SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Sikerre tervezve

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 2:15; 39:2-5; Példabeszédek 3:5-8; Prédikátor 12:3; Kolossé 3:23-24; 1Timóteus 5:8

„Bármit tesztek, lélekből tegyétek, úgy, mint az Úrnak, ne pedig úgy, mint embereknek, tudva, hogy az Úrtól veszitek az örökség jutalmát; mert ti az Úr Krisztusnak szolgáltok” (Kol 3:23-24, ÚRK).

A legtöbben „sikeres” és boldog életre vágynak. A bűnbe süllyedt világban természetesen nem könnyű ezt elérni, mert egy szempillantás alatt lesújthat a tragédia és a szerencsétlenség.

Azután ott van az a kérdés is, hogy miként határozzuk meg a „sikert”. Vegyük József esetét Egyiptomban! Ha volt valaha sikeres élet, az övé bizonyára az, nem igaz? A börtöntől a palotáig és így tovább. Ugyanakkor mi a helyzet Keresztelő Jánossal? Ő a börtönből a sírba került. Mennyire mondható sikeresnek az élete? Ez megint attól függ, hogy miként definiáljuk a „siker” fogalmát.

Ezen a héten a „siker” gondolatát vizsgáljuk meg az alapvető sáfársági és pénzügyi elvek összefüggésében. Mindegy, hol élünk, a pénz és az anyagiak az életünk részévé válnak, akár tetszik, akár nem. Viszont milyen gyakorlati lépéseket tehetünk a mindennapokban, amelyek ugyan nem garantálják a „sikert”, de segíthetnek elkerülni azokat a csapdákat és hibákat, amelyek az anyagi siker gátjai?

Olvassuk el Préd 12:3 versét! Milyen üzenetet találunk itt?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Amint felnőtté érünk, azon kezdünk el gondolkozni, hogyan fogjuk biztosítani az alapvető szükségleteinket: az ételt, a ruházatot és azt, hogy legyen fedél a fejünk felett. Maga Jézus mondta, hogy fontossági sorrendet kell felállítanunk a szükségleteink között: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6:33). Természetesen még azoknak is van ideje helyes sáfársági döntéseket hozni, akik nem fiatalon, hanem már idősebben döntöttek Jézus mellett.

1Móz 28:20-22 verseiben láthattuk, hogy Jákób fontos döntéseket hozott meg mind lelki, mind anyagi téren. Isten úgy mutatkozott be neki látomásban, mint aki „az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene” (1Móz 28:13). Jákób pedig megesküdött: „akkor az Úr lesz az én Istenem” (1Móz 28:21, ÚRK).

Olvassuk el 1Móz 29:9-20 verseit! Miért olyan fontos ennek a mozzanatnak az időzítése Jákób életében?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Miután Jákób lelki és anyagi természetű ígéreteket tett Istennek, az Úr Ráhelhez irányította a kútnál (lásd 1Móz 29:9-20). Fontos még a házasságkötés előtt meghozni a lelki és az életpályával kapcsolatos döntéseket. A jövendőbeli társaknak tudniuk kell, hogy „mibe lépnek bele.” Elkötelezett keresztények? Mi lesz a felek munkája? Tanár, ápoló, jogász, fizikai munkás vagy más? Milyen élet mellett kötelezik el magukat? Szintén tisztázni kell még egyéb kérdéseket is, mielőtt megházasodnának, amelyek érintik az iskolai végzettséget, az adósságot, amivel a felek a házasságba lépnek. Készen állnak ezekért felelősséget vállalni?

Olvassuk el 2Kor 6:14-15 verseit! Miért különösen fontos ez az elv a párválasztásnál? Ez persze nem biztosítja, hogy minden feltétlenül optimálisan alakul, de hogyan növelheti a jó házasság esélyét?

Előbb-utóbb meg kell dolgoznunk a megélhetésünkért. Ez alól csak az lehet kivétel, aki igen gazdag, vagy a szülei életjáradékot biztosítottak neki, hogy egy napot se kelljen dolgoznia (az ilyen gyerekekről szóló történeteket olvasva azt látjuk, hogy az áldásnak szánt pénz felnőttkorban gyakran tragédiához vezet). Persze az az ideális, ha olyan munkát találunk, amit szenvedéllyel tudunk végezni, jó bevételt biztosít, arra tanulunk, majd találunk állást azon a téren, amiben a munkás éveink során kiteljesedhetünk. Ez természetesen az ideális folyamat, de nyilván nem mindig így történik.

