VASÁRNAP 

1Móz. 6,5-14.

5.     És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.

6.     Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében.

7.     És monda az Úr: Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.

8.     De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.

9.     Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú volt a vele egykorúak között. Istennel jár Noé.

10.  És nemze Noé három fiat: Sémet, Kámot és Jáfetet.

11.  A föld pedig romlott volt Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással.

12.  Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg volt romolva, mert minden test megrontotta az ő útát a földön.

13.  Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.

14.  Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belől és kivűl szurokkal.

2Pét. 3,3-7.

3.     Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik szerint járnak,

4.     És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképen marad a teremtés kezdetétől fogva.

5.     Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára;

6.     A melyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett:

7.     A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.

Lk. 16,10.

10.  A ki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.

   HÉTFŐ 

1Móz. 12,1-3.

1.     És mondá az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok néked.

2.     És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel.

3.     És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.

Zsid. 11,8-13.

8.     Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.

9.     Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.

10.  Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.

11.  Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.

12.  Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.

13.  Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.

2Kor. 4,18.

18.  Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

   KEDD 

1Móz. 13,10-12.

10.  Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld; mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Coárig olyan volt az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földe.

11.  És választá Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék Lót kelet felé: és elválának egymástól.

12.  Ábrám lakozik a Kanaán földén, Lót pedig lakozik a Jordán-melléki városokban, és sátoroz Sodomáig.

1Móz. 14. fejezet  Lásd a Bibliádban

1Móz. 18,20-33.

20.  Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett:

21.  Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.

22.  És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr előtt állt.

23.  És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonosszal egybe?

24.  Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, akik abban vannak?

25.  Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?

26.  És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.

27.  És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.

28.  Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.

29.  És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért.

30.  Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harmincan? És Ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat.

31.  És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.

32.  És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért.

33.  És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére.

Mk. 8,36-37.

36.  Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?

37.  Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?

   SZERDA 

1Móz. 32,22-31.

22.  Felkele pedig ő azon éjszaka és vevé két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén.

23.  Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét valamije van.

24.  Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.

25.  Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.

26.  És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.

27.  És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.

28.  Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.

29.  És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.

30.  Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.

31.  És a nap felkél rajta, amint elméne Peniél mellett, ő pedig sántít vala csípőjére.

1Móz. 49,29-33.

29.  És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Kitteus Efron mezején van.

30.  Abba a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelanak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezővel együtt a Kitteus Efrontól, temetésre való örökségül.

31.  Oda temették el Ábrahámot és Sárát az ő feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az ő feleségét; s oda temettem el Leát is.

32.  Szerzemény e mező és a barlang, mely abban van, a Két fiaitól.

33.  És elvégezé Jákób amit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az ágyra, és kimúlék, és az ő népéhez takaríttaték

Zsid. 11,13.

13.  Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.

   CSÜTÖRTÖK 

Zsid. 11,24-29.

24.  Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják,

25.  Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét;

26.  Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.

27.  Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.

28.  Hit által rendelte a páskát és a vérnek kiontását, hogy az öldöklő ne illesse az ő elsőszülötteiket.

29.  Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, a mit megpróbálván az égyiptomiak, elnyelettek.

4Móz. 20,12.

12.  És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek nékem, hogy megdicsőítettetek volna engem Izráel fiainak szemei előtt: azért + nem viszitek be e községet a földre, a melyet adtam nékik.

   PÉNTEK 

2Pét. 3,10.

10.  Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.

Mt. 6,20.

20.  Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.

Mk. 4,19.

19.  De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz.