SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 26–28

 „A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy” (1Móz 28:3).

Több hasonló epizód történt Izsák és Rebeka életében is, mint ami Ábrahámmal és Sárával megesett. 1) Izsák is számot tartott a szövetségi áldásokra, amelyeket Isten Ábrahámnak tett. 2) Rebekának sem született sokáig gyermeke, mint Sárának 3) A kutak birtoklása miatt időnként mindkét család vitába bonyolódott a helybéliekkel, akik között Isten szava szerint élniük kellett. 4) Ábrahám és Izsák is idegen földre vitte családját az éhínség elől. 5) Ábrahám a testvérének mondta Sárát Gerár lakói körében. Egy életöltővel később Izsák szintén ahhoz a néphez tartozók előtt azt állította, hogy Rebeka az unokatestvére. 6) Mindkét családban problémát jelentett a gyermekek rivalizálása.

Izsák és Rebeka otthonában és házasságában persze sok jó is volt, de szomorú, hogy némely rossz döntésük az egész család számára fájdalmas következményekkel járt.

Igyekezzünk okulni a hibáikból, nehogy mi magunk is hasonlókba essünk!

GONDOLKOZZUNK RAJTA! A miénktől ugyan egészen eltérő körülmények között élt e problémákkal küzdő család, mégis sok komoly, lelki tanulságot leszűrhetünk történetük

1Mózes 24 beszámolóját elolvasva válaszoljunk a következõ kérdésekre:

1.        Miért ellenezte Ábrahám olyan hevesen, hogy fia Kánaán lakói közül válasszon feleséget?

________________________________________________________

________________________________________________________

2.        Mi volt a szolga sikerének titka, hogy épp a megfelelõ társat találta meg Izsák számára?

________________________________________________________

________________________________________________________

3.        Mi derül ki ebbõl a fejezetbõl Rebeka jellemérõl és hitérõl? Miért épp ezek a tulajdonságok tették Rebekát Izsák igazi társává?

________________________________________________________

________________________________________________________

Sára halála után három évvel Ábrahám hívta hű szolgáját, valószínűleg a Damaszkuszból való Eliézert, akire azelőtt a javait akarta hagyni (1Móz 15:2). Ábrahám még 35 évig élt ezután, de ekkor már idős ember volt, Izsák pedig 40 éves lett, és meg kellett házasodnia, hogy fennmaradjon a szövetségi áldást nyert család. Jóval korábban a pátriárka hírnök útján értesült, hogy öccse, Náhór és felesége, Milká házasságát Isten nyolc fiúgyermekkel áldotta meg (1Móz 22:20-24). Ábrahám azt parancsolta szolgájának, hogy távolban élő családjából válasszon feleséget a fiának.

Természetesen megvolt rá az esély, hogy a lány nem akar idegen földre indulni. Eliézernek egyértelmű utasítás kellett erre a helyzetre is. Ebben az esetben nem kötötte volna tovább az eskü. Izsák semmilyen körülmények között nem hagyhatta el a földet, amit Isten a szövetség megkötésekor a családnak ígért. Eliézer jó választásnak bizonyult a feladatra, hiszen igyekezett Isten akaratát maradéktalanul teljesíteni, tudva, hogy fontos dologban jár el.

Nem egy és ugyanaz mondani, hogy: Minden fontos dolgot Isten kezébe akarok letenni, vagy pedig valóban meg is tenni azt! Mit tehetünk fontos döntés előtt állva, hogy valóban felismerjük Isten akaratát, és legyen is erőnk elfogadni azt?

Sárától eltérően Rebekának nem voltak vetélytársai sem több feleség, sem ágyasok, sem fogadott gyermekek személyében. Otthonuk boldog lehetett volna, de sajnos még az ideálisnak induló körülmények között is kialakulhatott a viszály.

Olvassuk el Ézsau és Jákób történetét 1Móz 25:19-34 verseiben. Milyen szempontból hibáztathatók a szülők a gyermekeik közötti viszálykodás miatt?

A fiúk születésekor az Úr feltárt Rebekának bizonyos dolgokat a gyermekek jövőjéről. Mire utalt? Ézsau és Jákób melyik jellemtulajdonságai játszottak szerepet sorsuk alakulásában?

Isten nem határozta meg, csak előre kijelentette, mit hoz a jövő. A fiúk saját döntéseikkel kovácsolták sorsukat, tehát nem arról volt szó, hogy az Úr előre megszabta volna életük alakulását.

Az elsőszülöttségi jog hirtelen eladásával Ézsau bebizonyította, hogy üres, könnyelmű ember, aki nem törődik a komoly dolgokkal. Tettei elárulták, hogy nem lett volna alkalmas a nagy család lelki vezetőjének tisztére.

Jákób viszont előrelátó volt. Vágyott rá, hogy lelki vezető lehessen. Ezért még attól sem riadt vissza, hogy csellel vegye el a jogot bátyjától, és az alkut esküvel is megerősíttesse. Ézsau pedig megtöltötte a gyomrát, majd elment, miközben egy cseppet sem foglalkoztatta, hogy miről is mondott le.

