2021 / III. − 6. tanulmányhoz − Június 31−Augusztus 6
VASÁRNAP
1Móz. 34. fejezet
1. Kiméne pedig Dína, Leának leánya, kit Jákóbnak szűlt, hogy meglátogassa annak a földnek leányait.
2. És meglátá őt Sekem, a Hivveus Hámornak, az ország fejedelmének fia, és elragadá őt, és vele hála és erőszakot tesz rajta.
3. És ragaszkodék az ő lelke Dínához a Jákób leányához, és megszereté a leányt és szívéhez szólt a leánynak.
4. Szóla pedig Sekem Hámornak az ő atyjának, mondván: Vedd nékem feleségűl ezt a leányt.
5. És meghallá Jákób, hogy megszeplősítette Dínát, az ő leányát, fiai pedig a mezőn valának a barommal, azért veszteg marada Jákób, míg azok megjövének.
6. És kiméne Hámor, Sekem atyja Jákóbhoz, hogy szóljon vele.
7. Mikor Jákób fiai megjövének a mezőről és meghallák a dolgot, elkeseredének, és nagyon megharaguvának azok az emberek, azért hogy ocsmányságot cselekedett Izráelben, Jákób leányával hálván, aminek nem kellett volna történni.
8. És szóla nékik Hámor, mondván: Az én fiam Sekem, lelkéből szereti a ti leányotokat, kérlek, adjátok azt néki feleségűl.
9. És szerezzetek velünk sógorságot: a ti leányaitokat adjátok nékünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak,
10. És lakjatok velünk; a föld előttetek van, lakjátok, és kereskedjetek rajta és bírjátok azt.
11. Sekem is monda a Dína atyjának és az ő bátyjainak: Hadd találjak kedvet előttetek, és valamit mondotok nékem, megadom.
12. Akármily nagy jegyadományt és ajándékot kivántok, megadom amint mondjátok nékem, csak adjátok nékem a leányt feleségűl.
13. A Jákób fiai pedig álnokul felelének Sekemnek és Hámornak az ő atyjának, és szólának, mivelhogy megszeplősítette Dínát az ő húgokat,
14. És mondának nékik: Nem mívelhetjük e dolgot, hogy a mi húgunkat körűlmetélkedetlen férfiúnak adjuk; mert ez nékünk gyalázat volna.
15. Veletek csak úgy egyezünk, ha hasonlókká lesztek hozzánk, hogy minden férfiú körűlmetélkedjék ti köztetek.
16. Így a mi leányainkat néktek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak vesszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk;
17. Hogyha pedig nem hallgattok reánk, hogy körűlmetélkedjetek: felvesszük a mi leányunkat és elmegyünk.
18. És tetszék azoknak beszéde Hámornak, és Sekemnek a Hámor fiának.
19. Nem is halasztá az ifjú a dolog véghezvitelét, mivelhogy igen szereti vala a Jákób leányát; néki pedig atyja házanépe között mindenkinél nagyobb becsűlete volt.
20. Elméne azért Hámor és Sekem az ő fia az ő városuk kapujába; és szólának az ő városuk férfiaival, mondván:
21. Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön, és kereskedjenek benne, mert ímé e föld elég tágas nékik; az ő leányaikat vegyük magunknak feleségűl, és a mi leányainkat adjuk nékik.
22. De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körűlmetélkedik közöttünk, a miképen ők is körűl vannak metélkedve.
23. Nyájaik, jószáguk, és minden barmuk nemde nem miéink lesznek-é? csak egyezzünk meg velök, akkor velünk laknak.
24. És engedének Hámornak, és Sekemnek az ő fiának mindenek, akik az ő városa kapuján kijárnak, és körűlmetélkedék minden férfiú, aki az ő városa kapuján kijár.
25. És lőn harmadnapon, mikor ezek a seb fájdalmában valának, a Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dínának bátyjai, fegyvert ragadának és bátran a városra ütének és minden férfit megölének.
26. Hámort, és az ő fiát Sekemet fegyver élére hányák, és elvivék Dínát a Sekem házából, és kimenének.
27. A Jákób fiai a megölteknek esének és feldúlák a várost, mivelhogy megszeplősítették az ő húgokat.
28. Azok juhait, barmait, szamarait, és valami a városban, és a mezőn volt, elvivék.
29. És minden gazdagságukat, minden gyermekeiket és feleségeiket fogva vivék és elrablák, és mindent ami a házban volt.
