ELLEN G. WHITE IDÉZETEK

A 2016/II. negyedévi Bibliatanulmányhoz

2. tanulmány, 2016. április 2–8.

A SZOLGÁLAT ELKEZDŐDIK

Április 2.

Szombat délután

Krisztus mindent megtett azért, hogy egyháza a világ Világosságától fénybe borított, átalakult közösség, Immánuel dicsőségének hordozója legyen. Azt akarja, hogy minden hívő ember fényt és békét árasszon maga körül. Azt akarja, hogy életünk a menny örömét mutassa be. – Próféták és királyok, 321–322. old.

Isten szándéka, hogy népe megszentelt, megtisztult nép legyen, világosságot árasztva maga körül mindenkinek. Célja, hogy megtestesítse életükben az igazságot, és hálaadás legyenek a földön. Krisztus kegyelme elégséges, hogy ezt megvalósítsa. Isten népe mégse feledje, hogy csak annyiban lehetnek dicséret a földön, amennyiben hiszik és megvalósítják az evangélium elveit. Csak amennyire az Ő szolgálatában használják istenadta képességeiket, annyiban fognak örvendeni az ígéret teljességének és erejének, melynek alapján állni hívta el gyülekezetét. – Bizonyságtételek, 8. kötet, 11–12. old.

Tulajdonítsunk különleges figyelmet a nevelés céljának! Isten minden embert különböző képességekkel és erőkkel ruházott fel, hogy ezeket az Ő javára használják fel és gazdagítsák. Minden tőle kapott ajándékot használjunk ki a végsőkig! Ő mindannyiunktól azt kéri, hogy használjuk képességeinket, legyünk minél hasznosabbak, hogy nemes munkát végezhessünk Istenért, és váljunk áldássá az embereknek. Minden ajándékunk, függetlenül attól, hogy értelmi képességeinkről, pénzről vagy befolyásról van szó, Istentől származik, hogy mi is Dáviddal együtt elmondhassuk, hogy mindent tőle kaptunk, és amit neki adunk, az is az övé. (...) Mi az életünk célja és értelme? Szeretnénk olyan nevelést elsajátítani, ami nevet és rangot ad a társadalomban? Olyan gondolatokat táplálunk, amelyeket nem tudunk kifejezni, mert egy napon szeretnénk az értelmiség csúcsán állni vagy helyet foglalni valamely törvényhozó vagy bírói testületben hozzájárulva a nemzet érdekében hozott törvények kiadásához vagy visszavonásához? Nem rossz dolog ezen célok kitűzése. Mindannyiunknak lehetnek célkitűzései. Ne elégedjünk meg középszerű teljesítménnyel. Törekedjünk minél magasabbra, ne sajnáljunk semmilyen erőfeszítést a vágyott cél elérésére.

Az istenfélelem áll minden valódi nagyság alapjánál. A becsületesség, a gerincesség az az alapelv, amelyet életünk minden területén gyakorolnunk kell. A vallás kísérjen az iskolában, otthon és minden utunkon. (...) Krisztus tanítványaiként nem vagyunk mentesek a munkavégzéstől, azonban a vallást mindenhová magunkkal kell vinnünk. – A keresztény nevelés alapelvei, 82–83. old.

Április 3.

Vasárnap: Keresztelő János és a „jelenvaló igazság”

