Ígéret

   SZOMBAT 

1Móz. 21,1-5.

1.     Az Úr pedig meglátogatá Sárát, amint mondotta, és akképen cselekedék az Úr Sárával, amiképen szólott.

2.     Mert fogada Sára az ő méhében, és szűlt fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott néki az Isten.

3.     És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, aki néki született, akit szűlt néki Sára, Izsáknak:

4.     És körűlmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcnapos korában, amint parancsolta néki az Isten.

5.     Ábrahám pedig száz esztendős volt, mikor születék néki az ő fia Izsák.

1Móz. 22,13;  17-18.

13.  És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda ment tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.

17.  Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.

18.  És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.

Csel. 13,23.

23.  Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek szabadítót, Jézust;

1Móz. 23-24. fejezeteket   Lásd a Bibliádban

1Móz. 25,1-11;  21-23.

1.     Ábrahám pedig ismét vett magának feleséget, kinek neve Ketúrá.

2.     És az szűlé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot.

3.     Joksán pedig nemzé Sébát, és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leummim.

4.     S Midiánnak fiai: Éfa, Éfer, Hánok, Abida és Eldaa: Mind ezek Ketúrának fiai.

5.     Valamije pedig Ábrahámnak volt, mindazt Izsáknak adta.

6.     Az ágyasok fiainak pedig, a kik Ábraháméi voltak, ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az ő fia mellől, Izsák mellől még éltében napkelet felé, napkeleti tartományba.

7.     S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: száz hetvenöt esztendő.

8.     És kimúlék és meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az élettel, és takaríttaték az ő népéhez.

9.     És eltemeték őt Izsák és Ismáel az ő fiai a Makpelá barlangjában, Efronnak, a Kitteus Cohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van.

10.  Abban a mezőben, melyet Ábrahám a Kéth fiaitól vett: ott temettetett el Ábrahám, és az ő felesége Sára.

11.  Lőn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az ő fiát Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakai Rói forrásánál.

21.  És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan volt, és az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék Rebeka, az ő felesége.

22.  Tusakodnak pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat.

23.  És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.

   VASÁRNAP 

1Móz. 22,1-12.

1.     És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.

2.     És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, amelyet mondani fogok néked.

3.     Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyer-gelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott.

4.     Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.

5.     És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.

6.     Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek ketten együtt.

7.     És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?

8.     És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek ketten együtt.

9.     Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a farakás tetejére.

10.  És kinyújtá Ábrahám az ő kezét, és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.

11.  Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.

12.  És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.

Zsid. 11,17.

17.  Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte,

3Móz. 18,21.

21.  A te magzatodból ne adj, hogy oda áldozzák a Moloknak, és meg ne szentségtelenítsd a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr.

1Móz. 15,5.

5.     És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda néki: Így lészen a te magod.

5Móz. 8,2.

2.     És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?

2Móz.  20,18-20.

18.  Az egész nép pedig látja a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja a nép, és megrémüle, és hátrább álla.

19.  És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.

20.  Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek.

Róm. 12,1.

1.     Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.

Eféz. 3,8.

8.     Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát;

Róm. 11,33.

33.  Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útai!

Jak. 2,2-23.  Lásd a Bibliádban

   HÉTFŐ 

1Móz. 22,8;  14;  18.

8.     És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek ketten együtt.

14.  És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.

18.  És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.

Jn. 1,1-3.

1.     Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

2.     Ez kezdetben az Istennél vala.

3.     Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.

Róm. 5,6-8.

6.     Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért.

7.     Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki.

8.     Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.

   KEDD 

1Móz. 22,23.

23.  Betuél pedig nemzé Rebekát. Ezt a nyolcat szűlé Milka Nákornak az Ábrahám atyjafiának.

1Móz. 23-24. fejezeteket   Lásd a Bibliádban

1Móz. 12,11-13.

11.  És lőn mikor közel volt, hogy bemenjen Egyiptomba, monda feleségének Szárainak: Ímé tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy.

12.  Azért mikor meglátnak téged az egyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez; és engem megölnek, téged pedig életben tartanak.

13.  Mondd azért, kérlek, hogy húgom vagy; hogy jól legyen dolgom miattad, és életben maradjak te éretted.

1Móz. 15,1-5.

1.     E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.

2.     És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?

3.     És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.

4.     És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.

5.     És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda néki: Így lészen a te magod.

1Móz. 18,15.

15.  Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy félt. De monda az Úr: Nem úgy van, mert bizony nevettél.

1Móz. 21,9-10.

9.     Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Egyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt,

10.  Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.

1Móz. 24,1

1.     Ábrahám pedig vén élemedett ember volt, és az Úr mindenben megáldotta Ábrahámot.

1Móz. 23,1.

1.     Volt pedig Sárának élete száz huszonhét esztendő. Ezek Sára életének esztendei.

1Móz. 23,6.

