SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Isten pecsétje és a fenevad bélyege, 2. rész

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 20:8-11; 5Mózes 6:8; 11:18; Dániel 7:25; 2Thesszalonika 2:3-4; Jelenések 12:6, 14

„Láttam egy másik angyalt is feljönni napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hangosan kiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, és ezt mondta: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit a homlokukon” (Jel 7:2-3, ÚRK).

A 15. században fenn, az észak-olasz Alpok Piemont völgyeiben éltek a valdensek, akik eltökélték, hogy hűek maradnak ahhoz, ahogyan a Bibliát megértették. Hevesen üldözték őket, amiért állhatatosan kitartottak Krisztus mellett. 1488-ban Loyse völgyében a római egyház a hitük miatt brutális kegyetlenséggel lemészároltatta a valdenseket. Az üldözés újabb hulláma a 17. században csapott fel, amikor a szavojai herceg egy nyolcezer fős sereget küldött a valdensek területére, hogy a helybéliek az otthonaikban szállásolják el a katonákat. A valdensek engedtek is a parancsnak. Ez a stratégia azonban csupán azt szolgálta, hogy a katonák könnyen hozzáférhessenek áldozataikhoz. 1655. április 24-én hajnali 4 órakor megadták a jelet, és kezdetét vette a vérengzés, négyezernél is többen haltak meg.

Sajnos a történelem gyakran megismétli önmagát. A „fenevad bélyegéről” szóló prófécia a korszakokon átívelő vallási üldözés gonosz láncolatának utolsó láncszemét vázolja fel. A múltbeli üldözésekhez hasonlóan ezzel is az a cél, hogy bizonyos hitelvi és istentiszteleti rendszert erőltessenek rá mindenkire. Azonban ahogy mindig, Istennek ekkor is lesz egy népe, amely nem adja meg magát.

Amint az eddigiekben említettük, Jelenések 13. és 14. fejezetének fenevadjai az egész világra kiterjedő hamis istentiszteleti rendszert írnak le. És ez még nem minden!

Olvassuk el Dán 7:25, Jel 12:6, 14 és 13:5 verseit! A korábbi századok vallási világában mennyi ideig dominált ez a hatalom?

A fenevad egy meghatározott ideig dominált a történelemben. A szimbolikus idői próféciákban egy prófétai nap egy valóságos évvel egyenlő. 4Móz 14:34 versében ezt olvassuk: „egy-egy napért egy-egy esztendő”. Ez bibliai elv, ami szerint egy nap egy évnek számít. Isten erről újabb kijelentést is adott: „egy-egy napot egy-egy esztendőül számítottam néked” (Ez 4:6). Ez az elv folyamatosan pontosnak bizonyult a Biblia idői próféciáinak magyarázatánál, mint például Dán 9:24-27 szakaszában a hetven hét esetében. A Jel 13:5 versében említett negyvenkét hónapnyi idő – harminc napos hónapokkal számolva – ezerkétszázhatvan prófétai napra, vagyis valóságos évre jön ki. Az ősi kalendáriumokban rendszerint háromszázhatvan napos évek szerepeltek. A 4. században Konstantin római császár az egész birodalom területén törvényesítette a kereszténységet. Amikor Kr. u. 330-ban a fővárosát áthelyezte Bizáncba, hogy egyesítse birodalma keleti és nyugati részét, Rómában hatalmi vákuum alakult ki, és a pápa töltötte be a keletkezett űrt. Nemcsak erős vallási vezető, hanem politikai hatalom is lett, akivel Európában számolni kellett. Kr. u. 538-ban a pogány Justinianus császár hivatalosan Róma püspökének adományozta a hit védelmezője szerepet. A középkori egyház befolyása erős volt Kr. u. 538 és 1798 között, ez idő alatt került sor a tanulmány bevezetőjében említett szörnyű üldözésre is. 1798-ban azonban Napóleon tábornoka, Berthier foglyul ejtette a pápát, pontosan beteljesítve ezzel a próféciát.

