1. tanulmány − 2006
január 1 - 6.
A CSALÁDOKBÓL ÁLLÓ NAGY CSALÁD
E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 2:18–25; 27:1–28:5; Máté 10:35–37; János 17:11, 21–22; Apostolok cselekedetei 9:17; 21:8–9; Róma 16:1; 1Korinthus 4:14–15; Galata 4:5; 1János 4:8, 16
“Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus” (Ef 2:19–20).
KULCSGONDOLAT: Isten a saját családunk és a gyülekezet családja által is önfeláldozó szeretetét akarja megismertetni velünk.
Maurice és Sara nemrégiben keresztelkedett. Olyan környéken laktak, ahol mindennaposak voltak a bűncselekmények. Szerettek volna biztonságosabb környékre költözni, közelebb a gyülekezethez, hogy két kislányuk az egyházi iskolába járhasson. Ezt elmondták a lelkésznek is. Nem sokkal később egyik hittestvérük talált egy házat a gyülekezettől nem messze. A család éppen ilyen házat keresett! Örömük azonban gyorsan elszállt, amikor kiderült, hogy milyen nagy biztosítékot kell letenni. Másnap a gyülekezet tagjai telefonon egyeztettek, miben tudnak segíteni, hogy Maurice és Sara befizethesse a kauciót és az első havi lakbért is. A testvérek mindkét lakást kitakarították, és segítettek a családnak átköltözni a város egyik végéről a másikra. A következő szombaton Maurice fáradtan, de a boldogságtól sugárzó arccal, hálásan állt a gyülekezet közössége elé. Szűkszavú ember lévén csak ennyit mondott: “Úgy örülök, hogy van családom!”
| A CSALÁD EREDETE |
Vasárnap január 1. |
A Teremtő akkor hozta létre az első családot, amikor az Édenkertben megkötötte a házasság szövetségét az első férfi és nő között.
Honnan ered a család (1Móz 2:18–25)? Mi volt Isten célja ezzel a közösséggel?
“Nem jó az embernek egyedül lenni”
(1Móz 2:18). A család egyik legfontosabb célja a társaság. A Szentírásban a család szó a rokonokból álló társadalmi egységre utal, amelybe időnként beleértik a szolgákat is: mindazokat, akik egy közösségben élnek. A család közössége véd a magány ellen, és biztosítja mindazt, amire tagjainak szüksége van (vö. 3Móz 25:49; Ruth 2:20; Zsolt 68:6–7).Különleges kapcsolat.
Az első pár házasságával Isten különleges kapcsolatot alapított. A férj és a feleség sajátos egységre lép, “és lesznek egy testté” (1Móz 2:24). A házaspárra rábízta a család másik fontos feladatát, hogy legyenek gyermekeik, és neveljék fel azokat (1Móz 1:28).Mit érthetünk meg még a családdal kapcsolatban, ha elgondolkodunk Isten természetéről és személyéről, valamint arról, hogy saját képére teremtette az embert? 1Móz 1:26–28; Jn 17:11, 21–22; 1Jn 4:8, 16
Krisztus szavai utalnak a Szentháromságon belüli egységre és szeretetteljes kapcsolatra. Értelmet és célt ad az egyes családok életének, hogy a maguk módján tükrözzék a Szentháromságon belüli önfeláldozó szeretetet. Nem is csoda tehát, hogy az Újszövetségben olyan sokszor olvashatjuk a család hasonlatát az egyházra vonatkozóan.
A családi élet egyik alapvető alkotóeleme a közösség. Mennyi időt fordítunk arra, hogy ápoljuk a közösséget családunk tagjaival? Miről kellene lemondanunk azért, hogy több időnk maradjon családunkra?
| MIT MONDOTT JÉZUS A CSALÁDRÓL? |
Hétfő január 2. |
Mit gondolt Jézus a családi kapcsolatokról a következő versek szerint?
Mt 19:4–6 _____________________________________________________
Mk 7:9–13 _____________________________________________________
Jn 5:17–18 _____________________________________________________
Jn 19:26–27 ____________________________________________________
Földi szolgálata során Jézus is kiemelte, mi volt Isten terve a családi élettel. A házassággal kapcsolatban egyértelműen beszélt Isten tervéről, különösen akkor, amikor a farizeusok kérdezgették a válásról. Az ötödik parancsolatra, a szülők tiszteletére gondolt. A farizeusok szemére vetette, hogy biztatták az embereket, adományként adják be azt a pénzt is, amelyet idős szüleik ellátására kellett volna fordítaniuk. Valószínűleg azzal fejezte ki leginkább, mennyire fontosnak tartja a szülők és gyermekek kapcsolatát, hogy Atyjának nevezte Istent. A kereszten jelét adta édesanyja, Mária iránti szeretetének és törődésének. Még abban a rettenetes órában is gondja volt rá, hogy elrendezze: szeretett tanítványa otthonában a lehető legjobb gondviselésben részesüljön az asszony, aki dajkálta, szeretettel vette körül, és évek során át csodálattal figyelte.
