ELLEN G. WHITE IDÉZETEK

A 2016/II. negyedévi Bibliatanulmányhoz

6. tanulmány, 2016. április 30–május 6.

MEGNYUGVÁS KRISZTUSBAN

Április 30., szombat délután

Míg Isten csodálatos, páratlan szeretetén elmélkedünk, természetét öltjük fel. A menny Urának jellemét Krisztus szemléltette az emberek és angyalok előtt. Életével igazolta a tényt, hogy ha az ember teljesen Istenre bízza magát, meg tudja tartani törvényét, és élhet, törvényére pedig mint szeme fényére vigyáz. – Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 134. old.

Az igazságnak bele kell ágyazódnia szívünkbe, irányítania kell gondolatainkat és szabályoznia érzéseinket. Egész jellemünkkel a menny parancsait kell visszatükröznünk. Az Úr szavának minden jótáját és pontocskáját meg kell valósítanunk hétköznapi életünkben. Az isteni természet részesei összhangban élnek az igazság normájával, a Mindenható nagy mércéjével: a szent törvénnyel. Ez az a norma, amellyel Isten az emberek cselekedeteit megméri, és jellemüket az ítéletben fémjelzi. (…)

Krisztus azért áldozta fel életét, hogy engesztelést szerezzen az ember törvényszegéséért. Ha a törvényt meg lehetett volna változtatni vagy szüntetni, akkor neki nem kellett volna meghalnia. Jézus földi életével megdicsőítette Isten törvényét, halálával pedig megerősítette. Nem azért áldozta fel az életét, hogy megszüntesse a törvényt, sem pedig azért, hogy alacsonyabb normát állítson fel, hanem hogy megőrizze az igazságosságot; hogy tanúsítsa a törvény változtathatatlanságát; és hogy biztosítsa örökérvényűségét. Sátán azt állította, hogy az ember képtelen engedelmeskedni Isten parancsolatainak. Az igaz, hogy saját erőnkből nem tudunk engedelmeskedni. Krisztus azonban eljött emberi alakban, és tökéletes engedelmességével bebizonyította, hogy az emberi az istenivel egyesülve a törvény minden egyes előírásának tud engedelmeskedni. – Krisztus példázatai, 146. old.

A szombat parancsolata ugyanazon a helyen áll a Tízparancsolatban, mint a jó és gonosz tudásának fája az Édenkertben. A fa gyümölcsével kapcsolatban így szólt a tiltás: „De annak a fának gyümölcséből (…) ne egyetek, (…) hogy meg ne haljatok.” (1Móz 3:3) A szombattal kapcsolatban így szólt Isten: Ne rontsátok meg, hanem szenteljétek meg! „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.” (2Móz 20:8) Amint a tudás fája volt Ádám engedelmességének próbája, ugyanúgy a negyedik parancsolat az Isten által meghatározott mérce, melynek alapján ellenőrzi az Ő népe hűségét.

A szombat jel Isten és az Ő népe között. A Teremtő az embernek adta ezt a szent napot, hogy azon megpihenjen, és szent dolgokról elmélkedjen. Az volt Isten szándéka, hogy a szombat megtartása örök érvényű legyen, minden nemzedékben, mint egy soha véget nem érő szövetség. Ezt tekintsük különleges kincsnek, nagy gonddal őrzött kötelességnek. – Our High Calling, 343. old.

Május 1., vasárnap

Krisztus könnyű igája

Krisztus azzal a bűnnel vádolta Korazin és Bethsaida lakosait, hogy elutasították azt a bizonyságot, ami meggyőzte volna őket az igazságról, ha engedtek volna annak. Az volt az írástudók és farizeusok bűne, hogy az értük végzett mennyei tevékenységet a hitetlenség felhőibe burkolták. Megkérdőjelezték azt a bizonyságot, melynek szilárd hitet kellett volna megalapozni bennük, és értéktelennek ítélték azokat a szent dolgokat, melyeket becsben kellett volna tartaniuk. Attól tartok, hogy népünk tagjai teret adtak az ellenségnek arra, hogy hasonló munkát végezzen körükben. Az Istentől származó gazdag áldást némelyek fanatizmusnak tekintették. – Szemelvények, 1. kötet, 95. old.

