A népek és Bábel

   SZOMBAT 

1Móz. 10,6;  15.

6.     Kámnak pedig fiai: Kús, Micráim, Pút és Kanaán.

15.  Kanaán pedig nemzé Cídont, az ő elsőszülöttét, és Kétet.

1Móz. 12,3;  5.

3.     És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.

5.     És felvevé Ábrám az ő feleségét Szárait, és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és minden szerzeményöket, amelyet szereztek, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek szert, és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére.

1Móz. 11,1-9.

1.     Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde volt.

2.     És lőn, mikor kelet felől elindultak, Sineár földén egy síkságot találának, és ott letelepedének.

3.     És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.

4.     És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.

5.     Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek az emberek fiai.

6.     És mondá az Úr: Ímé e nép egy, és az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban.

7.     Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.

8.     És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.

9.     Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.

1Móz. 9,1;  21-22;  25.

1.     Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.

21.  És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen volt a sátra közepén.

22.  Kám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírül adá kintlevő két testvérének.

25.  Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.

   VASÁRNAP 

1Móz. 9,18-27.

18.  Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek: Sém és Kám és Jáfet. Kám pedig Kanaánnak atyja.

19.  Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld.

20.  Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete.

21.  És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen volt a sátra közepén.

22.  Kám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírül adá kintlevő két testvérének.

23.  Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarták be atyjok mezítelenségét; s arccal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.

24.  Amikor felserkent Noé a mámorából, és megtudá amit vele az ő kisebbik fia cselekedett:

25.  Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.

26.  Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!

27.  Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!

2Móz. 20,12.

12.  Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked.

Eféz. 6,2.

2.     Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (a mi az első parancsolat ígérettel).

1Móz. 19,5-7;  31-35.

5.     És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, akik te hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük őket.

6.     És kiméne Lót ő hozzájok az ajtó eleibe, és bezárá maga után az ajtót.

7.     És monda: Kérlek atyámfiai, ne cselekedjetek gonoszságot.

31.  És monda a nagyobbik a kisebbiknek: A mi atyánk megvénhedett, és nincsen a földön férfiú, aki mi hozzánk bejöhetne az egész föld szokása szerint.

32.  Jer, adjunk bort inni a mi atyánknak, és háljunk ővele, és támasszunk magot a mi atyánktól.

33.  Adának azért inni bort az ő atyjoknak azon éjszaka, és beméne a nagyobbik, és hála az ő atyjával, ez pedig semmit sem tudott annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről.

34.  És lőn másodnapon, monda a nagyobbik a kisebbiknek: Ímé a mult éjjel én háltam atyámmal, adjunk néki bort inni ez éjjel is, és menj be te, hálj vele, és támasszunk magot a mi atyánktól.

35.  Adának azért azon éjszaka is az ő atyjoknak bort inni, és felkele a kisebbik is és vele hála; ő pedig semmit sem tudott annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről.

Ésa. 66,18-20.

18.  És én cselekedeteiteket és gondolataitokat megbüntetem! Eljő az idő, hogy minden népeket és nyelveket egybegyűjtsek, hogy eljövén, meglássák az én dicsőségemet.

19.  És teszek köztök jelt, és küldök közülök megszabadultakat a népekhez, Tarsisba, Pulba és Ludba, az íjjászokhoz, Tubálhoz és Jávánhoz; a messze szigetekbe, a melyek rólam nem hallottak, és nem látták dicsőségemet, és hirdetik dicsőségemet a népek között.

20.  És elhozzák minden testvéreiteket minden népek közül ajándékul az Úrnak, lovakon, szekereken, hintókban, öszvéreken és tevéken szentségemnek hegyére Jeruzsálembe, így szól az Úr, a mint hozzák Izráelnek fiai az ajándékot tiszta edényben az Úrnak házába.

Dán. 9,27.

27.  És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad.

Róm. 11,25.

25.  Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.

   HÉTFŐ 

1Móz. 9,28-29.

28.  Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.

29.  És volt Noé egész életének ideje kilencszáz ötven esztendő; és meghala.

1Móz. 5,31-32.

31.  És lőn Lámek egész életének ideje hétszázhetvenhét esztendő; és meghala.

32.  És mikor Noé ötszáz esztendős volt, nemzé Noé Sémet, Kámot és Jáfetet.

1Móz. 10. fejezet  Lásd a Bibliádban

Lk. 3,23-38.  Lásd a Bibliádban

1Móz. 46,27.

27.  József fiai pedig, kik Egyiptomban születtek, két lélek. Jákób egész házanépe, mely Egyiptomba ment, hetven lélek.

2Móz. 24,9.

9.     Azután felméne Mózes és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közül hetvenen;

Lk. 10,1.

1.     Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orczája előtt, minden városba és helyre, a hová ő menendő vala.

Mt. 1,1-17.  Lásd a Bibliádban

   KEDD 

1Móz. 11,1-4.

1.     Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde volt.

2.     És lőn, mikor kelet felől elindultak, Sineár földén egy síkságot találának, és ott letelepedének.

3.     És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.

4.     És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.

1Móz. 1,6;  9;  14.

6.     És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, amely elválassza a vizeket a vizektől.

9.     És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék ki a száraz. És úgy lőn.

14.  És mondá Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.

Ésa. 63,12;  14.

12.  Ki Mózes jobbján járatá dicsőségének karját, a ki a vizeket ketté választá előttök, hogy magának örök nevet szerezzen?

14.  Mint a barmot, a mely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte őket az Úr lelke: így vezérletted népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz!

Dán. 1,2.

2.     És kezébe adá az Úr Jojakimot, a Júda királyát, és az Isten háza edényeinek egy részét; és vivé azokat Sineár földére, az ő istenének házába, és az edényeket bevivé az ő istenének kincsesházába.

Dán. 2,43.

43.  Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel.

Dán. 11,43-45.

43.  És ura lesz Égyiptom arany- és ezüst-kincseinek és minden drágalátos javainak; libiabeliek és szerecsenek is lesznek az ő kíséretében.

44.  De megriasztják őt napkeletről és északról való hírek, és kivonul nagy haraggal, hogy elveszessen és megöljön sokakat.

45.  És felvonja az ő sátor-palotáját a tengerek és a dicső szent hegy között; és végére jut, és senki sem segít rajta.

Jel. 16,14-16.

14.  Mert ördögi lelkek azok, a kik jeleket tesznek; a kik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.

15.  (Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, a ki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.)

16.  Egybegyűjték azért őket a helyre, a melyet zsidóul Armageddonnak neveznek

1Móz. 3,5.

5.     Hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.

   SZERDA 

1Móz. 11,5-7.

5.     Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek az emberek fiai.

6.     És mondá az Úr: Ímé e nép egy, és az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban.

7.     Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.

Zsolt. 139,7-12.

7.     Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?

8.     Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

9.     Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:

10.  Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.

11.  Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,

12.  A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.

Zsolt 2,4.

4.     Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

Lk. 1,26-33.

26.  A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,

27.  Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.

28.  És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.

29.  Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!

30.  És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.

31.  És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.

32.  Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;

33.  És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!

   CSÜTÖRTÖK 

1Móz. 11,8-9.

8.     És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.

9.     Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.

1Móz. 9,1.

1.     Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.

1Móz. 1,28-29.

28.  És megáldá Isten őket, és monda nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

29.  És mondá Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.