SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

A hatalmon lévőkért végzett misszió

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Királyok 5:1-19; Dániel 4; Máté 19:16-22; János 3:1-12; 7:43-52; 19:38-42

„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért” (Mt 16:26)?

A Bibliát, Isten Igéjét sok évvel ezelőtt írták, de Isten igazságának kinyilatkoztatása az a világunk számára ma is. A Bibliában található sok igazság között olvashatunk az emberi természetről is, amely szerint – legyen szó a Kr. e. 7. századi Júdeáról vagy a 21. századi Brazíliáról – az emberek alapvetően egyformák: bűnösök, akiknek szükségük van Isten kegyelmére.

Ebbe beleértendők a gazdagok és a hatalmasok is, akik a bibliai időkben nem nagyon különböztek a maiaktól, különösen nem a pénz, a hírnév és a hatalom hajhászása tekintetében, amit gyakran (de nem mindig) a kiszolgáltatott emberek kárára tettek. Isten azonban éppúgy törődik az ő üdvösségükkel, mint a gyengékével és a rászorulókéval. A Szentírás megkapó példákat említ olyan bibliai szereplőkről, akik hatalmasok vagy gazdagok voltak (esetleg mindkettő), és bemutatja, miként használta fel Isten őket arra, hogy áldássá legyenek a nemzetek számára, mint pl. Ábrahámot, Izsákot, Jóbot, Salamont és Józsefet.

Ezen a héten az isteni küldetést vizsgáljuk meg a vagyonnal és hatalommal bírók között. Nézzük meg együtt, hogyan érte el őket az Úr, illetve miként hívja és készíti fel a hetednapi adventistákat, hogy ma is tanúi legyenek e csoport között!

Hetednapi adventistaként hisszük az ún. „korlátok nélküli engesztelés” tanát. Hisszük – egyes keresztényekkel ellentétben –, hogy Krisztus minden emberért meghalt, nem csupán egy megkülönböztetett csoportért, akikről előre eldöntötte, hogy a megváltásának részesei legyenek. Mivel Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2:4, ÚRK), Jézus felajánlotta Önmagát áldozatul „a mi vétkeinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világéért is” (1Jn 2:2, ÚRK). Vagyis mindenkit „kiválasztott… Őbenne a világ teremtése előtt” (Ef 1:4), tette ezt annak ellenére, hogy nem mindenki választja Őt. Ez az egyik oka, hogy a Bibliában sokféle ember megkereséséről találunk történeteket.

Olvassuk el Dániel 4. fejezetét! Mi történt a királlyal, az akkori világ egyik leghatalmasabb emberével? Mit árul el mindez a megváltásról?

_____________________________________________________________

Nebukadneccar király története azt mutatja, hogyan ér el Isten hatalmon lévő, de benne nem hívő embereket. Ítélet sújtotta, hasonlóan ahhoz, ahogy néhány izraelita királlyal is történt (lásd pl. 1Sámuel 28; 1Kir 14:21-31; 2Krón 32:25-26). A Nebukadneccarról szóló bibliai beszámoló – amelyben a király értelmet nyer, és elismeri a Teremtő Istent – megmutatja, hogy Isten törődik a gazdag és hatalmas emberekkel, ahogy a gyengékkel és elesettekkel is. A 34. versben a király kijelenti: „Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem az ég Királyát, mert minden cselekedete igaz, útjai igazságosak, és meg tudja alázni azokat, akik kevélységben járnak” (Dán 4:34, ÚRK). Bárcsak megértené ezt az igazságot az összes gazdag, hatalmas és gőgös ember!

Mit tanulhatunk ebből az esetből? Először is, Isten a Dánielhez hasonló elkötelezett hívőket összekötő kapocsként használja, hogy elérje a hatalmon lévő hitetleneket. Másodszor, Isten közvetlenül beavatkozhat a tanúságtétel folyamatába, hogy célt érjen velük. Nebukadneccart megalázta a büszkesége és gőgje miatt. Ez ugyan kifejezetten drámai történet, de sok más módon is térdre kényszeríthetők a gazdagok, a hatalmasok és a gőgösök.

