2023 / III.
− 12. tanulmány − Szeptember 9 − 15Álljatok meg!

SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 5Mózes 20:2-4; Róma 13:11-14; 1Korinthus 15:23-24; Efezus 6:10-20;
1Thesszalonika 5:6-8
„Végezetül legyetek erősek az
Úrban és az ő hatalmas erejében! Öltsétek magatokra az Isten teljes
fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög minden ravaszságával szemben”
(Ef 6:10-11, ÚRK)!
A szolga álmos szemmel támolygott
ki a szobájából, amikor megdöbbentő jelenet tanúja lett: hatalmas, jól
felszerelt ellenséges sereg vette körbe a várost, lovakkal és harci
szekerekkel. A szolga dadogva vitte a hírt Elizeus prófétának, majd nyugtalanul
kérdezte: „Jaj, jaj, édes uram, mit csináljunk?”
Elizeus így felelt: „Ne félj,
mert többen vannak velünk, mint ővelük.” A válasz mit sem változtatott a
szolga arckifejezésén. Elizeus közelebb húzta magához és imádkozni kezdett
érte: „Ó, Uram! Nyisd meg, kérlek, a szemét, hogy lásson!” A
próféta imája azonnal válaszra talált. A szolga ismét fellépett a várfalra, ám
ekkor fellebbent a látható és láthatatlan közötti fátyol. Nem egy, hanem két
sereget látott. „Erre megnyitotta az Úr a szolga szemét, és azt
látta, hogy íme, a hegy tele van tüzes lovakkal és harci szekerekkel Elizeus
körül” (2Kir 6:15-17, ÚRK).
Pál azért imádkozott Ef 6:10-20
részének megírása közben, hogy a hívők tisztább képet kapjanak és meglássák a
nagy küzdelem teljes valóságát, illetve reményt meríthessenek abból, amit az
bemutat nekik.
|
HARCBA HÍVÓ BESZÉD |
Szeptember 10 |
Vasárnap |
Tanulmányozzuk
Ef 6:10-20 szakaszát, Pál levelének hangzatos lezárását! Csatakiáltása mit
jelent nekünk ma a nagy küzdelemben?
Pál harcra szólít az
Efezusi levél végén. Bátorítja a hívőket, hogy vegyék ki a részüket az egyház
küzdelmében a gonosz ellen (Ef 6:10-20). Átfogó buzdítással kezdi: „legyetek
erősek az Úrban” (Ef 6:10). Ezt ismétli meg, amikor felhívja a hívőket,
hogy „öltözzétek föl az Isten minden fegyverét” (Ef 6:11). Felhívását
egy határozott cél kiemelésével (hogy meg tudjanak állni az ördög
ravaszságaival szemben, Ef 6:11) és egy magyarázattal támasztja alá: a csatát a
gonosz hatalmas, lelki seregei ellen vívják (Ef 6:12). Az apostol ezek után
részletesen újból harcra hív. A hívőknek fel kell ölteniük „az Istennek
minden fegyverét” (Ef 6:13), tehát az övet, a mellvértet, a sarut, a
pajzsot, a sisakot és a kardot is, mert csak így állhatnak meg szilárdan a csatában
(Ef 6:14-17). Felszólítja a már teljes felszerelésben lévő, csatára kész
hívőket, hogy tegyenek úgy, mint a katonák az ókori csatatéren – imádkozzanak
(Ef 6:18-20).
Az apostol a katonai
összetűzés és fegyverek szókészletével érzékelteti az egyház küldetését. Az
Ószövetség harcra szólító buzdításait, csata előtti beszédeit visszhangozza.
Ezt jelzi az első, átfogó parancsban: „legyetek erősek az Úrban, és
az ő hatalmas erejében” (Ef 6:10).