 „A menny áldásaival és kívánalmaival szembeni közömbössége miatt nevezi a Szentírás Ézsaút 'istentelen'-nek (Zsid 12:16). Ő azokat képviseli, akik nem sokra értékelik a Krisztus által megszerzett üdvösséget, és a föld mulandó dolgaiért feláldozzák mennyei örökségüket. Tömegek élnek csak a mának. Nem gondolnak és nem törődnek a jövővel. Ézsaúhoz hasonlóan kiáltanak: 'Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!' (1Kor 15:32)” (Ellen White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 145. old.).

Mennyire vesszük komolyan, hogy Krisztusban megváltást nyerhetünk? Mit kell tennünk, nehogy mi is könnyelműen elfecséreljük azt „egy tál lencséért”? Miért veszélyesebb a könnyelműség, mint azt sokan gondolnák?

1Mózes 26. fejezetének eseményei valószínűleg a 25. fejezetben lejegyzettek előtt történtek. Iker fiaik születése után Izsák már nem mutathatta volna be unokahúgaként Rebekát. Isten megerősítette az Ábrahámmal kötött szövetséget Izsákkal, és ebből a szakaszból arra is fény derül, hogy pontosan mit is akart Jákób elvenni Ézsautól. Az ígéreteket szerette volna örökül kapni. Az örökség elsősorban lelki természetű volt, és komoly felelősséggel járt.

Az Ábrahámmal kötött szövetség melyik ígéreteit mondta el Isten Izsáknak is (1Móz 26:4)?

Nem hangozhattak túlságosan hihetőnek ezek az ígéretek, legalábbis abban az időben nem. Izsáknak és Rebekának ekkor még nem születtek meg a gyermekei – mégis annyi utódjuk lenne majd, mint égen a csillag? Nomád pásztorként vándoroltak egyik helyről a másikra – mégis Isten az egész földterületet nekik adná (lásd 1Móz 26:4)? Bizony nem mindig könnyű hinni!

Figyeljük meg Izsák és Rebeka, valamint Ábrahám és Sára történetének hasonló mozzanatait Mózes első könyvében!

A hely neve (20:1 és 26:1)______________________________________

A király neve (20:2 és 26:1) ____________________________________

A hazugság (20:2 és 26:7) ______________________________________

A hazugság indoklása (20:11 és 26:9) ____________________________

Panasz a hazugság miatt (20:9 és 26:10) __________________________

A vita tárgya (21:25 és 26:20 ___________________________________

Amit mindketten megtettek (21:27 és 26:28) ______________________

A hely elnevezése (21:31 és 26:33) _______________________________

Épp akkor jelent meg az Úr Izsáknak, és csodálatos ígéretet tett neki. Izsák tehát erősen állhatott volna a hitben, bízhatott volna abban, hogy Isten képes valóra váltani ígéreteit!

Mi a tanulság ebben a történetben az Istenbe vetett hit ingatagságával kapcsolatban? Mit tegyünk, nehogy hasonló csapdába sétáljunk?

1.       Miért habozott először Jákób, hogy apját becsapja (1Mózes 27)? Mit árul ez el a jelleméről?

________________________________________________________

________________________________________________________

2.       Az áldás milyen anyagi előnyökkel járt? Miért vágytak tehát mindketten annyira rá?

________________________________________________________

________________________________________________________

3.       Mi utalt arra, hogy Izsák gyanakodott? Gyanújára mi szolgáltathatott alapot?

________________________________________________________

________________________________________________________

4.       Mi késztette Rebekát, hogy csaláshoz folyamodjon?

________________________________________________________

________________________________________________________

Mózes első könyve 27. fejezetének első verseiben Izsákot főleg két gondolat foglalkoztatta: 1) megöregedett, ezért el kell mondania az atyai áldást, és 2) ízes ételt kívánt. Az eredeti nyelvben ezt a szavak különös játéka érzékelteti: Ézsau eladta a bekorah-t (elsőszülöttségi jogát) egy tál lencséért, Izsák pedig azt mondta, hogy a berakah-t (áldást) egy tál ízletes vadételért adja. Rebekah eközben igyekszik kedvenc fiának biztosítani a berakah-t (áldást).

Rebeka az áldás különösen ikrek esetében igazságtalannak tűnő feltételeivel szállt szembe, aminek értelmében az egyik gyermek kap mindent, míg a másiknak semmi nem marad (1Móz 27:37). Talán arra gondolt Rebeka: épp ő tesz eleget Isten akaratának, aki egykor kijelentette, hogy a kisebbik fiú uralkodik majd a nagyobb felett. Ő volt az anya, tehát bizonyára tudta, mint ahogy Izsáknak is tudnia kellett volna, hogy Ézsau nem alkalmas az elsőszülöttségi jog és az azzal járó áldások öröklésére, Jákóbban azonban megvoltak a kellő tulajdonságok.