Berthier a seregével elfogta VI. Piusz pápát és azon nyomban eltávolította a pápai trónról. A pápaságot ért csapás súlyos volt, de amint Jel 13:12 kijelenti, a halálos seb begyógyul, és a világ még sokkal többet fog hallani erről a hatalomról.

Gondoljunk bele, mennyire bámulatos a bibliai prófécia! A jövőbeli eseményekről felfedi előttünk az Istentől jövő ismeretet. Ezek szerint miért bízhatunk az Úrban azokkal a próféciákkal kapcsolatban is, amelyek még beteljesedés előtt állnak?

Mit jövendölt Pál az utolsó napokra vonatkozóan 2Thessz 2:3-4, 9-12 verseiben? Milyen jelekkel azonosította a fenevadat, az antikrisztust?

Pál apostol figyelmeztette a keresztény közösséget az Isten Igéjének igazságától való elszakadásra. Aggodalommal töltötte el, hogy a hitehagyás magvai már bekerültek az újszövetségi egyházba, amelyek majd a későbbi századokban, Krisztus második adventje előtt bontakoznak ki teljesen. Hamis evangélium jelenik meg az egyházban, elferdítve Isten Igéjét.

Sátán áll a hitehagyás mögött. Ő az igazi „bűn embere”, „aki ellene veti és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek” (ÚRK) tartanak, és „maga ül be mint Isten az Isten templomába” (2Thessz 2:4). A „nagy csaló” azonban emberi eszközök által akarja végrehajtani a szándékait. Dániel és Jelenések azonosító jellemzői rámutatnak, hogy Dániel 7. fejezetében a kis szarv, Jelenések 13-14. fejezetében a fenevad, illetve 2Thesszalonika 2. fejezetében a „bűn embere” egy és ugyanaz.

Az Adventista Bibliakommentár így fogalmaz: „Dániel próféciájában a pogány Rómát követő káromló hatalmat ha összehasonlítjuk… Jánosnak a párduchoz hasonló fenevad szimbólumával… akkor sok hasonlóságot találunk a három leírás [a kis szarv, a fenevad és a bűn embere] között. Ez arra a következtetésre vezet, hogy Dániel, Pál és János ugyanarról a hatalomról… a pápaságról beszél” (The SDA Bible Commentary. 7. köt. 271. o.).

Rendkívül fontos észben tartani, hogy a bibliai prófécia olyan vallási rendszert mutat be, ami engedményeket tett Isten Igéje vonatkozásában, az evangéliumot emberi hagyományokkal cserélte fel és elsodródott a bibliai igazságtól. Ezek a próféciák Istentől származnak, aki felmérhetetlen szeretettel fel akar készíteni egy népet Jézus eljövetelére. Ugyanakkor a jövendölések feddést jelentenek az Isten Igéjétől eltávolodó, hitehagyó vallási szervezeteknek, amelyeknek azonban a tagjai nem feltétlenül távolodtak el Istentől (lásd Jel 18:4). Az üzenet egy milliókat megtévesztő rendszerről szól, a megtévesztetteket pedig nagyon szereti Krisztus, ezért nekünk is ehhez mérten kell bánnunk velük!

„Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták” (Mt 7:12). Hogyan kell ezt ez elvet alkalmaznunk, amikor a Jelenések 13-14. fejezetében szereplő fenevad hatalmával foglalkozunk?

Felmérésekből kiderül, hogy általánosságban mennyire csekély a bizalom az intézmények és a hatóságok iránt. Milliók kérdezik, hogy „Hol van valaki, aki erkölcsileg alkalmas a világ vezetésére?” A jelenések könyvének próféciái rámutatnak: a vallási/politikai egység támogatásával a fenevad hatalma lesz az, amiről azt vélik, hogy betölti ezt a szerepet.

Olvassuk el Jel 17:12-14 szakaszát! Hogyan írja le János a föld történelmének jeleneteit? Milyen óriási ellentétet látunk itt?