Olvassuk el 1Móz 2:15 versét (lásd még Préd 9:12 és 2Thessz 3:8-10)! Mi a jelentősége annak, hogy Ádám már a bűn megjelenése előtt kapott feladatot (és bizonyára Éva is)? Ezek szerint miért problémás azoknak a helyzete, akiknek sosem kellett dolgozniuk?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A munka nyilván nem büntetés volt, Isten az ember érdekében rendelkezett erről. Még a Paradicsomban, a bűn, a halál és a szenvedés nélküli világban is tudta az Úr, hogy az embernek szüksége van a munkára.

„Ádám azt a feladatot kapta, hogy gondoskodjon a kertről. A Teremtő tudta, hogy nem lenne boldog elfoglaltság nélkül. A kert gyönyörködtette ugyan, de az nem volt elegendő. Olyan munkára volt szüksége, ami megedzi a test nagyszerű szerveit. Ha a boldogsághoz az kellett volna, hogy az ember ne tegyen semmit, akkor az ember munka nélkül maradt volna szent ártatlans gában. Ám a Teremtő jól tudta, hogy mitől lesz majd boldog az ember. Azon nyomban kijelölte a feladatát, amint megteremtette. A jövőbeli dicsőség ígérete és a napi betevőért való munkavégzés elrendelése ugyanarról a trónról érkezett” (Ellen G. White: Our High Calling. 223. o.).

Ám a bűnbeesés után, amikor a munkán is foltot ejtett a bűn (ahogy minden egyeben), azt mondta Isten Ádámnak: „Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban” (1Móz 3:17). Figyeljük meg, amikor Isten átkot mondott a fölre, úgy fogalmazott, hogy Ádám miatt („te miattad”)! Ebben az a gondolat is benne van, hogy a bűnös embernek különösen szüksége van a munkára.

Mitől szolgál áldásunkra a munka – ideális esetben?

Amint már láttuk, Isten azt akarta, hogy az emberek ilyen vagy olyan minőségben dolgozzanak. Az életünknek ez a része (a munkás évek) általában negyven évet tesz ki. Sokak számára ez az az időszak, amikor gyereket nevelnek és taníttatnak, illetve amikor lakást és egyéb nagyobb dolgokat vásárolnak. Ez kifejezetten intenzív időszak lehet anyagi szempontból. Érzékeny időnek is számít, mert a család megtanul összedolgozni, miközben a tagjai között életre szóló kötődések szövődnek. Ekkor a pénzügyi nyomás miatt zátonyra futhat a házasság, és ez gyakran meg is esik. Jóval stabilabbak azok a családok, amelyekben mindkét fél elkötelezett keresztény és kész követni a Biblia elveit.

Olvassuk el Péld 14:23, Kol 3:23-24 és 1Tim 5:8 verseit! Milyen lényeges gondolatot ragadhatunk ki ezekből az igeszakaszokból a családi pénzgazdálkodás tekintetében?

A legtöbb esetben a férfi a fő pénzkereső, bár gyakran mindkét házastárs dolgozik. Természetesen váratlan körülmények üthetik fel a fejüket – betegség, gazdasági visszaesés vagy bármi más –, és ezek megbillenthetik az ideális állapotot. Az embereknek így alkalmazkodniuk kell a helyzethez. Az „Úrnak öröksége” (Zsolt 127:3) a gyerekek, akik ebben az életszakaszban születnek. Nem feledhetjük, hogy óriási felelősséggel tartozunk értük! A keresztény szülők célja, hogy gyerekeiket független felnőttekké neveljék ebben az életben, illetve felkészítsék őket az eljövendő életre. Három pont segíthet a szülőknek: Biztosítsunk keresztény családi légkört! Ennek része a rendszeres és érdekes családi áhítat, a rendszeres szombatiskolai és istentiszteleti részvétel, illetve a hűséges tizedfizetés és adakozás. Remek dolog, ha ezek a korai évek alatt szokássá válnak. Tanítsuk meg nekik a munkára való készséget és annak értékelését! A gyerekek látni fogják, hogy mindig észreveszik, értékelik és jutalmazzák, ha szorgalmasan és becsületesen végzik a feladatukat. Megtanulják, hogy akkor kapunk pénzt, ha időt fordítunk másokra és elvégzünk olyan munkát, amit értékelnek. Biztosítsunk minőségi oktatást! A taníttatás drága manapság – főként a keresztény magániskolákban. Viszont valóban megéri azoknak a szülőknek, akik nemcsak erre az életre terveznek a gyerekeikkel, hanem az elkövetkezendőre is.

