ELLEN G. WHITE IDÉZETEK

JÓB KÖNYVE

2016/IV. negyedév, 3. tanulmány, 2016. október 8–14. 

„Avagy ok nélkül féli-e Jób az Istent?”

Október 8., szombat délután

Isten olyan úton vezeti gyermekeit, amelyet nem ismernek, de Ő nem felejti és nem taszítja el a benne bízókat. Engedte, hogy szenvedés sújtsa Jóbot. Hagyta, hogy Jánost, a szeretett tanítványt az elhagyatott Pátmoszra száműzzék, de ott Isten Fia találkozott vele, és látomásaiban János látta a hervadhatatlan dicsőséget. Az Úr megenged próbákat népe életében, hogy hűségük és engedelmességük által ők maguk is gazdagodjanak lelkileg, és hogy példájukból mások is erőt merítsenek. „Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata.” (Jer 29:11) Miközben a hitünket legjobban megrengető próbák azt a látszatot keltik, hogy a menny elhagyott bennünket, ám ezek közelebb visznek Krisztushoz, hogy minden terhünket az Ő lábához tegyük le, és megismerjük a békét, amit Ő ad cserébe. – Pátriárkák és próféták, 129. old.

Sátán minden korban üldözte a menny gyermekeit. Kínozta és megölte őket, de éppen haláluk által váltak győztesekké, és annak erejéről tettek tanúságot, aki hatalmasabb az ördögnél. Noha istentelen emberek kínozhatják és megölhetik a testet, de a Krisztussal Istenben elrejtett életet érinteniük is lehetetlen. Ugyan börtönbe vethetnek férfiakat és nőket, lelküket azonban nem verhetik bilincsbe.

Isten kiválasztottaiban az üldözések és megpróbáltatások alatt Uruk dicsősége – jelleme – nyilvánul meg. Míg a világ gyűlöli és üldözi Krisztus követőit, ők az Úr iskolájában növekednek és fejlődnek. A földön a keskeny utat járják, a nyomorúság és szenvedések izzó kemencéjében tisztulnak meg. Súlyos küzdelmek árán követik az Örökkévalót; önmegtagadást gyakorolnak, és keserű csalódásokban osztoznak; azonban megismerik a bűn súlyát és gyötrelmeit, és undorral fordulnak el attól. Mint Jézus szenvedéseinek részesei, pillantásuk áthatol e föld borús homályán, látják az előttük feltáruló menny dicső fényességét: „Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.” (Róm 8:18) – Az apostolok története, 576. old.

Az Istennel szoros kapcsolatban állók talán nem virágzóak a földi élet dolgaiban; gyakran súlyos próba éri, szenvedés, szerencsétlenség és nyomorúság sújthatja őket. (…)

Jób elveszítette világi javait, és olyan súlyos fizikai csapás érte, hogy rokonai és barátai irtóztak tőle. Mégis megtartotta feddhetetlenségét és Isten iránti hűséget. (…) Az égi hatalom ereje általi emberi állhatatosság példái tanúságok a világnak Isten ígéreteinek hűségéről – az Úr maradandó jelenlétéről és fenntartó kegyelméről. Amint a világ ezen alázatos embereket nézi, nem tudják, milyen az erkölcsi értékük Isten szemében. A hit cselekedete: nyugodt lélekkel megbízni Istenben a legsötétebb órában, bármilyen nehéz próbák közt, és viharverten érezni, tudni: hogy mennyei Atyánk áll a kormánynál. Egyedül a hit szeme képes túltekinteni az idő és érzékek világán, csakis a hit szeme tarthatja nagyra az örök gazdagság értékét. – Bizonyságtételek, 4. kötet, 525. old.