Az Ószövetség harcra hívó
beszédei (lásd pl. 5Móz 20:2-4; Bír 7:15-18; 2Krón 20:13-20; 32:6-8; Neh 4:14,
19-20) azt támasztják alá, hogy Izrael katonai sikere nem a fegyverei nagyobb
erejében, vagy seregének létszámában rejlik. A győzelem kizárólag Isten
jelenlététől és erejétől függ. A siker kulcsa nem az önmagukban való, hanem az
Úr erejébe és gondviselésébe vetett szilárd bizalom volt. Pál bátran említi
ezeket a témákat, hogy buzdítsa a hívőket: 1) tevékenyen vegyenek részt az
egyház küldetésében; 2) figyeljenek a láthatatlan dimenziókra, amelyek hatással
vannak az életükre és a bizonyságtételükre; 3) tudatosítsák magukban, hogy a
siker érdekében szükségük van az isteni közbelépésre; 4) tartsák mindig szem előtt,
mennyire fontos a hívők közötti egység és összetartás!
Pál
figyelmeztet, hogy a harcunkat nem test és vér ellen, hanem természetfeletti ellenségekkel
vívjuk. Ezek szerint egyedül miben reménykedhetünk a győzelmet illetően?
|
MERÍTSÜNK ERŐT KRISZTUSBÓL! |
Szeptember 11 |
Hétfő |
Pál erős harci kiáltással fejezi be a levelét,
összefűzve azokat a témákat és gondolatokat, amelyek az egész levélben
fontosak. Azzal kezdi, hogy bejelenti a levele összefoglalásának fő témáját,
méghozzá a parancsnok csatakiáltásának hangnemében: „Végezetre, atyámfiai,
legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében” (Ef 6:10). Ef
6:11-20 szakasza pedig ennek a gondolatát színesíti és bontja ki.
Olvassuk el ismét Ef 6:10-20
szakaszát! Hogyan vesszük észre a természetfeletti erőket is felvonultató nagy
küzdelem valóságát, ami Pál mondanivalójának központi része? Miért igen fontos
szem előtt tartani ezt a meghatározó igazságot az Istennel való mindennapi
kapcsolatunkban?
Az apostol a következő fordulattal Krisztust nevezi
meg a hívők erejének Forrásaként: „legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas
erejében” (Ef 6:10). Az „Úr” itt Jézusra utal, ami következetesen így van
az Efezusi levélben (Ef 2:21; 4:1, 17; 5:8; 6:1, 21). „Az egyház ereje a
feltámadt Úr mindenható hatalmában rejlik, Ő a seregének Parancsnoka” (G. G.
Findlay: The Epistle to the Ephesians. New York, 1931, Ray Long
& Richard R. Smith, 398. o.).
Ef 6:10 versében Pál az erő szó ismétlésével a
következő gondolatot hangsúlyozza: az egyház által kifejtett erő nem velejáró
tulajdonsága a hívőknek, hanem azt kívülről, az Úrtól kapják, Krisztustól
származik. Az apostol itt összegzi levele egyik fontos témáját: Isten megosztja
a hatalmát a hívőkkel (Ef 1:19-22; 2:4-6; 3:16-17). A hívők a feltámadt és
felmagasztalt Krisztusban találhatnak erőt minden jelenlegi és jövőbeli
konfliktusuk során.
Bár az első parancs kijelenti, hogy Jézus az, aki erőt
ad a hívőknek (Ef 6:10), a Szentháromság mindhárom tagja támogat a gonosz
elleni küzdelemben. Isten (az Atya) a saját fegyvereit bocsátja a
rendelkezésünkre (Ef 6:11, 13; vö. Ézs 59:17). Korábban Pál már elmondta
imájában a Szentlélekről, hogy Ő „adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint,
hogy hatalmasan megerősödjetek az ő Lelke által a belső emberben” (Ef
3:16, ÚRK). Itt a Lélek a kardot adja a kezükbe: „a Léleknek kardját, amely
az Isten beszéde” (Ef 6:17). A hívőknek ráadásul „Minden alkalommal” (Ef
6:18, ÚRK) a Szentlélek által kell imádkozniuk. Az apostol szeretné, ha a
hallgatósága megértené: a Szentháromság mindegyik tagja teljes mértékben
kiveszi részét abban, hogy felkészítsen a gonosz hatalmak elleni csatára.
|
A NAGY KÜZDELEM PÁL LEVELEIBEN |
Szeptember 12 |
Kedd |
Olvassuk el Róm 13:11-14, 2Kor
10:3-6 és 1Thessz 5:6-8 szakaszait! Mennyiben hasonlítanak ezek a versek Ef
6:10-20 részéhez? Miért ezt a képvilágot használja Pál?