Ha a Szentlélek munkálkodik szívünkön, nem kérdezi, hogyan tegye. Gyakran egészen váratlan úton-módon cselekszi. Krisztus nem úgy jött el, mint ahogyan a zsidók várták. Nem úgy jött el, hogy őket, mint nemzetet megdicsőítse. Előfutára eljött, hogy utat készítsen számára, azáltal, hogy megtérésre, bűnbánatra, alámerítkezésre szólította fel az embereket. Krisztus üzenete így hangzott: Elközelített Istennek országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” A zsidók visszautasították Krisztust, azért, mert nem várakozásuknak megfelelően jött el. Halandó emberek eszméit tartották tévedhetetleneknek, azért, mert agg kort értek meg. Ez a veszély leselkedik a gyülekezetre is, nevezetesen, hogy halandó emberek ötletei szabják meg a Szentlélek útját, hogyan jöjjön el. Noha be nem ismernék, mégis néhányan valóban így is tettek. Minthogy pedig a Lélek eljön, de nem azért, hogy embereket megdicsőítsen, vagy, hogy téves elméleteiket támogassa, hanem, hogy megfeddje a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében, sokan elfordulnak tőle. Nem akarnak önigazultságuk ruháitól mentesülni, azaz igazságtalanságaiktól, s helyette Krisztus életszentségét felölteni, azaz a tiszta, hamisítatlan igazságot. A Szentlélek nem hízeleg embereknek, tevékenységét sem szabja emberek elgondolásaihoz. Halandó, bűnös emberek nem befolyásolhatják a Szentlelket. Ha eljön, hogy megfeddjen, az Isten által választott szószólója által, akkor az ember dolga, hogy meghallgassa és engedelmeskedjék szavának. – Bizonyságtételek a lelkészeknek, 39–40. old.

„Immár pedig – mondta a próféta – a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tűzre vettetik.” (Lk 3:9) Egy fa értékét nem a neve, hanem a gyümölcse határozza meg. Ha a gyümölcs értéktelen, a név nem mentheti meg a fát a pusztulástól. János kijelentette a zsidóknak, hogy Isten előtti helyzetüket jellemük és életük határozza meg. Hitvallásuk semmit sem ér. Ha életük és jellemük nincs összhangban Isten törvényével, akkor ők nem az Ő népe. János szívhez szóló szavai elítélték hallgatóit. Kérdéssel fordultak hozzá: „Mit cselekedjünk tehát?” (Lk 3:10) János így felelt: „Akinek két köntöse van, egyiket adja annak, akinek nincs; és akinek van eledele, hasonlóképpen cselekedjék.” (Lk 3:11) Intette a vámszedőket és a katonákat, ne legyenek igazságtalanok, erőszakosak. Mindazok, akik Krisztus országának alattvalói lettek – mondta János –, bizonyságot fognak tenni hitükről és bűnbánatukról. Kedvességről, becsületességről és hűségről fog tanúskodni életük. Szolgálni fognak a rászorulóknak, adományaikat Istennek szentelik. Menedéket nyújtanak a védtelennek, példaképei az erénynek és együttérzésnek. Krisztus követői így fogják bizonyítani a Szentlélek átformáló erejét. Mindennapi életükben igazságosság, irgalmasság és Isten iránti szeretet látható. Ha nem úgy élnek, olyanok lesznek, mint a pelyva, amelyet tűzre vetnek. – Jézus élete, 54–55. old.

Április 4.

Hétfő: A pusztai szembenállás

Amikor Sátán, a csaló a mennyben vétkezett, még a hűséges angyalok sem voltak tisztában jellemével. Isten nem pusztította el Lucifert azonnal. Ha elpusztította volna, a szent angyalok megkérdőjelezték volna az Atya igazságosságát és szeretetét. Az Úr jóságával szembeni kétely olyan lett volna, mint a bűn és jaj keserű gyümölcsét termő rossz mag. Isten azért kímélte meg Sátánt, hogy a bűn szerzőjének jelleme teljesen lelepleződjék. Hosszú századok óta a Mindenható mélységes fájdalommal szemléli azt a képet, amit a gonoszság működése nyújt, és meghozta végtelen áldozatát a Golgotán, mert nem akarta, hogy Sátán bárkit is megtévesszen. A konkolyt nem lehet a drága mag veszélyeztetése nélkül kiszakítani. Vajon mi ne legyünk olyan türelmesek embertársainkkal, mint a menny és föld Ura Sátánnal?! – Krisztus példázatai, 29. old.

