SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

9. tanulmány   −  2006 február 25 - március 3.

 

AZ OTTHON A BÉKE ÉS A GYÓGYULÁS SZIGETE

E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltár 37:8; Máté 5:22; 12:1–14; 18:15–18; Márk 7:6–13; Filippi 2:1–16; Kolossé 3:12–15

“Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen” (Jn 14:27).

KULCSGONDOLAT: A Bibliában olyan elvekkel találkozhatunk, amelyek csökkentik a családon belüli ellentétek és bajok számát.

Az iskolás gyerekek örömmel vették birtokba az új mérleghintát. A nagyobbak, erősebbek ültek beljebb, a vékonyabbak pedig a szélére. Amikor egyensúlyban voltak, mindannyian élvezték a hintázást. Minden rendben is ment egészen addig, amíg néhány nagyobb rossz fiú szórakozásból akkorát nem ugratott a hintával, hogy a kislányok mint rongybabák repültek a levegőbe, és sikoltoztak, hogy le akarnak szállni. Egyre több és több gyerek ült fel a hinta két végére, mind azt akarták, hogy az ő oldaluk legyen nehezebb. Csakhamar sok vita forrásává vált kedvenc játékuk, a mérleghinta, egészen addig, amíg a legtöbb gyereknek elment a kedve a hintázástól.

A családi életet is hasonlíthatnánk a mérleghintázáshoz. Sokkal kellemesebb az élet, ha az emberek tisztelik egymást, ki-ki törődik a másikkal. Fájdalmat okoz, aki a családban betöltött szerepével visszaélve uralkodni, parancsolni akar, vagy durván, erőszakosan bánik a többiekkel. Ezen a héten megnézzük, milyen bajok alakulhatnak ki családon belül. Szót ejtünk arról is, mivel segíti Isten Igéje a sérülést szerzett gyermekek gyógyulási folyamatát.
A SZENTEK CSALÁDI GONDJAI

Vasárnap február 26.

“Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet” (Ef 4:3, kat. ford.).

A keresztény hívők hit által már most Krisztussal lehetnek a mennyben (Ef 2:6). A mindennapi élet során mégis előfordul feszültség, viszály, sőt ellenségeskedés is, amíg Krisztus megjelenését várjuk, amikor elvisz a bűn világából. Bajokat tapasztalunk a legszűkebb körben is (Gal 5:17). Súrlódást okozhat, hogy az embereknek annyira eltérőek a tulajdonságai, szokásai, másként látják a dolgokat, más háttérből jönnek. Fontos, hogy tiszteletben tartsuk mindenkinek az egyéniségét, ugyanakkor a családok szorosan öszszetartozó egységként működjenek, élvezzék az életet. Nem csak az a jele az egészségesen működő keresztény kapcsolatnak, hogy kevés a nézeteltérés. Az ennek ellenére kialakuló problémákat viszont fontos az evangélium szelleméhez méltón rendezni.

Mit tegyen Isten népe a Biblia tanácsai szerint, ha nézeteltérés alakul ki soraik között? Foglaljuk össze Mt 18:15–18; Fil 2:1–16; Kol 3:12–15 verseiben olvasható elveket!

A keresztény szeretet és béketűrés segítségével sok család nagy nehézségekkel is meg tud küzdeni. Mások olyan helyzetbe kerülhetnek, amelynek a megoldásához mindenképpen segítségre van szükségük, ha fenn akarják tartani a család egységét és békéjét. Ha nem találnak megoldást, egyre jobban haragszanak, ellenségeskednek, vagy eltávolodnak egymástól. Nem könnyű a problémával szembenézni. Sokan elkerülik, megijednek tőle, esetleg tagadni próbálják létezését, vagy érzelmileg eltávolodnak a másiktól. Vannak, akik mindenáron keresztülviszik akaratukat, mások inkább engednek, csakhogy béke legyen.

Gondoljunk egy olyan családi problémára, amelyet átéltünk, vagy amelynek tanúi voltunk! Mi váltotta ki? Mi lett volna a könnyebb megoldás? Mit változtatott volna a helyzeten, ha a mai szövegekben felvázolt elvek nagyobb szerepet kapnak?
A HARAG

Hétfő február 27.

A Szentírás egyértelműen elítéli a haragvó magatartást, viselkedést, mivel árt az embernek és a kapcsolatoknak (1Móz 49:6–7; Zsolt 37:8; Mt 5:22; Gal 5:19–21). Ez jellemzi az “óember” cselekedeteit, amelyeket a keresztényeknek el kell vetni maguktól (Ef 4:31; Kol 3:8–10). A Bibliában azonban arról is olvashatunk, hogy a harag érzése a Krisztusban való életünknek is része (Ef 4:22–27).

