanem újra egy belülről ható erőként is, ösztönösen meghatározva indítékainkat és cselekedeteinket. Zsid. 4,12.

–  Ennek érdekében Isten azt akarja elérni, hogy Szentlélektől vezetett emberek szívébe újra legyen beírva az örök erkölcsi törvény. Zsid. 8,10.

2.   Mi a törvény elsődleges feladata, aminek eredményét az értelmünkben és a lelkiismeretünkben jeleníti meg?

–  A törvény elsődlegesen egy tükörként akar előttünk állni, megmutatva bennünk a bűnt, a szívünkben és az egész életünkben.  Jak. 1,35.

–  Pál apostol ezért mondja, hogy „a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná”, de mondja, és rámutat a bennünk lévő bűnre. Róm. 7,7.

–  Mivel a törvény nemcsak a végrehajtott tetteinket vizsgálja és akarja megmutatni, hanem a szívünk állapotát is, ezért a törvényt csak úgy szabad használnunk, hogy megfelelő mélységben tudja megmutatni a lelkünk állapotát.

–  „Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.” Zsid. 4,12.

–   Ahhoz, hogy ilyen módon tudjon hatást gyakorolni ránk és bennünk, nem elég csak alkalomszerűen belenézni a törvény tükrébe, hanem állandó és rendszeres használatára van szükségünk. Jak. 1,22-25.

3.   Amikor a törvény rámutat az emberek cselekedetei között a bűnre, akkor csak a látható megnyilatkozásokat leplezi le, vagy más célja is van, - mit tekint Isten cselekedetnek a bűnnel kapcsolatban?

–  Jézus több alkalommal is hangsúlyozta, hogy az emberek megítélésénél mindig a szívben lévő állapot a döntő tényező.

–  „Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van." 1Sám. 16,7.

–  Isten nem az általunk is érzékelhető cselekedetek alapján vizsgál bennünket, hanem a szív indítékait veszi alapul, vagyis azt nézi, hogy ki miért tette azt, amit tett.

–  A gazdag ifjú története is ezt tette egyértelművé. Mt. 19,16-22.

–  A hegyi beszéd tanításában is ezt hangsúlyozta, amikor a paráznaság lényegéről beszélt.  Mt. 5,27-28.

–   Mivel a bűn gyökere a szívben van, és Isten a bűnt akarja megítélni a cselekedetekben, ezért a szív állapota szerint kell megítélnie az emberben levő bűnt: „mert a szívből származnak… abból indul ki minden élet". Mt. 15,19;  Péld. 4,23.

4.   Amikor a törvény az Istentől rendelt funkcióját tölti be, akkor még milyen feladatot kell betöltsön?

–  Pál apostol szerint a törvény Krisztushoz vezérlő mesterré kell legyen, hogy Nála bűnbocsánatot nyerjünk és kegyelmet találjunk a felismert bűneinkre.  Gal. 3,24.

–  De mivel a törvény követelményeinek egyetlen ember sem tud magától eleget tenni, ezért jelenik meg újra és újra a bűn az életünkben.

–  Amikor azonban a törvény leleplezi bennünk a bűnt és Krisztushoz menekülünk, hitben elfogadva személyes Megváltónknak, akkor kész helyet cserélni velünk, hogy úgy állhassunk meg a törvény ítélete előtt, mintha sohasem vétkeztünk volna.

–  A törvény bűnt leleplező tevékenysége Krisztust állítja a figyelmünk központjába

5.   Az előzőeken kívül miben tud még segítségünkre lenni a törvény?

–  Abban is segítségünkre tud lenni, hogy ki tudjuk fejezni Isten és az emberek iránti szeretetünket a cselekedeteink által.   Mt. 22,37-39;  Jn. 14,15. 

–  A szeretet ugyanis nem létezik, ha nem jut kifejezésre a cselekedetekben, ha a másik embertársunk nem tudja azt érzékelni. 1Jn. 3,18.

–  A törvény tulajdonképpen nem más, mint a szeretetnek tételekben való összefoglalása, a két nagy parancsolat is ezért foglalja össze a Tízparancsolatot, mert annak minden tétele a szeretet adásunkban nyilatkozhat meg. Mt. 22,36-40.

–  Aki pedig a szeretetnek ezeket a tételeit megvalósítja életében, abban az emberben valósággal teljessé lett a szeretet.  1Jn. 2,5;  Eféz. 3,18-19.