Természetesen bármit tegyünk is, nincs garancia arra, hogy merre haladnak majd tovább a gyerekeink. Miért fontos, hogy a szülők ne hibáztassák magukat a nagyobb gyerekeik által meghozott rossz döntések miatt?

A „sikeres” élet következő szakasza – az utolsó – a legélvezetesebb lehet, amennyiben a korábbi évek döntései bölcsek voltak és váratlan körülmények nem tettek tönkre mindent. Ideális esetben a szülők független felnőttekké nevelték a gyerekeiket, kifizették az utolsó törlesztőrészletet is a házra, tudnak közlekedni, nincsenek további tartozásaik és elegendő a bevételük egy idősebb család szükségleteire. Isten arra szólítja az övéit, hogy magasra helyezzék a mércét a munkában és az életben. Az Úr szívünkbe írt törvénye legyen a zsinórmérték a számunkra (lásd Jer 31:33), ami tükröződjön a jellemünkben is! Miközben egyre inkább szétbomlik a társadalom és felhígítják, semmibe veszik a keresztény tanításokat, még nagyobb jelentősége lesz annak, hogy a keresztények kifogástalan módon éljenek és dolgozzanak. A Biblia azt mondja, hogy „Kívánatosabb a jó hírnév a nagy gazdagságnál; jobb a kedvesség az ezüstnél és aranynál” (Péld 22:1, ÚRK). A Biblia feljegyez eseteket, amikor munkáltatók felismerték, hogy istenfélő alkalmazottjuk miatt kaptak áldást. Amikor Jákób el akart költözni az apósától, Lábántól, hogy visszatérjen a szülőföldjére, a családjához, Lábán a következőképpen igyekezett maradásra bírni: „Bárcsak kedvet találtam volna a szemedben! Úgy sejtem, hogy érted áldott meg engem az Úr” (1Móz 30:27, ÚRK). Amikor pedig Józsefet eladták rabszolgának Egyiptomban, a gazdája, Potifár hasonló megfigyelést tett a munkájával kapcsolatban, és meg is jutalmazta.

Olvassuk el 1Móz 39:2-5 szakaszát! Az igeszakasz nem árulja el pontosan, mit tehetett József, ami miatt kedvességet talált a gazdája szemében. Vajon mi lehetett az?

„Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek” (1Kor 10:31). Tehát legyen szó akár a munkánkról, a pénzkezelésünkről vagy bármi másról, mindent az Úr dicsőségére kell tennünk! Ő az, aki tudást és erőt ad nekünk, amivel sikeresek lehetünk az életben. „Oh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség, örökkévalóság és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tied! Tied, oh Uram, az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett! A gazdagság és a dicsőség mind tetőled vannak, és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése” (1Krón 29:11-12).

Milyen elveket követünk nemcsak a munkában, hanem általában az életben? Min kell változtatnunk?

Rengeteg világi pénzgazdálkodási tanácsadó létezik, de Isten arra int bennünket, hogy ne az ő tanácsukat keressük a tőle kapott vagyon kezelése tekintetében. „Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen” (Zsolt 1:1-3). Tehát áldást kap, aki gyönyörködik az Úr törvényében (a törvény itt tágabb értelemben Isten Igéjeként is értelmezhető). Elég egyszerű? Szerencsés – azaz, sikeres lesz az ilyen ember.

Olvassuk el Péld 3:5-8 részét! Hogyan alkalmazhatjuk ezt az elvet az alapvető anyagi gondjainkra?

