SZOMBAT   

1Móz. 12,1-4.

1.     És mondá az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok néked.

2.     És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel.

3.     És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.

4.     És kiméne Ábrám, amint az Úr mondotta néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős volt, mikor kiment Háránból.

2Móz. 12,31-42.

1.     És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közűl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, amint mondátok.

2.     Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, amint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is.

3.     És az egyiptombeliek erősen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert azt mondják: mindnyájan meghalunk.

4.     És a nép az ő tésztáját, minekelőtte megkelt volna, sütőteknőivel együtt ruhájába kötve, vállára veté.

5.     Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének, és kérének az egyiptombeliektől ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.

6.     Az Úr pedig kedvessé tette a népet az egyiptombeliek előtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az egyiptombelieket.

7.     És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhótba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak, a gyermekeken kívül.

8.     Sok elegy nép is ment fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.

9.     És sütének a tésztából, melyet Egyiptomból hoztak, kovásztalan pogácsákat, mert meg nem kelhet, mivelhogy kiűzetének Egyiptomból, és nem késhetének, és még eleséget sem készítének magoknak.

10.  Az Izráel fiainak lakása pedig, a míg Egyiptomban laknak, négyszáz harminc esztendő volt.

11.  És lőn a négyszáz harminc esztendő végén, lőn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Egyiptomnak földéről.

12.  Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, amelyen kihozta őket Egyiptom földéről; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai előtt nemzetségről nemzetségre.

Mt. 1,18-25.

1.     A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől.

2.     József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani.

3.     Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az.

4.     Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.

5.     Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól:

6.     Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.

7.     József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé.

8.     És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.

Csel. 13,4 - 14,26. Lásd a Bibliádban

1Móz. 1,26-27.

1.     És mondá Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

2.     Teremté tehát Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.

Jel. 21-22. fej.  Lásd a Bibliádban

Jel. 14,6-7.

1.     És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek,

2.     Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.

   VASÁRNAP 

1Móz. 2,16.

1.     És parancsolta az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.

1Móz. 3,9-15.

1.     Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert, és monda néki: Hol vagy?

2.     És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtőzém.

3.     És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?

4.     És monda az ember: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nékem arról a fáról, úgy evém.

5.     És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.

6.     És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.

7.     És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

   HÉTFŐ 

1Móz. 17,7.

1.     És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között, annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.

1Móz. 26,3.

1.     Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged; mert tenéked és a te magodnak adom mind ezeket a földeket, hogy megerősítsem az esküvést, mellyel megesküdtem Ábrahámnak a te atyádnak.

1Móz. 28,15.

1.     És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova méssz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem amit néked mondtam.

1Móz. 11,1-9.

1.     Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde volt.

2.     És lőn, mikor kelet felől elindultak, Sineár földén egy síkságot találának, és ott letelepedének.

3.     És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.

4.     És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.

5.     Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek az emberek fiai.

6.     És mondá az Úr: Ímé e nép egy, és az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban.

7.     Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.

8.     És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.

9.     Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.

1Móz. 12,1-3.

1.     És mondá az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok néked.

2.     És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel.

3.     És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.

2Mót. 29,43;  45.

1.     Ott jelenek meg az Izráel fiainak, és megszenteltetik az én dicsőségem által.

1.     És az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenük lészek.

   KEDD 

1Móz. 3,15.

1.     És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

Mt. 1,18-23.

1.     A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől.

2.     József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani.

3.     Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az.

4.     Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.

5.     Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól:

6.     Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.

Jn. 1,14-18.

1.     És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

2.     János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál.

3.     És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.

4.     Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.

5.     Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.

   SZERDA 

Jn. 3,16.

1.     Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Mt. 28,18-20.

1.     És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.

2.     Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,

3.     Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!

   CSÜTÖRTÖK 

Jn. 14,1-3.

1.     Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.

2.     Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.

3.     És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.