A Krisztus és Sátán közötti küzdelemben a Megváltó földi szolgálata során a nagy csaló jelleme lelepleződött. Semmi sem téphette volna ki erősebben a mennyei angyalok és az egész hűséges világegyetem lakóinak szívéből a Sátán iránti szeretetet, mint hogy az ördög kegyetlen harcot indított a világ Megváltója ellen. Kihívóan követelte, hogy Jézus hódoljon meg előtte. Elbizakodott vakmerőségében felvitte Krisztust a hegycsúcsra és a templom tetejére is. Gonosz szándékát elárulta, amikor arra biztatta, hogy ugorjon le a szédítő magasból. Sátán elszánt rosszindulattal helyről helyre üldözte a Megváltót. Azt sugallta a papoknak és a népnek, hogy utasítsák el szeretetét, és azt kiáltsák: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!” Mindez megdöbbentette és felháborította a világegyetem lakóit. A gonosz késztette arra a világot, hogy tagadja meg a Messiást. A gonoszság fejedelme minden képességét és ravaszságát felhasználta Jézus elpusztítására, mert látta, hogy a Megváltó irgalma és szeretete, könyörülete és szánakozó kedvessége bemutatja a világnak az Atya jellemét. Sátán vitatta Isten Fiának minden igényét, és emberek segítségével szenvedéssel és fájdalommal nehezítette meg az életét. Az álbölcselet és hazugság, amellyel az ördög gátolni akarta Jézus munkáját, az engedetlenség fiainak gyűlölete, a kegyetlen vádak a példátlan jóságú élet ellen – mind mélyen gyökerező bosszúszomjból fakadtak. Az irigység és a rosszindulat visszafojtott tüze, a gyűlölet és a bosszúvágy előtört a Golgotán Isten Fia ellen, és az egész menny néma fájdalommal nézte a jelenetet. – A nagy küzdelem, 324–325. old.

Tanulmányozd éjjel és nappal Krisztus jellemét! Szelíd könyörülete, irántad való kifejezhetetlen és összehasonlíthatatlan szeretete késztette arra, hogy elviseljen minden szégyent, minden sértést, minden visszaélést és igazságtalanságot ezen a földön. Közeledj hozzá, nézd meg kezét és lábát, amit a mi bűneinkért sebeztek meg. „Békességünknek büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyultunk meg.”– That I May Know Him, 56. old.

Április 5.

Kedd: A megkísértés

Világos kijelentésünk van arról, hogy Sátán munkálkodik az engedetlenség fiaiban. Nem csak bejárása van elméjükbe, hanem tudatos és nem tudatos befolyásuk által dolgozik, hogy másokat is ugyanabba az engedetlenségbe vonjon. Ha a gonosz angyaloknak ilyen hatalmuk van az engedetlen emberek felett, akkor milyen hatalmuk van a jó angyaloknak azok felett, akik engedelmességre igyekeznek? Amikor Jézus Krisztusba helyezzük bizalmunkat, és engedelmesség által törekszünk az igazságra, akkor Isten angyalai munkálkodnak szívünkben, hogy igazságra segítsenek... Angyalok mentek Urunk szolgálatára a megkísértés pusztájába. Mennyei angyalok vették körül Őt minden időben, amikor a sátáni támadásoknak ki volt téve. Ezek a támadások kegyetlenebbek voltak, mint amivel ember valaha is találkozott. Az emberiség jövője forgott kockán. E csatában Jézus még csak meg sem fogalmazta szavait. Arra hagyatkozott, ami „meg van írva” (Mt 4:4). Olyan teher nehezedett e harcban Krisztusra, melyet egyikünk sem fog átélni. Az élet és a sötétség fejedelme szörnyű küzdelemben találkozott, de Sátán semmilyen előnyre nem tudott szert tenni. Nem tettetett, hanem valódi kísértések voltak. Krisztus „szenvedett, maga is megkísértetvén” (Zsid 2:18). (…)

