"Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsaptak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt. Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aludt. Fölkeltették őt és mondták néki: Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk? Ő pedig felkelvén megdorgálta a szelet, és mondta a tengernek: Hallgass, némulj el! Ekkor elállt a szél és nagy csendesség lett. Jézus pedig mondta nékik: Miért vagytok ilyen fé" (Márk 4,37–40.)

» Magyarázat

Ez az ige három fontos dolgot mond el és tesz hangsúlyossá Jézussal kapcsolatban. Azt állítja, hogy ez a három dolog szokása volt Jézusnak. Amit pedig szokásból teszünk, azt általában folyamatosan és állandóan gyakoroljuk. Mivel nekünk Jézus a példaképünk és mesterünk is, ezért nagyon fontos ismernünk, hogy mit tett Jézus szokásból, hogyan élte a példamutató életét. Lukács szerint az volt szokása, hogy a szombati istentiszteleteken rendszeresen ott volt, részt vett azokon, ezért ment el a zsinagógába. Jézusról azt is tudjuk, hogy rendszeres imádkozó volt, így töltekezett fel az Atyától származó erővel, hogy tudja végezni az emberek közötti tanító és gyógyító szolgálatát. Ige-ismeretéből pedig arra lehet következtetni, hogy szokása volt az igetanulmányozás is, hiszen tanítás közben fejből idézte az Írásokban adott isteni kijelentéseket.

>>> a többi igehirdetés >>>