Jézus Istentől függött, és közösségben élt vele. A Magasságos titkos helyére, a Mindenható árnyékába akkor és most mások is visszavonulhatnak, és egy ideig ott időzhetnek. Ennek eredménye nemes tettekben nyilvánul meg. Később azonban hitük kudarcot vall, közösségük megszakad Istennel, és életművük tönkremegy. Jézus élete az állandó bizalom élete volt, amelyet az Úrral való folyamatos közösség által tartott fenn. A mennyért és földért végzett szolgálata kudarc és ingadozás nélkül telt. Mint ember, mindaddig felküldte könyörgéseit az Atya trónjához, míg embersége mennyei áradattal nem telt meg, és ezáltal összekötötte emberségét istenségével. Miután életet nyert Istentől, életet közölt az emberekkel. – Előtted az élet, 42. old.

„Tanuljátok meg tőlem – mondja Krisztus –, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek.”

Ha valóban beléptél Jézus iskolájába, akkor Ő azt mondja, hogy jellemeddel és viselkedéseddel tanúsítsd azt az alázatos szívűséget, ami olyan szépen nyilvánul meg az Ő jellemében. Krisztus nem vállalkozik az önhittek, beképzeltek és makacsok tanítására. Ha ilyen fordul hozzá azzal a kérdéssel, hogy mi az igazság, nem felel neki. Csak a szelídek gondolatait irányítja, a szelídeket tanítja meg útjaira. Salamon születésénél fogva éles eszű volt, és hallatlan érvelő készséggel rendelkezett, Isten előtt mégis kicsiny gyermeknek ismerte el magát. A király az Úrnál kereste alázatosan a bölcsességet, és nem hiába kereste. Ha igazán és helyes indítékkal keresed az igazságot, akkor csatlakozni fogsz a mennyhez, hiszen náluk van az igazság. Ha csak azért kutatod a Szentírást és a különböző szerzőket, hogy olyan tanításokat találj, melyek megegyeznek a nézeteiddel, ha már ezekre alapoztad a hitedet, akkor dicsekvő, önhitt és hajthatatlan leszel. – Bizonyságtételek, 3. kötet, 448–449. old.

Május 2., hétfő

Vita a nyugalom napja körül

Jézus „a törvényt naggyá teszi és dicsőségessé” (Ésa 42:21). Nem kisebbíteni akarta annak magasztosságát, hanem megdicsőíteni. Az Írás így szól: „Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít.” (Ésa 42:4) Azért jött, hogy felszabadítsa a szombatot azok alól a megterhelő követelmények alól, amelyek áldás helyett átokká tették. Ezért választotta a szombatot Bethesdában gyógyításának véghezvitelére. Meggyógyíthatta volna a beteget a hét bármely más napján is, vagy egyszerűen csak orvosolhatta volna anélkül a baját, hogy megparancsolja: hordozza nyoszolyáját. Ezzel viszont Jézus nem kapta volna meg a kívánt lehetőséget. Bölcs szándékon alapul Krisztus földi életének minden cselekedete. Minden tette önmagában és tanulságában is fontos. A tónál a szerencsétlenek közül a legnyomorultabbat választotta, akin megmutatta gyógyító hatalmát, és megparancsolta az embernek, hogy hordozza nyoszolyáját a városon keresztül, így mutassa meg mindenkinek a rajta véghezvitt nagy művet. Felmerül a kérdés: törvényes volt-e ezt tenni szombatnapon, megnyitja ez az utat Jézus számára az Úr napjára vonatkozó zsidó korlátozások megtagadása felé és afelé, hogy érvénytelennek nyilvánítsa hagyományaikat? Az Üdvözítő azt állította, hogy a nyomorultak megszabadításának munkája összhangban van a szombatparancsolattal. Összhangban áll Isten angyalainak munkájával, akik örökké fel- és alászállnak a menny és a föld között, hogy segítsenek a szenvedő emberiségen. A Mester kijelentette: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” (Jn 5:17) Minden nap Istené, amikor véghez lehet vinni terveit az emberiségért. Ha a zsidók értelmezik helyesen a törvényt, akkor Isten téved, akinek munkája megelevenít és fenntart minden élőlényt, amióta először lefektette a föld alapjait. Azután az Úrnak – aki kijelentette, hogy munkája jó, és a szombatot létrehozta műve befejezésének emlékére – meghatározott időszakokhoz kellene kötnie munkálkodását, és meg kellene állítania a világegyetem soha véget nem érő körforgását. (…)