Mt 10:35–37; Mk 3:32–35; Lk 9:59–62; 14:26 – Vajon miért mondott ilyesmit Jézus? Hogyan hozhatjuk összhangba fentebb idézett mondásait azzal, amikor másutt a családi élet fontosságát hangsúlyozta?
Jézus, aki a kezdet kezdetén családba helyezte az embert, földi szolgálata során nem változtatta meg véleményét a családdal kapcsolatban. Isten Fia továbbra is ezt a köteléket tartotta a gondoskodás, a támogatás és az erő forrásának éppúgy, mint ahogy azt a teremtéskor eltervezte. Fontos a család, azonban tekintettel kell lennünk arra, hogy mindenekfelett Istennek tartozunk hűséggel.
Isten azt várja tőlünk, hogy hűségesek legyünk hozzá úgy a gyülekezeti, mint a családi életünkben. Hogyan tudjuk erőnket, időnket, javainkat helyesen beosztani e két fél között? Milyen veszély leselkedik azokra, akik annyira elfoglalják magukat Isten dolgaival, hogy családjukat elhanyagolják?
| KÜLÖNBÖZŐ CSALÁDFORMÁK |
Kedd január 3. |
Nézzük meg, a bibliai időkben milyen családformák léteztek: 1Móz 27:1–28:5; Ruth 1:22; 2:23; Jer 16:2; Hós 1:2–3, 6, 8; 3:1–3! Ezeken kívül mi jut még eszünkbe?
Izsák és Rebeka együtt élt felnőtt ikerfiaival, Jákóbbal és Ézsauval. Naómi és Ruth együtt találtak menedéket. Jeremiás egyedül élt. Hóseás egyedül nevelte három gyermekét, amíg vissza nem fogadta Gómert. Más bibliai családokban testvérek éltek egy fedél alatt, mint pl. Lázár, Mária és Márta, akiknek betániai otthonában Jézus is járt (Jn 11:1–3, 20). Úgy tűnik, Akvila és Priscilla gyermektelen házaspár volt (ApCsel 18:2, 18; 1Kor 16:19). Azután ott van Timóteus, aki feltehetőleg nagyanyjával, Loisszal és édesanyjával, Eunikával lakott Listrában. Timóteus nem hívő, görög édesapja talán külön élt családjától (ApCsel 16:1; 2Tim 1:5; vö. 1Kor 7:15).
Mai világunkban bátorítást jelenthet az, ahogy Isten gondoskodott az egymástól annyira eltérő családokról, szeretetével vette körül azokat. Értékeljük tehát az egymástól nagyon is különböző családi formákat az egyházon belül is!
Milyen alapelvekkel találkozunk a Szentírásban a családi életre vonatkozóan? 1Móz 2:24–25; 2Móz 20:14; 3Móz 18:22; Péld 5:18–20; Mt 19:6; Róm 1:26–27; 1Kor 7:3–5; Zsid 13:4
Vannak bizonyos alapelvek, amelyek gyakorta előfordulnak a Szentírásban. Az Úrnak az a célja, hogy megőrizzék – vagy ahol szükséges –, eredeti helyére állítsák, nemesítsék a nemi életet, amelyet Isten ajándékul szánt az emberiségnek. A legfontosabb, hogy házasságban jöhet létre az a kapcsolat, amelyben – a szeretet kötelékében – az ember maradéktalan odaadása fejeződik ki,
kizárólag egy férfi és egy nő között (a Bibliában nincs szó egyneműek házasságáról). Az elvek tiszteletben tartásával együtt a családi kapcsolatoknak számos formája létezhet. Viszont azok, amelyekben a nemiség torzul, kihasználnak, kényszerítenek valakit, végeredményben aláássák Istennek a házasságra vonatkozó tervét, és lealacsonyítják az emberi életet.Milyen családformában élnek gyülekezeti közösségünk különböző tagjai? Hogyan fejezhetjük ki, hogy értékeljük és támogatjuk a sajátunktól eltérő családformában élőket?
| AZ EGYES TELJES SZÁM |
Szerda január 4. |
Isten népének családjait számba véve azt tapasztaljuk, hogy nagy és egyre növekszik az egyedülálló felnőttek aránya. Ahol és amikor a társadalom vagy az egyház a házasságot tekinti normának, előfordulhat, hogy az egyedülállók nem érzik teljes értékűnek magukat, mintha különböznének a többiektől. Emiatt egyesekben kialakulhat az az érzés, hogy nem tartoznak igazán a közösséghez.
