SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 3Mózes 16; 4Mózes 10:8-10; Ezékiel 10:2; Dániel 12:6-7; Jelenések 8:1-13; 10:1-11; 11:1-13

„Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, amint megmondotta az ő szolgáinak a prófétáknak” (Jel 10:7).

Az ötödik pecsét jelenetében azt láttuk, hogy Isten elnyomott népének a kiáltása jelképezi a történelem összes hűségesének szavát. A hűségeseket úgy mutatja be az Ige mint az oltár alól Istenhez kiáltó lelkeket, akik igazságért és igazolásért esedeznek: „Uram… meddig?” (Jel 6:10) – kérdezik. A mennyből bátorítás hangzik, hogy várjanak, mert eljön a nap, amikor az Úr megítéli azokat, akik bántották őket. Jel 6:15-17 bemutatja, hogy Jézus visszatér a földre és ítéletet hoz azokra, akik gonoszul bántak hűséges követőivel.

Az ötödik pecsét jelenete Isten szenvedő népének a tapasztalatait mutatja be a történelem során, Ábel idejétől kezdve addig, amíg az Úr végül elítéli és megbosszulja „az Ő szolgáinak vérét” (Jel 19:2). Isten szenvedő népének erősnek kell maradnia, hinnie kell, hogy Ő meghallgatja az imáikat!

A hét trombita látomása rámutat, hogy Isten a történelemben már beavatkozott elnyomott népe érdekében és ítéletet tartott azok felett, akik bántották őket. A hét trombita célja, hogy biztosítsa az Úr népét: a menny nem közömbös a szenvedésük iránt.

A jelenések könyve 8. fejezete azzal a képpel indul, hogy Isten előtt hét angyal áll készen a trombiták megfújására. Ám mielőtt megszólaltatnák hangszereiket, egy másik jelenet következik, ami magyarázatot ad a trombiták teológiai jelentésére.

Olvassuk el Jel 8:3-4 verseit a jeruzsálemi templomban végzett napi szolgálatok alábbi leírásával együtt! Egy zsidó bibliakommentár magyarázata szerint az esti áldozat során a bárányt az égőáldozati oltárra helyezték és a vérét az oltár aljához öntötték. Egy kijelölt pap vitte az arany tömjénezőt a templomba és a szentély arany oltárán füstölőáldozatot mutatott be. Amikor a pap kijött, a földre dobta a tömjénezőt, ami nagy hanggal esett le. Ekkor hét pap megfújta a trombitát, ez jelezte az aznapi templomi szolgálatok végét.

Láthatjuk, hogy Jel 8:3-5 az esti szolgálatok nyelvezetét veszi át. Fontos, hogy az angyal „a trón előtt” álló arany oltárnál kapja meg a füstölőszert (Jel 8:3). A tömjén jelképezi Isten népének imáit (Jel 5:8). Ekkor Isten már válaszol az imádságaikra.

Jel 8:3-5 fontos információt ad A jelenések könyve trombitáival kapcsolatban.

A hét trombita Isten ítéletét jelképezi a lázadó emberiség fölött, elnyomott népe imáira válaszul.

Jézus, a Bárány halála után a történelemben egymást követve szólalnak meg a trombiták, egészen a második adventig (lásd Jel 11:15-18).

Olvassuk el Jel 8:5 versét Ez 10:2 versével együtt! Milyen megvilágításba helyezi A jelenések könyvének trombitáit Ezékiel látomása arról a tűzről, ami a hitehagyóvá lett Jeruzsálemet éri?

Az angyal az oltárról származó tűzzel tölti meg a tömjénezőt, amit aztán a földre vet. Fontos, hogy a tűz pontosan arról az oltárról jön, ahonnan a szentek imái. Ez megmutatja, hogy a hét trombita ítélete a nép imáira adott isteni feleleteként sújtja a föld lakosait. Az Úr majd a maga idejében közbelép népéért. A tömjénező ledobása arra figyelmeztet, hogy Krisztus közbenjárása nem tart majd örökké. Le fog zárulni a megpróbáltatás ideje (lásd Jel 22:11-12).

A jelenések könyve az Ószövetség trombitáinak képével mutatja be, hogyan lép közbe Isten a népéért. A trombiták az ókori Izrael mindennapi életének fontos részét képezték (lásd 4Móz 10:8-10; 2Krón 13:14-15). A hangjuk emlékeztette a népet a templomi istentiszteletre. A kürtöket csatában, szüret idején és ünnepekkor is megfújták. A trombiták megszólaltatása együtt járt az imával. A trombiták a templomi istentiszteletek vagy az ünnepek alatt a népével kötött szövetségére „emlékeztették” Istent, az embereket pedig arra, hogy álljanak készen „az Úrnak” napjára (Jóel 2:1). A harcok idején trombitaszóval tudatták a fontos utasításokat, figyelmeztetéseket, Istent pedig arra kérték, hogy mentse meg a népét. A jelenések könyvében ez a gondolat áll a trombiták hátterében.

