VASÁRNAP 

Préd. 12,3.

3.     És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket!

1Móz. 28,20-22.

20.  És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem lessz, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ételűl kenyeret és öltözetűl ruhát ad nékem;

21.  És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr lessz az én Istenem;

22.  És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lessz, és valamit adsz nékem, annak tizedét néked adom.

1Móz. 29,9-20.

9.     Még beszélget velők, mikor megérkezék Rákel az ő atyja juhaival, melyeket legeltet.

10.  És lőn, amint meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az ő anyja bátyjának leányát, és Lábánnak az ő anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak az ő anyja bátyjának juhait.

11.  És megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy felszóval síra.

12.  S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy ő az ő atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az ő atyjának.

13.  És lőn mikor Lábán Jákóbnak, az ő húga fiának hírét hallá, eleibe futa, megölelé és megcsókolá őt, és bevivé az ő házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak.

14.  És monda néki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig,

15.  És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred?

16.  Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Rákhel.

17.  Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetű és szép tekintetű volt.

18.  Megszereti azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért.

19.  És monda Lábán: Jobb néked adnom őt, hogysem másnak adjam őt, maradj én nálam.

20.  Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti őt.

2Kor. 6,14-15.

14.  Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?

15.  És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?

   HÉTFŐ 

1Móz. 2,15.

15.  És vevé az Úr Isten az embert, és helyezé őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.

Préd. 9,12.

12.  Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy.

2Thessz. 3,8-10.

8.     Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és fáradsággal, éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére.

9.     Nem azért, mintha nem volna rá jogunk, hanem hogy magunkat például adjuk néktek, hogy minket kövessetek.

10.  Mert a mikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.

   KEDD 

Péld. 14,23.

23.  Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.

Kol. 3,23-24.

23.  És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek;

24.  Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.

1Tim. 5,8.

8.     Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.

   SZERDA 

Jer. 31,33.

33.  Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.

1Móz. 39,2-5.

2.     És az Úr Józseffel volt, és szerencsés ember volt, és az ő egyiptomi urának házában volt.

3.     Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ő vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében:

4.     Kedvessé lőn azért József az ő ura előtt, és szolgált néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, amije volt, kezére bízá.

5.     És lőn az időtől fogva, hogy házának és amije volt, mindenének gondviselőjévé tevé, megáldá az Úr az egyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása volt mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn.

   CSÜTÖRTÖK 

Péld. 3,5-8.

5.     Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

6.     Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.

7.     Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.

8.     Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.

Péld. 27,23-24.

23.  Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.

24.  Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é?

Péld. 15,16.

16.  Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.

Péld. 6,6-8.

6.     Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!

7.     A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,

8.     Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.

Péld. 22,7.

7.     A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak.

Péld 13,4.

4.     Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.

5Móz. 28,1-14.

1.     Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, a melyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened;

2.     És reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára.

3.     Áldott leszesz a városban, és áldott leszesz a mezőben.

4.     Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése.

5.     Áldott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd.

6.     Áldott leszesz bejöttödben, és áldott leszesz kimentedben.

7.     Az Úr megszalasztja előtted a te ellenségeidet, a kik reád támadnak; egy úton jőnek ki reád, és hét úton futnak előled.

8.     Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, a mire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.

9.     Az Úr felkészít téged magának szent néppé, a miképen megesküdt néked, ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ő útain jársz.

10.  És megérti majd a földnek minden népe, hogy az Úrnak nevéről neveztetel, és félnek tőled.

11.  És bővölködővé tesz téged az Úr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, hogy néked adja azt.

12.  Megnyitja néked az Úr az ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek alkalmas időben, és megáldja kezednek minden munkáját, és kölcsönt adsz sok népnek, te pedig nem veszesz kölcsönt.

13.  És fejjé tesz téged az Úr és nem farkká, és mindinkább feljebbvaló leszesz és nem alábbvaló, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, a melyeket én parancsolok ma néked, hogy tartsd meg és teljesítsd azokat;

14.  És ha el nem térsz egyetlen ígétől sem, a melyeket én parancsolok néktek, se jobbra, se balra, járván idegen istenek után, hogy azokat tiszteljétek.

Mt. 25,14-21.

14.  Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.

15.  És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.

16.  Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.

17.  Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.

18.  A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.

19.  Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.

20.  És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.

21.  Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

   PÉNTEK  

Mk. 16,15.

15.  És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.