ELLEN G. WHITE IDÉZETEK

JÓB KÖNYVE

2016/IV. negyedév, 1. tanulmány, 2016. szeptember 24–30. 

A TÖRTÉNET VÉGE

Szeptember 24., szombat délután

Ádám élete tele volt fájdalommal, alázattal és töredelemmel. Amikor elhagyta Édent, elfogta a rémület attól a gondolattól, hogy meg kell halnia. Akkor látott először embert meghalni, mikor elsőszülött fia, Kain megölte testvérét. Lelkét bűntudat marcangolta saját bűnéért. Ábel halála és Kain elvetése miatti vesztesége pedig kétszeresen sújtotta a porba. Látta, miként terjed el a romlottság, amelynek következtében a világ végül özönvíz által elpusztult. Bár az Alkotója által kimondott halálos ítélet először rettenetesnek tűnt, de miután majdnem ezer évig szemlélte a bűn következményeit, úgy érezte, Isten irgalmas, ha véget vet egy szenvedéssel és bánattal teli életnek. – Pátriárkák és próféták, 82. old.

Sátán diadalt ült, mikor Jézust sírba tették. Azt remélte, hogy az Üdvözítő nem veszi fel ismét az életét. Ő maga tartott igényt az Úr testére, így elhelyezte őrségét a sír körül, és megpróbálta Krisztust fogságba vetett rabként tartani. Elkeseredett és megharagudott, hogy a mennyei hírnök közeledtére angyalai elmenekültek. Mikor látta, hogy Jézus diadalmasan lép ki a sírjából, tudatára ébredt annak a ténynek, hogy királysága véget ért, és végül majd neki is meg kell halnia. – Jézus élete, 782. old.

A Biblia egyik legsúlyosabb, ugyanakkor legnagyszerűbb igazsága, hogy Krisztus második eljövetelével lezárul a megváltás csodálatos munkája. Jézus, „aki a feltámadás és az élet”, Isten népében, amely oly sokáig zarándokolt „a halálnak földében és árnyékában”, azt a drága és boldogító reménységet ébresztette, hogy eljön, és hazaviszi, „akit eltaszított magától”. A második adventről szóló üzenet a Szentírás alapvető tanítása. Attól a naptól kezdve, hogy az első emberpár fájó szívvel elhagyta az Édent, a hit gyermekei arra várnak, hogy a Megígért eljöjjön, megtörje a pusztító hatalmát, és visszavigye őket az elveszett Paradicsomba. Az ősidők szent emberei sóvárogva várták, hogy a Messiás dicsőségben megjelenjék, és reménységüket valóra váltsa. Éden lakóinak hetedik leszármazottja, Énok, aki három évszázadon át Istennel járt a földön, megláthatta távolból a Szabadító jövetelét. „Ímé – mondta –, eljött az Úr az Ő sok ezer szentjével, hogy ítéletet tartson mindenek felett.” (Júd 1:14–15) Jób pátriárka rendületlen bizalommal kiáltotta megpróbáltatásának éjszakáján: „Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent. Saját magam látom meg Őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más.” (Jób 19:25–27) – A nagy küzdelem, 299. old.

Szeptember 25., vasárnap

ÉS BOLDOGAN ÉLTEK…

Jóbbal az ő hite szerint történt minden, ahogyan mondta: „Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.” (Jób 23:10) Türelmes kitartása által igazolta saját jellemét és annak jellemét is, akinek képviselője volt. „Azután eltávolította Isten Jóbtól a csapást... és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt... Az Úr pedig jobban megáldotta a Jób életének végét, mint kezdetét.” (Jób 42:10–12) – Előtted az élet, 156. old.

„Boldog nép az, amelynek így van dolga; boldog nép az, amelynek az Úr az Ő Istene.” (Zsolt 144:15)

Ha boldogságot és békét szeretnél találni mindenben, akkor mindent Isten dicsőségére kell tenned. Ha békét szeretnél a szívedben, akkor őszintén utánoznod kell Krisztus életét. Ha ezt teszed, nem lesz többé szükséged arra, hogy a büszkeség megnyilvánulásaiban vagy a világi szórakozásokban keresd az örömöt. Olyan derűt és boldogságot találsz a helyes magatartásban, amit a rossz cselekvésében soha nem ismertél fel. Jézus az emberi lét minden szakaszán átment, csecsemőként született, volt kisgyermek, ifjú és felnőtt, így mindenben példát adhat nekünk. Az Ő nagy szeretete által minden benne bízó lélek előtt megnyitotta az öröm és boldogság forrását. Érezzünk felelősséget Istennel szemben! Ha lelkiismeretesen végezzük, ami kedves előtte, megerősödünk az erejével, és Őt utánozva hozzá hasonlóvá válunk, növekedve bölcsességben Isten és az emberek előtt. A világ legboldogabb embereinek életében Isten az első, az utolsó és a legjobb. – My Life Today, 161. old.