Olvassuk el Jel 8:13 és 9:4, 20-21 szakaszait! Kiket érnek a hét trombita ítéletei?

A jelenések könyve trombitái által elindított események jelölik Isten közbelépését a történelemben, válaszul a nép imáira. Míg a pecsétek elsődlegesen azokat érintik, akik Isten népének vallják magukat, a trombiták a föld lakosai elleni ítéletet hirdetik (Jel 8:13), ugyanakkor figyelmeztetik is az embereket, bűnbánatra késztetve őket, mielőtt még túl késő lenne. A hét trombita átível a történelmen, János korától kezdve a földi események végéig (Jel 11:15-18). Szólnak, amíg a mennyben folyik a közbenjárás (Jel 8:3-6), a földön pedig tart az evangélium hirdetése (Jel 10:8–11:14). A hét trombita ítéletei részlegesek, csak a teremtett világ harmadát érintik. A hetedik trombitaszó adja tudtul, hogy elérkezett Isten jogos uralma megkezdésének az ideje. A hét trombita körülbelül a hét gyülekezet és a hét pecsét időszakát fedi le. Az első két trombita azok a népek felett hirdet ítéletet, amelyek keresztre feszítették Krisztust és üldözték a korai egyházat, ezek a lázadó Jeruzsálem és a Római Birodalom. A harmadik és negyedik trombita a menny ítéletét mutatja be a keresztény egyház középkori hitehagyása felett. Az ötödik és a hatodik trombita jeleníti meg a középkor végén és a reformáció utáni időszakban a vallási világ pártoskodását. Erre az időre az egyre erősödő démoni tevékenység jellemző, ami beleviszi a világot az armageddoni csatába.

Vitathatatlan, hogy a történelem véres, fájdalommal és bánattal teljes. Hogyan ébreszthet rá ez a szomorú valóság arra, hogy milyen csodálatos is Jézus ígérete?

A hatodik trombitával elérünk a végidőhöz. Mire kap felszólítást ebben az időben Isten népe? Mielőtt megszólalna a hetedik trombita, egy közjáték magyarázza el, hogy mi lesz Isten népének a feladata és milyen tapasztalataik lesznek a vég idején.

Olvassuk el Jel 10:1-4 részét! Mi történik itt?

„A hatalmas angyal, aki tanítást adott Jánosnak, nem kisebb személyiség, mint maga Jézus Krisztus” (Ellen G. White megjegyzése, The SDA Bible Commentary, 7. köt., 971. o.). Lábát a tengerre és a földre helyezi, ami egyetemes uralmát jelzi, illetve azt, hogy világszéles jelentősége van annak, amit be akar jelenteni. Oroszlánhangon szólal meg. Az oroszlán ordítása Isten hangját szimbolizálja (lásd Hós 11:10; Jel 5:5). János nem írhatja le, ami a mennydörgésben elhangzik. Vannak olyan dolgok a jövővel kapcsolatban, amiket Isten nem jelentett ki Jánoson keresztül.

Olvassuk el Jel 10:5-7 szakaszát! Vö. Dán 12:6-7 verseivel! Milyen közös szavak szerepelnek bennük?

Amikor az Angyal kijelenti, hogy „nem lesz több idő” (Jel 10:6, RÚF), amint a görög chronos szó is jelzi, egy időszakra utal. Ez Dán 12:6-7 részére mutat vissza, ahol egy angyal kijelenti, hogy a szentek üldözése ideig, időkig és fél időig, azaz ezerkétszázhatvan évig fog tartani (Kr. u. 538-1798), amíg a pápaság üldözte az egyházat (vö. Dán 7:25). Mivel Dániel és Jelenések könyveiben egy prófétai „nap” egy évet jelképez (4Móz 14:34; Ez 4:6), háromszázhatvan „nap” háromszázhatvan évvel egyenlő, az „ideig, időkig és félidőig”, vagyis a három és fél időig („évig”) tartó időszak pedig ezerkétszázhatvan „napot”, azaz évet jelent. A vég valamikor e prófétai időszakot követően jön el. Dániel próféciáira utal az állítás, hogy nem lesz többé idő, főként Dán 8:14 kétezerháromszáz prófétai napjára (Kr. e. 457–Kr. u. 1844), amit követően nem lesz több prófétai időszak. Ellen White leírja: „Amiről az angyal ünnepélyes esküvel szól… prófétai idő, aminek meg kell előznie Urunk adventjét. Azaz az emberek nem kapnak újabb üzenetet maghatározott időre vonatkozóan. Az 1842-től 1844-ig tartó időszak után nem lehet pontosan nyomon követni a prófétai időt. A leghosszabb számítások 1844 őszéig érnek el” (Ellen G. White megjegyzése, The SDA Bible Commentary, 7. köt., 971. o.).