Talán nem is vagyunk a világ szemében hatalmasok és gazdagok, miért kell mégis vigyáznunk, nehogy arrogánsak legyünk, mint a király ebben a történetben? Miért könnyebb így viselkedni, mint gondolnánk?

Krisztus mindenkiért meghalt, függetlenül az illető hátterétől, anyagi, etnikai vagy társadalmi helyzetétől. Isten megkeresi a világ nem keresztény hatalmasait, és elvárja tőlük, hogy éljenek a rendelkezésükre álló világosság szerint (lásd Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 273-274. o.).

Olvassuk el 2Kir 5:1-19 verseit! Hogyan lehet az Úrhoz vezetni az embereket? Mit tanulhatunk erről ebből a történetből?

2Kir 5:17-19 verseiben Naámán két szokatlan kérést fogalmazott meg, miután Isten kigyógyította a leprából. Először is azt kérte, hadd vigyen két öszvérrel földet Izraelből Szíriába, hogy ott imádhassa az élő Istent. „Mert a te szolgád többé nem áldozik sem égőáldozattal, sem véresáldozattal idegen isteneknek, hanem csak az ÚRnak” (2Kir 5:17, ÚRK)! Másodszor pedig Naámán engedélyt kért arra, hogy leborulhasson a királya mellett, annak ellenére, hogy nem imádja többé annak isteneit. A hadvezér már az egyetlen igaz Isten követője lett, de még mindig pogány logikával. Izráelből földet vitt magával, ami azt jelezte, hogy nem értette meg teljesen a Teremtő Istent. Arra gondolhatott, hogy az istentisztelethez szüksége van a földre, hiszen az ő világképe szerint Isten földrajzi területhez kötött, mint a korábbi istenei. Vagy lehet, hogy oltárt akart építeni az Izraelből származó földből? Mindkét esetben igaz, hogy az Istenbe vetett hite keveredett a régi hiedelmeivel. Naámán története értelmezési keretetnyújt ahhoz, hogy megérthessük azokat, akik ma térnek Krisztushoz nem keresztény háttérből. A történet egyik tanulsága, hogy a világnézeti változásokhoz idő kell. A második kérés még nyugtalanítóbb. Miért kért Naámán engedélyt arra, hogy leborulhasson a királyával, és miért mondta, hogy Isten bocsásson meg neki ezért? A próféta válasza ad támpontot a megértéshez: „Menj el békességgel” (2Kir 5:19)! Szíriában nagyhatalmú személyként Naámánnak olyan feladatokat kellett ellátnia, amelyek kihívást jelentettek új hite számára. Fontos, hogy az új hívők, különösen akik más hitvilágból érkeznek, támogatást és útmutatást kapjanak, amikor korábbi életük kulturális és társadalmi követelményeivel találkoznak. Ne feledjük, Naámán leprásként hagyta el istentelen országát, de gyógyult emberként, a Teremtő Isten tanítványaként tért haza! Még éppen csak elindult az úton. Időre volt szüksége, hogy növekedjen.

Mit tanít ez a történet a türelemről? Miért ne akarjunk túl gyorsan haladni az emberekkel, különösen azokkal, aki nem keresztény háttérből és kultúrából érkeztek?

Nikodémus tanult ember volt. A Biblia a zsidók egyik vezetőjének nevezi (Jn 3:1), Jézus is Izrael tanítójaként említi (Jn 3:10). Képzett volt a Szentírásban, és lelki éhség hatotta át az Úrért. Emberi szemszögből Isten követőjének tűnt. Minden parancsolatot megtartott, tisztelt vezető volt a zsidók között. Hatalmas és vagyonos volt, amit az emberek Isten áldásaként értelmeztek. Azonban amint kiderült, mindez csak felszínes látszat volt.

Olvassuk el Jn 3:1-12 verseit! Nikodémusnak milyen lelki szükségleteire utal ez a szakasz? Hogyan tapintott Jézus azonnal a lényegre?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Amikor Nikodémus Jézushoz ment, megpróbálta fenntartani a látszatot. Isten azonban ismerte a szívét, mint ahogy belelát minden gazdag és hatalmas szívébe és szükségleteibe is. Nikodémus azért fordult Jézushoz, mert a tanításai meggyőzték. Büszkesége ugyan visszatartotta attól, hogy nyíltan megvallja Jézus messiási voltát és istenségét, de az az éjjel örökre megváltoztatta. Ám még azután sem vállalta fel nyíltan Jézust, hogy meggyőződött róla: az Isten küldte.