Azok az apák és anyák, akik Istent teszik első helyre otthonukban, és megtanítják arra a gyermekeiket, hogy a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, dicsőítik Istent az angyalok és az emberek előtt azáltal, hogy a világnak jól szervezett, jól nevelt családot mutatnak be, olyan családot, ami szereti Istent, engedelmeskedik neki, és nem lázad fel ellene. Ebben az otthonban nem idegen Krisztus; neve családi, tisztelt, megdicsőített név. Az angyalok gyönyörűségüket találják abban az otthonban, ahol Isten uralkodik mindenek fölött, és a gyermekeket megtanítják a vallás, a Biblia és Teremtőjük tiszteletére. E családok igényt tarthatnak az ígéretre: „Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek.” (1Sám 2:30) – Boldog otthon, 27–28. old.

Szeptember 26., hétfő

SZOMORÚ VÉG

Keresztelő János fellépésekor, mint a Messiás követe, felrázta a nemzetet. Mindenféle rendű és rangú, rendkívül nagy néptömeg követte őt helyről helyre. Amikor eljött Jézus, akiről bizonyságot kellett tennie, minden megváltozott. A sokaság már Jézust követte, és úgy látszott, hogy János munkája gyorsan befejeződik. Hite azonban nem ingadozott. Így szólt: „Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállnom.” (Jn 1:30) Az idő múlt, és a János által várt birodalmat nem alapították meg. Heródes börtönében az életadó levegőtől és a pusztai élet szabadságától elzárva várt és figyelt. Nem hallatszott fegyvercsörgés, sem a börtönök ajtajának megnyílása; de a betegek gyógyultak, az evangélium hirdettetett, embereket emeltek fel, akik tanúskodtak Krisztus missziójáról. Börtönének magányában felismerte, hogy ösvénye oda vezet, ahová Mesteréé. Ekkor János elfogadta megbízását: a Jézussal való áldozat közösségét. A menny küldöttei kísérték el sírjába. A világegyetem értelmes lényei, az elbukott és el nem bukott lények igazolták önzetlen szolgálatát.

Az azóta letűnt valamennyi nemzedék idején szenvedő emberek vigasztalást találtak János bizonyságtétele által. A börtönben, a vérpadon, a lángok között a sötét századok idején férfiak és nők merítettek erőt Krisztusnak róla mondott bizonyságtételéből: „Az asszonyoktól születettek között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál.” (Mt 11:11) „Mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról; akik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték. Megoldották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élétől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait.” (Zsid 11:32–34) – Előtted az élet, 157–158. old.

Isten kiválasztott eszközei minden korszakban gyalázatot és üldözést szenvedtek az igazságért. Józsefet gyalázták és üldözték, mert erkölcsös maradt, Dávidot, Isten kiválasztott szolgáját, mint a vadat, úgy űzték ellenségei. Dánielt oroszlánverembe dobták a menny iránti hűsége miatt. Jób elvesztette földi javait, betegsége még rokonaiban és barátaiban is undort keltett, de hűsége az Úr iránt nem ingott meg. Jeremiás sem szűnt meg hirdetni az Istentől nyert igazságot, noha bizonyságtétele annyira felbőszítette a királyt és a hercegeket, hogy a szennygödörbe dobatták. Istvánt megkövezték, mivel a megfeszített Krisztust prédikálta. Pált börtönbe vetették, megvesszőzték, megkövezték és végül megölték, mert Isten hűséges követe maradt a pogányok között. Jánost is száműzték Pátmosz szigetére „az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért". Az emberi állhatatosság példái igazolják, hogy Isten ígéretei bizonyosak, jelenléte állandó, és kegyelme megtart. Bizonyítják a hit erejét, ami ellenáll a világ hatalmának. A hit munkája, hogy a legsötétebb órákban Istenben nyugodjunk, hogy érezzük, ha bármennyire megkísért és űz is a vihar, a kormányt Atyánk tartja kezében. Csupán hitszemünkkel tudunk fölemelkedni a mulandó dolgokon, hogy az örök valóság igazi értékét helyesen becsüljük meg. – Az apostolok története, 575. old.