Olvassuk el Jel 10:8-11 részét! A Biblia megevése jelképezi az Istentől kapott üzenet elfogadását, azzal a céllal, hogy hirdessék azt az embereknek (lásd Ez 2:8–3:11; Jer 15:16, ÚRK). Az üzenet jó hír, amikor megkapják, de hirdetésekor időnként keserűséget hoz, mert sokan ellenállnak neki és elutasítják. Dániel végidei próféciáinak a felnyitásához kapcsolódik János keserédes tapasztalata, amikor megeszi a (Dániel próféciáját jelképező) könyvet. Az apostol itt a maradék egyházat szimbolizálja, amelynek feladata az örökkévaló evangélium hirdetése (lásd Jel 14:6-7) Dániel ezerkétszázhatvan napos/éves prófétai időszakának a végén. A szövegösszefüggés azt jelzi, hogy János látomása egy másik keserédes eseményhez köthető a kétezerháromszáz éves időszak végén. Amikor a dánieli próféciák alapján a milleriták azt gondolták, hogy Krisztus 1844-ben tér vissza, az üzenet édes volt a számukra. Krisztus azonban nem tért vissza, ami miatt keserű csalódást éltek át, majd világos magyarázatot keresve kutatták a Szentírást. János felszólítást kap: „Ismét prófétálnod kell”. Ez a szombatünneplő adventistákra mutat, arra a közösségre, amelyet Isten azért támasztott, hogy Dániel és Jelenések próféciái alapján hirdessék a második advent üzenetét.

Olvassuk el Jel 11:1-2 verseit! Milyen utasítást kap János?

Ez a szakasz A jelenések könyve 10. fejezetét folytatja. János azt a feladatot kapja, hogy mérje meg a templomot, az oltárt és Isten tisztelőit. A mérés gondolata a Bibliában képletesen utal az ítéletre (lásd Mt 7:2). A megmérendő templom a mennyben van, ahol Jézus szolgál értünk. A templomra, az oltárra és az Istent imádókra tett utalás az engesztelés napjára mutat (lásd 3Móz 16:16-19). Ez volt a „megmérés” napja, amikor Isten megítélte a népe bűneit. Jel 11:1 tehát arra az ítéletre utal, ami a második advent előtt következik be. Ez az ítélet kizárólag Isten népe felett tart, akik a templomban imádják Istent. Jel 11:1 megmutatja, hogy a mennyei szentély üzenete az evangélium végső hirdetésének a szívében helyezkedik el, amelybe beletartozik Isten jellemének igazolása. Ilyen értelemben ez adja az evangélium üzenetének teljes dimenzióját a megváltás egyetlen eszközével, Krisztus engesztelő munkájával, illetve igazságával kapcsolatban.

A vérnek központi szerepe volt az engesztelés napi szertartásban (lásd 3Mózes 16. fejezete). Ennek fényében hogyan érthetjük meg, hogy az ítélet jó hír? Miért olyan fontos ez az igazság?

Olvassuk el Jel 11:3-6 szakaszát! Hogyan tükrözi a két tanú Zorobábel és Józsué királyi és papi szerepét? Lásd Zak 4:2-3, 11-14!

_____________________________________________________________

A két tanú képe a zsidó jogrendszerből ered, amelyben kikötés, hogy legalább két tanúnak kell igazolnia az állításokat (Jn 8:17). A két tanú a Bibliát, az Ó- és az Újszövetséget jelképezi. A kettőt nem lehet elválasztani egymástól. Isten népének a teljes Biblia üzenetét, „az Istennek teljes akaratát” (ApCsel 20:27) kell hirdetnie a világnak.

A tanúk zsákruhában prófétálnak az ezerkétszázhatvan nap/év prófétai időszaka alatt (Kr. u. 538-1798). A zsákruha a gyász öltözete (1Móz 37:34), és arra a nehéz időre mutat, amikor az emberi hagyományok a Biblia igazságait eltemették, elfedték.

Olvassuk el Jel 11:7-13 verseit! A saját szavainkkal mondjuk el, hogy mi történik a két tanúval az ezerkétszázhatvan prófétai nap/év végén!