Október 9., vasárnap

JÓB, ISTEN SZOLGÁJA

Krisztus egy-egy őrzőangyalt állít minden követője mellé. Az igazakat ezek a mennyei vigyázók védik a gonosz hatalma ellen. Ezt maga Sátán is tudja, hiszen ezt mondta: „Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent? Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, amije van?” (Jób 1:9–10) A zsoltáríró szavaiból kitűnik, hogy Isten kik által védi népét: „Az Úr angyala tábort jár az Őt félők körül, és kiszabadítja őket.” (Zsolt 34:8) A Megváltó így bátorította a benne hívőket: „Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orcáját.” (Mt 18:10) Az Isten gyermekeinek szolgálatába állított angyalok bármikor az Úr elé járulhatnak. A Mindenható tehát a mennyei angyalok szüntelen védelméről biztosítja a gonoszság seregeivel harcban álló népét, amely ki van téve a sötétség fejedelme megtévesztő befolyásának és soha nem lankadó rosszindulatának. Ez a védelem nem szükségtelen. Isten azért ígér kegyelmet és oltalmat gyermekeinek, mert Sátán nagy hatalmú követeivel kell szembekerülniük, akik sokan vannak, elszántak és fáradhatatlanok. Rosszindulatukról és hatalmukról veszélyes dolog nem tudni és nem törődni vele. – A nagy küzdelem, 512–513. old.

Az Úr megvizsgálja és próbára teszi népét. A saját hibás jellemetekkel szemben olyan szigorú bírák lehettek, amilyenek csak tudtok, de másokkal legyetek szeretetteljesek, szánakozók és jóakaratúak. Naponta tegyétek fel a kérdést: szilárd vagyok-e lelkem gyökeréig vagy pedig csalárd szívű? Kérjétek az Urat, hogy mentsen meg minden öncsalástól! Az örök élet elnyerése forog kockán. Míg oly sokan epekednek dicsőség után, és kapzsin nyereségre vágynak, ti, szeretett testvéreim, buzgón keressétek Isten szeretetének bizonyosságát, és kiáltsatok: „Ki mutatja meg nekem, hogyan tegyem elhívásomat és kiválasztásomat biztossá?” (2Pt 1:10)  

Sátán körültekintően tanulmányozza az ember természetét, majd hozzálát édesgető és csapdába ejtő aknamunkájához. Ugyan a csábítások sűrűjében járunk, de ha derekasan vívjuk az Úr harcát, győzelem vár ránk. Mindenki veszélyben forog, de ha alázatosan és imádkozó szívvel járunk, akkor az aranynál is értékesebbé válunk a megpróbáltatások kohójában. Ha hanyagul, imádság nélkül élünk, olyanná leszünk, mint a zengő érc és a pengő cimbalom. Néhányan csaknem belevesztek már a kétség útvesztőjébe. Hozzájuk szólok: Emeljétek fel fejeteket! Szegezzétek Istenre a tekinteteket! Minél szorosabban köt a hit és szentség az örökkévalósághoz, annál tisztábbá és ragyogóbbá válik előttetek Isten igazságossága. Legyen igyekezetetek célja az örökkévaló élet. – Bizonyságtételek, 5. kötet, 97–98. old.

Október 10., hétfő

„BŐRT A BŐRÉRT”: A HARC FOLYTATÓDIK

Isten akarata szent törvényében jut kifejezésre. A törvény elvei a mennyország elvei. Az angyalok sem juthatnak el magasabb ismeretre, mint az Úr akaratának ismeretére, és az Ő akaratának cselekvése a legmagasztosabb szolgálat, amelyre képességeiket használhatják.

A mennyben azonban a szolgálattevés nem a kényszer szellemében folyik. Amíg Sátán fel nem lázadt az Atya törvénye ellen, a törvény létezése csaknem ismeretlen gondolat volt az angyalok előtt. Az angyalok nem mint szolgák, hanem mint fiak végzik szolgálatukat. Tökéletes köztük az egység, az engedelmesség nem teher számukra, Isten iránti szeretetük örömtelivé emeli szolgálatukat. Ugyanígy visszhangoznak a szavak abban a személyben, akiben Krisztus él a dicsőség reménységeként: „Hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.” (Zsolt 40:9) – Gondolatok a hegyibeszédről, 109. old.

