ELLEN G. WHITE IDÉZETEK
JÓB KÖNYVE
2016/IV. negyedév, 4. tanulmány, 2016. október 15–21.
Isten és az emberi szenvedés
Október 15., szombat délután
Annyira örülök, hogy az Atya megérti az elénk táruló nehézségek minden szakaszát. Ha hiszünk benne, mint Istenben, tudatosítsuk, hogy Ő azt is látja, ami előttünk még rejtve maradt. Az eszményei magasabbak annál, mint amit mi felfoghatunk. Ő ismeri az Úr ellen lázadó, a gonosz angyalokkal együttműködő, az igazak ledöntésére igyekvő szív minden indítékát. A gonosz angyalok ereje a gonosz emberekkel együttesen arra irányul, hogy eltiporják az igazságot és az igazságról való meggyőződés szabadságát. Mi most nem vallunk kudarcot a munkánkban. Nem csüggedünk. A szívek Vizsgálója előtt minden kérdés nyitott könyv. Ő látja, ha valaki rossz irányba próbálja terelni gyermekeit. A Magasságos nem nézi el az Ő akaratával ellenkező, az emberi elméket akarattal megrontó személyek tevékenységét. Tartsuk szem előtt, hogy Isten ismer, Isten megért minket…
Gyermekeim, ne korlátozzátok Izrael Szentjét saját, egyéni esetetekre! Maradjatok kapcsolatban Istennel, növekedjetek hitben és bizalomban. Az Úr sokat tett értetek, gyermekeim, és ha fenntartás nélkül átadjátok magatokat neki, a világosság csatornájává váltok. Ha először Isten országát és az Ő igazságát keresitek, minden más megadatik néktek. Az Örökkévaló megígérte a jelen és az eljövendő életet. Amint befogadjátok a menny gazdag kegyelmét, továbbítjátok is azt. A mai nap teendőinek hűséges végzése jelenti a legjobb felkészülést a holnap próbáira. Ne gyűjtsük össze a holnap bizonytalanságait, hogy azokat mai terheinkhez csatoljuk. A mai napnak is elegendő kísértése van. Isten minden nap megadja a szükséges erőt. – Ellen G. White levele Edson és Emma White-hoz (141. levél), 1896. január 30.
Krisztus minden próbában segítséget nyújt, ha kérjük. Szemünk megnyílik, és meglátjuk az Igében feljegyzett ígéreteket: a gyógyítás ígéreteit. A Szentlélek megtanít arra, hogyan hasznosítsunk minden áldást, hogy azok a bajok ellenszerévé legyenek. Minden keserű pohárra, ami az ajkunkhoz ér, találhatunk egy-egy gyógyító ágat. Ne engedjük, hogy a jövő a maga súlyos problémáival és nyugtalanító kilátástalanságával elcsüggessze szívünket, remegővé tegye térdünket, a kezünket pedig erőtlenné! „Fogja meg erősségemet – mondja a mindenható Isten –, kössön békét velem, békét kössön velem.” (Ésa 27:5) Akik a Mindenható vezetésére bízzák rá magukat, és szolgálatára szentelik oda életüket, sohasem kerülhetnek olyan helyzetbe, ami Isten gondviselésén kívül esik. Bármilyen legyen is a helyzetünk, ha Igéjének cselekvői vagyunk, van Vezetőnk, aki igazgatja utunkat; bármilyen bonyolult is a problémánk, biztos Tanácsadónk van; bármi a bánatunk, veszteségünk, vagy bármilyen elhagyatottak vagyunk is, együttérző Barátunk van. – A nagy Orvos lábnyomán, 248. old.
Október 16., vasárnap
ISTEN A TERMÉSZETBEN
Bárhová fordulunk, mindenütt Isten hangját halljuk, és kezének munkáit szemlélhetjük. A mennydörgés fenséges dübörgésétől, az óceán szüntelen morajlásától az erdők énekéig, amit örömükben zengenek a madarak, a természet sok ezer hanggal dicséri Őt. A föld, az ég és a tenger ellentétesen változó vagy harmonikusan keveredő csodálatos színpompájában is a Mindenható dicsőségét szemlélhetjük. Az örökkévaló hegyek beszélnek hatalmáról. A zöld lombkoronájukat napfényben lobogtató fák és a törékeny kis virágok szépségükkel Teremtőjükre mutatnak. A barna földet borító, élő, zöld szőnyeg elmondja, hogy még a legkisebb teremtményeire is gondja van. A tenger és a föld mélye feltárja kincseit. Ő, aki gyöngyöket rejtett az óceánba, drágaköveket a kövek közé, nagyon szereti a szépet. A felkelő nap az égbolton Őt ábrázolja, aki élet és világosság minden teremtménye számára.