A Bibliában olvashatunk egyedülálló felnőtt emberekről. Mivel járultak hozzá Isten művéhez az itt felsoroltak: Illés (1Kir 17:1–2Kir 2:11); Anna (Lk 2:36–38); Keresztelő János (Mt 11:7–11); Filep lányai (ApCsel 21:8–9)? Rajtuk kívül a bibliai hősök közül még ki nem házasodott meg?
Az egyedülállóság lehetősége.
Sok ember számára az egyedülálló életforma az élet egy bizonyos szakaszához kötődik; a házasságkötés előtt vagy a házasság után. Mások számára viszont egy életre szóló, örömmel meghozott döntés. Sokan házasságban élnek, azonban Isten megadja gyermekeinek az egyedülálló élet választásának lehetőségét is. Azután vannak olyan emberek is, akik nem választották ezt az életformát, hanem szenvedve, kényszerűen beletörődtek a körülmények alakulásába, mivel nem találtak megfelelő társat, vagy a házasság valamiért nem jöhetett szóba számukra.Tanításaiban és írásaiban Pál kiemelte a házasság fontosságát. Ő viszont úgy gondolta, hogy rövid idő alatt roppant nagy munkát kell elvégeznie Krisztusért, ezért az egyedülálló életformát választotta. Előfordul az is, hogy valaki a házasság nélküli élet ajándékát kapja: érzi, Isten késztetésére döntött így. A gyülekezet közösségébe egyaránt beletartoznak az egyedülálló és a házasságban élő emberek. Fontos, hogy a gyülekezet megértéssel, támogatólag álljon mellettük döntéseikben és küzdelmeikben, és ne szorítsa őket háttérbe, mint ahogy – nem szándékosan ugyan – többször mégis megtörténik.
Az ember értéke és teljessége nem azon múlik, hogy egyedülálló-e vagy házasságban él, inkább Krisztusba vetett hitén. Krisztus mindenkit magához vonz, minden ember benne találja meg a teljességet (Kol 2:10).
Gondoljunk gyülekezetünk egyedülálló tagjaira! Hogyan viszonyulhatunk szeretettel egymáshoz, bármilyen körülmények közt élünk is?
| CSALÁDOKBÓL ÁLLÓ CSALÁD |
Csütörtök január 5. |
Vizsgáljuk meg a családdal kapcsolatos képeket! Jn 20:17; ApCsel 9:17; Róm 16:1; 1Kor 4:14–15; Gal 4:5; 1Tim 5:2
A családi életre vonatkozó kifejezések, mint pl. a születés, örökbefogadás, anya, apa, testvér, egészen újszerűen utalnak az embernek az Istennel, illetve a másik emberrel való kapcsolatára.
Az egyház mintája.
A Szentlélek a családi kapcsolatokra vonatkozó kifejezésekkel mutatja be azt a közösséget, amelynek keretein belül befogadják az újonnan szülötteket; teret kap a sokszínűség, az emberek elismerik egymás erősségeit, és bátorítják egymást a fejlődésre. Amennyiben a család szó szívet melengető érzést vált ki bennünk, valószínűleg az egyházra is így tekintünk. Vannak azonban, akik a családra gondolva fájdalmas emlékeket éreznek. Bennük inkább az egyházzal kapcsolatos egyéb képek keltenek különböző érzéseket. Istent azonban a kapcsolatok jellemzik. Az embert is úgy alkotta meg, hogy képes legyen kapcsolatokat teremteni. Bíztató, ha a családunk el is fordul tőlünk, a gyülekezetben az Úr a nyugalom, a gyógyulás és a mindent felülmúló családi szeretet tapasztalatát adja (vö. Zsolt 27:10).Gyülekezet olyan, mint egy családi közösség. Milyen nyitottságot árul el a kijelentés? (Gal 6:10; Ef 2:19)?