Sátán lázadása tanulságul szolgál a világegyetem számára az egymást követő századok során; örök bizonyságul a bűn jellegéről és borzalmas következményeiről. A sátáni elv megvalósulása, az emberekre és angyalokra gyakorolt hatása mutatja, mi következik Isten tekintélyének félretevéséből. Nyilvánvalóvá lesz, hogy Isten kormányzatának és törvényének létével fonódik össze minden teremtményének jóléte. E lázadás szörnyű emléke örök időn át védeni fogja a szent lényeket a törvényszegés természetének fel nem ismerésétől, a bűn elkövetésétől és a büntetéstől. – A nagy küzdelem, 499. old.

Időről időre úgy látszott, hogy az ellenfélnek sikerül megkaparintani az emberi család kormánykerekét. A Krisztus első eljövetele előtti korban úgy tűnt, hogy a világ csaknem teljesen a sötétség fejedelmének uralma alatt áll. Rémisztő hatalommal uralkodott, mintha ősszüleink bűne következtében a világ jogosan az övé lenne. Még a szövetség népe is annyira eltávozott Istentől, hogy teljesen elvesztették helyes felfogásukat az Úr jelleméről. Pedig a Mindenható azért választotta ki őket, hogy megőrizzék szeretetét a világon. Krisztus azért jött a földre, hogy mint a szeretet, könyörület, gyengédség és irgalom Istenét mutassa be az Atyát. Az Üdvözítő eloszlatta a sűrű sötétséget, amellyel az ellenfél igyekezett körülvenni Isten trónját. Isten újra az élet világosságaként állt az ember előtt. (…) Jézus mindig is hirdette, hogy az Atya képviseletében jött a földre. Nemes, könyörülő, gyengéd, szerető és jóságos jellemével úgy áll előttünk, mint a mennyei tökéletesség megtestesülése, a láthatatlan Isten képmása. – Bizonyságtételek, 5. kötet, 738–739. old.

Október 11., kedd

„ÁLDOTT LEGYEN AZ ÚR NEVE!”

Mindenkit érnek keserű csalódások, és olykor mindenkit hatalmába kerít a csüggedés; amikor fájdalom az ember sorsa, és nehéz hinnie, hogy Isten még mindig jóságos segítője földi gyermekeinek; amikor annyira gyötrik a bajok, hogy inkább kívánja a halált, mint az életet. Ilyenkor sokan elengedik az Úr kezét, és a kétely rabságába, a hitetlenség fogságába esnek. Ha ekkor lelki szemük megnyílna, és felfognák Isten intézkedéseit, megmentésükön fáradozó angyalokat látnának, akik lábukat az örök hegyeknél is erősebb alapra helyezik. És akkor új hit, új élet ébredne bennük. (…)

Jób a csüggedés és reménytelenség mélységéből az Isten kegyelmébe és megmentő hatalmába vetett feltétlen bizalom magaslatára emelkedett. Diadalmasan vallotta: „Hiszen megölhet engem! Nem is reménykedem! Csak utaimat akarom védeni előtte. Már az is segítség nekem...” „Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent. Saját magam látom meg Őt.” (Jób 13:15–16; 19:25–27) – Próféták és királyok, 162–163. old.

Ha csak egy pillanatig is azt feltételezed, hogy Isten könnyelműen kezeli a bűnt, vagy kivételezik, így te minden bántódás nélkül nyugodtan vétkezhetsz, akkor Sátán ámításában élsz. Jahve igazságos törvényének szándékos áthágása a gonosz támadásainak teszi ki a lelket.

Amikor elveszíted lelkiismereted egységét, lelked Sátán csataterévé válik. Kétségeid és félelmeid lebénítják erődet, és a csüggedésbe kergetnek. (…)

Emlékezz arra, hogy a kísértés önmagában nem bűn. Ne feledd, hogy bármilyen kényszerítő körülmények között vagy bármilyen megpróbáltatásban vagy, semmi nem gyengítheti le a lelked, ameddig nem engedsz a kísértésnek, és hűséges maradsz lelkiismeretedhez. Az egyéni kiállás a legfontosabb. Senki nem árthat neked a beleegyezésed nélkül. Sátán hadserege nem támadhat rád, ha nem nyitod meg szíved az ő nyilainak. Nem pusztíthat el, ameddig ezt te nem engeded meg neki. Ha elmédben nincs szennyeződés, a téged körülvevő szenny sem árthat neked.

