Ábrahám gyökerei

   SZOMBAT 

1Móz. 15,6.

6.     És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.

Neh. 9,7-8.

7.     Te vagy az Úr, az Isten, a ki választottad Ábrámot és kihozád őt a Káldeusoknak Úr nevű városából, és nevezéd őt Ábrahámnak.

8.     És találád az ő szívét hűnek te előtted és szerzél vele szövetséget, hogy adod a Kananeusok, Hitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Jebuzeusok, Girgázeusok földét, hogy adod az ő magvának; és megteljesítéd beszédeidet, mert igaz vagy te!

   VASÁRNAP 

1Móz. 12,1-9.

1.     És mondá az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok néked.

2.     És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel.

3.     És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.

4.     És kiméne Ábrám, amint az Úr mondotta néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős volt, mikor kiment Háránból.

5.     És felvevé Ábrám az ő feleségét Szárait, és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és minden szerzeményöket, amelyet szereztek, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek szert, és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére.

6.     És általméne Ábrám a földön mind Sikem vidékéig, Móré tölgyeséig. Akkor Kananeusok voltak azon a földön.

7.     És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrám oltárt építe ott az Úrnak; aki megjelent néki.

8.     Onnan azután a hegység felé ment Bételtől keletre és felütötte sátorát: Bétel nyugatra volt, Hái pedig keletre, és ott oltárt épített az Úrnak, és segítségűl hívta az Úr nevét.

9.     És tovább költözék Ábrám; folyton délfelé húzódván.

1Móz. 9,15-17.

15.  És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné, minden testnek elvesztésére.

16.  Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről, Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van.

17.  És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szereztem én közöttem és minden test között, mely a földön van.

1Móz. 11,31.

31.  És felvevé Táré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.

Ésa. 13,19.

19.  És olyan lesz Babilon, a királyságok ékessége, a Khaldeusok dicsekvésének dísze, mint a hogyan elpusztítá Isten Sodomát és Gomorát;

Ésa. 48,20.

20.  Menjetek ki Bábelből, fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végső határáig; mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot.

Jel. 18,4.

4.     És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:

1Móz. 22,2.

2.     És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, amelyet mondani fogok néked.

2Krón. 3,1.

1.     Elkezdé építtetni Salamon az Úr házát Jeruzsálemben a Mórija hegyén, mely Dávidnak, az ő atyjának megmutattatott, azon a helyen, melyet készített vala Dávid a Jebuzeus Ornán szérűjén.

1Móz. 12,2-3.

2.     És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel.

3.     És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.

1Móz. 22,18.

18.  És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.

1Móz. 26,6.

6.     Lakozék azért Izsák Gérárban.

1Móz. 28,14.

14.  És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugatra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.

Csel. 3,25.

25.  Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan.

   HÉTFŐ 

1Móz. 12,10-20.

10.  Azonban éhség lőn az országban, és Ábrám aláméne Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy volt az éhség az országban.

11.  És lőn mikor közel volt, hogy bemenjen Egyiptomba, monda feleségének Szárainak: Ímé tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy.

12.  Azért mikor meglátnak téged az egyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez; és engem megölnek, téged pedig életben tartanak.

13.  Mondd azért, kérlek, hogy húgom vagy; hogy jól legyen dolgom miattad, és életben maradjak te éretted.

14.  És lőn mikor Ábrám Egyiptomba érkezék, láták az egyiptomiak az asszonyt, hogy az nagyon szép.

15.  Mikor megláták őt a Faraó főemberei, magasztalák a Faraó előtt és elvivék az asszonyt a Faraó udvarába.

16.  És jól tőn érette Ábrámmal, és valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstényszamarai és tevéi.

17.  De megveré az Úr a Faraót és az ő házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért.

18.  Hívatá azért a Faraó Ábrámot és monda: Miért mívelted ezt velem? Miért nem mondottad meg énnékem, hogy ez néked feleséged?

19.  Miért mondottad: Húgom ő; azért vevém magamnak feleségűl. Most már imhol a te feleséged, vedd magadhoz és menj el.

20.  És parancsola felőle a Faraó némely embereknek, akik elbocsáták őt és az ő feleségét, és mindenét amije volt.

