SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Sátán végső megtévesztései

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Ezékiel 8:16; 20:1-20; 1Thesszalonika 4:16-17; Jelenések 12:9; 16:13-14; 18:4-5

„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság” (Jn 17:17).

Ragyogó szeptemberi reggel volt Chicagóban. Mikor a nap felkelt a Michigan- tó felett és az emberek a közlekedési dugókban araszoltak a Kennedy és az Eisenhower gyorsforgalmi utakon, a gyerekek pedig iskolába mentek, egy dermesztő történet kezdett kibontakozni, ami rémületet keltett a chicagóiak szívében. Sokan végzetesen megbetegedtek, voltak, akik meg is haltak néhány órával azután, hogy Tylenol kapszulát vettek be. A vizsgálat során kiderült, hogy mindegyik kapszulát kálium-cianiddal (ciánkálival), halálos méreggel vonták be. Valaki megmérgezte a gyógyszereket, de a mai napig nem tudni, ki volt az.

A jelenések könyve pedig arra figyelmeztet, hogy „a föld lakosai” halálos mérget fognak inni, „Babilon borát”. Vannak olyan hamis tanok és tanítások, amelyek végül csak halálhoz vezetnek. A világ azonban nem maradt ellenszer, e lelki méreggel szembeni védelem nélkül, ami a hármas angyali üzenet.

Az e heti tanulmányban nemcsak Babilon csalásait fogjuk tovább vizsgálni, hanem Jézus tervét is, amivel meg akar menteni bennünket azoktól és a haláltól, ami máskülönben elérne.

Jézus komolyan figyelmeztetett az utolsó napokkal kapcsolatban: „Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is” (Mk 13:22). Kik a „választottak”? Másutt pedig ezt mondta: „És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig” (Mt 24:31). Eléggé félelmetes, hogy olyan nagy lesz a megtévesztés az utolsó napokban, ami még a választottakat is becsapással fenyegeti.

Olvassuk el Jel 12:9 versét! Kit sikerül Sátánnak megtévesztenie? Hogyan értsük ezt?

_____________________________________________________________

Istennek nyilván az utolsó napokban is lesznek hűségesei, mint ahogy voltak minden korszakban. Ez a megfogalmazás viszont mutatja, hogy milyen széles körű lesz Sátán csalása.

Erős figyelmeztetést találunk Péld 14:12 versében. Mit olvasunk?

_____________________________________________________________

Gyakran mondják, hogy az emberek kövessék a saját lelkiismeretüket, döntsék el maguk, mi a helyes vagy helytelen, jó vagy rossz, majd pedig éljenek a döntésük értelmében. A Szentírás azonban figyelmeztet, hogy mindannyian bűnösök vagyunk (Jer 17:9; Róm 3:9-18), és ha csupán a saját érzéseinkre hagyatkozunk, előbb-utóbb garantáltan hibázunk, sőt rosszat is teszünk. Az idők során rengeteg gonoszságot követtek el olyan emberek, akik teljes egészében meg voltak győződve a saját ügyük helyességéről. Vagyis azt az utat járták, ami a szemükben helyesnek tűnt.

Tehát bele kell merülnünk Isten Igéjébe, és miközben elfogadjuk a Szentlélek vezetését, a Szentírásból megtanuljuk megkülönböztetni az igazságot a tévedéstől, a helyeset a helytelentől, a jót a rossztól. A saját elgondolásainkra vagy érzéseinkre hagyatkozva könnyű prédáivá válhatunk Sátán  csalásainak.

Gondolatban idézzük fel olyan emberek eseteit, akik aszerint jártak el, amit helyesnek gondoltak, vagy amit Isten akaratának hittek, mégis gonosz dolgokat tettek! Mit tanulhatunk az ilyen tragikus esetekből?

Olvassuk el Jel 16:13-14 és 18:2, 23 verseit! Milyen utalásokat találunk itt a spiritizmusra?

Az „ördögöknek lakhelye”, „ördögi lelkek” (Jel 16:14) vagy „varázslásod” (Jel 18:23, ÚRK) kifejezések mind démoni tevékenységet jelölnek. Nem csoda hát, hogy a figyelmeztetés szerint az utolsó napok két nagy csalása közül az egyik „a lélek halhatatlansága” lesz (lásd Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 503. o.).

