2020 / III. − 5. tanulmányhoz − Július 25−31
VASÁRNAP
Jn. 15,26-27.
12. Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.
13. De ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva én velem vagytok.
Jn. 16,8.
12. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
HÉTFŐ
Csel. 2,41-42.
12. A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
13. És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
Csel. 4,4; 31.
12.
Sokan
pedig azok közül, kik hallgaták az ígét, hivének; és lőn a férfiak száma
mintegy ötezer.
12.
És
minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyűltek; és betelének mindnyájan
Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.
Csel. 5,14; 42.
12.
Hívők
pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága.
12.
És
mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni
Jézust, a Krisztust.
Csel . 6,7.
12. És az Isten ígéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követék a hitet.
Csel. 16,5.
12. A gyülekezetek azért erősödének a hitben, és gyarapodának számban naponként.
KEDD
Csel. 7,55.
12. Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől,
Csel. 8,29
12. Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez!
Csel. 11,15.
12. Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Lélek ő reájok, miképen mi reánk is kezdetben.
Csel. 15,28-29.
12. Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,
13. Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!
Csel. 16,6-10.
12. Eljárván pedig Frigiát és Galácia tartományát, mivelhogy eltiltatának a Szent Lélektől, hogy az ígét Ázsiában hirdessék,
13. Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté őket a Lélek.
14. Áthaladván azért Misián, lemenének Tróásba.
15. És azon az éjszakán látás jelenék meg Pálnak: egy macedón férfiú állt előtte, kérve őt és ezt mondva: Jer által Macedóniába, és légy segítségül nékünk!
16. Mihelyt pedig a látást látta, azonnal igyekezénk elmenni Macedóniába, megértvén, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangyéliomot.
SZERDA
Csel. 4,4; 31.
Lásd a hétfői
részben
Csel. 8,4.
12. Amazok annakokáért eloszolván, széjjeljártak, hirdetve az ígét.
Csel. 13,48-49.
12. A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének.
13. Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban.
Csel. 17,2.
12. Pál pedig, a mint szokása vala, beméne hozzájok, és három szombaton át vetekedék velök az írásokból,
Csel. 18,24-25.
12. Érkezék pedig Efézusba egy Apollós nevű zsidó, alekszandriai származású, ékesenszóló férfiú, ki az írásokban tudós vala.
13. Ez meg volt tanítva az Úrnak útára; és lélekben buzgó lévén, szólja és tanítja vala nagy szorgalmatosan az Úrra tartozó dolgokat, jóllehet csak a János keresztségét tudja vala.
Zsid. 4,12.
12. Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.
1Pét. 1,21.
12. A kik ő általa hisztek Istenben, a ki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben.
CSÜTÖRTÖK
Csel. 16,11-15;
23-24.
12. Elhajózván azért Tróásból, egyenesen Sámothrákéba mentünk, és másnap Neápolisba;
13. Onnét pedig Filippibe, mely Macedónia azon részének első gyarmatvárosa. És ebben a városban töltöttünk néhány napot.
14. És szombatnapon kimenénk a városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az imádkozás szokott lenni; és leülvén, beszélgeténk az egybegyűlt asszonyokkal.
15. És egy Lidia nevű, Thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata reánk. Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, a miket Pál mond vala.
16. Mikor pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok ott. És unszola minket.
12. És miután sok ütést mértek rájok, tömlöcbe veték őket, megparancsolva a tömlöcztartónak, hogy gondosan őrizze őket.
13. Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöczbe, és lábaikat kalodába szorítá.
Csel. 17,33-34.
12. És ilyen módon Pál kiméne azok közül.
13. Némely férfiak azonban csatlakozván ő hozzá, hivének; ezek között az areopágita Dienes is, és egy Damaris nevű asszony, és mások ő velök.
Csel. 18,8.
12. Krispus pedig, a zsinagógának feje hűn az Úrban egész házanépével egybe; a Korinthusbeliek közül is sokan hallván, hisznek vala, és megkeresztelkednek vala.