VASÁRNAP   

1Móz. 18,1-15.

1.     Megjelenék pedig ő néki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő űl a sátor ajtajában, a hő napon.

2.     És felemelé a szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll előtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát.

3.     És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat.

4.     Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt.

5.     Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, amint szólál.

6.     És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát.

7.     A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni.

8.     És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített, és eléjök tevé: és ő mellettök állt a fa alatt, azok pedig evének.

9.     És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? Ő pedig felele: Ímhol van a sátorban.

10.  És monda: Esztendőre ilyenkor bizonnyal megtérek hozzád és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik a sátor ajtajában, mely annak háta megett volt.

11.  Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek valának; ezért megszünt Sáránál az asszonyi természet.

12.  Nevete azért Sára ő magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg!

13.  És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajjon csakugyan szűlhetek-é, holott én megvénhedtem?

14.  Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.

15.  Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy félt. De monda az Úr: Nem úgy van, mert bizony nevettél.

   HÉTFŐ 

1Móz. 18,16-33.

16.  Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak. Ábrahám is velök ment, hogy elkisérje őket.

17.  És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, amit tenni akarok?

18.  Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.

19.  Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, amit szólott felőle.

20.  Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett:

21.  Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.

22.  És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr előtt állt.

23.  És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonosszal egybe?

24.  Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, akik abban vannak?

25.  Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?

26.  És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.

27.  És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.

28.  Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.

29.  És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért.

30.  Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harmincan? És Ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat.

31.  És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.

32.  És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért.

33.  És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére.

1Móz. 19,1-11.  Lásd a szerdai részben

   KEDD 

1Móz. 18,23-32.  Lásd a hétfői részben

Jak. 5,16.

16.  Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.

Róm. 8,34.

34.  Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk:

Zsid. 7,25.

25.  Ennekokáért ő mindenképen idvezítheti is azokat, a kik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök.

   SZERDA 

1Móz. 19,1-29.

1.     Mikor a két angyal estére Sodomába jutott, Lót Sodoma kapujában űlt, és amint meglátá őket Lót, felkele eléjök, és arccal a földre borúla.

2.     És monda: Ímé én Uraim kérlek, térjetek be a ti szolgátok házához, és háljatok ott, és mossátok meg lábaitokat; reggel korán felkelhettek és indulhattok útatokra. Azok pedig mondának: Nem, hanem az utcán hálunk meg.

3.     De nagyon unszolá őket, és betérének hozzá, és bemenének az ő házába; ő pedig szerze nékik vendégséget, és pogácsát is süte, és evének.

4.     Lefekvésök előtt a város férfiai, Sodoma férfiai körűlvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytől egyig.

5.     És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, akik te hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük őket.

6.     És kiméne Lót ő hozzájok az ajtó eleibe, és bezárá maga után az ajtót.

7.     És monda: Kérlek atyámfiai, ne cselekedjetek gonoszságot.

8.     Ímé van énnékem két leányom, akik még nem ismertek férfiat, kihozom azokat ti hozzátok, és cselekedjetek velök amint néktek tetszik, csakhogy ezekkel az emberekkel ne csináljatok semmit, mivelhogy az én hajlékom árnyéka alá jöttek.

9.     Azok pedig mondának: Eredj el innen. Ismét mondának: Ez egymaga nálunk a jövevény, és ő szabja a törvényt? Majd gonoszabbul cselekszünk veled, hogy nem azokkal. És reá rohanának a férfiúra, Lótra, felette igen, és azon voltak, hogy betörik az ajtót.

10.  De kinyújták kezeiket azok a férfiak, és bevonák Lótot magokhoz a házba és bezárák az ajtót.

11.  Az embereket pedig, kik a ház ajtaja előtt valának, vaksággal verték meg kicsinytől nagyig, annyira, hogy elfáradának az ajtó keresésében.

12.  És mondának a férfiak Lótnak: Ki van még itt hozzád tartozó? vődet, fiaidat és leányaidat, és mindenedet, ami a tied a városban, vidd ki e helyből.

13.  Mert mi elvesztjük e helyet, mivelhogy ezek kiáltása nagyra nőtt az Úr előtt; és az Úr küldött minket, hogy elveszítsük ezt.

14.  Kiméne azért Lót, és szóla az ő vőinek, kik az ő leányait elvették, és monda: Keljetek fel, menjetek ki e helyből, mert elveszti az Úr e várost; de az ő vőinek úgy tetszék, mintha tréfálna.

15.  És mikor a hajnal feljött, sürgetik az Angyalok Lótot, mondván: Kelj fel, vedd a te feleségedet és jelenlevő két leányodat, hogy el ne vessz a városnak bűne miatt.