Ez ma valóban szembetűnő. A lélek halhatatlanságát még a keresztény világban is fontos keresztény tanításnak tekintik. Sokan azt hiszik, hogy a megváltottak halálukkor a mennybe szállnak, akik pedig elvesznek, a pokolba kerülnek. Billy Graham, a híres evangelizátor halála után például hányszor hallottunk olyasmit, hogy „Billy Graham már biztonságban van a mennyben, Jézus szerető karjában.” Ezt hirdetik szószékekről, iskolákban és főként temetéseken.

Olvassuk el Jób 19:25-27, Préd 9:7, 1Thessz 4:16-17 és Jel 14:13 verseit! Milyen világos tanítást adott népének Isten a halál utáni állapotról? Miben lehet a reménységünk?

_____________________________________________________________

A babiloni megtévesztés egyik oszlopa a halál téves értelmezése, aminek a középpontjában a lélek halhatatlanságának gondolata áll, és ez készíti elő a spiritizmus csaló befolyásának útját. Ha elhisszük, hogy a halottak valamilyen formában tovább élnek, sőt még kommunikálni is tudnak velünk, akkor vajon mi védhet meg bennünket Sátán számtalan csalásától? Ha hirtelen megjelenne előttünk valaki, akit meghalt anyánknak, gyermekünknek vagy szeretteink egyikének gondolnánk és beszélne hozzánk, menynyire könnyen rászedhetnének az érzéseink? Ez megtörtént a múltban, történik most is és az utolsó napok közeledtével bizonyosan megtörténik még. Egyetlen védelmünk az, hogy szilárdan állunk a Biblia tanításában, ragaszkodunk a halálra vonatkozó bibliai tanításhoz, miszerint az nem más, mint alvás Jézus második adventjéig.

A modernkori spiritizmus mely formái nyilvánulnak meg a kultúránkban ma? Miért az jelenti az egyedüli védelmet számunkra, ha szilárdan kitartunk Isten Igéjének tanítása mellett?

A napimádat uralkodó volt Egyiptomban, Asszíriában, Perzsiában és Babilonban is. James G. Frazer: The Worship of Nature című könyvében a következő megfigyelést teszi: „Az ókori Babilonban emberemlékezet óta a napot imádták” (1. köt. 529. o.). Meglepőnek tűnhet, de a babiloni napimádat időnként hatással volt még Isten ószövetségi népének az istentiszteletére is.

Olvassuk el 2Kir 23:5, 11 és Ez 8:16 verseit! Milyen hatást gyakorolt a napimádat Izrael és Júda istentiszteletére? Mit írtak erről a próféták? (Lásd még Róm 1:25!)

_____________________________________________________________

Ezékiel próféta Dániel kortársa volt. A leírása szerint Isten népe közül némelyek Isten templomának hátat fordítva leborultak kelet felé, úgy imádták a napot. A nap Teremtője helyett a napot imádták.

Jelenések 17. fejezetében János olyan időkről ír, amikor Babilon elvei, köztük a napimádat is bekerül a keresztény egyházba a megalkuvás korában. Konstantin felszínes megtérése a 4. század elején nagy örömet váltott ki a Római Birodalomban. A császár erősen kötődött a napimádathoz. A neves történész, Edward Gibbon leírta: „A Napot birodalomszerte legyőzhetetlen vezetőként és Konstantin védelmezőjeként tisztelték” (The History of the Decline and Fall of the Roman Empire. 20. fej.). Kr. u. 321-ben adta ki Nagy Konstantin az első „vasárnap törvényt”, amelyben ez állt: „A Nap tiszteletre méltó napján az elöljárók és a városok lakói pihenjenek meg, minden műhelyt zárjanak be.” Ez a törvény nem tette kötelezővé a vasárnapünneplést minden alattvaló számára, de a Római Birodalom lakosságának gondolataiban valóban azt erősítette.

A következő évtizedekben császárok és pápák állami rendeletekkel és egyházi zsinatokon lépésről lépésre tették a vasárnapot egyetlen istentiszteleti nappá, a keresztények többsége ma is ezt fogadja el. Nyilvánvaló példa ez arra, hogy attól még nem lesz helyes valami, egy szokás, ha az emberek többsége elhiszi.

Figyeljük meg, mennyire eluralkodott a vasárnapünneplés a keresztény egyházakban! Ezek szerint mennyire terjednek Sátán csalásai? Mi az egyetlen védelmünk ebben a tekintetben is, mint a holtak állapotával kapcsolatban?