Leveleiben az apostol gyakran használ katonai
nyelvezetet és hasonlatokat, amivel arra szólítja a hívőket, hogy viselkedésükben
kövessék a katonák példáját. Ef 6:10-20 szakaszában található ennek leghosszabb
és legkoncentráltabb példája, de a katonai nyelvezet Pál egyik fő motívuma
arra, hogy az evangélium történetét értelmezze. Krisztus a keresztnél lefegyverezte
a „fejedelemségeket és hatalmasságokat” (Kol 2:15). A
felmagasztalása óta pedig úrrá lett minden hatalom fölött (Fil 2:9-11), ekként
végzi a munkáját. A követőit az egyetemes háborúra gyűjti össze, a világosság
seregét a győzelem nagy napja felé vezeti (Róm 16:20; 1Kor 15:54-58; 2Thessz
2:8). Összegezve Pál katonai hasonlatait elmondhatjuk, hogy tisztán látja: a jó
és a rossz közötti küzdelem „egy hosszan tartó kozmikus háború, amiben két
szembenálló sereg összecsapásai során hol az egyik, hol a másik kerekedik
felül, amíg az idők végén majd az egyik arat teljes győzelmet” (Peter W. Macky:
St. Paul’s Cosmic War Myth: A Military Version of the Gospel. New
York, 1998, Peter Lang Publishing, 1. o.). Az Efezusi levél szövetében is
gyakran előbukkan a kozmikus háború témája. Amikor Pál felfegyverkezésre szólít
(Ef 6:10-20), összevonja a küzdelem elemeit, amelyekre már korábban utalást
tett: Isten óriási „hatalommal” ruházza fel a hívőket (Ef 1:18-20; 3:16, 20);
Krisztus győzelmet aratott, és Isten minden hatalom fölé magasztalta Őt (Ef
1:20-23); a hívők serege azokból áll, akik egykor halottak voltak, de feltámadtak
és erőt nyernek, ha a felmagasztalt Krisztusban találják meg az identitásukat, aminek
köszönhetően képesek felvenni a harcot korábbi sötét mesterükkel (Ef 2:1-10);
az egyháznak az is szerepe, hogy rámutasson a gonosz erők közelgő vesztére (Ef
3:10); Zsolt 68:19 versével a diadalmas, isteni Harcosként mutatja be Krisztust
(Ef 4:7-11); illetve, felszólítja a hívőket, hogy „vegyék fel” az evangélium
öltözetét (lásd Ef 4:20-24). Isten „minden fegyverét” felöltve megérthetjük
a nagy küzdelem központi szerepét, és szilárdan ki is tartunk abban a tudatban,
hogy részesek leszünk Krisztus végső győzelmében.
Hogyan
tapasztaltuk már nemcsak a kozmikus háború, hanem a Jézusban elérhető győzelem
valóságát is? Miért alapvetően fontos a saját reménységünk és tapasztalatunk
szempontjából, hogy helyesen értelmezzük az Ő győzelmét?
|
AZ ÓKORI CSATAMEZŐN |
Szeptember 13 |
Szerda |
Olvassuk át Ef 6:10-20 részét!
Figyeljünk fel minden alkalomra, amikor Pál a megállni ige valamely
alakját használja! Miért olyan fontos számára ez a gondolat?
_____________________________________________________________
Az ókori csataterek összefüggésében kell értenünk Pál
katonai hasonlatát. Mit jelentett az, hogy „megállni” (Ef 6:11, 13-14)? Vajon
az ige csak a védekező alapállásra enged következtetni? Thuküdidész, az egyik
legnagyobb ókori haditörténész írásaiban megörökített harcra buzdító beszédek
három egymást követő lépést hangsúlyoznak ki, amelyeket meg kell tenni, ha a sereg
győzni akar: 1) a katonáknak „meg kell közelíteniük az ellenséget”, ami azt
jelenti, hogy oda kell menniük az ellenfeleikhez; 2) majd meg kell ütközniük és
„erősen meg kell állniuk”, vagyis „helyt kell állniuk” a közelharcban; 3) végül
„vissza kell verniük az ellenséget” (lásd Thucydides: The Peloponnesian
War. New York, 1910, E. P. Dutton, 4.10.1-5).
