A tanulmány célja

1. Rámutatni arra, hogy Isten azért létesítette a család intézményét, hogy közösséget biztosítson az ember számára, és ezzel is szemléltesse az Istenség keretében uralkodó egységet.

2. A családot Isten szeretetének kinyilatkoztatása és megtapasztalása eszközeként bemutatni.

3. Az egyházat a családok egysége távlatában szemlélni.

A tanulmány vázlata

I. Az első család (1Móz 2:18.24)

1. Isten az első családot a teremtéskor alapította.

2. A család célja az ember alapvető társadalmi igényeinek kielégítése.

3. Az első férfit és az első nőt Isten arra teremtette, hogy egy testet alkossanak, amint az Atya, a Fiú és a Szentlélek is egy.

4. A családnak Isten szeretetét kell tükröznie és megtapasztalnia.

II. A család mint Isten szeretetének tükröződése (1Jn 4:12)

1. A család tagjai azzal fejezik ki szeretetüket, ahogyan egymás iránt viszonyulnak.

2. Krisztus, a példaképünk, akkor is kifejezte anyja iránt való szeretetét, amikor a kereszten függött.

3. Az Isten iránti szeretetnek és engedelmességnek erősebbnek kell lennie, mint a családi kapcsolatoknak.

III. Isten családja – családok családja (Ef 2:19)

1. A Biblia több családi struktúrát mutat be.

2. Az egyedül élő személyek Isten családjának lényeges tagjai.

3. Az egyház családjában az embereknek meg kell tapasztalniuk Isten szeretetét, és érezniük kell: tartoznak valahová.

Magyarázat

I. Bevezető

Noha a Szentírás és Ellen White könyvei értékes elveket és utasításokat kínálnak az adventistáknak az egészséges családalapítására, a társadalmi és kulturális tényezők is befolyásolnak minket. Az utóbbi 150 évben jelentős változások következtek be a társadalomnak a család iránti elvárásai terén. A szombatiskolai csoport tagjai szélesebb nyomtávú beszélgetést is folytathatnak e téma mentén, ha jártasak ebben a kérdéskörben.

II. Változások a család struktúrájában

A nyugati társadalomban (az Amerikában és Nyugat-Európában) kirobbant ipari forradalom előtt a tipikus családstruktúra a társadalmi intézményként értelmezett családstruktúra volt. Egy ilyen család stabilitásra és biztonságra törekedett, nagy hangsúlyt fektetett a család keretén belüli lojalitásra és a házastársak egymás iránti hűségére, a gyermeknevelés fontosságára és a társadalmi kapcsolatokra. Ugyancsak fontos volt az apa tekintélyének szerepe. A gyermekek értékét munkára való hajlandóságuk, készségük határozta meg. “Az intézményként értelmezett család a közös vallásnak köszönhetően kifejezetten megfelelt a családi gazdaságok, kis, családi vállalkozások és a szoros közösségi kapcsolatok vállalására, ápolására” (William J. Doherty, The Intentional Family: How To Build Family Ties In Our Modern World, 4). Ez volt James és Ellen White korának tipikus családi struktúrája.

Az ipari forradalom változásokat idézett elő az intézményként értelmezett család szerkezetében, és a XX. század húszas éveiben megjelent egy új családi struktúra. Ez a családtípus, amit Doherty “pszichológiai családnak” nevez, “többre értékeli a személyes megvalósításokat és a személyes boldogságot a családon belüli kötelességeknél és a szoros közösségi kapcsolatoknál” (uo. 4). A pszichológiai család sokra értékelte a házastársi viszonyt, a családtagok közti kommunikációt nagyra becsülte, és bizonyos értelemben partneri viszonyt kívánt meg a szülők részéről a gyermekek nevelésében. Az ilyen családok elsőrendű célja az volt, hogy a család mindenik tagjának elégtétele legyen a családon belüli szerepkörök által meghatározott feladatok vállalásában és végzésében.

A pszichológiai családok keretében elméletileg létezett a házasfelek közti egyenlőség. A feleség volt a házvezetés és gyermeknevelés “specialistája”, míg a férj a házon kívüli tevékenységeknek volt a szakembere. Mindketten egyenlő feleknek tartották magukat, a személyes érvényesülés szintjét azonban már sokkal nehezebben érték el (uo. 4).

