bibliaversek gyüjteménye a tanulmányhoz

Kain és a hagyatéka

   SZOMBAT 

1Móz. 3,6-8.

6.     És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre és kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada a vele levő férjének is, és az is evék.

7.     És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei és észrevevék, hogy mezítelenek; fügefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának maguknak.

8.     És meghallák az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben járt; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.

1Móz. 4,8.

8.     És szól és beszél Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn voltak, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.

1Móz. 3,17.

17.  Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.

1Móz. 4,11.

11.  Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből.

1Móz. 3,24.

24.  És kiűzé az embert, és oda helyezé az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.

1Móz. 4,12;  16.

12.  Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.

16.  És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre.

1Móz. 3,15.

15.  És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

   VASÁRNAP 

1Móz. 4,1-2.  Lésd a hétfői részben

1Móz. 3,15.  Lésd a szombati részben

Zsolt. 62,10.

10.  Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a főembernek fiai; ha mérőserpenyőbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.

Zsolt. 144,4.

4.     Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

   HÉTFŐ 

1Móz. 4,1-5.

1.     Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, aki fogad a méhében és megszűlé Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.

2.     És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora volt, Kain pedig földmívelő.

3.     Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vitt az Úrnak a föld gyümölcséből.

4.     És Ábel is vitt az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.

5.     Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjedt és fejét lecsüggeszté.

Zsid. 11,4.

4.     Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.

Ésa. 1,11.

11.  Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;

Mik. 6,7.

7.     Kedvét leli-é az Úr ezernyi kosokban, vagy tízezernyi olaj-patakokban? Elsőszülöttemet adjam-é vétkemért, vagy méhem gyümölcsét lelkemnek bűnéért?!

   KEDD 

1Móz. 4,3-8.

3.     Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vitt az Úrnak a föld gyümölcséből.

4.     És Ábel is vitt az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.

5.     Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjedt és fejét lecsüggeszté.

6.     És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?

7.     Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.

8.     És szól és beszél Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn voltak, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.

1Jn. 3,12.

12.  Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól vala, és meggyilkolá az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig igazak.

1Kor. 10,13.

13.  Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.

   SZERDA 

1Móz. 4,9-16.

9.     És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?

10.  Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről.

11.  Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből.

12.  Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.

13.  Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám.

14.  Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet.

15.  És monda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöli Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, aki rátalál.

16.  És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre.

1Móz. 3,19.

19.  Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te, és ismét porrá leszel.

   CSÜTÖRTÖK 

1Móz. 4,17-24.

17.  És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogada méhében, és szűlé Hánókot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánóknak.

18.  És lett Hánóknak fia, Irád: És Irád nemzé Mekujáelt: Mekujáel pedig nemzé Metusáelt, és Metusáel nemzé Lámeket.

19.  Lámek pedig vett magának két feleséget: az egyiknek neve Háda, a másiknak neve Cilla.

20.  És szűlé Háda Jábált. Ez volt atyjok a sátorban-lakóknak, és a barompásztoroknak.

21.  Az ő atyjafiának pedig Jubál volt a neve: ez volt atyja minden lantosnak és síposnak.

22.  Cilla pedig szűlé Tubálkaint, mindenféle réz- és vasszerszámok kovácsolóját: és Tubálkain hugát, Nahamát.

23.  Akkor monda Lámek az ő feleségeinek: Oh Háda és Cilla, hallgassatok szómra, Lámek feleségei, halljátok beszédem: embert öltem, mert megsebzett; ifjat öltem, mert megütött.

24.  Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekért.

1Móz. 3,15.  Lásd a szombati részben

1Móz. 5,3.

3.     Élt pedig Ádám száz harminc esztendőt, és nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára és nevezé annak nevét Sétnek.

1Móz. 6,8.

8.     De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.

1Móz. 5,1;  4.

1.     Ez az Ádám nemzetségének könyve. Amely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt.

4.     És telének Ádám napjai, minekutánna Sétet nemzette, nyolcszáz esztendőre, és nemze fiakat és leányokat.

1Móz. 6,1-5.

1.     Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.

2.     És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek.

3.     És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.

4.     Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.

5.     És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.