Minden földet ékesítő szépség és ragyogás Istenről beszél. S vajon miközben ajándékait élvezzük, megfeledkezünk az Adományozóról? Inkább vegyük észre mindezekben Isten irántunk tanúsított jóságát és szeretetét! Földi otthonunk minden szépsége emlékeztessen mennyei otthonunk kristályfolyóira, zöld mezőire, hajlongó fáira és élő forrásaira, a fénylő városra és a fehér köntösű énekesekre – annak a világnak a szépségére, amit egyetlen művész sem képes vászonra festeni, s halandó nyelve nem képes elbeszélni. „Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.” (1Kor 2:9) – Gyermeknevelés, 53. old.
Isten nem hagyta az embert az általa választott bűn eredményének martalékául. A Sátánhoz intézett szavaiban benne volt a célzás a megváltásra. (…) Ez a mondat ígéret volt ősszüleinknek. Mielőtt a rájuk váró tövist és bogáncskórót, nehéz munkát és szomorúságot meghallották volna, vagy tudtukra jutott volna, hogy egyszer majd visszatérnek a porba, melyből vétettek, a reménység szavait hallották. Minden, ami a Sátánnak való engedés miatt elveszett, újra megszerezhető lett Krisztus által. Ádám bukása, bűnbeesése után az Úr minden bimbózó rügyet, minden üde virágot elpusztíthatott volna, elvehette volna kellemes illatukat. Az átoktól kiszáradt földön a tüskebokrok, a bogáncsok az ítélet törvényéről szóltak. A virágok színpompás illata azonban arra tanít, hogy Isten továbbra is szeret bennünket, és az Ő kegyelme nem vonult vissza teljes mértékben a földről. – Conflict and Courage, 19. old.
A sivatagban álló fa nagyszerűen jelképezi, mi a terve Istennek gyermekeivel ebben a világban. Nekik kell elvezetniük kimerült, nyugtalan, vesztükbe rohanó embertársaikat a bűn sivatagában az élet vizéhez. Be kell mutatniuk nekik a Teremtőt, aki így hívja őket magához: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék.” (Jn 7:37) – Nevelés, 116. old.
Október 17., hétfő
SEMMI SINCS MAGÁTÓL
Azért kell Istent imádnunk, mert Ő a Teremtő, és mindenki neki köszönheti a létét. Ahol a Biblia arról beszél, hogy az Úr a pogányok isteneinél nagyobb tiszteletet és mélységesebb imádatot igényel, ott mindenütt hivatkozik alkotó hatalmának bizonyítékára is. „A nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott.” (Zsolt 96:5) „Kihez hasonlítotok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. Emeljétek föl a magasba szemeteket, és lássátok meg, ki teremtette azokat!” „Így szól az Úr, aki az egeket teremtette: Ő az Isten, aki alkotta a földet, és teremtette azt... Én vagyok az Úr, és több nincsen!” (Ésa 40:25–26; 45:18) A zsoltáríró így nyilatkozik: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket, és nem magunk.” „Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi Alkotónk előtt!” (Zsolt 100:3; 95:6) A szent mennyei lények, akik Istent imádják, elmondják, miért illeti Őt hódolat: „Méltó vagy, Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert Te teremtettél mindent.” (Jel 4:11) – A nagy küzdelem, 436. old.
A teremtést nem lehet tudományosan megmagyarázni. Vajon melyik tudomány képes elmagyarázni az élet titkát? „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.” (Zsid 11:3) „Ki a világosságot alkotom, és a sötétséget teremtem, én vagyok az Úr, aki mindezt cselekszem!” „Én alkottam a földet, és az embert rajta én teremtettem, én terjesztettem ki kezemmel az egeket, és minden seregüket én állattam elő.” „Ha én szólítom őket, mind itt állnak.” (Ésa 45:7, 12; 48:13) Isten a föld teremtésénél nem volt ráutalva korábban létező anyagra. „Ő szólt és meglett, Ő parancsolt és előállott.” (Zsolt 33:9) Minden anyagi és lelki dolog egyaránt Jahve parancsára állt elő, hogy szándékát szolgálja. Szájának leheletére jött létre az ég és összes serege, a föld és minden, ami rajta van. – A nagy Orvos lábnyomán, 414. old.