6.   Hogyan mutatja be a törvény szerepét és célját az, ahogyan Jézus és a tanítványai viszonyultak a törvényhez?

–  Dávid szerint Jézus küldetésének egyik célja az volt, hogy a törvényt naggyá és dicsőségessé tegye az egész világegyetem előtt. Zsolt. 40,8-9;  Ésa. 42,21.

–  A törvény az Isten jellemének a másolata, ezért a törvény megdicsőítésével valójában az Istent dicsőítette: „Én dicsőítettelek téged e földön". Jn. 17,4.

–  Ebből adódóan követőivel szemben is mindig az erkölcsi törvény iránti engedelmességet állította feltételként.  Mt. 19,16-19;   Jn. 14,15;  21.

–  Jézus tanítványai sem viszonyultak másként a szövetség törvényéhez.

–  Tanító leveleikben mindig igyekeztek Isten törvényének megtartására buzdítani Krisztus tanítványait.  2Jn.  5-6;   Róm. 3,28-31;  Róm. 7,12.

II. Az ember elveszett állapota

1. Milyen szerepe van az erkölcsi törvénynek, vagyis a Tízparancsolatnak az Isten előtti megítéltetésünk és a bűn „zsoldja" vonatkozásában?

–  A Biblia egyértelműen képviseli, hogy egyszer minden embernek meg kell állnia Isten ítélete előtt, hogy számot adjon a cselekedeteiről. 2Kor. 5,10;   Préd. 12,15-16.

–  Ebben az ítéletben pedig a Tízparancsolat lesz az a mértékegység, amihez viszonyítva fogja Isten megvizsgálni minden ember cselekedetét.  Jak. 2,12.

–   Végül csak azoknak lesz joguk belépni az új Jeruzsálem kapuján, és az élet fájának gyümölcsét fogyasztani, akik megtartották az Isten parancsolatait.  Jel. 22,14.

–  Akik itt a földi életükben nem tudtak vagy nem akartak Isten törvénye szerint élni, azok Isten országában sem tudnának és akarnának aszerint élni.

2.   Volt-e a történelem folyamán olyan ember, aki képes volt olyan életet élni, ami alapján a törvény már nem tudott bűnt felfedni az életében és a szívében?

–  Isten előtt sohasem lehetünk igazak a törvény cselekvése által, mert a törvény mindig tud mutatni valamilyen bűnt, valamilyen foltot a jellemünkben.

–   A törvény mindig bűnösnek ítél bennünket, és ebből a törvény alatti állapotunkból a saját erőfeszítéseink által nem tudunk megszabadulni, ezért „törvény alatt őriztettünk… az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig”.   Gal. 3,23.

–  „De miután eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt”.  Gal. 3,25.

–  A törvény alatti bűnös állapotunkból csak egy kívülről jövő segítség által tudunk megszabadulni, és ezt a szabadítást hozta el számunkra Jézus..

3.   Hogyan kell értelmezni Pál apostolnak azt a kijelentését, amit ezzel a kilátástalan helyzetünkkel kapcsolatban ír: „Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága”? Róm. 3,21.

–  Ha ez a Jézus által hozott igazság valamilyen módon összefüggésbe hozható lenne az ember cselekedeteivel, akkor törvény által lenne az igazságunk, így viszont törvény nélkül van, Isten ajándékaként.

–  „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által… Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem." Gal. 2,16.

–  Az emberi tettek és cselekedetek túlhangsúlyozása minden esetben a kaini gondolkodásból és lelkületből ered, ami később a babiloni lelkületben folytatódott.

–   „Szerezzünk magunknak nevet!”  1Móz. 11,4.

–  „Nem ez-é ama nagy Babilon, amelyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által, és dicsőségem tisztességére.”   Dán. 4,27.

–  Vagyis a babiloni lelkületnek az a lényege, hogy mindig öndicsőítésben és az emberi érdemekkel való hivalkodásban és dicsekedésben nyilatkozik meg.

–  Ez a lelkület Sátán szívében születetett meg először, és Ő szeretné ezt tovább adni az embereknek, vagyis nekünk is.   Ésa. 14,12-14.

4.  Mi az Isten válasza a babiloni lelkülettel bírók dicsekedésére, akik azt hiszik, hogy az jó cselekedeteik érdemszerző jó pontot jelentenek a megítéltetésük alkalmával az üdvösség elnyeréséhez?

–  Isten a hit általi megigazulás evangéliumával válaszol erre a babiloni lelkületre.

–  Azért válaszol így, mert ez az evangélium pontosan az ellentétét képezi a cselekedetek és az emberi érdemek általi megigazulásnak és megváltásnak.