A harag mint belső riadó akkor támad fel bennünk, amikor igazságtalansággal, méltatlansággal találkozunk, vagy amikor azt látjuk, hogy ártatlan embereket elnyomnak. Mózesen is ez az érzés vett erőt, aki Isten nevét és ügyét védte (2Móz 32:19). Jézus is haragudott, amikor a vallási vezetők hideg közömbösséggel utasították el szolgálatát, kérdőre vonták a szombat és a száradt kezű beteg meggyógyítása miatt (Mk 3:1–5). Az igazságtalanság hallatán gerjedt haragra Dávid és Nehémiás is (2Sám 12:5; Neh 5:6). Jákób szerette Ráhelt (1Móz 29:30), de megharagudott, amikor úgy érezte, hogy az asszony igazságtalanul vádolja (1Móz 30:1–2).

Mit is jelent a hívők számára, hogy “ám haragudjatok, de ne vétkezzetek” (Ef 4:26–27)?

“Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek” – arra utal, hogy a harag érzése és a bűn nem egy és ugyanaz. Haragudni még nem bűn. A családon belül meg kell engedni egymásnak, hogy haragudjunk, és fontos bűntudat nélkül beszélni is róla.

“A nap le ne menjen a ti haragotokon” (Ef 4:26) – pedig arra vonatkozik, hogy a haragot azonnal fel kell dolgozni. Bizonyos kérdések végleges megoldásához hosszabb időre is szükség lehet, de a haragot könnyen feloldhatja “az engedelmes felelet” (Péld 15:1, Károli-ford.) vagy “a higgadt válasz” (új prot. ford.). Az ember akkor tud engedelmesen, kedvesen, higgadtan válaszolni, ha igazán törődik a másikkal, elfogadja, meghallgatja. Próbáljuk megérteni, hogy félelem, fájdalom vagy csalódás váltotta-e ki a haragot a másikból! A családon belül könnyebb tisztázni a problémákat és közelebb kerülni egymáshoz, ha igyekszünk a harag okát megtudni.

Egyesekből azonnal kirobban, mások inkább magukba fojtják, de közben egyre gyűlik, mérgesedik bennük az indulat. Vizsgáljuk meg önmagunkat, melyikre vagyunk hajlamosak! Milyen bibliai ígéreteket segítségével közelíthetünk Krisztus példájához?
GYÖTRŐDÉS

Kedd február 28.

A felmérések tanúsága szerint a családon belül történik a legtöbb erőszakos cselekmény. A családon belüli erőszak előfordulhat mindenhol, még keresztények között is. Erőszaknak számít minden, amit a család egy vagy több tagja elkövet a másik ellen, legyen az szóbeli, fizikai, érzelmi, szexuális bántalmazás, esetleg szándékos gondatlanság, sőt az is, ha valakinek tudomása van róla, mégsem tesz semmit ellene.

Sajnos még Isten népe között is előfordult egyes családokon belül erőszak. Vajon miért számol be ezekről az esetekről a Szentírás?

1Móz 37:17–28 ________________________________________________

2Sám 13:1–22 _________________________________________________

2Kir 16:3; 17:17; 21:6 ___________________________________________

Milyen esetek idéznek fel ma hasonló rettenetet?

A kegyetlenség azt jelenti, hogy valaki tudatosan, erőszakkal bántalmazza a másikat, vagy kényszeríti valamire. Az ilyen cselekedet nem magyarázható és nem is mentegethető alkoholizmussal, stresszhelyzettel, feltörő szexuális vággyal. Arra sem lehet hivatkozni, hogy a kegyetlenkedő képtelen uralkodni indulatain, vagy az áldozat viselkedése váltja ki tetteit. Nem az áldozat tehet arról, hogy támadója bántalmazza. Eltorzítja, kiforgatja a szeretet jelentését az, aki a másikat bántalmazza, mert “a szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot” (Róm 13:10). A kegyetlenkedő ember viselkedése megfelelő kezelés hatására változhat, de csak akkor, ha hajlandó felelősséget vállalni tetteiért, és saját maga kér segítséget. Isten “véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik” (Ef 3:20) azokkal, akik engedik. Segítségével a kegyetlenkedők megváltozhatnak, megtérhetnek, elfordulhatnak korábbi cselekedeteiktől, és minden lehetséges módon kárpótolhatják azokat, akiknek ártottak. Az agape-szeretet képes meggyógyítani az ilyen emberek szívét, és szeretetet kelthet bennük mások iránt.