A menny munkája sohasem szűnik meg, és az embernek sem kell megpihennie a jó cselekedetek munkálásában. A szombatot nem a haszontalan semmittevés idejéül rendelte el. A törvény megtiltja a világi munkát az Úr pihenőnapján; a megélhetés érdekében végzett mindennapi tevékenységet szüneteltetni kell, a világi örömökért vagy haszonért való munka sem törvényes e napon – de ahogyan Isten megszűnt teremtő munkájától, megpihent szombaton és megáldotta, úgy kell az embernek is elhagynia napi elfoglaltságát, és az egészséges pihenésnek, az imádásnak és a szent cselekedeteknek szentelnie e szent órákat. Krisztus munkája, a beteg meggyógyítása tökéletes összhangban volt a törvénnyel, mert ezzel megtisztelte a szombatot. – Jézus élete, 117–118. old.

Földi szolgálata idején Krisztus hangsúlyozta a szombatra vonatkozó kötelezettségeket. Minden tanításából kitűnt, hogy tiszteletben tartja azt az intézményt, amelyet maga hozott létre. Abban az időben a szombatot annyira eltorzították, hogy ünneplése inkább az önző és zsarnok ember jellemét tükrözte, nem pedig Istenét. Krisztus eltette az útból a hamis tanításokat, amelyekkel téves színben tüntették fel az Urat, akik azt állították, hogy ismerik Őt. A rabbik könyörtelen gyűlölete kísérte, de Ő még látszat szerint se alkalmazkodott kívánalmaikhoz, hanem egyenesen előre ment, megtartva a szombatot Isten törvénye szerint. – Próféták és királyok, 82. old.

Május 3., kedd

Jézus válasza

Ahelyett, hogy mentegetőzött volna a neki felrótt cselekedetek miatt, vagy megmagyarázta volna, miért tette, Jézus a vezetőkhöz fordult, és a vádlottból vádló lett. Megfeddte őket szívük keménységéért és az Írásokban való járatlanságukért. Kijelentette, hogy éppúgy visszautasították Isten szavát, mint ahogy elutasították az Úr küldöttét is. „Tudakozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam.” (Jn 5:39) (…)

A zsidóknak birtokukban volt a Szentírás, és feltételezték, hogy a szavak puszta, felszínes ismerete alapján örök életre jogosultak. Azonban Jézus így szólt: „Az Ő Igéje sincs maradandóan bennetek.” (Jn 5:38) Miután szavakkal elutasították Krisztust, személyesen is elvetették. „Nem akartok hozzám jönni – mondta Jézus –, hogy életetek legyen.” (Jn 5:40) – Jézus élete, 121–122. old.

Emberekből gyakran könnyen válhatnak farizeusok – csak az alkalmat várják, hogy kárhoztassák a világ legnagyobb Tanítóját. Krisztus félreérthetetlen bizonyítékát adta, hogy Isten küldte Őt, mégis a zsidó főemberek vállalkoztak arra, amire az ellenség késztette őket, nevezetesen, hogy szombatrontással vádolták meg Őt, a szombatnak Urát és Teremtőjét. Ó, balga, gyarló emberek! Vannak, akik napjainkban ugyanezt teszik. Tanácskozásaikban ítéletet mernek mondani Isten művére, ugyanis abban gyakorolták magukat, amivel az Úr sosem bízta meg őket. Jobban tennék, ha szívüket megaláznák Isten előtt, kezükkel nem is illetnék szövetségének ládáját, nehogy az Úr haragja utolérje őket, mert ha Isten valaha is beszélt általam, bizonyítom, hogy bírálatuk és hibás ítélkezésük tudtommal helytelen. Csak véges, halandó emberek, minthogy elméjük ködös, azt hiszik, hogy mások tévednek. – Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 174. old.

