"Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakik és én is abban. Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek, akként az is, aki engem eszik, él énáltalam…
A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.
" (Ján. 6,56–57. 63.)

» Magyarázat

Ez az ige három fontos dolgot mond el és tesz hangsúlyossá Jézussal kapcsolatban. Azt állítja, hogy ez a három dolog szokása volt Jézusnak. Amit pedig szokásból teszünk, azt általában folyamatosan és állandóan gyakoroljuk. Mivel nekünk Jézus a példaképünk és mesterünk is, ezért nagyon fontos ismernünk, hogy mit tett Jézus szokásból, hogyan élte a példamutató életét. Lukács szerint az volt szokása, hogy a szombati istentiszteleteken rendszeresen ott volt, részt vett azokon, ezért ment el a zsinagógába. Jézusról azt is tudjuk, hogy rendszeres imádkozó volt, így töltekezett fel az Atyától származó erővel, hogy tudja végezni az emberek közötti tanító és gyógyító szolgálatát. Ige-ismeretéből pedig arra lehet következtetni, hogy szokása volt az igetanulmányozás is, hiszen tanítás közben fejből idézte az Írásokban adott isteni kijelentéseket.

>>> a többi igehirdetés >>>