4Móz. 14,3.

3.     Miért is visz be minket az Úr arra a földre? hogy fegyver miatt hulljunk el? feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-é nékünk visszatérnünk Égyiptomba?

Jer. 2,18.

18.  Most is mi dolgod van néked Égyiptom útjával? Hogy Nilus-vizet igyál? Vagy mi dolgod van néked Assúr útjával? Hogy a folyam vizét igyad?

2Kir. 18,21.

21.  Ímé, ebben a törött nádszálban bizakodol, Égyiptomban, melyhez ha ki támaszkodik, bemegy az ő kezébe és általlikasztja? Ilyen a Faraó, Égyiptom királya mindenekhez, a kik ő hozzá bíznak!;

Ésa. 36,6;  9.

6.     Ímé te e megtört nádszálban bízol, Égyiptomban, melyre a ki támaszkodik, tenyerébe megy és átfúrja azt; ilyen a Faraó, Égyiptomnak királya, minden benne bízóknak.

9.     Miképen állasz ellene egyetlen helytartónak is, a ki legkisebb az uram szolgái közt? De hisz Égyiptomban van bizalmad, a szekerekért és lovagokért.

   KEDD 

1Móz. 13. fejezet

1.     Feljöve azért Ábrám Egyiptomból, ő és az ő felesége, és mindene valamije volt, és Lót is ővele, a déli tartományba.

2.     Ábrám pedig igen gazdag volt barmokkal, ezüsttel és arannyal.

3.     És ment helyről helyre délfelől mind Bételig, oda ahol először volt az ő sátora, Bétel és Hái között.

4.     Annak az oltárnak helyére, melyet ott elsőben készített: és segítségűl hívta ott Ábrám az Úrnak nevét.

5.     Lótnak is pedig, a ki Ábrámmal jár, voltak juhai, ökrei és sátorai.

6.     És nem bírá meg őket az a föld, hogy együtt lakjanak, mert sok jószáguk volt, és nem lakhatának együtt.

7.     Versengés is támada az Ábrám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között; és a Kananeusok és a Perizeusok is ott laknak akkor azon a földön.

8.     Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk.

9.     Avagy nincsen-é előtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tőlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra méssz, én balra térek.

10.  Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld; mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Coárig olyan volt az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földe.

11.  És választá Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék Lót kelet felé: és elválának egymástól.

12.  Ábrám lakozik a Kanaán földén, Lót pedig lakozik a Jordán-melléki városokban, és sátoroz Sodomáig.

13.  Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök valának az Úr előtt.

14.  Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutánna elválék tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugotra.

15.  Mert mind az egész földet, amelyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre.

16.  És olyanná teszem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz.

17.  Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt.

18.  Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám, és elméne, és lakozék Mamré tölgyesében, mely Hebronban van, és oltárt építe ott az Úrnak.

1Móz. 12,3-6.

3.     És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.

4.     És kiméne Ábrám, amint az Úr mondotta néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős volt, mikor kiment Háránból.

5.     És felvevé Ábrám az ő feleségét Szárait, és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és minden szerzeményöket, amelyet szereztek, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek szert, és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére.

6.     És általméne Ábrám a földön mind Sikem vidékéig, Móré tölgyeséig. Akkor Kananeusok voltak azon a földön.

1Móz. 6,2.

2.     És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek.

   SZERDA 

1Móz. 14,1-17.

1.     Lőn pedig Amrafelnek, Sineár királyának és Arióknak, Elászár királyának, Kédorlaomernek, Élám királyának, és Tidálnak, a Góim királyának napjaiban:

2.     Hadat indítának ezek Bera, Sodoma királya ellen, Birsa, Gomora királya ellen, Sináb, Admá királya ellen, Seméber, Ceboim királya ellen és Béla, azaz Coár királya ellen.

3.     Mind ezek a Sziddim völgyében egyesülének; ez a Sóstenger.

4.     Tizenkét esztendeig szolgálták Kédorlaomert, és a tizenharmadik esztendőben ellene támadtak.

5.     A tizennegyedik esztendőben pedig eljöve Kédorlaomer, és a királyok, akik ő vele voltak, és megverék a Refeusokat Aszterot Kárnajimban, és a Zuzeusokat Hámban, és az Emeusokat Sávé-Kirjátajimban.

