Ellen White-idézetek
11. tanulmány − 2015
Június 6−12.
Isten országa
Június 6.,
szombat délután
A tudat, hogy az Úr szeme rajtuk van, füle pedig könyörgő szavukon, válóban elég. Ha
tudjuk, hogy olyan barátunk van, aki soha nem hagy cserben, akire rábízhatjuk lelkünk valamennyi titkát, olyan
kiváltság, melyet szavak soha ki nem fejezhetnek... Jézus szavai értékesebbek, mint a
földkerekség összes orvosának véleménye: „Hanem keressétek először Istennek országát és az ő igazságát, és ezek mind
megadatnak néktek.” Ez a fő cél, a mennyek országa, Krisztus jelleme. Más célokat csak másodlagosnak szabad tekintenünk.
– Bizonyságtételek, 1. köt., 502. old.
Jézus így felelt: „Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem
mondják: ímé, itt, vagy: ímé, amott van; mert ímé, az Isten országa tibennetek van.” (Lk 17:20-21)
Isten országa a szívben kezdődik. Ne itt vagy ott keressétek földi hatalmának, eljövetelének megnyilvánulásait. –
Jézus élete, 506. old.
Az „Isten országa” kifejezés jelzi mind a kegyelem, mind a dicsőség országát. A
kegyelem országát Pál apostol a Zsidókhoz írt levelében ismerteti. Miután az apostol felhívja az olvasók figyelmét
Krisztusra, a könyörületes közbenjáróra, aki „megindul... gyarlóságainkon”, ezt mondja: „Járuljunk azért bizodalommal a
kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk.” (Zsid 4:16) A
kegyelem királyi trónja a kegyelem országát jelképezi, mert a trón létezése egy ország létezését sejteti. Krisztus
számos példázatban használja „a mennyek országa” kifejezést, jelezve azt a munkát, amelyet Isten kegyelme végez az
emberi szívben.
A dicsőség trónja ugyanígy ábrázolja a dicsőség országát. A Megváltó
ezekkel a szavakkal utal erre az országra: „Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő
dicsőségében, és ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe. És elébe gyűjtetnek
mind a népek.” (Mt 25:31–32) Ez az ország még a jövőben van. Isten csak Krisztus második
adventjekor állítja fel.
A kegyelem országa közvetlenül az ember bukása után jött létre, amikor megfogamzott a
terv a vétkes emberiség megváltására. Akkor még csak az Atya szándékában és ígéreteiben létezett, az ember pedig hit
által lehetett alattvalója. Ténylegesen azonban csak Krisztus halálakor jött létre... A
Megváltó odaáldozta életét, és elhaló lélegzettel így kiáltott: „Elvégeztetett!”, a megváltás tervének megvalósulása
biztosítva volt. A megváltás ígérete, amelyet a bűnös pár az Édenben kapott, megpecsételődött. A kegyelem országa,
amelyet az Úr előzőleg megígért, akkor jött létre. – A nagy küzdelem, 346–347. old.
Június 7.,
vasárnap: -
Isten országának jellegzetességei (1)
[Jézus] tanítványait gyakran elbocsátotta, hogy hazalátogassanak és pihenjenek, de
minden olyan erőfeszítésüknek, mellyel Őt el akarták vonni munkájától, szelíden ellenállt…
Péter és társai korán reggel a Mesterhez jöttek azzal, hogy a kapernaumiak már
keresik Őt. A tanítványok mindeddig keserűen csalódtak a fogadtatásban, melyben Krisztus részesült. A jeruzsálemi
hatóságok halálra keresték, még saját földijei is az életére törtek – Kapernaumban viszont boldog lelkesedéssel
üdvözölték, és a tanítványok reményei is megújultak. Hátha a szabadságszerető galileaiak között új országának
támogatóira talál! Meglepve hallgatták a Megváltó szavait: „Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak,
mert azért jöttem.” (Mk 1:38)
A Kapernaumot elöntő izgalom azzal a veszéllyel járt, hogy Jézus küldetésének célját
szem elől tévesztik. Ő nem elégedett meg annyival, hogy csak mint csodatevő vagy testi
betegségek gyógyítója vonja magára a figyelmet. Megváltóként óhajtotta magához vonni az embereket. A nép azt akarta
hinni, hogy királyként jött el, földi országot fog alapítani; ezzel szemben Ő a földiekről a lelki dolgok felé szerette
volna terelni gondolataikat. Puszta világi siker csak akadályozta volna munkáját. –
Jézus élete, 259–260. old.