6.     Hallgass meg minket uram: Istentől való fejedelem vagy te mi közöttünk, a mi temetőhelyeink közűl amely legtisztességesebb, abba temesd el a te halottadat, közűlünk senki sem tiltja meg tőled az ő temetőhelyét, hogy eltemethesd a te halottadat.

   SZERDA 

1Móz. 24. fejezet  Lásd a Bibliádban

1Móz. 24,7.

7.     Az Úr az égnek Istene, ki engemet kihozott az én atyámnak házából, és az én rokonságomnak földéről, aki szólt nékem, és megesküdött nékem mondván: A te magodnak adom ezt a földet; elbocsátja az ő Angyalát te előtted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget.

1Móz. 1,1.

1.     Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

1Móz. 14,19.

19.  És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől.

1Móz. 22,11.

11.  Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.

Dán. 2. fejezet  Lásd a Bibliádban

   CSÜTÖRTÖK 

1Móz. 24,67.

67.  Izsák pedig bevivé Rebekát Sárának, az ő anyjának sátorába. És elvevé Rebekát, és lőn néki felesége és szereté őt. S megvigasztalódék Izsák az ő anyja halála után.

1Móz. 25,1-8;  12-18.

1.     Ábrahám pedig ismét vett magának feleséget, kinek neve Ketúrá.

2.     És az szűlé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot.

3.     Joksán pedig nemzé Sébát, és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leummim.

4.     S Midiánnak fiai: Éfa, Éfer, Hánok, Abida és Eldaa: Mind ezek Ketúrának fiai.

5.     Valamije pedig Ábrahámnak volt, mindazt Izsáknak adta.

6.     Az ágyasok fiainak pedig, a kik Ábraháméi voltak, ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az ő fia mellől, Izsák mellől még éltében napkelet felé, napkeleti tartományba.

7.     S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: száz hetvenöt esztendő.

8.     És kimúlék és meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az élettel, és takaríttaték az ő népéhez.

12.  Ezek pedig Ábrahám fiának Ismáelnek nemzetségei, a kit az Egyiptombeli Hágár a Sára szolgálója szűlt Ábrahámnak.

13.  Ezek az Ismáel fiainak nevei, nevök s nemzetsé-gök szerint: Ismáelnek elsőszülötte Nebájót, azután Kédar, Adbeél és Mibszám.

14.  És Misma, Dúma és Massza.

15.  Hadar, Téma, Jetúr, Náfis és Kedma.

16.  Ezek az Ismáel fiai, és ezek azoknak nevei udvaraikban, falvaikban; tizenkét fejedelem az ő nemzetségök szerint.

17.  Ezek pedig az Ismáel életének esztendei: száz harminckét esztendő. És kimúlék és meghala, és takaríttaték az ő népéhez.

18.  Lakoztak pedig Havilától fogva Súrig, a mely Egyiptom átellenében van, amerre Assiriába mennek. Minden atyjafiával szemben esett az ő lakása.

1Móz. 17,20-21.

20.  Ismáel felől is meghallgattalak: Ímé megáldom őt, és megszaporítom őt és megsokasítom őt felette nagyon; tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem őt.

21.  Az én szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, kit néked szűl Sára ez időkorban a következő esztendőben.

1Móz. 35,22-26.

22.  Lőn pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, és hála Bilhával, az ő atyjának ágyasával, s meghallá Izráel. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten.

23.  Lea fiai: Jákób elsőszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakár és Zebulon.

24.  Rákhel fiai: József és Benjámin.

25.  A Rákhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Naftali.

26.  A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, a kik születtek néki Mésopo-támiában.

1Móz. 25,7-11.

7.     S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: száz hetvenöt esztendő.

8.     És kimúlék és meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az élettel, és takaríttaték az ő népéhez.

9.     És eltemeték őt Izsák és Ismáel az ő fiai a Makpelá barlangjában, Efronnak, a Kitteus Cohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van.

10.  Abban a mezőben, melyet Ábrahám a Kéth fiaitól vett: ott temettetett el Ábrahám, és az ő felesége Sára.

11.  Lőn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az ő fiát Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakai Rói forrásánál.

Róm. 4,1-12.

1.     Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint?

2.     Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt.

3.     Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul.

4.     Annak pedig, a ki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint;

5.     Ellenben annak, a ki nem munkálkodik, hanem hisz abban, a ki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul.

6.     A mint Dávid is boldognak mondja azt az embert, a kinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.

7.     Boldogok, a kiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és a kiknek elfedeztettek az ő bűneik.

8.     Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít.

9.     Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul.

10.  Miképen tulajdoníttaték tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.

11.  És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlen-ségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, a kik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság;

12.  És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, a kik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmeté-letlenségében tanusított hitének nyomdokait.