Előttünk áll Ádám és Éva példája. Az ő bukásuk minden lelket a bűn elkerülésére kellene, hogy késztessen, látva, hogy csak szenvedést és ellenségeskedést eredményez. Inkább veszítsünk el mindent, de ne távolodjunk el Isten parancsolataitól. – Our High Calling, 94. old.

Október 12., szerda

JÓB FELESÉGE

Sokan úgy vélik, hogy lehetetlen megállni a kísértésben, és nem rendelkezünk az ehhez szükséges erővel. De ők vétkeznek Isten ellen ajkukkal, mert a hit és bátorítás helyett a csüggedés és kétely szavait szólják. Krisztus mindenben megkísértetett, hozzánk hasonlóan, és nem vétkezett. Elmondta, hogy a világ fejedelme semmivel nem rendelkezik benne. Ez mit jelent? Azt, hogy a világ fejedelmének kísértései nem tudtak beférkőzni Jézus szívébe, és ennek velünk is így kell lennie. – The Review and Herald, 1891. május 19.

Akik Krisztus iskolájában tanulnak, és alávetik magukat a mennyei képzésnek, soha nem felejtik el, hogy mi a világ látványossága vagyunk, angyaloké és embereké egyaránt. Mi az Üdvözítőt képviseljük. Segítenünk kell egymásnak, hogy méltókká váljunk a legmagasabb szintű mennyei iskolába való bejutásra. Segítsük egymást tiszta, nemes jellem kialakítására, féltve őrizzük annak a kiváltságnak a valódi értékét, hogy Isten gyermekei lehetünk. Szóljunk bátorító szavakat, erősítsük a gyenge karokat és térdeket. (…)

Olyan időket élünk, amikor mindenkinek a legőszintébben kellene keresnie az Urat.

Az önmegtartóztató lélek, a szeretet és a kedvesség szavai megtisztelik a Megváltót. Akik kedves, szeretetteljes, békességes szavakat szólnak, gazdag jutalomban részesülnek. Mi vagyunk Jézus kiküldött hírnökei és képviselői, ezért engedjük, hogy ennek a lelkületnek a fénye mutatkozzon meg a tőle tanult szerény kedvességben és egyszerű alázatosságban. – This Day With God, 339. old.

A mostani és az eljövendő élet minden eredménye a kis dolgokkal szemben tanúsított lelkiismeretességtől és gondosságtól függ. Isten legkisebb munkáját is ugyanaz a tökéletesség jellemzi, mint a legnagyobbat. A kéz, ami felfüggesztette a világokat az űrben, ugyanaz a kéz, ami finoman kidolgozta a mezők liliomait. És amiképpen Isten az Ő hatáskörében tökéletes, úgy kell nekünk is tökéletesnek lennünk a mi környezetünkben. Az arányos emberi jellem szépsége a személyes kötelességek végzésétől formálódik. Ezért életünket a legnagyobb és legkisebb részleteiben is hűség jellemezze. A kicsiny dolgokban való becsületesség, a hűség és szívélyesség gyakorlása beragyogja az élet ösvényét, és ha bevégeztük munkánkat e földön, kitűnik majd, hogy minden hűséggel végzett kicsiny feladat valahol jó hatást váltott ki, ami nem évül el sohasem! – Pátriárkák és próféták, 574. old.