A nagy kérdés, amivel számos házaspárnak szembe kellett néznie, a következő volt: hogyan érvényesülhessen mindenik fél a személyes szükségek területén úgy, hogy közben ne sérüljenek az egymás közti egyenlőség státuszának feltételei? A válasz, amit erre a dilemmára találtak, a következő tényezőkből állt össze: a feleknek meg kellett tanulniuk hatékonyabban kommunikálniuk egymással, vállalniuk kellett felelősségeiket, eredményesen megoldaniuk egymás közti konfliktusaikat és egymást bátorítaniuk és támogatniuk. A házasságra vonatkozó irrealista elvárások, valamint a tény, hogy a válás többé nem bélyegezte meg társadalmilag az embereket, odavezetett, hogy számos házasságot valósággal megfojtottak a házasság mindennapi gondjai. Mindezek úgy az okát mint az okozatát képezték a válások gyakorisága rohamos növekedésének. “A családnak mint társadalmi sejtmagnak a modellje, amelyben a két házasfél élete végéig együtt marad, számos családi struktúrára oszlott fel” (uo. 6).

A hatvanas-hetvenes évek társadalmi változásai előidézték a pszichológiai családnak mint olyannak a dezintegrációját és a pluralista család megjelenését. Ez a családtípus a meghatározó ma Amerikában és Európában. A pluralista család alapállása ez: nem létezik ideális család. A hagyományos (kétszülős) családi struktúra nem egyéb, mint csupán egy alternatíva a sok között: vadházasságok (együttélés), egyszülős családok, újraházasodások, egynemű párok közti házasságok. A kulcsszó minden e témában folytatott beszélgetésben a rugalmasság.

Az intézményként értelmezett család áll a legközelebb a bibliai eszményhez. A pszichológiai család, amelynek meghatározó érdeklődési irányvonala a személyes szabadság és jogok hirdetése, negatívan befolyásolhatja a család egységét. Ilyen lenne az ideális adventista család? Minden valószínűség szerint nem.

A pszichológiai család, akárcsak a pluralista, nagy gondokat okoz az adventistáknak. Ha van egyenes, igaz út, minden bizonnyal van téves is. Hogyan ódzkodhatunk azon családi struktúrák gyakorlatától, amelyeket nem támaszt alá a Szentírás?

A családlélektannal foglalkozó pszichológusok és szociológusok egy másik utat ajánlanak. Az intencionális család az erkölcs és az erkölcsi meggyőződésre alapozó döntéseket részesíti előnyben, amely döntések megerősítik a családot és felkészítik az örökkévalóságra (uo. 7-8). Ez a perspektíva felszólítja az adventista családokat a mennyel való kapcsolatra, a kölcsönös szeretetre, tiszteletre és a közösségi érzés ápolására. Mindezek az értékek ugyanúgy érvényesek a családra, mint az egyház nagy családjára, közösségére.

III. Az ihletett bölcsesség a házasságról és a családról

“Csak Krisztusban lehet biztonságban házasságot kötni. Az emberi szeretetet az isteni szeretet kötelékei fűzik a legszorosabbra. Csak ott lehet mély, őszinte, önzetlen ragaszkodás, ahol Krisztus uralkodik...

Ápoljátok azt magatokban, ami a legnemesebb, és gyorsan lássátok meg egymás jó tulajdonságait! Az a tudat, hogy értékelnek, csodálatos ösztönzést és örömöt ad. A megértés és a megbecsülés a tökéletesség elérésére bátorít; és maga a szeretet is fokozódik, miközben nemesebb célokra sarkall” (Ellen G. White, A nagy Orvos lábnyomán, Advent, Budapest, 1998, 248, 251).

Személyes bizonyságtétel

Olvasd el Cselekedetek 2:41-47 verseit. Elmélkedj a Pünkösdnek az apostoli egyház megalapításában és növekedésében játszott szerepén. Mi késztette a különböző társadalmi és kulturális közegekből származó embereket hirtelen egyesülni? Isten Krisztus golgotai áldozata révén megnyilatkozó szeretetének erőteljes prédikálása. Amint a Szentlélek lerántotta az érzéketlen zsidók szívéről a leplet, megértették az evangélium dicsőségét.

A fent jelölt igerészből néhány fontos dolgot tudhatunk meg a hívőkre vonatkozóan:

1. Naponta találkoztak egymással a templomban (komolyan vették a vallásgyakorlást).

2. Szívük telve volt örömmel (olyan örömmel, mely túlcsordult önnön személyük keretein).

3. Együtt étkeztek, örömteli hangulatban (személyeskedések, egymásközti versengések, túlkapások nélkül, szépen, rendezetten).