Isten látta, hogy az embernek még a Paradicsomban is szüksége van a szombatra; arra, hogy a hét egyik napján félretegye saját érdekeit és foglalatosságát, mélyebben elgondolkozzék a Mindenható művein, elmélkedjék hatalmáról és jóságáról. Szüksége volt a szombatra, hogy az élénkebben emlékeztesse az Úrra, és hogy hálát ébresszen, mert jóságos Teremtőjétől kapta mindazt, aminek örül és amit birtokol. Isten azt akarja, hogy a szombat a Teremtő alkotásainak szemlélésére késztesse az embert. A természet az ember érzékeihez szól, és azt hirdeti, hogy van egy élő Isten, az Alkotó, minden dolog legfőbb Ura. (…) Az a szépség, amelybe a föld öltözik, az Úr szeretetének egyik jele. Ezt a szeretetet figyelhetjük meg az örök hegyekben, a fenséges fákban, a bontakozó rügyekben és a pompás virágokban. Mind az Örökkévalóról beszélnek. A szombat, ami állandóan Alkotójukra mutat, arra szólítja az embert, hogy nyissa ki a természet könyvét, és fedezze fel benne a Teremtő bölcsességét, hatalmát és szeretetét. – Pátriárkák és próféták, 15–16. old.

Május 4., szerda

Gyógyítás szombaton

A nap [a szombat] folyamán mindenki szakítson időt a szabad ég alatt tartózkodásra. A gyermekek hogyan tehetnek szert Isten helyes ismeretére; Isten ismeretét hogyan véshetjük eredményesebben értelmükbe, mint ha idejük egy részét a szabadban töltik, nem játékkal, hanem szüleik társaságában? A fiatalok hadd emlékezzenek az Úrra a természet szépségeit látva. Tereljük gondolataikat szeretetének teremtett műveiben meglátszó jeleire, s akkor gyermekeink szeretni fognak a szabadba járni, akkor majd nem untatja őket. Nem fenyegeti őket a veszély, hogy azzal kapcsolják össze Isten jellemét, ami rideg vagy szigorú. Hanem amint eléjük tárulnak a szépségek, melyeket az Úr az ember boldogságáért teremtett, megtanulják gyöngéd, szerető atyjuknak tekinteni őt. – Bizonyságtételek, 2. kötet, 310. old.

A világ Üdvözítője több időt és munkát szentelt a betegségektől sújtott emberek meggyógyításának, mint a prédikálásnak. Utolsó rendelkezése apostolainak, földi képviselőinek, hogy helyezzék kezüket a betegekre, hogy meggyógyulhassanak. Amikor a Mester eljön, azokat fogja megdicsérni, akik meglátogatták a betegeket, és enyhítették a lesújtottak ínségét. A Megváltó együttérzett az elbukott, szenvedő emberiséggel. Ha az Ő követői szeretnénk lenni, gyakorolnunk kell az együttérzés lelkületét. Az emberek közömbössége helyet kell adjon a felebarátaink szenvedései iránt érzett élénk érdeklődésnek. Az özvegyek, az árvák, a betegek és a haldoklók mindig segítségre szorulnak. Ilyenkor alkalom adódik az evangélium prédikálására, Jézusnak, minden ember reményének és vigasztalásának a felmagasztalására is. Amikor a test szenvedése enyhül, és őszintén érdeklődünk szenvedő embertársunk sorsa felől, akkor az megnyitja szívét, és mi beleönthetjük a mennyei balzsamot. Ha Jézusra tekintünk, és tőle merítünk ismeretet, erőt és kegyelmet, akkor másoknak is szétoszthatjuk az Ő vigasztalását, mert a Vigasztaló velünk lesz. – Keresztény szolgálat, 34. old.