Olvassuk el Jn 7:43-52 és 19:39 verseit! Mit tudunk meg ezekből az igékből Nikodémusról és Jézusról?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Azt látjuk itt, hogy Nikodémusra nyilván nagy hatást tett Jézus. Igyekezett megvédeni Őt, amikor még élt, és tiszteletet mutatott iránta a halála után. Kétség sem fér hozzá, hogy Jézus megérintette őt, akinek dicséretre méltó tudása és bölcsessége ellenére is nagy szüksége volt a Megváltóra – ahogy mindannyiunknak.

Miért muszáj óvatosnak lenni a „nálunk van az igazság” helytelen értelmezésével (még ha ez igaz is)? Elég-e az igazság ismerete önmagában ahhoz, hogy megmentsen bennünket? Hányan vesznek majd el, akik több mint eleget tudtak ahhoz, hogy megmeneküljenek, ismerték a három angyal végső üzenetét is?

Olvassuk el Mt 19:16-22 verseit! Mi a történet tanulsága, amelyben (Nikodémussal ellentétben) valaki nem fogadja el Jézust?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Jézusnak a gazdag ifjúval folytatott beszélgetése rámutat, milyen veszélyes csapdává válhat a vagyon. „Sőt azt mondom: könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni” (M 19:24, ÚRK). Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a gazdagok nem üdvözülhetnek, de azt igen, hogy ha nem elég óvatosak, a vagyonuk a megváltásuk útjába állhat.

Legvégül gazdagra és szegényre ugyanaz a sors vár: a sír. Ez azt is jelenti, hogy a gazdagoknak is ugyanúgy arra a mással nem pótolható megváltásra van szüksége, mint bárki másnak. Pénzből szinte mindent meg lehet venni, de a haláltól való mentességet nem. Az örök élet egyedül ajándékként lehet a miénk: Jézus ingyen kínálja azoknak, akik hit által igénylik. „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog” (Jn 11:25, SZIT).

Olvassuk el Lk 19:1-10 verseit! Mitől más ez a történet, mint a gazdag ifjúé?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Zákeus teljesen másként válaszolt Jézusnak, mint – sajnálatos módon – a gazdag ifjú. Figyeljük meg, Jézus nem mondja Zákeusnak, hogy adja el a vagyonát, adja a szegényeknek. Pontosan tudta, mennyire kötődik a gazdag ifjú a vagyonához, ezért mondta neki azt, amit mondott. Ezzel szemben, bár nem tudjuk részleteiben, mi hangzott el Zákeus házában, de a vámszedőt nyilvánvalóan bűntudatra ébresztette, aki tisztában volt vele, hogy bizonyos dolgokat meg kell változtatnia az életében, különösen a vagyona vonatkozásában.

„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, a lelkében pedig kárt vall? Vajon milyen váltságot adhat az ember az ő lelkéért” (Mt 16:26, ÚRK)? Mi a lényege ennek az üzenetnek?

Jézus barátkozott a hatalommal bírókkal is. Sokan tisztelték és csodálták, mások azonban megvetették. A Bibliának azok a nagy hatalmú szereplői, akik Jézushoz fordultak segítségért, bizonyára érezték, hogy törődik velük, de közülük sokan nem közeledtek azonnal nyitottan hozzá. Vártak, amíg bizonyossá nem vált számukra, hogy tényleg Ő az Isten Fia. Ez volt a helyzet Nikodémussal és Arimáthiai Józseffel is.

Olvassuk el Mt 27:57-60 verseit (lásd még Mk 15:43-47; Lk 23:50-53; Jn 19:38-42)! Hogyan tudta felhasználni Isten a gazdag embert, akire nyilvánvalóan nagy hatást gyakorolt Jézus?