A második angyal üzenete így hangzik: „Leomlott, leomlott Babilon” (Jel 14:8). Jelenések 17. fejezetében a lelki Babilonként azonosított, bíborba és skarlátba öltözött asszony egy vörös fenevadon ül és körbeadja borospoharát, az egész világot megrészegíti a tévedéssel. Az egyház és az állam öszszefog, elterjed a hamisság. Ördögi lelkek megtévesztő csodákat tesznek. A világ beleveti magát a végső küzdelembe. Mindeközben Isten népét befeketítik, gúnyolják, elnyomják és üldözik, de Krisztusban maradva, a Szentlélek ereje által szilárdan kitartanak elköteleződésükben. Krisztus iránti hűségüket nem törhetik meg a pokol erői és a gonoszság hatalmai, biztonságban vannak az Úrban. „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban” (Zsolt 46:2) – elmondhatják ők is.

Isten az Igéhez való hűségre hívja a végidőben élő népet. „Szenteld meg őket a te igazságoddal: a te igéd igazság” (Jn 17:17) – imádkozta Jézus. Isten Igéjének igazsága, nem pedig az emberi vélemény vagy tradíció a sarkcsillag, ami a föld történelmének ebben a kritikus órájában vezet bennünket.

Dr. Edward T. Hiscox: Standard Manual for Baptist Churches című beszédében figyelemreméltó kijelentést tett. 1893-ban több száz baptista lelkészhez szólva elmagyarázta, hogyan fogadta el a kereszténység a vasárnapot.

„Milyen kár, hogy [a vasárnap] a pogányság bélyegével érkezik, a napisten nevére keresztelve, a pápai hitehagyás által elfogadottan és megszentelve, és ezt örökölte szent hagyatékként a protestantizmus” (Edward Hiscox beszéde a New York-i lelkészkonferencián, 1983. nov. 13.)!

Mi a lényege a próféta üzenetének Ez 20:1-20 verseiben? Mennyiben vonatkozik a szombatra is a hűségre szólító felhívás?

Ezékiel 20. fejezete nyomatékosan kéri Izrael népét, hogy hagyjanak fel a pogány szokásokkal és a hamis istenek tiszteletével, abban az esetben „Egyiptom bálványai” helyett imádják a Teremtőt. A három angyal üzenetében Isten hasonlóképpen arra hív, hogy „imádjátok a Teremtőt”, mert „leomlott Babilon”. Amint tudjuk, fontos szerepe lesz a végső eseményekben a szombatnak, a hűséges szombatünneplésnek.

Milyen tanulságokat szűrhetünk le magunknak Ez 20:1-20 szakaszából (lásd még 1Kor 10:11)?

A vörös fenevadon ülő, bíborba és skarlátba öltözött asszony körbeadta borospoharát, és a világ megrészegedett Babilon hamis tanításaitól. Ellen G. White „Babilon boráról” szólva a következő, egyértelmű megállapítást tette: „Mi ez a bor? Babilon hamis tanításai. Hamis szombatot adott a világnak a negyedik parancsolat szombatja helyett, valamint megismételte azt a hazugságot, amit először Sátán mondott Évának az Édenben – a lélek természetes halhatatlanságát” (Ellen G. White cikke, Review and Herald. 1892. dec. 6.). Ezek a tévtanítások milliókat vezettek félre. Ezért küldi Isten a még mindig a tévedésben ragadt népének az utolsó, végidei felszólítást.

Olvassuk el Jel 18:4-5 verseit! Hogy szól Isten felhívása a még mindig az elbukott vallási szervezetekben lévő tömegeknek?

Amint már láttuk (de érdemes megismételni), Isten népe közül sokan olyan vallási szervezetekben vannak, amelyek engedményeket tettek a bibliai tanítások tekintetében. Nem értik a Szentírás minden igazságát. Isten szeretetből fakadó felhívása nem köntörfalaz: „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból” (Jel 18:4).

Hasonlítsuk össze Róm 14:23 és 1Jn 3:4 verseit! Milyen meghatározást ad a Biblia a bűnre? Hogyan hozhatjuk összhangba ezeket a bibliai szakaszokat?