Próbáljuk meg elképzelni, hogyan érezheti magát az, akivel erőszakosan bánnak, és emiatt teljesen összetört. Milyen vigasztaló, bátorító szavakat hallanánk szívesen ilyen helyzetben? Miért fontosabb biztonságot, gondoskodást, megértést tanúsítani, mint tanácsokat osztogatni arról, hogyan kellene bölcsebben együtt élni a támadóval?
AZ IGE FÉLREMAGYARÁZÁSA

Szerda március 1.

Melyikkel értünk egyet és melyikkel nem az alábbi mondatok közül? Miért?

Fontos, hogy a keresztény családokban előforduló kegyetlenkedés áldozatai biztonságot találjanak önmaguk és gyermekeik számára, megkapják, amire érzelmileg és a gyakorlati élethez szükségük van. Óriási lelki válságot okoz a családon belüli erőszak. Hol volt Isten, amikor ezt tették velem? Azért büntet Isten, amit régebben tettem? Mire akar megtanítani az Úr? Ilyen és ehhez hasonló kérdések marcangolnak sokakat. Előfordulhat, hogy az áldozat szíve mélyén gyökerező elképzelés vagy valakinek a tanácsa miatt még inkább elmérgesedik a helyzet, ahelyett hogy enyhülne.

Nincs olyan keresztény tantétel, amelyik engedné vagy jóváhagyná mások bántalmazását. Aki bibliaszövegekkel akarja igazolni viselkedését, az nem csak az erőszakosság bűnében vétkes, hanem abban is, hogy félremagyarázza Isten Igéjét. Krisztus síkraszállt az elnyomottakért. Jézus szeret és elfogad, megerősít és épít, nem bánt, nem rombol. Azt kéri követőitől: számolják fel azokat a vallási és kulturális hiedelmeket, amelyeket egyesek elferdíthetnek, hogy azokkal igazolják vagy leplezzék a családon belüli erőszakos tetteiket.

Az Újszövetségben is olvashatunk olyan esetekről, amikor egyesek a tantételek eltorzításával akarták igazolni tetteiket (Mt 12:1–14; Mk 7:6–13). Mely szövegeket forgathatják ki azok, akik az erőszakos cselekedeteiket akarják alátámasztani?

Az erőszak áldozatainak szükségük van arra, hogy tapintatos emberek a segítségükre legyenek, akik nem javasolnak elhamarkodott megoldást, vagy nem prédikálnak nekik. Segíteni kell, hogy megfelelő kezelést kaphassanak. Egyrészt bátorítják az áldozatot, hogyha lehetséges, szakértőhöz forduljon segítségért, ugyanakkor kedvességgel, együttérzéssel veszik körül, biztonságot nyújtanak a bajban.

A MEGBOCSÁTÁS AJÁNDÉKA

Csütörtök március 2.

Felfoghatatlan, csodálatos a megbocsátás, amely a kereszténység tanításában központi helyet foglal el. Isten ajándéka a megbocsátás a megsebzett szívű családoknak, akiknek megromlott a kapcsolatrendszere.

Mit tudhatunk meg a következő szövegekből a megbocsátásról? Mt 18:27; Lk 23:34; Róm 5:6–11; Ef 1:7

Krisztus keresztje által Isten már azelőtt felkínálja a bűnbocsánatot, hogy a vétkes igényelné azt (Lk 23:34; ApCsel 5:31; 13:38; 26:18). Kegyelméből Isten egy forrást támasztott, amely megtisztít. Arra kér, hogy forduljunk hozzá (Róm 2:4). Emberileg nézve a megbocsátás azt jelenti, hogy eldöntjük, lemondunk a pusztító bosszúállásról. Arra emlékeztetjük magunkat, hogy ugyan sebeket kaptunk, de Krisztus minden bűnért szenvedett. Ezért tudunk mi is megbocsátani. A szenvedő fél így felszabadul, akár bocsánatot kér a vétkes, akár nem. Ez azonban nem menti fel a vétkest a felelősség alól, továbbra is szüksége van megtérésre, és nem mentesül az erőszakosság következményeitől sem.