Ebben a szakaszban János három fontos pontot említ meg. Először: a politikai erőknek „egy a szándékuk” (KAR) és „erejüket és hatalmukat a fenevadnak adják” (Jel 17:13, ÚRK). Másodszor: a hamisság konglomerációja (tömörülése) hadakozik Jézus, a Bárány ellen. Harmadszor: a föld utolsó háborújában Krisztus és a követői diadalmaskodnak. Nem a fenevad, hanem Jézus győz! Gondolkodtál már azon, milyen stratégiát használhat az ördög, hogy egyesítse a nemzeteket? A történelem gyakran ismétli önmagát. A Római Birodalom összeomlásából fontos tanulságokat szűrhetünk le. Amikor az északról érkező germán törzsek végigdúlták Nyugat-Európát, Nagy Konstantin római császár a vallás felé fordult. Az egyházi tekintély az államhatalommal összefogva lett az az eszköz, amire Konstantinnak szüksége volt. A 4. században a vasárnap szentségének folyamatos erősítése tudatos politikai és vallási lépés volt, hogy a válság idején egységesítsék a birodalmat. A császár egységes birodalmat akart, a római egyház pedig azt akarta, hogy „megtérjenek”. Arthur Weigall, neves történész világosan fogalmaz: „Az egyház szent nappá tette a vasárnapot… leginkább azért, mert az volt a Nap heti ünnepe. Határozott keresztény irányelv volt a pogány ünnepek átvétele, hogy a hagyományok által vonzzák a népet és az ünnepeknek keresztény jelentőséget adjanak” (The Paganism in Our Christianity. New York, 1928, Putnam’s Sons, 145. o.).

Nagy válság idején, amikor az egész világ retteg, fél, fájdalmak között van, az emberek kétségbeesetten várják, hogy valaki stabilitást és védelmet hozzon. Így került a múltban hatalomra a zsarnokság, és nincs okunk feltételezni, hogy ez nem történhet meg újra. A prófécia szerint valami kiváltja majd a végső eseményeket. Ugyan nem tudjuk, hogyan bontakoznak majd ki ezek az események, de a világ már tanúja volt, milyen hatalmas változások következhetnek be, méghozzá gyorsan. Nem tudunk részleteket abból, ami majd történni fog, de készen kell állnunk, bármi is jöjjön.

Hasonlítsuk össze Jel 14:9 és 12 verseit (lásd még 5Móz 6:8; 11:18)! Mi az a két tulajdonság, ami elválasztja Isten népét azoktól, akik felveszik a fenevad bélyegét?

Az egyik csoport a fenevadat imádja, a másik megtartja Isten parancsolatait (köztük a negyediket is, azt, amelyiknek megváltoztatására törekedett a fenevad hatalma) és megvan náluk Jézus hite. Ez az ellentét. A tengerből és a szárazföldből feljövő fenevad által az ördög igyekszik aláásni Isten tekintélyét, az istentisztelet lényegét, nevezetesen a szombatot támadva. A fenevad bélyegét vagy a homlokra, vagy a kézre teszik. A homlok az elme, a gondolkodás szimbóluma, a lelkiismeret, az értelem és az ítélőképesség helye, a kéz pedig a cselekedeteket, tetteket szimbolizálja. Közeleg a nap, és valószínűleg gyorsabban, mint gondolnánk, amikor a vallásszabadságunkat korlátozó törvényeket adnak ki. Aki lelkiismeretesen követi Isten Igéjét és megtartja az Úr valódi szombatját, azt az egység és a társadalom jóléte ellenségének bélyegzik. „A bibliai szombat tisztelőit a törvény és a rend ellenségeinek fogják nevezni, akik ledöntik a társadalom erkölcsi korlátait, felfordulást és erkölcsi romlást okoznak és Isten csapásait hozzák a földre. Lelkiismereti aggályaikat megátalkodottságnak, konokságnak és a felsőbbség semmibevevésének bélyegzik. Állampolgári hűtlenséggel fogják vádolni őket” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 506-507. o.). A római egyház azt állítja, hogy egyházi tekintélyének a „bélyege” a vasárnap. „A Katolikus Egyház természetesen jogcímet formál arra, hogy a változtatás az ő tette volt… Vallási kérdésekben ez a bélyege egyházi hatalmának és tekintélyének” (The American Catholic Quarterly Review. 1883 január). A jelenések könyve megjövendöli, hogy a jövőbeli nemzetközi válság idején a világunk radikális politikai, társadalmi, vallási és erkölcsi átalakuláson megy át, amelynek során kényszerrel akarják kötelezni az embereket a vasárnapünneplésre. Ekkor lesz a vasárnap a „fenevad bélyege”. Azt tehát nem tudjuk, mindez hogyan bontakozik majd ki, mert a Szentírás csak széles ecsetvonásokkal vázolja fel a képet. Ez azonban rámutat, hogy a nagy küzdelem kicsúcsosodásában vagy a fenevad, vagy a Teremtő imádása, illetve a hetedik nap, a szombat fog központi szerepet játszani.