A megváltási terv által Jézus véget vetett Sátán befolyásának az emberiség fölött, és
a lelkeket megmentette a gonosz hatalma alól. Az örök lázadó minden gyűlöletét és gonoszságát kiárasztja, amikor látja
Krisztus felsőbbrendűségének bizonyítékait, ördögi álnoksággal és hatalommal munkálkodik, hogy elragadja tőle azt a
maradékot, amely elfogadta az üdvösséget...
Azonban Jézus, Védőügyvédünk hatékony felszólalással áll ki minden olyan ember
mellett, aki hit és megtérés által rábízta lelkét. Érdekükben szólal fel, és a Golgota erőteljes érveivel győzi le a
vádolót. Isten törvénye iránti engedelmessége, amely a kereszthalálig vitte, égen és földön minden hatalmat neki adott,
s ennek alapján irgalmat és megbékélést kér Atyjától a bűnös emberért. Így szól népe vádolójához: „Dorgáljon
meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszök-é ez?”
Akik Krisztus feddhetetlenségének ruháját öltötték magukra, hűséges és igazi választottként fognak megállni előtte.
Sátánnak nincs ereje kiragadni őket Jézus kezéből. Ő nem fogja megengedni egyetlen hittel és megtéréssel támogatásért
könyörgő léleknek sem, hogy átkerüljön az ellenség fennhatósága alá. A szavát adta: „Avagy fogja meg erősségemet, kössön
békét velem, békét kössön velem!” Mi nem vagyunk képesek megválaszolni Sátán ellenünk felhozott vádjaira. Csak Krisztus
szólalhat fel hatékonyan az érdekünkben. A vádolót nem a mi érdemünkön alapuló érvekkel, hanem az ő érdemei alapján
hallgattatja el. – Lift Him Up, 234. old.
Június 8.,
hétfő: -
Isten országának jellegzetességei (2)
Ha belekapaszkodsz a nagy Segítő erejébe, ha nem állsz szóba az ellenséggel, és sosem
panaszkodsz Istenre, ígéretei valóra fognak válni. Olyan bizalmat sajátítasz ma el Isten iránt, ami a holnapi
nehézségeket segít legyőzni. Minden nap gyermeki bizalommal járulj Jézus és a menny elé. Ha minden kétséget kizáró
bizalommal viszonyulsz Istenhez, és úgy várod a mindennapi próbákat és nehézségeket, újból és újból próbára teszed a
menny ígéreteit, és minden alkalommal a hit egy újabb leckéjét sajátítod el. Ezáltal nyersz erőt, hogy ellenállhass a
kísértésnek, s amikor még nehezebb próbák jönnek, ki fogsz tartani. – Our High Calling, 326. old.
Ősszüleink bűnbeesése elszakította azt az aranyláncot, amely
összekötötte az emberi akarattal párosuló engedelmességet a mennyei akarattal. Az engedelmességre már nem úgy
tekintenek, mint abszolút szükségletre. Már saját gondolataikat követik, melyekről az Úr azt mondta a hajdan élő
emberekre vonatkozóan, hogy szüntelen csak gonosz. Jézus kijelentette: „Én
megtartottam az én Atyámnak parancsolatait.” Hogyan? Mint ember! „Ímé, itt vagyok, hogy cselekedjem, ó, Isten, a te
akaratodat.” A zsidók vádjaival szemben Ő ott állt tiszta, erényes, szent jellemével, és megkérdezte: „Ki vádol engem
közületek bűnnel?” A világ Megváltója nem csak azért jött, hogy bűnért való áldozat legyen, hanem azért is, hogy
mindenben példát adjon az embernek. Olyan tanító volt, amelyet a világ sosem látott és hallott. Úgy beszélt, mint akinek
hatalma van, mégis mindenkit meghívott, hogy bízzon benne...
A végtelen Isten egyetlen Fia az Ige és annak gyakorlása által olyan példát adott, amelyet
követnünk és utánoznunk kell. Szavaival megtanította, hogy engedelmeskednünk kell az Úrnak, és gyakorlatban is
bemutatta. Ezt a munkát várja el az embertől: hogy engedelmeskedjen értelmes módon az Örökkévalónak, és másokat is
megtanítson szavai és példaadása által arra, mit tehetnek annak érdekében, hogy Isten engedelmes gyermekei lehessenek. –
Lift Him Up, 169. old.
Jézus segített az egész világnak, hogy eljusson mennyei küldetése értelmes megismerésére. Azért
jött, hogy az Atya jellemét képviselje világunkban, s miközben tanulmányozzuk életét, szavait és munkásságát,
megtanulhatjuk az Örökkévaló iránti engedelmességet. Miközben követjük az ő példáját, élő levéllé válunk, amelyet
mindenki ismer és olvas. Emberi eszközök vagyunk, akik jellemünkben Jézus Krisztust képviselik a világ előtt. Krisztus
nem csupán határozott szabályokat adott arra vonatkozóan, hogyan válhatunk engedelmes gyermekekké, hanem meg is mutatta
élete és jelleme révén, hogyan járhatunk el Isten előtt helyesen, ezért tehát nem menthetjük magunkat, ha nem járunk el
kedvesen előtte.