16.  Mikor pedig késedelmeskedék, megragadák a férfiak az ő kezét és az ő feleségének kezét és két leánya kezét, az Úrnak iránta való irgalmából, és kivivék őt: és ott hagyák a városon kívül.

17.  És lőn mikor kivivék őket, monda az egyik: Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne vessz.

18.  És monda Lót nékik: Ne oh Uram!

19.  Ímé a te szolgád kegyelmet talált te előtted, és nagy a te irgalmasságod, melyet mutattál irántam, hogy életemet megtartotta: de én nem menekűlhetek a hegyre, nehogy utólérjen a veszedelem, és meghaljak.

20.  Ímhol az a város közel van, hogy oda fussak, kicsiny is, hadd menekűljek kérlek oda, lám kicsiny az; és én életben maradok.

21.  Monda azért néki: Ím tekintek rád e dologban is, és nem pusztítom el a várost, amelyről szólottál.

22.  Siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, míg oda nem érsz. Azért nevezték annak a városnak nevét Cóárnak.

23.  A nap feljött a földre, mikor Lót Cóárba ére.

24.  És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből.

25.  És elsűlyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is.

26.  És hátra tekinte az ő felesége, és sóbálvánnyá lőn.

27.  Ábrahám pedig reggel arra a helyre indúlt, ahol az Úr színe előtt állott.

28.  És tekinte Sodoma és Gomora felé, és az egész környék földje felé; és látá, és ímé felszálla a földnek füstje, mint a kemence füstje.

29.  És lőn mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezék az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelemből, mikor elsűlyeszté a városokat, amelyekben lakott Lót

2Sám. 19,8.

8.     Felkele azért a király és leüle a kapuban, és hírül adták az egész népnek, mondván: Ímé a király a kapuban ül. Akkor mind az egész nép eleibe jöve a királynak. Izráel pedig elmenekült, kiki az ő sátorába.

Ruth 4,1.

1.     Boáz pedig felment a kapuba, és ott leült. És ímé arra ment az a legközelebbi rokon, a kiről Boáz beszélt vala, és monda néki: Jer csak, ülj ide atyafi. És az oda ment és leüle.

Jer. 38,7.

7.     És meghallotta Ebed-Melek, a szerecsen, a ki udvari szolga vala (ő pedig a király házában vala), hogy Jeremiást a verembe vetették, a király pedig a Benjámin-kapuban ül vala.

1Móz. 18,1.  Lásd a vasárnapi részben

1Móz. 18,3-4.  Lásd a vasárnapi részben

1Móz. 18,4-8.  Lásd a vasárnapi részben

   CSÜTÖRTÖK 

1Móz. 12,1-9.

1.     És mondá az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok néked.

2.     És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel.

3.     És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.

4.     És kiméne Ábrám, amint az Úr mondotta néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős volt, mikor kiment Háránból.

5.     És felvevé Ábrám az ő feleségét Szárait, és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és minden szerzeményöket, amelyet szereztek, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek szert, és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére.

6.     És általméne Ábrám a földön mind Sikem vidékéig, Móré tölgyeséig. Akkor Kananeusok voltak azon a földön.

7.     És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrám oltárt építe ott az Úrnak; aki megjelent néki.

8.     Onnan azután a hegység felé ment Bételtől keletre és felütötte sátorát: Bétel nyugatra volt, Hái pedig keletre, és ott oltárt épített az Úrnak, és segítségűl hívta az Úr nevét.

9.     És tovább költözék Ábrám; folyton délfelé húzódván.

   PÉNTEK  

1Móz. 19,30-36.

30.  Lót pedig felméne Cóárból, és letelepedék a hegyen, és vele együtt az ő két leánya is, mert félt Cóárban lakni; lakozék tehát egy barlangban ő és az ő két leánya.

31.  És monda a nagyobbik a kisebbiknek: A mi atyánk megvénhedett, és nincsen a földön férfiú, aki mi hozzánk bejöhetne az egész föld szokása szerint.

32.  Jer, adjunk bort inni a mi atyánknak, és háljunk ővele, és támasszunk magot a mi atyánktól.

33.  Adának azért inni bort az ő atyjoknak azon éjszaka, és beméne a nagyobbik, és hála az ő atyjával, ez pedig semmit sem tudott annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről.

34.  És lőn másodnapon, monda a nagyobbik a kisebbiknek: Ímé a mult éjjel én háltam atyámmal, adjunk néki bort inni ez éjjel is, és menj be te, hálj vele, és támasszunk magot a mi atyánktól.

35.  Adának azért azon éjszaka is az ő atyjoknak bort inni, és felkele a kisebbik is és vele hála; ő pedig semmit sem tudott annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről.

36.  És teherbe esének Lót leányai mindketten az ő atyjoktól.