30. És monda Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, és utálatossá tettetek e föld lakosai előtt, a Kananeusok és Perizeusok előtt; én pedig kevesed magammal vagyok, és ha összegyűlnek ellenem, levágnak, és eltörölnek engem, mind házam népével egybe.
31. Azok pedig mondának: Hát mint tisztátalan személlyel, úgy kellett-é bánni a mi húgunkkal?
1Móz. 35,22.
22. Lőn pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, és hála Bilhával, az ő atyjának ágyasával, s meghallá Izráel. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten.
1Móz. 38. fejezet Lásd a Bibliádban
1Móz. 37,3.
3. Izráel pedig minden fiánál inkább szereti Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette őt; és cifra ruhát csináltatott néki.
Zsid 11,17-22.
17. Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte,
18. A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;
19. Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte.
20. Hit által áldá meg a jövendőkre nézve Izsák Jákóbot és Ézsaut.
21. Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott.
22. Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimeneteléről, és az ő tetemeiről rendelkezett.
HÉTFŐ
5Móz. 4,29.
29. De ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet, akkor is megtalálod, hogyha teljes szívedből és teljes lelkedből keresed őt.
Józs. 24,15.
15. Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.
1Krón. 16,11.
11. Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
Zsolt. 14,2.
2. Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?
Péld. 8,10.
10. Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
Ésa. 55,6.
6. Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
KEDD
1Móz. 29,18.
18. Megszereti azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért.
1Móz. 37,3-4.
3. Izráel pedig minden fiánál inkább szereti Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette őt; és cifra ruhát csináltatott néki.
4. Mikor pedig láták az ő bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt őt szereti legjobban, meggyűlölik, és jó szót sem bírnak hozzá szólani.
Ésa. 43,1.
1. És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!
Mal. 3,17.
17. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.
Jn. 1,2.
2. Ez kezdetben az Istennél vala.
Jn. 15,15.
15. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.
Róm. 8,14.
14. Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
1Jn. 3,1-2.
1. Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen.
2. Mert mindnyájan sokképen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.
SZERDA
1Móz. 39,1-10.
1. József pedig aláviteték Egyiptomba és megvevé őt az Ismáelitáktól, kik őt oda vitték, egy egyiptomi ember Pótifár, a Faraó főembere, a testőrök főhadnagya.
2. És az Úr Józseffel volt, és szerencsés ember volt, és az ő egyiptomi urának házában volt.
3. Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ő vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében:
4. Kedvessé lőn azért József az ő ura előtt, és szolgált néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, amije volt, kezére bízá.
5. És lőn az időtől fogva, hogy házának és amije volt, mindenének gondviselőjévé tevé, megáldá az Úr az egyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása volt mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn.
6. Mindent azért, valamije volt, József kezére bíza; és semmire sem volt gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik. József pedig szép termetű és szép arcú volt.
7. És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem.
8. Ő azonban vonakodék, és monda az ő ura feleségének: Ímé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és amije van, mindenét az én kezemre bízá.
9. Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkezném az Isten ellen?
10. És lőn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de ő nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön.
Mt. 5,43-48.
43. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
44. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
45. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
47. És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
48. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
CSÜTÖRTÖK
1Móz. 39,11-23.
11. Lőn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közűl senki sem volt ott benn a házban,
12. És megragadá őt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Ő pedig ott hagyá ruháját az asszony kezében és elfuta és kiméne.
13. És mikor látja az asszony, hogy az a maga ruháját az ő kezében hagyta, és kifutott:
14. Összehívá a háznépet és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, és én fenszóval kiálték.
15. És lőn, amint hallja, hogy fenszóval kezdék kiáltani, ruháját nálam hagyá és elfuta és kiméne.
16. Megtartá azért az ő ruháját magánál, míg az ő ura haza jöve.
17. Akkor ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga, akit ide hoztál, hogy szégyent hozzon reám.
18. És mikor fenszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá és kifuta.
19. És lőn, amint hallja az ő ura az ő feleségének beszédeit, melyeket néki beszélt, mondván: Ilyesmiket tett velem a te szolgád; haragra gerjede.
20. Vevé azért Józsefet az ő ura, és veté őt a tömlöcbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott volt a tömlöcben.