Szeptember 27., kedd

A (RÉSZLEGES) HELYREÁLLÍTÁS

Az ítélkezők az emberek nevét és cselekedeteit nyilvántartó mennyei könyvek alapján döntenek. Dániel próféta ezt mondja: „Ítélők ültek le, és könyvek nyittattak meg.” Amikor János apostol leírja ezt a jelenetet, hozzáteszi: „Majd egy más könyv nyittatott meg, amely az életnek könyve; és megítéltettek a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.” (Jel 20:12) Az élet könyve azoknak a nevét tartalmazza, akik valaha is Isten szolgálatába léptek. Jézus azt mondta tanítványainak: „Örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.” (Lk 10:20) Pál beszél hűséges munkatársairól, „akiknek neve benne van az élet könyvében” (Fil 4:3). Dániel, bepillantva abba a „nyomorúságos időbe”, „amilyen [még] nem volt”, kijelenti, hogy Isten népe, „aki csak beírva találtatik a könyvben”, megszabadul. A Jelenések könyvének írója pedig azt mondja, hogy csak azok lépnek be Isten városába, „akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé” (Dán 12:1; Jel 21:27). – A nagy küzdelem, 480. old.

Az Istennel való közösség és az ima tette képessé Énokot, hogy elhatárolódjon a világban levő kívánság romlottságától. Az utolsó napok veszélyében ugyanabból a Forrásból kell erőt merítenünk. Járjunk Istennel. El kell szakadnunk a világtól, mert szennyezésétől csak a hűséges Énok példáját követve mentesülhetünk. Akik Krisztus vallását gyakorolják, meg kell érteniük a rájuk háruló felelősséget. Érezniük kell, hogy Jézus személyes megvallása egyéni feladat. Ha mindannyian felmérnénk ezt, és munkába állnánk, erős hadsereggé válnánk. A mennyei Galamb kitárja szárnyát fölöttünk. Isten dicsőségének sugarai nem távolodnának elő tőlünk, ugyanúgy, mint ahogy Énoktól sem. – In Heavenly Places, 70. old.

A mi Urunk, Jézus Krisztus eljött erre a világra, hogy az embereknek fáradhatatlanul szolgálatára legyen. „Ő vette el a mi erőtlenségünket, és Ő hordozta a mi betegségünket” (Mt 8:17), hogy az emberiségnek minden bajban segítségére legyen. Eljött, hogy elvegye a betegség, nyomorúság és bűn terheit. Az volt a küldetése, hogy teljesen helyreállítsa az embereket, hogy egészséggel, békességgel és tökéletes jellemmel ruházza fel őket. Különféle körülmények között élő és különböző igényű emberek keresték meg, mégis senki sem távozott úgy, hogy ne kapott volna segítséget tőle. A gyógyító erő folyama áradt belőle, és az emberek meggyógyultak testben, lélekben és gondolkodásban egyaránt. – A nagy Orvos lábnyomán, 17. old.

Szeptember 28., szerda

ISTEN ÖRÖK ORSZÁGA

Mivel Sátán vezette bűnre az embert, azt remélte, hogy Isten bűn iránti undora örökre elválasztja Őt az embertől, és megszakítja a menny és a föld közötti kapcsolatot. A menny megnyilatkozása Istennek Fiához intézett szavaival a halál lélekharangját kondította meg Sátánban. Félt attól, hogy most az Úr még jobban magához vonja az embert, és erőt ad neki kikerülni az általa kitett csapdákat. Ezért jött le Jézus a mennyei királyságból a földre. Az ördög nagyon jól tudta, milyen tisztelet övezte Krisztust, az Atya szeretett Fiát a mennyben. Amikor Ő elhagyta a mennyet, és emberként lejött a földre, Sátán félteni kezdte saját biztonságát. Nem tudta felfogni az elbukott emberiség megmentésére hozott hatalmas áldozat titkát. Tudta, hogy a menny értéke jóval felülmúlja az elbukott ember értelmét és felfogását. De tudta, hogy a föld legdrágább kincsei sem hasonlíthatóak ennek értékéhez. Mivel lázadása által elveszítette a menny gazdagságát és tiszta dicsőségét, bosszút forralt, és mindenáron megpróbálta aláásni a menny értékét, és az emberek szívében felkelteni a földi kincsek utáni sóvárgást.

Az emberek számára elképzelhetetlen erővel támadtak Sátán kísértései Isten Fiára. A minket naponta érő, annyira nehéznek tűnő, szinte ellenállhatatlan kísértéseket Isten Fia sokkal nagyobb mértékben élte át, mivel jellemének kiválósága messze felülmúlta a bukott emberi jellemet. Krisztus mindenben megkísértetett, hozzánk hasonlóan. Az emberek képviselőjeként kiállta a legkeményebb próbát. Találkozott az ördög legnagyobb erejével. A legnehezebb kísértéseket is leküzdve győzött az emberekért. Ha Jézusra támaszkodunk, lehetetlen, hogy nagyobb próba érjen, mint amilyet elviselhetnénk. – Confrontation, 2931. old.