Igazán értékes pontokat találunk, ha áttekintjük a Biblia pénzgazdálkodásra vonatkozó tanácsait. Nézzünk meg ezek közül hetet! Legyünk rendszerezettek! Írjunk kiadási tervet (Péld 27:23-24)! Sok család egyszerűen hónapról hónapra él. Az élet sokkal stresszesebb, ha nincs akár egy egyszerű költségvetésünk a keresetünkre, kiadásainkra és a megtakarításra. Költsünk kevesebbet, mint amennyit keresünk! Határozzuk el, hogy az anyagi kereteink között fogunk élni (Péld 15:16)! A nyugati országokban sok család tulajdonképpen többet költ, mint amennyit keres. Ez kizárólag a hitel és a kölcsön lehetősége miatt van így. Viszont rengeteg csapás sújtja azokat, akik adóssággal élnek. Minden fizetésből tegyünk félre egy részt (Péld 6:6-8)! Azért jó a megtakarítás, hogy a jövőben legyen fedezet a nagyobb beruházásokra, illetve a váratlan kiadásokra, például balesetek vagy betegségek esetére. A megtakarítás egy része előtakarékosság lehet az időskorra, amikor nem leszünk már munkaképesek. Kerüljük az adósságot, mint a COVID-19-et (Péld 22:7)! A kamat olyan kiadás, ami nélkül meg tudunk lenni. Az adóssággal – azaz, kölcsönvett pénzen – élő személy vagy család ma azt a pénzt éli fel, amit a jövőben akar megkeresni. Amennyiben bármi változás áll be az életünkben, abból igen szorult helyzet alakulhat ki anyagi téren. Dolgozzunk szorgalmasan! „A rest lelkében kívánság támad, de hiába, a szorgalmasok lelke azonban bővelkedik” (Péld 13:4, ÚRK). Legyünk hűségesek Istenhez az anyagiak terén (5Móz 28:1-14)! Nincs olyan család, amelyik megengedheti magának, hogy az Úr áldása nélkül éljen. Gondoljunk arra, hogy ez a föld nem az igazi otthonunk! Sokat elárul a gazdálkodásunk arról, hogy végső soron hová köteleztük el magunkat (lásd Mt 25:14-21).

„Egyetlen üzleti terv vagy életpálya sem lehet teljes egész, ha csak a földi élet rövid szakaszát foglalja magába és nem veszi számításba a végtelen jövőt… Senki sem gyűjthet kincseket a mennyben anélkül, hogy ne tapasztalná meg, miként gazdagodik és nemesedik az élete már itt a földön is” (Ellen G. White: Nevelés. Budapest, 2015, Advent Kiadó, 125-126. o.).

„A becsületes üzletvezetés és a valódi siker alapja annak elismerése, hogy mindennek Isten a tulajdonosa. A mindenség Teremtője az eredeti tulajdonos. Mindnyájan az Ő sáfárai vagyunk. Mindent, amink van, Ő bízott ránk, hogy az Ő irányítása alapján használjuk” (i. m. 119-120. o.).

Sokszor azt gondoljuk, csupán annyi a dolgunk, hogy bevételt biztosítunk a családnak, mert akkora a nyomás rajtunk ezen a téren. Ám keresztényként feladatunk van a nagy misszióparanccsal kapcsolatban is, amit Jézus minden tanítványának meghagyott. Ellen G. White ezt írta, miután idézte Mk 16:15 felszólítását: „Nem mindnyájan leszünk lelkészek vagy misszionáriusok szó szerinti értelemben, de mindnyájan munkatársai lehetünk, hogy elvigyük a róla szóló örömhírt embertársainknak. A parancs mindenkinek szól: nagyoknak és kicsiknek, tanultaknak és tudatlanoknak, időseknek és fiataloknak egyaránt” (i. m. 233. o.).

„Nagyon figyelmesen kell követnünk Istennek az életünkre vonatkozó tervét. Végezzük a lehető legpontosabban az éppen ránk váró feladatot, bízzuk rá útjainkat az Úrra és vegyük észre gondviselésének jeleit! Ezek azok az alapelvek, amelyek biztosan vezetnek a pályaválasztással kapcsolatos döntésben” (i. m. 236. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)    Hogyan határozzuk meg keresztényként, hogy milyen a „sikeres” élet? Miben tér el a világi meghatározás és (ideális esetben) a miénk? Vegyük például Keresztelő Jánost! Mit mondanánk az ő életéről, ami egy gonosz nő kívánságára olyan méltatlan véget ért a börtönben? Sikeresnek tartjuk? Indokoljuk meg a válaszunkat!

2)    Mivel magyarázzuk, hogy sok „sikeres” ember egyáltalán nem követi a Biblia gazdálkodással vagy általánosságban véve az élettel kapcsolatos elveit? És mi van azokkal, akik próbálják ugyan a bibliai elveket követni, de nem sikerül nekik? Talán megbetegszenek vagy katasztrófa sújtja őket. Mit gondoljunk az ilyen helyzetekről?

GRANÁR JÁNOS:

LEGSZEBB KÉP

Lelkem csendes műterem.

Fehérruhájú vásznain

az Úr színével keverem

való vonallá álmaim.

Egy munkán dolgozom.

Modell: a lélek embere.

Sárból, lélekből való ember,

az Isteni Felség remeke.

Néha rezdül a színes ablak,

az Úr szűrődik rajta át.

Keresi, hogy lelkem vásznán

megismeri-e önmagát.