A három pont közül a második volt az ókori csaták
kulcsmozzanata, amikor a két szemben álló falanx összecsapott „az egymásba
fúródó réz, fa és hús szörnyű kakofóniájában”, erre Xenophón, az ókori író
„»borzalmas összecsapásként«” utalt (Victor David Hanson: The Western Way of
War. New York, 1989, Oxford University Press, 152-153. o.). Az ókori csaták
stratégiai fontosságú kérdése és nagy kihívása volt az, hogy a katonák
megálljanak a helyükön. A soron következő közelharcban mindkét oldal lendületet
keresett ahhoz, hogy „előre nyomulhasson.” Pál fegyverbe hívása olyan
küzdelemre utal, amikor a katonák „egymásnak feszültek és a közelharcban ütések
százait mérték és kapták” (i. m. 152. o.). Ezzel összecseng, hogy az apostol
birkózásként ábrázolja az egyház és ellenfelei csatáját (Ef 6:12; lásd a
csütörtöki tanulmányt). A 13. versben aztán a „megállni” ige nyomatékosabb
formáját használja: „hogy ellenállhassatok azon a gonosz napon”
(ÚRK).
Ez nem ellazult helyzet! „Megállni” azt jelenti, hogy
a csata közepében vagyunk és minden fegyvert bevetünk a közelharcban. Ezt
szűrhetjük le Pál korábbi buzdításaiból is: „megálltok egy lélekben, egy
szívvel küzdve az evangélium hitéért” (Fil 1:27, ÚRK).
Olvassuk
el Zsid 12:4 versét! Hogyan segít ez a rész megérteni, hogy mit jelent megállni
az Úrban? Mit jelent ez közösségi értelemben?
|
KÜZDENI A SÖTÉTSÉG ERŐI ELLEN |
Szeptember 14 |
Csütörtök |
Vajon miért sorolja fel Pál a gonosz
lelki hatalmak több címét is Ef 1:21, 3:10 és 6:10-20 verseiben?
Pál a „tusakodásunk” (Ef 6:12) gondolatát a
birkózók versengésére használt görög szóval (palé) fejezi ki. Mivel úgy
tartották, hogy a birkózással kiválóan elő lehet készülni a harcra, ezért
helyénvaló leírása ez a fegyveres és pusztakezes küzdelemnek, amire a seregek
összecsapásakor kerül sor. Az apostol hangsúlyozza a hívők küzdelmének
valóságát a gonosz erőkkel szemben.
A következő címeket adja:
|
Ef 1:21 |
Ef 3:10 |
Ef 6:12 |
|
minden
fejedelemség |
fejedelemségek |
fejedelemségek |
|
(minden)
hatalmasság |
hatalmasságok |
hatalmasságok |
|
(minden)
erő |
|
a
sötétség világának urai |
|
(minden)
uraság |
|
a
gonoszság lelkei, amelyek az ég magasságában vannak |
|
minden
név |
|
|
Ezekkel a jellemzésekkel („minden néven, amelyet
valaki kap”, Ef 1:21, ÚRK; „a gonoszság lelkei ellen, amelyek az ég
magasságában vannak”, Ef 6:12, ÚRK) megerősíti, hogy minden
természetfeletti hatalom alárendelt Krisztusnak (Ef 1:21). Ugyanakkor egyetlen
csatában sem jó stratégia alábecsülni az ellenfél erejét. Pál figyelmeztet,
hogy nemcsak emberek ellen küzdünk, hanem „a gonoszság lelkei ellen, amelyek
az ég magasságában vannak” (Ef 6:12, ÚRK), őket pedig egy ravasz tábornok,
az ördög vezeti (Ef 6:11). Ébernek kell lennünk erős ellenfeleinkkel szemben,
de nem szabad megrémülnünk tőlük! Isten velünk van a csatában (Ef 6:10), és a
legkiválóbb fegyverekkel, a saját fegyverzetével szerelt fel bennünket (Ef
6:11; vö. Ézs 59:15-17). Az Ő igazságát, igazságosságát, békességét, hitét,
üdvösségét, illetve Szentlelkét bocsátotta a rendelkezésünkre (Ef 6:13-17). Nem
vallhatunk kudarcot, ha az Úr megy előttünk és az Ő páncélját öltjük magunkra tetőtől
talpig (Róm 16:20; 1Kor 15:23-24; 2Thessz 2:8)!