4. Nemcsak az étkezés volt közös mindennapjaikban, hanem az élet konkrét szükségleteinek megoldása is (az anyagiasságtól és önzéstől való szabadulás utáni vágy, a felebarátok sürgős szükségeinek orvoslására való hajlandóság).

5. A hitelvi igazságot kutatták, kimagasló érdeklődést mutatván a hit egysége iránt (Isten egyházának bibliai alapja, amely az igazság alapja és oszlopa [lásd 1Tim 3:15]).

A nyitottság és a szabadság, amely e különböző társadalmi rétegekből származó emberek közti szövetkezés keretében létezett, a magatartás és a motiváció tisztaságát feltételezi, amely nélkül közösségük szégyenletesen szétesett volna (lásd 1Kor 1:1-12 verseit).

Krisztus nem azért alapította egyházát, hogy csupán üzenete hirdetésének eszköze, társasági klub vagy szubjektív társalgások fóruma, hanem hogy az Ő családja legyen, amely válaszoljon a mennyei hívásra, és jóságot, kedvességet tanúsítson a körülötte élő emberek iránt. Isten vágya az, hogy ez a család aktív legyen a misszió terén, és mentes mindentől, ami világi, hogy teljesíthesse küldetését, és minden népek, nyelvek és nemzetek közül tanítványokat szerezzen az Úr munkája számára.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy mi történt volna, ha az apostolok közössége nem lett volna egységes a pünkösd előtt. Az egység hiánya miként befolyásolhatta volna prédikálásukat, magatartásukat, tekintélyüket?

Elmélkedésre

Az Ábrahám család az ország távoli részéről érkezett a gyülekezetbe, tagsága átutalása (ajánlólevél) által. Az Ábrahám családnak volt egy ötéves kisfia. Nagy reményeket fűztek az őket befogadó gyülekezethez. Az első hat hónap alatt aktívan részt vettek a közösség tevékenységeiben. A férj értelmes válaszaival élénkké tette a szombatiskolai csoport életét, a felesége pedig, fejlett kommunikációs készségének köszönhetően, hamar megbarátkozott néhány testvérnővel. Örömmel válaszoltak minden felkérésre, s ha volt termékeny ötletük, amikor arra alkalom adódott, meg is osztották azt a gyülekezet bizottságával.

Egy szombaton azonban a bizottság egyik tagja felhívta a figyelmüket, hogy túlságosan tevékenyek a gyülekezetben, s hogy fokozott részvételi szándékuk azzal magyarázható, hogy fontos tisztségekre pályáznak a küszöbön álló választásokon. A bizottsági tag e gyanúsítása annyira megsértette Ábrahámékat, hogy teljesen visszavonultak a gyülekezet mindennemű tevékenységéből. A szombatiskolai csoportban nem válaszoltak többé a kérdésekre, nem vettek részt a gyülekezet szeretet-szolgálataiban, új barátaikkal nem találkoztak többet, s amikor megkérdezték tőlük megváltozott magatartásuk okát, elegánsan kibújtak a válasz alól. Egy szóval sem említették senkinek az illető bizottsági tag megjegyzését. A tagok erősen érezték az Ábrahám családnak a gyülekezeti életből való hiányzását, s minél inkább azon voltak, hogy kipuhatolják visszahúzódásuk okát, annál inkább eltávolították őket maguktól. Csak a szombatiskolai oktató férkőzhetett a szívükhöz, de ő sem annyira, mint annak előtte. A lelkész elmondta nekik, hogy hiányolja az aktivitásukat, és hogy kezdeti lelkesedésüknek köszönhetően elképzelte, hogy különböző tisztségeket fognak betölteni a gyülekezetben. A lelkész e gesztusa még inkább súlyosbította a helyzetet, főleg, hogy az illető bizottsági tag is jelen volt. Egy idő után az Ábrahám család fontolóra vette, hogy kéri tagsága átutalását egy másik, a közelben működő gyülekezetbe.

Gyakorlati kérdések

1. Melyek azok a lépések, amelyeket meg kellene tennünk e két személynek a gyülekezeti közösségbe való újra bevonására?

2. Milyen szerepet játszhat a szombatiskolai csoport és a tanító a visszaszerzésükre?

3. Milyen megoldást javasolnátok a lelkésznek e kényes helyzet megoldására?

4. Melyek azok a tévedések, amelyeket a gyülekezet közösségébe befogadott családokkal szemben a leggyakrabban elkövetünk?