A csalást mindannyian igencsak megszenvedték. Mi a tanulság ebből tetteink következményével kapcsolatban? Jól fontoljuk meg tetteinket! Előbb gondolkozzunk, imádkozzunk!

Ézsau 40 évesen nősült meg (1Móz 26:34-35). Nemcsak az okozott gondot, hogy egyszerre két nőt is feleségül vett. A többnejűséget sajnos már Lámek korában bevett szokásnak tartották (1Móz 4:23). Ábrahámnak is több felesége volt, és Jákób sem egy asszonnyal élt házasságban. A legnagyobb baj mégis abból fakadt, hogy Ézsau hettita (hitteus) nőket vett el, akik nem tisztelték Istent.

Kockázattal járt, ha valaki idegen vért hozott a családba. Olvasunk Ábrahámról és az egyiptomi Hágárról, akinek a fiát akarta örökösévé tenni. A legnagyobb problémát mégis az jelentette, hogy Izsák és Rebeka hettita menyei vonakodhattak Isten tiszteletére megtanítani gyermekeiket, ragaszkodtak bálványaik imádatához. Mivel ketten voltak, bizonyára könnyebben elérték, amit akartak. Valószínűleg ez a helyzet okozott olyan nagy fájdalmat Izsáknak és Rebekának. Az Ábrahámmal kötött szövetség védelmében akarták, hogy fiaik a rokonságból válasszanak feleséget maguknak.

Izsák készségesen egyetértett a tervvel, sőt, még siettette is fiát. A korábbi áldásban, amit Jákób csalással szerzett meg, az apa nem említette a szövetség áldásait. Most azonban, amikor Jákób útra indult, Izsák elmondta neki a hőn áhított szavakat.

Mielőtt elhangzott volna Izsák szájából a szövetség áldása, az apa kifejezetten meghagyta Jákóbnak, hogy ne Kánaán lakói közül, hanem saját rokonaik köréből válasszon feleséget. Csak ezek után adta a megígért áldást. Elképzelhető, hogy kapcsolat volt az említett atyai intelem és az áldás között? Ha igen, akkor mi?

Istennek melyik ígéreteit tartjuk személy szerint különösen fontosnak?  Gondolkozzunk rajta: Hogyan hozhatok olyan döntéseket, amelyek következtében Isten ígéretei valóra válhatnak az életemben?

„A legtöbb szülő reméli, hogy gyerekei szeretni fogják egymást. Aggodalmat okoz a civódás, verekedés. De miért van az, hogy egyes testvérek kijönnek egymással, mások pedig nem? Személyiségük ütközése vagy a korkülönbség is okozhat problémákat, de az állandó rivalizálás oka rendszerint mélyebben húzódik” – állítja dr. Eia Asen. Mi a sokszor még az utódok életében is folytatódó viszály oka? A családterapeuták szerint vagy a szülők gerjesztették, vagy meg tudták volna akadályozni a bajt.

A testvérek közötti vetélkedések leggyakoribb okai:

1. A kistestvér születésekor a nagyobb úgy érzi, hogy elhanyagolják, jobban szeretik a jövevényt. Többségében ez nem igaz, de előfordul, hogy nem törődtek eléggé a „nagyobb” – sokszor alig 2-3 éves – gyermekkel, nem, vagy nem jól készítették elő.

2. Előfordulhat: a szülők szinte a gyermek „bocsánatát” kérik a jövevényért, vagy arról akarják meggyőzni, hogy ha kistestvére lesz, az életében a lehető legjobb dolog történik vele.

3. „Rivalizálás és féltékenység előfordulhat akkor is, ha a szülők tudat alatt az egyik gyereket jobban szeretik” – folytatja dr. Eia Asen. A szülő a „mellőzött” első, középső vagy kicsi gyerekét kivételezett szeretettel veszi körül, aminek hiányától egykor ő szenvedett.

4. Talán a gyerek hasonlít egy kiváló ősre, nagybácsira vagy nagynénire és ezért részesítik különleges elbánásban.

5. Esetleg különleges képességek derülnek ki valamelyik testvérről, pl. jó zenész vagy szereti a matematikát stb.

6. A művészi adottságokkal megáldott családban csak egy olyan téren tehetséges gyerek születik, ezért ő lesz a kedvenc.

7. A gyermek születését több vetélés, esetleg egy testvér halála előzte meg, így az utána születettet jobban babusgatják a szülők.

8. A beteg gyermek (jogosan) több figyelmet kap, közben az egészségessel nem törődnek eleget.

9. Megesik, hogy több kislány után végre születik egy fiúcska a családban, a szülők pedig – többnyire az apa – kifejezik: a kis jövevény különlegesebb, mint a többi.

Leginkább akkor teljesednek a szülők reményei, hogy gyermekeik szeretik egymást, ha ők maguk szeretik egymást, és bölcsességet kérnek Istentől egyenként a gyermekek neveléséhez.