Ha Krisztus követője hiszi és cselekszi az Igét, a természet világában nincs olyan tudomány, amit ne tudna felfogni és értékelni. Csak olyat talál benne, amivel az igazságot hirdetheti. A természettudomány az ismeret kincsestára, amelyből Jézus iskolájának minden tanulója meríthet. Amikor eltűnődünk a természet szépségén, amikor levonjuk a föld művelésének, a fák növekedésének, a föld, a tenger és az égbolt csodáinak tanulságait, akkor új fényben látjuk az igazságot. Isten titkai az emberrel való bánásmódjában, bölcsességének és határozatainak az életben megmutatkozó mélységei – mind-mind gazdag kincsestárnak bizonyulnak. – Krisztus példázatai, 125. old.
Október 18., kedd
AZ EGYIK LEGKORÁBBI KÖNYV
Az Úr föltárta előttem, hogy rémisztő állapotok uralkodnak a világon. A könyörület angyala szárnyát bontogatja, és távozni készül. Isten már elkezdte visszavonni mérséklő hatalmát, Sátán pedig igyekszik felkavarni a vallásos világ elemeit. Arra veszi rá az embereket, hogy vessék alá magukat a nagy ámító kiképzésének, aki mindenféle gonosz csábítással működik az engedetlenség gyermekeiben. A világ lakosai máris a sötétség fejedelmének vezetése alatt menetelnek, holott ez csak a vég kezdete. Hatástalanná teszik Isten törvényét. Látjuk, mi folyik itt, hallunk zűrzavarokról és tanácstalanságról, nyomorról, éhínségről, földrengésekről és árvizekről. Az emberek vérfagyasztó túlkapásokat fognak elkövetni. Nem ésszerűség – hanem szenvedély uralkodik. Isten haragja rázúdul a világ lakosaira, akik sebesen olyan romlottá válnak, mint Szodoma és Gomora lakói egykor. – Bizonyságtételek, 8. kötet, 49. old.
„Azért beszéltem ezeket néktek – mondta Jézus –, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságotok lesz; de bízzatok: én meggyőztem a világot.” (Jn 16:33) Krisztus nem gyengült el, sohasem bátortalanodott el; és az Ő követőinek a kitartó hit bizonyítékaivá kell lenniük. Éljenek úgy, ahogyan Ő élt, dolgozzanak úgy, amint Ő dolgozott, mert tőle függnek mint Mesterüktől. Bátornak, kitartónak, tetterősnek kell lenniük! Ha látszólag leküzdhetetlen akadályok állják is útjukat, tovább kell haladniuk kegyelmével. Ahelyett, hogy a nehézségek miatt panaszkodnának, győzzék le azokat! Semmi miatt ne essenek kétségbe, hanem mindent reméljenek: Krisztus összekötötte őket Isten trónjával összehasonlíthatatlan szeretetének aranyláncával. Azt akarja, hogy részesei legyenek a világegyetem legnagyobb befolyásainak, amelyek minden erő Forrásától származnak. Azt akarja, hogy legyen hatalmuk ellenállni a gonosznak. Ez olyan hatalom, amelyet sem a föld, sem a pokol, sem a halál nem tud legyőzni, olyan hatalom, amely képessé tesz a győzelemre, miként Jézus is győzött! – Az evangélium szolgái, 39. old.
Október 19., szerda
A DILEMMA
Krisztus követőjének szívében hitnek kell lakoznia, mert hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. A hit ragadja meg az örök Segítő karját, hit által dobban egy ütemben a megújult szív Krisztus szívével.
A fészkébe igyekvő sast a vihar gyakran visszaveri a szűk hegyszorosba. Sötét, haragos felhők ereszkednek alá, és elzárják útját a napsütéses magaslatok felé, ahol a fészke várja. A sas egy ideig vadul küzd, csapkod erős szárnyaival ide-oda, mintha a sűrű felhőket akarná elűzni. Hiábavaló küzdésében, útját keresve, vad vijjogásával felkelti a hegyek gerléit. Végül is beleveti magát a sötétségbe, és pár pillanattal később már felhangzik éles győzelmi kiáltása, mikor felérkezett a derűs, napfényes magasba. Legyűrte a vihart és a sötétséget, az egek kéksége fénylik körötte. Boldogan, elégedetten telepszik le a magasban épült sziklaszirten. A világosságot csak a sötétségen át érhette el. Küzdelembe került, de vágya teljesült, ez a jutalma.
Krisztus követői is csak ezt az utat járhatják. Élő, erős hitünknek át kell törnie a felhőket, melyek vastag fal gyanánt választanak el a mennyei világosságtól. Fel kell jutnunk a hit magaslataira, ahol békesség honol és Szentlélek általi öröm. – Üzenet az ifjúságnak, 102–103. old.