A Sátán elleni küzdelemben minden ember megkaphatja azt a segítséget, amivel Krisztus rendelkezett. Nem szükséges elbuknunk. Több mint győztesek lehetünk általa, aki szeretett minket, és életét adta értünk. „Mert áron vétettetek meg...” (1Kor 6:20) Milyen áron! Isten Fia emberként ugyanazokkal az ellenállhatatlannak látszó kísértésekkel küzdött, melyek az embereket érik – az étvágy kielégítésével; hogy magabiztosan olyan útra térjen, amelyet nem Isten választott számunkra; e világ istenének imádásával; s mindez azért, hogy az örökkévaló örömöt feláldozzák az élet csábító élvezetei miatt. Mindenki kísértetik, de a Biblia kijelenti, hogy nem kísértethetünk feljebb, mint azt elszenvedni tudnánk. Visszaverhetjük és legyőzhetjük a ravasz ellenséget. – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. kötet, 64–65. old.

A mindennapi életben váratlan meglepetésekkel, csalódásokkal és kísértésekkel fogsz találkozni. Mit mond a Szentírás? „Álljatok ellene az ördögnek – erős bizalommal Istenben –, és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok.” (Jak 4:7–8) „Fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!” (Ésa 27:5) Nézz Jézusra mindenkor mindenütt, őszinte, szívből jövő, csendes imában fordulj hozzá, hogy megismerd, miként valósítsd meg akaratát. Amikor az ellenség vízözönként tör rád, akkor az Úr Lelke zászlót emel érted az ellenség ellen. Amikor már majdnem megadod magad, elveszíted a türelmedet és önuralmadat, hogy kemény és feljelentő, hibakereső és vádoló légy, akkor itt az ideje, hogy a mennybe küldd imádat: „Ó, Istenem, segíts nekem, hogy ellenálljak a kísértésnek, hogy minden keserűséget, haragot, gonosz beszédet eltávolítsak a szívemből! Add nekem a szelídségedet, alázatosságodat, türelmedet és szeretetedet! Ne engedd, hogy megalázzam a Megváltómat! – Boldog otthon, 104. old.

Április 6.

Szerda: Zebulon és Naftali földje

Kapernaum nagyon alkalmas hely volt arra, hogy a Megváltó munkásságának központja legyen. A Damaszkuszból Jeruzsálembe és Egyiptomba, valamint a Földközi-tengerhez vezető út mentén feküdt, és nagy átmenő forgalmat bonyolított le. Számos országból haladtak át utasok a városon, s pihentek meg jártukban-keltükben. Jézus itt minden nemzetiségű, rangú emberrel találkozhatott, a gazdaggal és a hatalmassal csakúgy, mint a szegénnyel és alacsony sorsúval, akik tanításait más országokba, sok-sok otthonba elvitték. Ez ösztönözte az embereket a próféciák tanulmányozására; a figyelem a Megváltóra irányult, küldetése feltárult a világ előtt. – Jézus élete, 145. old.

Tartózkodj attól, hogy másokra haragudj vagy megvesd őket, bármilyen erős kísértést érzel is erre. A tiszteletet illedelmességgel és tisztelettel lehet kiérdemelni. Légy illedelmes mindenkivel! Őket Krisztus vére váltotta meg. Ha jellemedben az Üdvözítőt utánozod, akkor nem a te személyes hatásod, hanem Isten melletted álló angyalainak befolyása éri őket. Ők megérintik azok szívét, akikkel kapcsolatba kerülsz és beszélgetsz. – In Heavenly Places, 296. old.

Áprlis 7.