A
természetfeletti gonosz erőkkel szemben mi teljesen védtelenek vagyunk. Miért
kell tehát az Úr Jézusba kapaszkodnunk, aki nem csupán hatalmasabb ezeknél,
hanem már le is győzte őket?
|
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
Szeptember 15 |
Péntek |
„Térnyerő munka a miénk. Jézus hű katonáiként be kell
vinnünk a véráztatta zászlót az ellenség erődítményeibe. »Mert nem vér és
test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a
hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság lelkei
ellen, amelyek az ég magasságában vannak.« Ha letesszük a fegyvert,
leeresztjük a véráztatta zászlót, hogy Sátán foglyai és szolgái legyünk, akkor
talán kiszabadulhatnánk a küzdelemből és a szenvedésből, a békét viszont csak
Krisztus és a menny elvesztése árán szerezhetjük meg. Ilyen feltételek mellett
nem fogadhatjuk el a békét! Legyen hát háború! Harcoljunk a világ történelmének
végéig ahelyett, hogy a hitehagyás és a bűn békéjében élnénk” (Ellen G. White: The
Review and Herald. 1888. május 8.)!
Hogyan kapcsolódik Ef 6:10-20 szakasza A jelenések
könyvéhez?
Ez a szakasz alapvetően ugyanazt a nézetet vallja az
utolsó napok eseményeiről, az eszkatológiáról, mint A jelenések könyvében a
csatamotívum (lásd Jelenések 12. fejezet; 16:12-16; 19:17-21; 20:7-10). Isten
népét mindkettőben olyan ellenség támadja, aki „az ég magasságában” van
és „a mai korban fejti ki tevékenységét, erejét.” Isten népét mindkettőben „az
eljövendő korok képe” lelkesíti. Továbbá „mindkét helyzet egyértelműen utal a
végső csatára, amikor az ellenséget egyszer és mindenkorra legyőzik, majd Isten
örökre megalapítja az új korszakot”. Ekkor nyilvánvalóvá lesz „Isten népének végső,
dicsőséges állapota”, illetve „az ellenség örök kárhozata” (lásd Yordan Kalev
Zhekov: Eschatology of Ephesians. Eszék, Horvátország, 2005, Evangelical
Theological Seminary, 217, 233-235. o.).
BESZÉLGESSÜNK
RÓLA!
1)
Mikor
szembesültünk a legközvetlenebbül a sötétség erőivel? Mi volt a legjobb
stratégiánk abban a helyzetben?
2)
Ef
6:10-20 szakasza alapján hogyan tudnánk segítséget nyújtani annak, aki éppen „a
gonoszság lelkei ellen” küzd (Ef 6:12)?
3)
Hogyan
ismerhetjük fel az ördög minden ravaszságát, ellenállva neki (Ef 6:11)?
Példának okáért, milyen gyakran vagy kész feladni a hitedet azért, mert már túl
bűnösnek, romlottnak tartod magad az üdvösséghez? Kitől erednek az ilyen
gondolatok? Krisztustól vagy a sötétség erőitől? Miért kell éppen akkor
igényelnünk Jézus különleges ígéreteit?
GALAMB
GYÖNGYVÉR:
HITTEM ÉS HISZEK
Hittem, hogy
szent kezed
majd simogat
és végleg bekötöz
sebeket, bajokat.
Hittem, hogy egyedül
Isten elegendő.
Most mégis miért lep meg
e dacos, sötét felhő?
Miért von engem is
homályos delelő?
Szavak peregnek,
koppannak porba.
Porrá zúzza az idő
minden szép beszédnek
elmúló szikrafényét.
Máz pereg törött korsón.
Az élet teste ez,
ami meg-megrezzen.
Karja nyúl kapaszkodón,
és éhesen nyitja föl
álmatag két szemét.
Hittem, hogy élhetek
fénnyel és dallal,
és végre vége lesz
az átkos hatalommal
dacoló küszködésnek…
Hittem…és hiszek.