Nem a magunk hitében kell bíznunk, hanem Isten ígéreteiben. Ha megbánjuk a múltban elkövetett törvényszegéseinket, és elhatározzuk, hogy a jövőben engedelmesek leszünk, higgyünk abban, hogy Isten Krisztus érdemeiért elfogad, és megbocsátja bűneinket.
Néha azonban homály és csüggedés üli meg a lelket, és elmerüléssel fenyegeti, de ne dobjuk el bizalmunkat. Szemünket Jézusra kell szegeznünk érzelmeinkre való tekintet nélkül. Iparkodjunk minden felismert kötelességünket teljesíteni és nyugodjunk meg Isten ígéreteiben. – Üzenet az ifjúságnak, 111. old.
Lehetséges, hogy belebonyolódunk az üzleti ügyekbe és kilátásaink egyre vészjóslóbbá válnak, hogy úgy tűnik, minden veszendőbe megy, azonban ne csüggedjünk, vessük rá a gondjainkat Istenre, maradjunk higgadtak és derűsek. Kezdjünk minden napot őszinte imával, ne feledjük el a hálát és a dicsőítést. Kérjünk bölcsességet ügyeink intézéséhez, így elkerülhetjük a veszteséget és a csődöt. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a kedvező eredmények elérésére. (…) Ha Segítőnkre támaszkodunk, ha mindent megtettünk, fogadjuk derűsen az eredményt. A világ szemszögéből ez nem mindig nyereség, de lehetséges, hogy a siker a legrosszabb lenne számunkra. – That I May Know Him, 232. old.
Október 20., csütörtök
TEODÍCEA, VAGYIS ISTEN IGAZOLÁSÁNAK KÉRDÉSE
„Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.” (Ésa 43:12) A menny Krisztus hűségéről tett hitvallásunk útján akarja kinyilatkoztatni a Megváltót a világnak. Hirdessük kegyelmét, ahogy azt a régen élt szent emberektől megismertük; de bizonyságtevésünk akkor lesz a legeredményesebb, ha saját tapasztalatainkat mondjuk el. Isten tanúi vagyunk, ha életünkben megmutatkozik az Ő munkája, a menny hatalma. Minden ember élete más, mint a többieké, és a tapasztalataink is mások. Isten olyan dicsőítést vár el tőlünk, ami magán viseli egyéniségünket. Ha az Úr kegyelmének dicsőítését Krisztuséhoz hasonló élet fémjelzi, akkor a lelkek megmentéséért való munkálkodásunkat olyan erő kíséri, amelynek nem lehet ellenállni. Mi magunk merítünk áldást abból, ha Isten ajándékairól egy percre sem feledkezünk meg. Ezzel erősödik a hitünk, és egyre többet igénylünk és kapunk. Jobban bátorítja az embert a legkisebb áldás is, amit ő kap Istentől, mint a mások hitéről és tapasztalatairól olvasható összes történet együttvéve. Az az ember, akit Isten kegyelme megérint, olyan lesz, mint a megöntözött kert; gyorsan új erőre kap, világossága felfénylik a sötétben: és Isten dicsősége láthatóvá lesz rajta. – A nagy Orvos lábnyomán, 100. old.
Legyetek bátrak. Bízzatok az Úrban. Ne hagyjátok, hogy az ellenség elrabolja tőletek az ígéreteket. Ha elkülönültök a világtól, Isten megígérte, hogy ő lesz az atyánk, mi meg a fiai és lányai leszünk. Nem elég ez? Milyen dicsőségesebb bátorítást kívánhatnátok még? (…)
Dicsérd az Urat, még ha sötétbe is buktál. Dicsérd a kísértésben is. „Örüljetek az Úrban mindenkor – írja az apostol –, ismét mondom, örüljetek.” Ez talán komorságot és sötétséget hozna családotokba? Ellenkezőleg! Napsugarat fog hozni. Így majd az örök fény sugarait gyűjtitek a dicsőség királyi székéről, és árasztjátok magatok körül is. Hadd intselek, hogy fogjatok ehhez, árasszátok magatok körül a trón fényét és életet, nemcsak a magatok, hanem a környezetetek ösvényére is. Legyen az a célotok, hogy jobbá tegyétek a körülöttetek élőket, felemeljétek őket, a mennyhez és dicsőséghez irányítsátok őket, s rávezessétek, hogy minden földi dolognál inkább keressék az örökkévaló, lényeges dolgokat, a hervadhatatlan örökséget, az örök gazdagságot. – Bizonyságtételek, 2. kötet, 593. old.
Október 21., péntek
További tanulmányozásra
Our High Calling, The Center of My Hope, 46. old.