–  Pál apostol azt mondja, hogy az emberi cselekedetekre támaszkodó dicsekedés teljesen kirekesztődik „a hit törvénye által”. Róm. 3,27.

–  „Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül."  Róm. 3,28.

–  Mert „a hit törvénye” egyszer és mindenkorra bezárja az ajtót a saját érdemek és a saját dicsőség hangoztatása előtt.

–  Pál nem azt mondja ezzel, hogy az emberi érdemeknek ezáltal kisebb jelentősége van, hanem azt állítja, hogy azok teljesen kirekesztettek.

–  Nekünk ugyanis nincsenek olyan cselekedeteink, nem is voltak és nem is lesznek, amelyek az Isten előtti igazság elnyeréséhez segíthetnének hozzájutni.

–  Ez az igazság egyedül hit által nyerhető el Istentől.

5.   Az a tény, hogy a megigazulásunk hit által történik, „a törvény cselekedetei nélkül”, vajon azt is jelenti, hogy ezzel a törvényt hiábavalóvá tesszük?

–  Nem tesszük hiábavalóvá, hiszen ez csupán azt jelenti, hogy a törvény megtartásával szerzett cselekedeteink nem biztosítanak megigazulást Isten előtt.

–  A Szentírás két külön álló dologként kezeli a hitet és a megigazulást.

–  A megigazulásunkhoz semmi köze sincs a cselekedeteinknek.

–  „Mert minden mi igazságunk (cselekedetünk) olyan, mint a szennyes ruha”.  Ésa. 64,5.

–  „Megigazulván ingyen az Ő kegyelméből… a törvény cselekedetei nélkül.”  Róm. 3,24;  28.

–  A hitről viszont már nem beszélhetünk úgy, hogy nem kapcsoljuk össze a cselekedetekkel, már csak azért sem, hiszen „a hit, ha cselekedetei nincsenek, megholt önmagában", „a cselekedetekből lett teljessé a hit". Jak. 2,17;  22.

–  Általában az Isten törvényének cselekvése következik a hitből, mert cselekedetek nélkül nem létezik igazi hit.

–  Amíg tehát a megigazulás kizárólag csak hit által történik, cselekedetek nélkül, - addig az igazi hit mindig megnyilatkozik valamilyen pozitív irányultságú cselekedetekben.

6.   A hit cselekedete minden esetben a törvény cselekvésében nyilatkozik meg, vagy más kifejezésmódja is van a hitnek?

–  A hit cselekedetének kell tekinteni azt is, amikor egy ember belekapaszkodik Isten ígéretébe, és komolyan elfogadja azt, amit Isten mond, és él általa.

–  Mert a hit belekapaszkodást jelent a Krisztus által biztosított lehetőségbe, ami a jelen esetben a megigazulás lehetőségét jelenti.

–  A legtöbb esetben a törvény megtartásával kapcsolatos cselekedetekre vonatkoztatják ezt a kijelentést, pedig elsősorban nem erre vonatkozik.

–  A törvény megtartása is következhet a hitünkből, de ezek a cselekedetek nem közvetlenül a hit megnyilatkozásai.

–  A Biblia esetenként ugyanis szembe állítja egymással a hitet és a cselekedetet, mármint a törvény megtartásából következő cselekedetet.

–  „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” Eféz. 2,8-9.

–  Eszerint nem minden cselekedetet lehet a hit cselekedetével azonosítani.

–  A hit cselekedete személyreszabottan a saját hitünk következménye kell legyen, ami nemcsak a törvény megtartásában fejeződhet ki, hanem a személyes hitünkkel összefüggésben megnyilatkozó cselekedetben.

7.  Hogyan lehet megkülönböztetni a hit cselekedetét a törvény megtartásával kapcsolatos cselekedetektől?

–  A törvény megtartásában általában nem közvetlenül a hitünk, hanem sokkal inkább az Isten iránti engedelmességünk és a szeretetünk fejeződik ki.

–  A hit cselekedete azonban többféle módon is megnyilatkozhat, de minden esetben a hit reakciójaként, annak kifejeződéseként jelenik meg.

–  Ahogy a vérfolyásos asszony is a hitével érintette meg Jézust, a hite ment át cselekvő tevékenységbe, a hite tartotta meg és eredményezte a gyógyulását.

–  „Leányom, a te hited megtartott téged”, mondta neki Jézus. Mk. 5,34.