Milyen szempontból mondhatjuk, hogy az emberek minden korban vagy Isten, vagy Sátán oldalán álltak? Miért nem lehet köztes terület? Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy valójában melyik oldalon állunk?

Talán már most is történnek lépések az előttünk álló üldözés előkészítésére. 2012. június 6-án XVI. Benedek pápa sürgető felhívást intézett a római Szent Péter téren összegyűlt több mint tizenötezer emberhez. A vasárnap mindenképpen nyugalomnap legyen mindenki számára –mondta –, hogy így az emberek szabadon lehessenek együtt a családjukkal és Istennel. „A vasárnapot védve az emberi szabadságot védjük.” Ez természetesen nem ugyanaz, mintha mindenkitől megkövetelné a bibliai szombat helyett a vasárnap megünneplését, azt azonban mutatja, hogy a vasárnap „nyugalomnapnak” nevezése határozottan valós kérdés. Előbb-utóbb kiadnak ilyen törvényeket, és akik lelkiismeretesen engedelmeskednek Isten Igéjének és az igazi szombatot tartják meg, azokat kikiáltják a társadalom ellenségeinek. Ebben a válságos időben Isten hűséges népe az Úr kegyelme és ereje által szilárdan ragaszkodik meggyőződéséhez, hogy Istent követi. Nem hajolnak meg a nyomás alatt. Ők nem a fenevad bélyegét, hanem Isten pecsétjét fogják megkapni. A régi időkben pecséttel hitelesítették a hivatalos dokumentumokat. Nem lehet meglepő számunkra, hogy Isten pecsétje a törvényébe ágyazódik. Az ókori pecséteknek meghatározó, egyedi jellege volt. Ézsaiás próféta kijelenti: „Zárd le e bizonyságtételt, és pecsételd le e tanítást tanítványaimnak” (Ézs 8:16, ÚRK)!

Olvassuk el 2Móz 20:8-11 verseit! A bibliai pecsét mely elemeit találjuk meg a szombat parancsolatában? Mennyiben különbözik a szombat parancsa a többitől?

A negyedik parancsolatban megtalálható a hiteles pecsét három eleme. Először is a pecsét tulajdonosának a neve: „az Úr a te Istened” (2Móz 20:10). Másodszor a pecsét tulajdonosának a jogcíme: az Úr, aki „teremtett” (2Móz 2:11), Ő a Teremtő. Harmadszor pedig az a terület, amire kiterjed a fennhatósága: „az ég, a föld, a tenger és minden, ami azokban van” (2Móz 20:11). Jel 7:1-3 verse szerint Isten pecsétje csak a homlokra kerül, ami az értelmet szimbolizálja. Jézus tiszteletben tartja a választási szabadságunkat. Kér, hogy engedjük Szentlelkének formálni a gondolatainkat, mert így senki nem tud eltántorítani az Isten Igéjébe vetett hitünk horgonyától (Ef 4:30). Azok tehát a hűségesek, „akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét” (Jel 14:12). A parancsolatok között ott van a negyedik is, amit a fenevad meg akar változtatni.

Milyen állapotok kezdenek kialakulni már most, amelyek a vallásszabadságunk korlátozásához vezethetnek? Milyen akadályok vannak még ez előtt?