A bűn Isten törvényének áthágása. A törvény betartásának egyetlen módja az élő Krisztus hatalmában való hit által lehetséges. Gyenge, gyarló, hibázó emberek vagyunk. Amikor hittel elfogadjuk Krisztust, kegyelme engesztelést szerez a múltunkra és erőt ad a jelenre. „Általa kegyelmet és apostolságot kaptunk… engedelmességre” (Róm 1:5, ÚRK). Úgy szól a mennyei felhívás Isten népének azokban az egyházakban, amelyek nem tisztelik Isten törvényeit, nem engedelmeskednek azoknak, hogy hit által lépjenek ki. A szombatünneplő gyülekezetekbe tartozó adventistákat pedig Isten arra szólítja, hogy forduljanak el minden énközpontú, emberi próbálkozásától, ne úgy törekedjenek az engedelmességre, hanem hit által éljenek istenfélő életet Krisztus kegyelméből, ami megszabadít bennünket a bűntől, a bűn kárhoztatásától és uralmától. Amint Izraelnek Isten törvénye iránti hűsége (5Móz 4:6) erős bizonyság lett volna a világ előtt, a mi hűségünk tanúsága is erős lehet, kivezethet embereket Babilonból.

„A jelenések könyvében »a nagy Babilon« különleges értelemben jelöli az idők végén a hitehagyóvá lett egyesült egyházakat…

Az ihletett író »a nagy Babilon« névvel utal a pápaság, a hitehagyóvá lett protestantizmus és a spiritizmus nagy, hármas vallási egységre… A »Babilon « kifejezés inkább a szervezetekre és vezetőikre utal, mint a tagjaira. Az utóbbit a »sok víz« jelöli (Jel 17:1, 15)” (The SDA Bible Commentary. 7. köt. 851-852. o.).

„E két nagy tévedéssel – a lélek halhatatlanságával és a vasárnap szentségével – fogja Sátán az embereket csalásának foglyaivá tenni. Míg az előbbi a spiritizmus alapját rakja le, az utóbbi Rómával hozza közös nevezőre az embereket” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013. Advent Kiadó, 503-504. o.).

Az Ótestamentum korában a babiloni vallásban fontos szerepe volt a holtak lelkének, a babiloniak erősen hittek a lélek halhatatlanságának tanában, szerintük a halállal a lélek a lelki világba lépett. A Szentírás tanításától azonban idegen a halhatatlan lélek fogalma. A The Jewish Encyclopedia egyértelműen azonosítja e hamis elképzelés eredetét: „Azt a hitet, miszerint a test halála után a lélek tovább élne… sehol nem tanítja a Szentírás… A lélek halhatatlanságának elképzelése a görög gondolkodással való kapcsolat révén került a zsidósághoz, elsősorban fő képviselője, Patón filozófiája által, akit orfikus és eleusziszi misztériumok vezettek erre, és ezekhez furcsamód még babiloni és egyiptomi nézetek is keveredtek” (Kaufmann Kohler: The Jewish Encyclopedia. „Immortality of the Soul”, 1906.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)    Miért döntően fontos, hogy a halál kérdésében tisztában legyünk az igazsággal? Mitől véd ez bennünket? Miért vigasztaló ennek tudata?

2)    Az ördög bizonyos csalásai nyilvánvalóak, mások rejtettebbek. Mit tehetünk, nehogy bármelyik meg tudjon téveszteni bennünket?

3)    Beszéljük meg a vasárnapi részben érintett kérdést azzal kapcsolatban, hogy vannak, akik úgy gondolják, a Bibliában kinyilatkoztatott isteni akarat szerint járnak el, miközben valami rosszat tesznek! Mivel magyarázhatjuk ezt? Milyen szerepet kell kapnia Isten törvényének a magyarázatban?

NAGY KORNÉLIA:

SZENTLÉLEK HÍVÁSA

Nélküled csak könyv a Bibliánk.

Talán szebb, különb, mint sok másik,

de Igévé tüzedtől válik.

Nélküled Jézus ember volt csak,

és holtak maradnak a holtak,

de ha tüzed betölthet minket,

megvilágítja értelmünket;

látjuk Benne a Fiú-Istent,

Ki értünk odaadott mindent,

s legyőzve halált, bűnt és átkot,

megváltotta a holt világot,

hogy aki Megváltónak vallja,

Vele éljen, Ő úgy akarja.

S mi, boldog tanúk valljuk, éljük,

mert üzenetét már jól értjük…

Jöjj, Szentlélek, áradj ki reánk!