–  Jákób is a hitével kapaszkodott bele Isten angyalába ott a Jabbok révénél, ez volt az Istenbe vetett hitének a cselekvő tevékenysége. 1Móz. 32,26.

–  Hit által megragadta Isten ígéretét, amit korábban kapott, mely szerint ő lesz az Ábrahámnak és Izsáknak adott ígéret jogutódja. 1Móz. 28,12-15.

–  Péter is hit által lépett ki a csónakból a tenger vizére, és a hit mindaddig megtartotta, amíg Jézusra függesztette a tekintetét. Mt. 14,28-29.

–  Meg kell értenünk, hogy minden helyzetünkben csak a Jézus Krisztusba vetett hitünk képes megtartani, ezért „az igaz ember pedig hitből él”. Róm. 1,17.

III. Törvény vagy Krisztus

1.  Hogyan határozza meg a Biblia, különösen pedig Pál apostol írásai a bűn világában élő ember helyzetét a törvényhez viszonyítva?

–    Az egész Biblián végig vonul, hogy a bűn miatt minden ember az örök erkölcsi törvény ítélete alá került, mert a törvény minden embert kárhozatra ítél, már az Ádámtól való születésünk miatt is, és a személyesen elkövetett bűneink miatt is.

–  Ezért a jelenlegi helyzetünkben mindent, „amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak”, mert bűnösök vagyunk, vagyis vétkeztünk a törvény ellen. Róm. 3,19.

–  Pálnak ez a kijelentése elsődlegesen azokra vonatkozik, akik ismerik a kinyilatkoztatott törvényt, de az életük nincs összhangban annak előírásaival.

–  Jézus viszont azért jött, hogy kiszabadítson bennünket ebből az állapotból, vagyis „a törvény alatt levőket megváltsa". Gal. 4,5.

–  A törvény alatti állapotból a Megváltóba vetett hit által lehet kiszabadulni, mert ez a lehetőség kimondottan a törvény alatt lévők megváltására jött létre.

–  Ennek érdekében a bűn világában élők felé kettős funkciót tölt be a törvény.

–  Isten elsődleges szándéka szerint „a törvény Krisztushoz vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg”. Gal. 3,24.

–  Amikor viszont ezt a feladatát nem tudja betölteni a törvény, akkor a bűnös megmarad a törvény alatti állapotban, vagyis a kegyelmet elutasító ember felett a törvény ítélete érvényesül. Jak. 2,12.

2.   Az Isten megváltó kegyelme hogyan tud teljes felszabadulást biztosítani a törvény alatti állapotból?

–  Isten nem teheti meg azt, hogy érvényteleníti és eltörli az erkölcsi törvényét, de azt megteheti, hogy helyet cserél velünk, és így már nem a bűnös, hanem a helyettesítő Megváltó kerül a törvény ítélete alá.

–  Ezért „amikor eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát… hogy a törvény alatt lévőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot”. Gal. 4,4-5.

–  Amikor Krisztus megváltó kegyelme által felszabadulunk a törvény alatti állapotból, akkor úgy állhatunk a törvény ítélete előtt, mintha sohasem vétkeztünk volna.

–  Istennek erre a közbeavatkozására azért van szükség, mert mi nem tudnánk megállni a törvény ítélete előtt, hiszen „minden mi igazságunk olyan, mint a tisztátalan és megfertőztetett ruha”. Ésa. 64,5.

3.   Milyen körülmény miatt kerülhet valaki még a „törvény alatti” állapotba, és mi váltja ki az ilyen emberek életében ezt a körülményt?

–  Amikor Sátán meg tud téveszteni valakit azzal, hogy az üdvösség elnyeréséhez az ő cselekedeteire is szükség van, akkor a törvény megtartásának kényszerét érzik magukban, és ezzel önként veszik magukra a törvény alatti állapotot.

–  Ez tipikus példája a farizeusi gondolkodásnak, akik csak akkor érezték magukat biztonságban, ha azt feltételezhették magukról, hogy „törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen”. Fil. 3,6.

–  Ha ezt nem jelenthették ki, akkor nyugtalanná váltak, mint Nikodémus, vagy a gazdag ifjú, aki érezte, hogy még valami hiányzik, pedig azt mondta: „mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva". Jn. 3,1-16;  Mt. 19,20.

–  Az ilyen emberek viszont nem ismerik és nem értik a törvény lényegét.