„Amikor a protestantizmus a szakadék fölött átnyúlva megragadja a római hatalom kezét, amikor a mélység fölött kezet ráz a spiritizmussal, amikor e hármas egység hatása alatt országunk [az Amerikai Egyesült Államok] mint protestáns és republikánus kormányzat az alkotmányának minden egyes pontját megtagadja és intézkedéseivel a pápai hamisságot és megtévesztést hirdeti, akkor tudhatjuk, hogy eljött Sátán csodatetteinek ideje és közel a vég” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 5. köt. 451. o.).

„Hajlamosak voltunk szemet hunyni afölött, hogy a vasárnap az ellenkező erők istentiszteleti napja… A jelenések könyvének történeti menetében. A vasárnap különösen fontos szimbólum, rámutat a sárkány hihetetlen ravaszságára és agyafúrtságára… Isten törvényének ez… a megváltoztatása egyetlen egyszerű tettel kifejezésre juttatja a sárkány Istennel szembeni gyűlöletének lényegét a kozmikus küzdelemben. Az egyszerűsége felettébb megtévesztő. A sárkány Isten helyét próbálta meg elbitorolni a kozmoszban, önmagát tüntetve fel az istentisztelet igazi alanyaként. Úgy érvelt, hogy Isten törvénye nem igazságos, meg kell változtatni. A Tízparancsolat összekötő részénél változtatta meg a törvényt, ott, ami Istent az imádatra egyedül méltó Teremtőként és Megváltóként azonosítja [2Móz 20:8-11; 5Mózes 5. fejezet, Jel 4:11; 5:9, 13-14]. A törvény megváltoztatásában nemcsak az ördögnek az Úr akaratával (a törvénnyel) szembeni gyűlölete nyilvánul meg, hanem ezzel megkísérli elfoglalni Isten helyét is, önmagát állítva be az imádat tárgyának… A törvény megváltoztatásának egyetemessé tétele biztosítaná számára a győzelmet” (Ángel Manuel Rodriguez: The Closing of the Cosmic Conflict: Role of the Three Angels’ Messages. 53-54. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)    Számítunk a végső eseményekre, sőt várakozással tekintünk eléjük, ugyanakkor miért kell vigyáznunk, hogy ne váljunk fanatikussá, ne nevezzünk meg dátumokat vagy ne bocsátkozzunk spekulációkba azon túl, amit az isteni ihletés feltárt? Milyen veszélyekkel járna mindez? Mi történt a múltban, amikor a várt események nem akkor és úgy bontakoztak ki, ahogyan bizonyos emberek állították?

2)    Miközben kerüljük az előző kérdésben említett veszélyeket, hogyan felelhetünk azoknak, akik szerint a fenevad bélyegével és az üldözéssel kapcsolatos események nem történhetnek meg, lehetetlennek tűnnek a világ jelenlegi állapotában? Ez az érvelés felszínesen nézve ugyan érthetőnek látszik, valójában azonban nem az. (Végtére is, figyeljük meg, milyen hatalmas változások mennek végbe hirtelen a világban!)

TÚRMEZEI ERZSÉBET:

CSODÁKRA EMLÉKEZNI JÓ

Határkőnél hittel megállni,

határköveknél visszanézni,

hálás szívvel múltat idézni:

csodákra emlékezni jó!

Meglátni, hogy minden utunkat

hű és hatalmas Kéz vezette,

javunkra szolgált minden tette:

csodákra emlékezni jó!

Látni, hogy át viharon, vészen

hű Mesterünk hogyan segített,

éjekre fényt hogyan derített:

csodákra emlékezni jó!

Határköveknél hálát adni

és hallelujás köszönetben

méregetni, mi mérhetetlen:

csodákra emlékezni jó!

Messzi évekre visszanézni

és számba venni ezer áldást,

erőt, kegyelmet, megbocsátást:

csodákra emlékezni jó!

Hallelujás hálaadással

leborulni egy határkőre,

s elindulni hittel előre,

amerre hív az égi szó.