Megtiltaná Isten a Napnak, hogy elvégezze feladatát szombaton, megakadályozná langyos sugarait abban, hogy melegítsék a földet, és táplálják növényeit? Nyugodnia kell a világok rendszerének is ezen a szent napon? Megparancsolná a patakoknak, hogy ne öntözzék a mezőket és az erdőket; meghagyná a tenger hullámainak, hogy csendesítsék le szüntelen apadásukat és áradásukat? Álljon meg a búza, a gabona növekedése, halassza el az érlelődő fürt bíbor virágzását? Ne hajtsanak a fák, virágok rügyet, bimbót szombaton? Ebben az esetben az ember nélkülözné a föld gyümölcseit és az áldásokat, amelyek kívánatossá teszik az életet. A természet folyásának változatlanul haladnia kell. Isten a pillanat kedvéért nem állíthatja meg a kezét, különben az ember elerőtlenedne és meghalna. Az embernek is van elvégezni való munkája ezen a napon. Az életszükségleteket ki kell elégíteni, a beteget kezelni kell, a szűkölködőt el kell látni. Bűnösnek fogják tartani, aki megtagadja, hogy könnyítsen a szenvedőn szombaton. Isten szent pihenőnapját az emberért rendelte el, az irgalmasság cselekedetei tökéletes összhangban vannak ezzel a szándékkal. Az Úr nem kívánja, hogy teremtményei akár csak egy órát is szenvedjenek olyan fájdalom miatt, amit szombaton vagy bármely más napon enyhíteni lehet. – Jézus élete, 117–118. old.

Május 5., csütörtök

A szombat megtartása

A negyedik parancsolat a szombatot a pihenés és a vallásos imádat napjának nevezi. Minden világi elfoglaltságot fel kell függeszteni, azonban a jó cselekedetek és a könyörületesség összhangban van az Úr akaratával. Ezeket ne korlátozzuk egy bizonyos időre vagy helyre. A zaklatottak megnyugtatása, a szenvedők vigasztalása olyan szeretetmegnyilvánulások, amelyek megtisztelik Isten szent napját. – Welfare Ministry, 77. old.

A szombat szent megtartásához nem szükséges négy fal közé zárkóznunk, kizárva a természet gyönyörű látványait – és az egek ingyenes, éltető levegőjét. Semmi esetre se tűrjük meg, hogy gondok és hétköznapi ügyek eltereljék gondolatainkat az Úr megszentelt szombatján. Azt sem, hogy világias gondolatok foglalkoztassanak. Értelmünk mégsem üdül fel, támad életre, válik emelkedetté, ha csaknem egész szombatra négy fal közé zárkózunk hosszú igehirdetésekre és fárasztó, formai imákra hallgatva. Ha így ünnepeljük meg – rosszul töltjük az Úr szombatját. Nem valósítjuk meg a célt, amiért az Örökkévaló beiktatta. A szombat lett az emberért, hogy áldására váljék, mikor a hétköznapi munkáról Isten jóságára és dicsőségére tereli gondolatait. Szükséges ugyan, hogy népe egybegyűljön, hogy beszéljenek róla, kicseréljék gondolataikat, nézeteiket Igéje igazságairól, és hogy helyes imára szenteljék idejük egy részét. Mégsem szabad szombaton sem hosszúságukkal, sem unalmasságukkal fárasztóvá tenni ez órákat. – Bizonyságtételek, 2. kötet, 310. old.

Életünk legyen elrejtve Jézussal Istenben! Ismerjük meg személyesen Krisztust. Csak így képviselhetjük Őt helyesen a világban. Bárhol is legyünk, meg kell engednünk, hogy fényünk, jó cselekedetek által, világítson az Ő dicsőségére. Ez életünk nagy és fontos feladata. Akik valóban a Szentlélek befolyása alatt állnak, az örök igazság elveinek gyakorlati kiélése által képviselik az Ő erejét. Ők mindenki előtt bemutatják, hogyan árad ki a szent olaj a lélek templomának szobájában levő két olajágból. Szavaikat a Szentlélek ereje itatja át a szív meglágyítására. Mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, hogy kimondott szavuk: élet és lélek. – Krisztushoz hasonlóvá, 130. old.

Krisztus munkássága legyen a példaképetek! Ő folyamatosan egyik helyről a másikra utazott, és mindenhol jót tett: táplálta az éhezőket, gyógyította a betegeket. Aki nála keresett gyógyírt, soha nem kellett csalódnia. A mennyei udvarok parancsnoka testet öltött, köztünk lakott és életével olyan példát adott, amelyet mindig követnünk kell. Együttérző, kedves szeretete megfeddi önzésünket és embertelenségünket. – Welfare Ministry, 53. old.