Jézus nem kecsegteti követőit földi dicsőséggel és gazdagsággal. Nem ígér nekik kísértésektől mentes életet. Ellenkezőleg, felszólít, hogy kövessük Őt az önmegtagadás és szégyen ösvényén. Ellene, aki a világ megváltásáért jött, egyesült erővel lépett fel a gonosz teljes serege. Kegyetlen összeesküvést szőttek a gonosz emberek és a gonosz angyalok a Békefejedelem ellen. Ez a sorsa mindenkinek, aki kegyesen akar élni Krisztus Jézusban. Gyalázat és üldözés vár mindazokra, akikben Krisztus lelkülete él. Az üldözés módja és mikéntje változhat a korszakoknak megfelelően, azonban az indítóok (az üldözést kiváltó lelkület) ma is ugyanaz, mint Ábel korában és minden időben volt, amikor öldökölték az Úr választottait. – Az apostolok története, 576. old.

Szeptember 29., csütörtök

A FELTÁMADÁS ÉS AZ ÉLET

Krisztus győztesen jelentette ki József feltört sírboltja fölött: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” (Jn 11:25) Ezeket a szavakat csak egy Isten mondhatta. Minden teremtett lény az Örökkévaló akaratából és hatalmából él. Mindnyájan függő viszonyban levő elfogadói az Úrtól számazó életnek. A legmagasabb rangú szeráftól a legalázatosabb lelkes lényig mindenki az életnek ebből a forrásából töltődik fel élettel. Csak aki Istennel egy, mondhatja el: van hatalmam, hogy letegyem az életemet, és van hatalmam, hogy ismét felvegyem azt. Istenségében Krisztusnak megvolt a hatalma arra, hogy széttörje a halál bilincseit. Jézus feltámadt a halottak közül első gyümölcseként az elaludtaknak. Előképe volt a kévelengetésnek. Feltámadása éppen azon a napon következett be, mikor a kévelengetést kellett bemutatni az Úr előtt. Több mint ezer évig hajtották végre ezt a jelképes ceremóniát. A szántóföldekről az első megérett, magvas gabonakalászokat összegyűjtötték. Amikor az emberek felmentek Jeruzsálembe, akkor az első termésből kötött kévéket lengették hálaáldozatként az Úr előtt. Amíg ez a felajánlás meg nem történt, a sarlóval nem érinthették meg a gabonaszálakat, nem gyűjthették és köthették azokat kévékbe. Az Istennek felajánlott kévék ábrázolták azt a nagy lelki aratást, amelynek a kalászait és kévéit be kellett takarítani a mennyek országa számára. Krisztus feltámadása az előképe és a záloga az igazak feltámadásának. „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak a Jézus által ővele együtt.” (1Thessz 4:14) – Jézus élete, 785. old.

„Ekkor megszólalt az Úr a viharban” (Jób 38:1), és kinyilatkoztatta szolgájának hatalma nagyságát. Amikor Jób megragadott egy halvány sugarat Teremtője fényéből, megutálta önmagát, és a porban és hamuban bűnbánatot tartott. Ezután gazdagon áldotta meg az Úr, és utolsó éveit élete legszebb időszakává tette. Elengedhetetlenül szükségünk van reménységre és bátorságra, hogy tökéletesen tudjunk szolgálni Istennek. Ezek a hit gyümölcsei. A csüggedés bűnös és ésszerűtlen dolog. Isten képes és kész „teljesebben” adni szolgáinak az erőt, amelyre szükségük van a próbatétel és megpróbáltatás idején. Talán úgy tűnik, hogy az Úr művének ellenségei jó és biztos alapokra fektették le terveiket. A Mindenható azonban megdöntheti a legbiztosabb terveket is. Meg is dönti, amikor és ahogyan jónak látja – ha szolgái hitét már eléggé megpróbálta. Van biztos orvosság a csüggedtek számára: a hit, az ima és a munka. A hit és a tevékenykedés napról napra ad növekvő biztonságérzetet és megelégedést. Kísért-e az a gondolat, hogy átengedd magad a nyugtalanító balsejtelmeknek és a teljes csüggedésnek? A legsötétebb napokban se félj! Akkor sem, ha a látszat nagyon ijesztő. Higgy Istenben! Ő tudja, mire van szükséged. Nála van minden hatalom. Szeretete és könyörülete végtelen, kimeríthetetlen. Ne félj attól, hogy nem váltja be ígéretét! Ő az örök igazság. Soha nem változtatja meg szövetségét, amit az Őt szeretőkkel kötött. Szükségletük szerint ad erőt szolgáinak. Pál apostol tanúsította: „De Ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz... Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12:9–10) – Próféták és királyok, 164. old.

Szeptember 30., péntek

További tanulmányozásra

My Life Today, In Christ there is Strength, 316. old.