–  Ezek az emberek csak akkor szabadulnak fel a törvény cselekvésének kényszere alól, ha találkoznak Krisztussal és megismerik Őt, megismerik azt a kegyelmet, amit Krisztusban ajánl fel nekünk Isten.

4.   Milyen példával szemlélteti Pál apostol a törvényhez való viszonyunkat, illetve azt, hogy miként szabadulhatunk meg a törvény alatti állapotból?

–  A házassági szövetség hasonlatát használja fel Pál annak szemléltetésére, hogy Isten rendelkezése alapján „törvény uralkodik az emberen, amíg él”. Róm. 7,1.

–  A házassági szövetséghez hasonlóan a törvény alatti állapot esetében is csak a halál képes megszakítani a szövetség kötelékét.

–  Amennyiben elfogadjuk Jézust személyes Megváltónknak, és hitben helyet cserélünk vele, akkor Krisztussal együtt mi is meghaltunk a kereszten.

–  Erre a hitben végrehajtott cserére Isten úgy tekint, mintha Krisztusban mi magunk is meghaltunk volna akkor, ott a Golgotán.

–  Ez a hitben elfogadott cselekmény egy új helyzetet biztosít részünkre jogilag.

–  Egy halottal szemben ugyanis már minden erejét és jogosultságát elveszíti a törvény szerinti vád.

–  „Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk.”  Róm. 7,6.

5.   Milyen evangéliumot találunk az Igében arra, hogy a Krisztusban való megváltás teljesen új helyzetet biztosít azoknak, akik ezt hit által elfogadják?

–  „Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott… Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve". Róm. 7,4;  6.

–  „Avagy nem tudjátok-é… Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk." Róm. 6,3-4.

–   „Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága”, és ez az igazság „mindenkié lehet, akik hisznek” Őbenne. Róm. 3,21-22.

–  Krisztus igazságába öltözötten a törvény már nem tud ellenünk mondani semmit, mert „amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak”, mert bűnösök vagyunk. Róm. 3,19.

–  Jézus Krisztusban teljesen új személyazonosságot nyertünk, megszűntünk Ádám fiainak lenni, mert meghaltunk, hogy helyette Krisztusban feltámadva Isten fiai lehessünk.

–  „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden." 2Kor. 5,17.

–  „Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által." 2Kor. 5,18.

IV. A törvény betöltése

1. Amikor Krisztusban felszabadulunk a „törvény alatti", vagyis a törvény által elítélt állapotunkból, mert „az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül", akkor ezzel „a törvényt hiábavalóvá tesszük a hit által"? Róm. 3,28;  30.

–  A hit által megigazult ember előtt nem válik hiábavalóvá Isten törvénye, nem értéktelenedik el, csak teljesen új pozícióból közeledik hozzá, mert már teljesen mást jelent számára a törvény.

–  Az új helyzetében már nem a tilalmak és a parancsok listáját látja a törvény pontjaiban, amit meg kell tartania, ha üdvözülni szeretne, hanem inkább örömöt és gyönyörűséget jelent, mert a szeretetét fejezheti ki általa. Zsolt. 1,2.

–  Amikor Isten igazsága egy új helyzetet teremtett a megigazult ember számára, akkor már nem a törvény megtartására figyel, hanem betöltésére.

–  Krisztus sem csak megtartani akarta a törvényt, hanem azért jött, hogy a törvényt „betöltse”.  Mt. 5,17/b.

–  Mert „a törvény betöltése a szeretet”, mondja Pál.  Róm. 13,10/b.

2.   De vajon mi a különbség a törvényhez való kétféle viszonyulás között, a megtartás és a betöltés között?

–   Amikor valaki csak megtartani akarja a szombatot, akkor csak azon igyekszik, hogy semmi olyat ne tegyen, amivel megrontaná annak a szentségét.

–  Amikor betölteni akarja, akkor viszont inkább arra figyel, hogy mit tehetne még szombaton, amivel örömöt szerezhetne Istennek, amivel dicsőíthetné Őt.

–  Amikor csak megtartani akarja a nyolcadik parancsolatot, akkor csak azon igyekszik, hogy ne lopja el azt, ami nem az övé, hanem másé.

–   Amikor viszont betölteni akarja, akkor a sajátját is kész oda adni a másik embertársának.

–  Amikor csak megtartani akarja a hatodik parancsolatot, akkor csak azon igyekszik, hogy nehogy öljön a kezével, a nyelvével, a tekintetével. 1Jn. 3,15; 

–  Amikor viszont betölteni akarja, akkor már a saját életét is kész oda adni, feláldozni a felebarátjáért.