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Sátántól támad a fenevad, amely megöli a két tanút. A megölésük alatt történelmileg a Biblia elleni ateista támadást és a francia forradalom idején a vallás eltörlését érthetjük. Ezt a Franciaországban megalapított vallásellenes rendszert Sodoma erkölcsi romlottsága, Egyiptom istentagadó arroganciája és Jeruzsálem lázongó természete jellemzi. Ez a vallásellenes rendszer ahhoz hasonlóan lép fel a Bibliával szemben, mint amit Jézussal tettek Jeruzsálemben.

A tanúk feltámadása a Biblia iránti érdeklődés újjáéledését jelképezi, ami a francia forradalom után következett be. Ez vezetett a második adventmozgalomhoz a bibliai igazság helyreállításával, a bibliatársaságok alapításához, valamint a Biblia világszéles terjesztéséhez.

Közvetlenül a vég előtt a világ tanúja lesz a Biblia végső, globális hirdetésének (Jel 18:1-4). Ez az utolsó üzenet kiváltja az ellenállását a démoni erőknek, amelyek csodákat tesznek, hogy megtévesszék a világot, és a fenevad imádóit az Isten hűséges tanúi elleni végső ütközetre hívják (lásd Jel 14:12; 16:13-16).

A hetedik trombita (Jel 11:15-18) a föld történelmének lezárulását jelzi. Eljött az idő, hogy Isten bemutassa hatalmát és uralkodjon. Az Ő fennhatósága és uralma alá kerül a lázongó bolygó, amely több ezer évig Sátán uralma alatt állt. Krisztust a kereszthalála és mennybemenetele után hirdették ki a föld jogos uralkodójának (Jel 12:10-11). Sátán azonban továbbra is igyekszik a lehető legtöbb kárt okozni, mert tudja, hogy rövid idő áll a rendelkezésére (Jel 12:12). A hetedik trombita adja tudtul, hogy Isten leszámolt a trónbitorló erőkkel és a világ végre Krisztus jogos uralma alá kerül.

A hetedik trombita vázolja fel a könyv további részének tartalmát: 1) A népek haragja. A jelenések könyve 12-14. fejezetei úgy ábrázolják Sátánt, mint aki haragszik (Jel 12:17), és két szövetségesével – a tengerből, ill. a szárazföldből feljövő fenevaddal – felkészíti a világ népeit az Isten népe elleni küzdelemre. 2) Eljött a te haragod. Isten válasza a népek haragjára az utolsó hét csapás, amit Isten haragjának nevez az Ige (lásd Jel 15:1). 3) A halottak megítélésének idejéről Jel 20:11-15 ír. 4) Isten szolgáinak megjutalmazását A jelenések könyve 21-22. fejezetei festik le. 5) A föld pusztítóinak elpusztítása: Jel 19:2 szerint Isten azért ítéli meg a végidei Babilont, mert az a földet pusztítja. A nagy küzdelem drámájának végső jelenete az, amikor elpusztul Sátán a seregeivel és a két szövetségesével együtt (Jel 19:11–20:15).

BESZÉLGESSüNK RóLA!

1)   Időnként úgy érezzük, hogy keserű dolog az evangélium hirdetése (Jel 10:10). Elutasítják, kigúnyolják a szavainkat és időnként minket is. Néha még az ellenállás is megerősödik az Ige hirdetése nyomán. Milyen bibliai szereplőket nevezhetünk meg, akik ilyen próbákkal néztek szembe? Mit tanulhatunk az ő tapasztalataikból?

2)   Gondolkodjunk el a következő állításon: „Újra és újra figyelmeztetést kaptam az időmeghatározást illetően. Isten népe számára többé nem lesz időn alapuló üzenet. Sem a Szentlélek kitöltésének, sem Krisztus eljövetelének pontos idejét nem fogjuk megtudni” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. köt., Budapest, 1999, Advent Kiadó, 179. o.). Mi a gond azzal, ha valaki részletes táblázatokat készít az 1844 utáni végső eseményekről? Hogyan védhetjük meg magunkat az ilyen táblázatok buktatóitól?

FÜLE LAJOS:

MÉG NEM KÖSZÖNTEM MEG

„A kékek és a sebek távoztatják el a gonoszt,

és a belső részekig ható csapások”

(Péld 20:30 – Károli ford.).

Még nem köszöntem meg Neked

a sebeket, a kékeket,

a belső részekig ható

próbákat itt, az elhaló

sóhajokat, az éjeket –

még nem köszöntem meg Neked.

De lassan érti már a hit

formáltatásom titkait.

Már lassan-lassan felfogom,

milyen hálára van okom

próbáidért, bár fájva fáj,

s nyomot hagy bennem mindahány.

Kerülni őket hasztalan,

s a nehezük még hátra van.

Tudom: még nem kész gyermeked,

URAM, és TE is szenveded

fájdalmaim, hogy értsem ezt:

micsoda áldás – a kereszt!