_____________________________________________________________

Egészen eddig nem hallottunk Arimáthiai Józsefről, aztán hirtelen megjelenik, szinte a semmiből, és segít, hogy a prófécia beteljesedjen. Isten mindig bevonja a gazdagokat céljai elérésébe. Ezért fontos, hogy végezzük a küldetésünket közöttük is. A befolyásos emberekkel való barátkozás egyik legnehezebb része, hogy hol kezdjük. Általában jobb, ha nem akaszkodunk rájuk, hanem hagyjuk, hogy ők nyissanak felénk. Jézus ezt tette: tanúi lettek üzenetének, gyógyításának és Istentől kapott hatalmának. A színfalak mögött meggyőződtek arról, hogy Ő valóban Isten Fia.

A hatalmasok több okból is keresik a lehetőséget a jótékony szolgálatok támogatására. Részesei akarnak lenni valami jónak, ami megváltoztatja emberek életét. Ennek révén is tudhatják, hogy az ő életük is változhat. Ez egyfajta finom módot biztosít számukra, hogy szükségleteik felfedése nélkül kapják meg a kellő segítséget.

A következő lépés, hogy indítsunk olyan támogatható szolgálatot, amelyben a gazdagok és a hatalommal bírók részt vehetnek Isten szolgálatában. Szánj időt rá, hogy befektess a társadalmadban élő gazdagok és hatalmasok életébe!

Kihívás: Adj hozzá valakit a napi imalistádhoz, aki befolyásos, hatalmon lévő ember, nem hisz Istenben, és akivel idővel kapcsolatba léphetsz!

Kihívásra fel! Írj levelet vagy e-mailt egy befolyásos, hatalmon lévő embernek – akivel esetleg még nem is találkoztál –, és mondd el neki, hogy imádkozol érte!

Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 2001, Advent Kiadó, „Szolgálat a gazdagokért” c. fejezet, 142-147. o.

Jézus ugyanúgy szereti a szegényeket, mint a gazdagokat és a hatalmon lévőket. A fejedelmekért és a koldusokért is meghalt. Ő tudja a leginkább elérni a szíveket. Figyelmeztet, hogy „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába” (Mk 10:25, ÚRK). Az e heti tanulmányunk arra hív, hogy gazdag és hatalmas embereknek is vigyük el Krisztus evangéliumát. Nekik is pont annyira szükségük van a megváltásra, mint bárki másnak, még ha ezt sajnálatos módon nem is érzik a vagyonuknak tulajdonított „biztonság” miatt.

„Sok szó hangzott már el a mellőzött szegények iránti kötelességünkről. De nem kellene a gazdagoknak is némi figyelmet szentelnünk? Sokan reménytelennek tartják őket… Gazdag emberek ezrei szállnak sírba anélkül, hogy az intő üzenetet megismerték volna. De bármennyire közömbösnek tűnjenek is, a gazdagok között is sokan nagy terheket hordoznak a lelkükben” (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 142. o.).

Megbeszélendő kérdések:

1.    Amikor földi szolgálata során Jézus gazdagoknak és szegényeknek is szolgált, ledöntötte a kasztok és osztályok közötti válaszfalakat. Adventistaként hogyan kezeljük ezt a problémát, a gazdagok és szegények közötti szakadékot, amely annyira mélyen gyökerezik minden társadalomban?

2.    „A tövisek közé esett mag pedig az, aki hallgatja ugyan az igét, de az élet gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, úgyhogy nem terem gyümölcsöt” (Mt 13:22, ÚRK). Vajon mit értett Jézus a „gazdagság csábítása” alatt? Miért nem kell feltétlenül vagyonosnak lennünk ahhoz, hogy becsapjon a gazdagság?

3.    Beszéljük meg a keddi tanulmány végén feltett kérdést, amely szerint az igazság ismerete nem ugyanaz, mint megmenekülni az igazság által. Miért olyan fontos ez a különbségtétel? Ha az igazság ismerete önmagában nem üdvözít, akkor mi kell az örök élethez?

4.    Miért utasította el Jézust a gazdag ifjú, Zákeus pedig miért fogadta el?

PESZT RÁHEL:

CSILLAGPOR