Csütörtök: A halászok elhívása

Eljött az ideje, hogy a Jézussal szoros kapcsolatban levő tanítványok közvetlenebbül vegyék ki részüket Uruk tevékenységéből, hogy a hatalmas tömegek, mint pásztor nélküli juhok, gondozás nélkül ne maradjanak. A tanítványok egy része szolgálata kezdetén csatlakozott a Mesterhez, s a tizenkettő közül csaknem valamennyien olyan kapcsolatban álltak egymással, mintha Krisztus családjának tagjai lennének. Ennek dacára őket is félrevezette a rabbik tanítása, osztoztak a földi birodalom általános várásában, ők sem értették meg Jézus magatartását. (…) Mielőtt a tanítványok készen álltak arra a szent megbízatásra, mely Krisztus mennybemenetele után várt rájuk, előbb komoly nevelőmunkát kellett elvégeznie bennük. Ennek ellenére a Megváltó szeretete már most mély visszhangot keltett azokban, akiket tanítani és nevelni lehetett az Úr nagy és fontos műve számára. Most már jó ideje vele voltak, hogy Jézus megkezdje küldetésének isteni jellegébe vetett hitük megalapozását. Azonkívül a nép is elég bizonyítékot látott már az Üdvözítő kétségbevonhatatlan hatalmára. Így készen állt az út, hogy nyíltan hirdesse országának elveit, megértetve velük Isten országának valódi arculatát. – Gondolatok a Hegyibeszédről, 5. old.

Az Istennek odaszentelt élet nem egy tudatlan, tanulatlan élet. Sokan a tanulás ellen szólnak, mivel Jézus tudatlan halászokat választott ki az evangélium prédikálására. Ők azt állítják, hogy a Messiás jobban kedvelte a műveletlen embereket. Azonban nagyon sok tanult, művelt főember is hitt Krisztus tanításainak. Ha nem féltek volna engedelmeskedni lelkiismeretüknek, akkor követték volna. Képességeiket Jézus elfogadta és az Ő szolgálatába állította volna, ha ők ezt felajánlották volna neki. Azonban nekik nem volt elegendő erkölcsi erejük a szigorú papok és az irigy vezetők előtt elfogadni a Megváltót és az alázatos galileaival való kapcsolatuk által veszélyeztetni hírnevüket.

Aki mindenki szívét ismeri, megértette viselkedésüket. Mivel a tanultak és műveltek nem voltak hajlandóak elvégezni a munkát, amelyhez lett volna felkészültségük, így Jézus engedelmes, hűséges embereket választott akaratának teljesítésére. Egyszerű, szerény személyeket hívott el, velük együtt járt és felkészítette őket, hogy az Ő mennybe menetele után is folytassák nagy munkáját a földön.

Krisztus volt a világ Világossága, minden ismeret Forrása. Ő fel tudta készíteni a tanulatlan halászokat, hogy teljesítsék a nagy feladatot, amit rájuk bízott. – Sfaturi pentru părinţi, educatori şi elevi, 511–512. old.

Az első, amit tennünk kell, az a szívünkkel kapcsolatos. Gyakorlatba kellene ültessük a reform valódi alapelveit. Szívünk legyen megtért és megszentelt, máskülönben nincs kapcsolatunk Krisztussal. Ameddig szívünk megosztott, soha, de soha nem leszünk készen hasznosan élni ebben az életben vagy a következőben. Intelligens lényként mindenekelőtt álljunk meg és gondolkodjunk el, keressük Isten országát és az Ő feddhetetlenségét. A legjobb, amit tehetünk, hogy komolyan és őszintén elgondolkodjunk, ha szeretnénk befektetni a szükséges erőfeszítést, hogy felkaroljuk a keresztény reménységet, és biztosítsuk magunknak a mennyet. Ha arra a következtetésre jutunk, hogy szeretnénk ezt megtenni Krisztus kegyelme által, akkor a kérdés a következő: Mit kellene kiiktatnunk az életünkből, hogy ne botránkozzunk meg? – Astăzi cu Dumnezeu, 48. old.

Április 8.

Péntek: További tanulmányozásra

Jézus élete, 71. fejezet: „A szolgák szolgája”