6.     És a Horeusokat az ő hegyökön, a Seiren, egész Él-Páránig, mely a puszta mellett van.

7.     És megtérének, és menének Hén Mispátba, azaz Kádesbe, és elpusztíták az Amálekiták egész mezőségét, és az Emoreusokat is, akik laknak Hácacon-Támárban.

8.     Kiméne tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admá királya, Ceboim királya, és Béla, azaz Coár királya, és megütközének azokkal a Sziddim völgyében:

9.     Kédorlaomerrel, Élám királyával, és Tidállal, Gójim királyával, Amráfellel, Sineár királyával, és Ariókkal, Elászár királyával: négy király öt ellen.

10.  A Siddim völgye pedig tele volt szurok-forrásokkal. És megfutamodának Sodoma és Gomora királyai, és azokba esének: a megmaradottak pedig a hegységbe futának.

11.  És elvivék Sodomának és Gomorának minden jószágát és minden eleségét; és elmenének.

12.  Elvivék Lótot is az Ábrám atyjafiának fiát jószágostól együtt, és elmenének; mert Lót Sodomában lakik.

13.  Eljöve pedig egy menekűlt, és hírűl hozá a héber Ábrámnak, aki lakik az Emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, akik meg Ábrámnak szövetségesei valának.

14.  Amint meghallá Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolc próbált legényét és üldözve nyomula Dánig.

15.  És csapatokra oszolván ellenök éjszaka, ő és szolgái, megveré őket, és űzé őket mind Hóbáig, a mely Damaskustól balra esik.

16.  És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az ő atyjafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet.

17.  Minekutánna pedig visszatért Kédorlaomernek és a vele volt királyoknak megveréséből, kiméne ő elébe Sodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe.

   CSÜTÖRTÖK 

1Móz. 14,18-24.

18.  Melkisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hozott; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala.

19.  És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől.

20.  Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből.

21.  És monda Sodoma királya Ábrámnak: Add nékem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak.

22.  És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez:

23.  Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot.

24.  Semmi egyebet, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét, kik én velem eljöttek: Áner, Eskol, Mamré, ők vegyék ki az ő részöket.

Zsid. 7,1-10.

1.     Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, a ki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta,

2.     A kinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: a ki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya,

3.     Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.

4.     Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, a kinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka;

5.     És bár azoknak, kik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsolatjok van, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz az ő atyafiaiktól, jóllehet ők is az Ábrahám ágyékából származtak;

6.     De az, a kinek nemzetsége nem azok közül való, tizedet vett Ábrahámtól, és az ígéretek birtokosát megáldotta,

7.     Pedig minden ellenmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.

8.     És itt halandó emberek szednek tizedet, ott ellenben az, a ki bizonyság szerint él:

9.     És hogy úgy szóljak, Ábrahámnál fogva tized vétetett Lévitől is, a tizedszedőtől,

10.  Mert ő még az atyja ágyékában vala, a mikor annak elébe ment Melkisédek.

1Móz. 14,2.  Lásd a szerdai részben

5Móz. 7,13.

13.  És szeretni fog téged, és megáld téged, és megsokasít téged; és megáldja a te méhednek gyümölcsét, a te földednek gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajodat; teheneid fajzását és juhaidnak ellését azon a földön, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, hogy néked adja azt.

2Krón. 31,5.

5.     A mint ez intézkedés híre elterjedt: az Izráel fiai a búzának, a bornak és olajnak, a méznek és minden mezei termésnek zsengéjét bőséggel megadák; és mindenből a tizedet bőséggel meghozák.

5Móz. 14,23.

23.  És egyed az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, a melyet kiválaszt, hogy ott lakozzék az ő neve, gabonádnak, mustodnak, olajodnak tizedét, a te barmaidnak és juhaidnak első fajzását; hogy tanuljad félni az Urat, a te Istenedet minden időben.

1Móz. 1,1.

1.     Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

1Móz. 28,22.

22.  És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lessz, és valamit adsz nékem, annak tizedét néked adom.