Október 13., csütörtök

SÍRIG TARTÓ ENGEDELMESSÉG

A Megváltó földi szolgálata során a közte és Sátán között folyó küzdelemben a nagy csaló jelleme lelepleződött. Semmi sem téphette volna ki erősebben a mennyei angyalok és az egész hűséges világegyetem lakóinak szívéből a kísértő iránti szeretetet, mint hogy Sátán kegyetlen harcot indított a világ Üdvözítője ellen. Kihívóan követelte, hogy Jézus hódoljon meg előtte. Elbizakodott vakmerőségében felvitte Krisztust a hegycsúcsra és a templom tetejére. Elárulta gonosz szándékát, amikor arra biztatta, hogy ugorjon le a szédítő magasból. Az ördög elszánt rosszindulattal helyről helyre üldözte a Megváltót. Azt sugallta a papoknak és a népnek, hogy utasítsák el szeretetét, és azt kiáltsák: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!” Mindez megdöbbentette és felháborította a világegyetem lakóit. Sátán arra késztette a világot, hogy tagadja meg Jézust. A gonoszság fejedelme minden képességét és ravaszságát felhasználta elpusztítására, mert látta, hogy irgalma és szeretete, könyörülete és szánakozó kedvessége az Úr jellemét mutatja be a világnak. Sátán Isten Fiának minden igényét vitatta, és emberek segítségével szenvedéssel és fájdalommal nehezítette az életét. Az álbölcselet és hazugság, amellyel gátolni akarta a Messiás munkáját, az engedetlenség fiainak gyűlölete, a kegyetlen vádak a példátlan jóságú élet ellen – mind mélyen gyökerező bosszúszomjból fakadtak. Az irigység és a rosszindulat visszafojtott tüze, a gyűlölet és a bosszúvágy tört elő a Golgotán Isten Fia ellen, és az egész menny néma fájdalommal nézte a jelenetet. – A nagy küzdelem, 501. old.

Gondoljátok végig, mit jelent számunkra Krisztus engedelmessége! Az Ő ereje által mi is engedelmeskedni tudunk. Jézus ember volt. Mennyei Atyánkat szolgálta teljes emberi természetével. Kettős természete van: egyszerre emberi és isteni. Krisztus Isten és ember egyaránt. Eljött, hogy megmutassa, mit tehet Istennel együttműködve, és hogy mi mire vagyunk képesek. Emberi testben ment a pusztába, hogy az ellenség megkísértse. Tehát tudja, mit jelent éhezni, szomjazni. Ismeri a test gyöngeségeit és betegségeit. Ő is minden ponton kísértést szenvedett hozzánk hasonlóan. Üdvözítőnk megfizette a váltságot. Senkinek sem elkerülhetetlen, hogy a Sátán rabja legyen. Krisztus áll előttünk szent példaképként, mindenható segítőnkként. Olyan áron vett meg, melyet lehetetlen fölmérnünk. Ki tudná felbecsülni a megmentő szeretet jóságát és irgalmasságát? – A te Igéd igazság, 35. fejezet.

Ahhoz, hogy teljesen megérthessük az üdvösség értékét, át kell gondolnunk, mibe is került ez Istennek. Sokan, mivel sekélyes fogalmuk van Krisztus szenvedéséről, nem sokra becsülik az engesztelés munkáját. Az ember megváltásának dicsőséges tervét az Atya végtelen szeretete alapozta meg. Ebben az isteni tervben nyilvánul meg legszebben az Úr szeretete elbukott gyermekei iránt. A szeretet, ami Isten Fiának odaadásában mutatkozott meg, ámulatra késztette a szent angyalokat. (…)

Egészen a kereszthalálig megalázta magát, hogy az ember felmagasztalva ülhessen vele együtt a trónon. Tökéletes áldozathozónk, hatalmas Megváltónk Ő, és képes mindenkit teljesen újjáteremteni, aki Istenhez jön általa. Azért jött közénk, hogy szeretetben mutassa meg az Atyát, kibékítse az embert Istennel, és Teremtőjének képmása szerint új teremtéssé tegye őt. Mennyei Atyánk végtelenül nagy áldozatot hozott értünk, amikor odaadta Fiát, hogy meghaljon a bukott emberiségért. A megváltásunkért fizetett árnak magasztos gondolatokat kellene bennünk kiváltania arról, hogy mivé válhatunk Krisztus által. – Amazing Grace, 160. old.

Október 14., péntek

További tanulmányozásra

Bizonyságtételek a prédikátoroknak, A világ felelősséggel tartozik, 39. old.