A hit közössége
kifejezés a családokban megmutatkozó összetartozás érzését juttatja eszünkbe. Egész családjukkal járnak a gyülekezetbe sokan, míg mások egyedül mennek. Bizonyos értelemben családjuk mégis velük van, hiszen mindenkit saját családi környezete formál, és az ember mindig is a családja része marad. Ilyen szempontból a gyülekezet családokból álló család. Az első keresztények “házanként” törték meg a kenyeret, és egy gyülekezetet alkottak (ApCsel 2:46–47). 1Kor 12-ben azt látjuk, mennyire fontos értékelni, befogadni, gondozni az összetett szervezet minden egyes tagját, képességeiket munkába állítani.Mennyiben hasonlít gyülekezeti családunk gyermekkorunk családjára, illetve a sajátunkéra? Nevezzünk meg olyan keresztény tulajdonságokat, amelyek családunkat jellemzik, és áldására válnának gyülekezetünk közösségének is! A gyülekezetünkre jellemző tulajdonságok közül melyik az, amelyet otthon is szívesen vennénk?
|
Péntek január 6. |
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Ellen G. White: Boldog otthon c. könyvéből Az édeni “minta-otthon” c. fejezete, 25–27. old.; Jézus élete c. könyvéből pedig a Kik az én testvéreim? c. fejezete, 264–270. old.
Rendetlen nappalik.
“A Jelenések könyvében szereplő gyülekezetek nem a vendégek fogadására bármikor kész, a Viktória királynő korabeli társalgókhoz hasonlíthatók, ahol mindig mindent összeszednek, hanem inkább a rendetlen szobákhoz. Ha váratlanul toppanunk be valahová, előfordul, hogy a háziak mentegetőzve fogadnak. János apostol azonban nem mentegetőzik. Valóban nem úgy állnak a dolgok, ahogy kellene, de ez a helyzet az élő gyülekezetekben, amelyek nem kirakati szobák. A gyülekezet olyan hely, ahol élnek; ha pedig az ott élő emberek bűnösök, a ruhadarabok talán szanaszét hevernek, ujjlenyomatok éktelenkednek a bútorokon, a szőnyeg pedig sáros. Így, ameddig Jézus továbbra sem az igazakat hívja megtérésre, hanem a bűnösöket – és semmi nem utal arra, hogy megváltoztatta volna gyakorlatát e tekintetben –, a gyülekezetek továbbra is pironkodásra késztetik a kifinomultabb embereket, sértik az igazakat” – (Eugene H. Peterson: Living the Message. Harper, San Francisco, 1996. 71. old.).BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
Beszéljük meg az osztályban, hogyan viszonyuljon az egyház azokhoz, akik a Szentírásban leírtakkal ellentétes családi formában élnek! Mivel mutathatjuk be nekik Krisztus szeretetét és hívását úgy, hogy ugyanakkor tetteiket nem helyeseljük?
Nehéz lehet az egyedülállók számára a teljesség és a valahová tartozás érzetét tapasztalni olyan társadalmi környezetben, ahol a család a mérce. Mit tehetünk azért, hogy a gyülekezetünkhöz tartozó egyedülállókkal éreztessük, milyen fontos részét képezik ők is a gyülekezet családjának?
ÖSSZEFOGLALÁS: Istentől származik a család. Ő teremtette olyannak az emberiséget, hogy saját, a kapcsolatokban megmutatkozó természete tükröződjön bennünk is. Isten terve szerint fontos, hogy az egyes családok – éppúgy, mint a gyülekezet családokból álló családjai is – az Úr önfeláldozó szeretetét sugározzák a meghitt közösség mindkét körén belül.
Volt hozzá ereje
Nem érezte jól magát. Már napok óta fájt a feje, és akármit csinált, nem akart megszűnni. Kellemetlen eset. Az ember ilyenkor ideges, türelmetlen, kedvetlen.
Már addig is sokat gondolkodtam hitünk kihasználatlan területének számító isteni erejéről. Bibliámban gyógyítások sokasága szólt egy világok feletti Hatalomról, aki korlátlan erővel nyúl az ember után. Mégsem próbáltam még ki soha előtte. Amolyan tabunak számított – úgy gondoltam.
Most azonban nem voltam képes tovább nézni feleségem szenvedését. Döntöttünk, kipróbáljuk, ennek működnie kell.
Kezem a fejére tettem, meghajtottuk magunkat és imádkoztunk. – Uram, kérlek, vedd el feleségem metsző fejfájását!
Miután végeztünk, szebbik felem megnyugodva feküdt vissza az ágyra. Látszott rajta, hogy könnyebb lett számára a nap.
Két perc múlva vidáman jelentette be: – Elmúlt a fejfájás!
Hát mégis igaz! Isten ma is tesz csodát!
Igen.
Azóta tudom, a csodák világa nem a múlté. Isten ma is gyógyít, ha van elég hitem.
Gy. G.