21. De az Úr Józseffel volt, és kiterjeszté reá az ő kegyelmességét, és kedvessé tevé őt a tömlöctartó előtt.
22. És a tömlöctartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöcben valának, József kezébe adá, úgyhogy ami ott történik, minden ő általa történék.
23. És semmi gondja nem volt a tömlöctartónak azokra, amelyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr volt Józseffel, és valamit cselekszik, az Úr szerencséssé teszi.
1Móz. 40,1-22.
1. És lőn ezekután, hogy az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere vétkezének az ő uruk ellen, az egyiptomi király ellen.
2. Megharaguvék azért a Faraó az ő két főemberére, a főpohárnokra, és a fősütőmesterre.
3. És fogságba vetteté azokat a testőrök főhadnagyának házában levő tömlöcbe, arra a helyre, ahol fogoly volt József.
4. A testőrök főhadnagya pedig Józsefet rendelé melléjük és szolgála nékik. És jó ideig valának fogságban.
5. És az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere, akik a tömlöcben fogva valának, látának álmot mindketten; mindegyik külön álmot, azon egy éjjel, mindegyik az ő álmának értelme szerint.
6. És beméne hozzájok József reggel, és látá, hogy ímé bánkódnak.
7. És megkérdé a Faraó főembereit, akik az ő ura házánál vele együtt fogva valának, mondván: Miért oly komor ma a ti orcátok?
8. És mondának néki: Álmot láttunk és nincsen aki megfejtse azt. És monda nékik József: A megfejtés nem Isten dolga-é? mondjátok el, kérlek, nékem.
9. Elbeszélé azért a főpohárnok az ő álmát Józsefnek, és monda néki: Álmomban ímé egy szőlőtő volt előttem;
10. És a szőlőtőn három szál vessző volt, és alighogy bimbózék, virágozék, és gerézdjei megérlelék a szőlőszemeket.
11. A Faraó pohara pedig az én kezemben volt, és én vevém a szőlőszemeket és facsarám a Faraó poharába, és adom a poharat a Faraó kezébe.
12. És monda néki József: Ez annak a megfejtése: a három vesszőszál, három nap.
13. Harmadnap múlva a Faraó felmagasztalja a te fejedet, és visszahelyez téged hivatalodba, és adod a Faraó kezébe az ő poharát, az elébbi tiszted szerint, mikor az ő pohárnokja valál.
14. Csakhogy azután megemlékezzél rólam, mikor néked jól lesz dolgod, és cselekedjél, kérlek, irgalmasságot velem, emlékezzél meg rólam a Faraó előtt, és szabadíts meg engem e házból.
15. Mert lopva hoztak el engem a héberek földéről, és itt sem cselekedtem semmit, hogy a tömlöcbe vessenek.
16. És látá a fősütőmester, hogy jól magyaráz, és monda Józsefnek: Álmodtam én is, hogy ímé három kosár kalács volt a fejemen.
17. A felső kosárban pedig valának a Faraónak mindenféle süteményei, és a madarak eszik azokat a kosárból, az én fejemről.
18. És felele József és monda: Ez annak a magyarázatja: a három kosár, három nap.
19. Harmadnap múlva fejedet véteti a Faraó és fára akasztat fel téged, és a madarak leeszik rólad húsodat.
20. És lőn harmadnapon a Faraó születése napja, és vendégséget szerze minden ő szolgáinak, és akkor a főpohárnokot és a fősütőmestert is fölvevé szolgái közé.
21. És a főpohárnokot visszahelyezé pohárnokságába, és nyújtotta a poharat a Faraó kezébe.
22. A fősütőmestert pedig felakasztatá; amiképen magyarázta nékik József.
Eféz. 6,1-13.
1. Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz.
2. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (a mi az első parancsolat ígérettel).
3. Hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön.
4. Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.
5. Ti szolgák, engedelmesek legyetek a ti test szerint való uraitoknak félelemmel és rettegéssel, szíveteknek egyenességében, mint a Krisztusnak;
6. Nem a szemnek szolgálván, mint a kik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái, cselekedvén az Istennek akaratját lélekből,
7. Jó akarattal, mint a kik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek;
8. Tudván, hogy kiki a mi jót cselekszik, azt veendi az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabados.
9. Ti is urak, ugyanazt cselekedjétek ő velök, elhegyván a fenyegetést; tudván, hogy a ti Uratok is mennyben van, és személyválogatás nincsen Ő nála.
10. Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.
11. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.
12. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
13. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.
Jak. 1,5.
5. Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.