Mit árulnak el a következő szövegek a megbocsátásról? 2Krón 7:14; Mt 18:32–35; 1Jn 1:9

Figyeljük meg, hogy ezekben a versekben ott a ha. A vétkesnek meg kell térnie, ha valóban bocsánatot akar nyerni. Az igazi megtérés felismerhető jelei a következők: a vétkes felhagy a bántó viselkedéssel, őszintén bocsánatot kér, felelősnek érzi magát tetteiért és azért, amit a másik elszenvedett, odafigyel a sértett fél fájdalmára, igyekszik kárpótolni minden lehetséges módon, és lépéseket tesz, nehogy újból megessen a baj.

A kibékülés és a megbocsátás nem ugyanaz. Csak akkor áll helyre a béke, ha mindketten akarják, és megpróbálják újból felépíteni a bizalmat. Idővel, ha őszintén tudnak beszélni egymással, és tekintettel vannak arra, amit a másik érez, amire szüksége van, megváltozhatnak a káros viselkedési szokások.

Isten megbocsátott nekünk Krisztusban. Hogyan nyerhetünk bátorságot ahhoz, hogy megbocsássunk annak, aki megbántott, vagy éppen képesek legyünk bocsánatot kérni?

 

Péntek március 3.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Ellen G. White: Az apostolok története, 200–202. old.; Krisztus példázatai, A megbocsátás mértéke c. fejezete, 163–168. old.

Jogos harag. “Igaz, van egy olyan méltatlankodás, mely Krisztus követőinek esetében is jogos. Ha azt látják, hogy Istent nem tisztelik, szolgálatát megvetik, ha azt látják, hogy az ártatlant elnyomják – akkor jogos felháborodás kavarja fel lelküket. Az ilyen, érzékeny erkölcsiség szülte harag nem bűn. De aki úgy érzi, hogy minden képzelt sértés miatt haragra gerjedhet, neheztelhet, az szívét Sátánnak nyitja meg. A keserűséget, ellenségeskedést ki kell űzni a lélekből, ha összhangban akarunk maradni a mennyel” (Ellen G. White: Jézus élete, 254–255. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. Milyen társadalmi beidegződés teremthet olyan légkört a környezetünkben, amely miatt elnézik a családon belüli erőszakot? Mit tehet a csoportunk azért, nehogy ez a magatartás ránk is hasson?

  2. Ha van valaki, aki (természetesen a megfelelő kereteken belül) kész rá, beszéljen arról, hogyan dolgozza fel családjuk a problémákat! Mit tanultak saját tapasztalataikból, ami mások segítségére is lehet?

  3. Mi a különbség a megbocsátás és aközött, amit néha összekevernek vele, azaz a tűrés, a vétkes mentegetése, a következmény tompítása vagy a fájdalmat okozó bánásmód kimagyarázása között? Miért olyan fontos tisztán látni a különbséget?

ÖSSZEFOGLALÁS: Számíthatunk arra, hogy minden közeli kapcsolatban előfordul néha súrlódás. A keresztényeknek általában sikerül a legkevesebbre csökkenteni a nézeteltérések kialakulását, és sokszor fel tudják oldani a meglévő feszültséget. Fontos ezért imádkozni, és a Szentírásnak az emberi kapcsolatokra vonatkozó tanításait alkalmazni.

Téliesítés szombaton?

Van egy kis nyaralónk. Egész héten mondogattam a férjemnek, hogy menjünk oda, és végezzük el a téliesítést, mert itt van az ideje. Addig húzta az időt és ellenkezett velem, hogy csak szombat reggel indulhattunk erre a munkára. Egész úton keseregtem rajta. Gondolatom a gyülekezetben járt, mert ezen a szombaton avatták fel az S.-i imaházat, és nagyon szerettem volna ott lenni. Egyszer csak kimondtam, amit gondoltam: “Tudod, most hol lenne a helyem?” “Az Úr így parancsolta, hogy most jöjjünk” – felelte a férjem.

Abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta, elvesztette a kormány feletti uralmát. Csúsztunk jobbra, balra és megálltunk egy mély szakadék felett. Ugyanis leesett az első hó, amikor éppen hogy csak elindultunk. Nagyon sírtam, és mondtam a férjemnek, hogy ez miért történt. Az Úr figyelmeztetett, de meg is őrzött minket. Nekünk nem lett semmi bajunk, a kocsit meg kihúzták és megjavították. Azóta férjem nem akadályoz meg, hogy szombaton a gyülekezetbe menjek.

Adja a jó Isten, hogy a jövőben együtt ünnepelhessük a szent szombatot itt e földön, és egykor az Ő országában is! Ámen!

(R. F.-né)

“Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek URa! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez” (Zsolt 84:2–3).