Mindig hálásnak kell lennünk azért, hogy cselekedetei által Jézus bebizonyította, hogy az ember
megtarthatja Isten parancsolatait, és ellentmondott Sátán álnok kijelentésének, miszerint az ember nem tarthatja meg a
rendeléseket. A nagy Tanítómester eljött a világunkba, hogy az emberiség élére álljon, az Isten minden elvárása iránti
szent engedelmességével fölemelje és megszentelje az emberiséget, és bemutassa: mi is megtarthatjuk a menny összes
parancsolatát. Bebizonyította, hogy az engedelmesség egész életen át lehetséges. Ezáltal embereket ad a világnak, mint
ahogyan az Atya is odaadta a Fiát, hogy életükkel Jézus Krisztus életét éljék. – Lift Him Up, 169. old.
Június 9.,
kedd: -
Isten országa: már, de még nem
Most ügyeljünk magunkra. Figyelmeztetések hangzottak el. Nem látjuk Krisztus
jövendöléseinek beteljesedését, melyeket Lukács 21. fejezete ír le? Hányan tanulmányozzák az Üdvözítő szavait? Hányan
csalják meg lelküket s fosztják meg magukat az áldásoktól, melyeket ha hinnének és
engedelmeskednének, biztosítanának maguknak? A próbaidő még tart, s előjogunk, hogy megragadjuk az evangélium
örömüzenete által elénk tárt reménységet. Tartsunk bűnbánatot, térjünk meg, hagyjuk el bűneinket, hogy eltörölhessék
azokat. „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. De vigyázzatok magatokra, hogy
valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódás, részegség és ez élet gondjai miatt, és váratlanul reátok ne jöjjön
az a nap: mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, akik az egész föld színén lakoznak. Vigyázzatok azért minden időben,
kérvén, hogy méltóvá tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek
Fia előtt!” (Lk 21:33–36) –
Bizonyságtételek, 9. köt., 268. old.
Amikor azonban az alázatot és az odaszentelődést felváltotta a büszkeség és a
formalizmus, a Krisztus iránti szeretet és az eljövetelébe vetett hit meghidegült. Isten állítólagos népe belemerült a
világiasságba és az élvezetek keresésébe, így nem értette meg, amit a Megváltó a második advent jeleiről tanított. Nem
vettek tudomást a második adventről. Az erről szóló Igéket elhomályosította a téves magyarázat, addig-addig, amíg a nép
már nem is igen akart tudomást venni róla, és csaknem teljesen elfelejtette. Ez különösen az amerikai egyházakat
jellemezte. A társadalom minden osztálya élvezhette a szabadságot. A kényelem, a gazdagság és a fényűzés utáni sóvárgás
– ami miatt belevetették magukat a pénzszerzésbe –, a mindenki számára elérhetőnek tűnő népszerűség és hatalom mohó
hajszolása a jelen élet dolgaira összpontosította az emberek érdeklődését és vágyait. Távolinak látták azt az ünnepélyes
napot, amikor a dolgok jelenlegi rendje elmúlik.
Amikor a Megváltó figyelmeztette követőit visszatérésének jeleire, megjövendölte,
hogy a második advent küszöbén milyen nagy lesz az erkölcstelenség. Megismétlődnek a Noé korabeli dolgok, a világi
kereskedés kavargása és az élvezetek keresése. Az emberek adnak és vesznek, ültetnek és építenek, nősülnek és férjhez
mennek, közben pedig elfeledkeznek Istenről és az eljövendő életről. Krisztus intése így hangzik e
kor népéhez: „Vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódás, részegség és az élet
gondjai miatt, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap.” „Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká
tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!” (Lk 21:34,
36) – A nagy küzdelem, 309. old.
Június
10., szerda: -
Krisztus országa és második eljövetele
Ma okkal tartjuk riasztónak a vallásos világ állapotát. Játszanak Isten irgalmával. A
tömegek érvénytelennek tartják Jahve törvényét, mert „oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mt
15:9). Egyházi körökben a hitetlenség érvényesül – nem a Biblia nyílt megtagadása –, hanem a
keresztény mezbe öltözött hitetlenség, amely aláássa a Szentírásba, mint az Isten kinyilatkoztatásába vetett hitet. Üres
formalizmus váltotta fel a buzgóság és az élő istenfélelem helyét… A világ rohamosan megérik
a pusztulásra. Isten ítélete nemsokára megemészti a bűnt és a bűnösöket. –
Pátriárkák és próféták, 166. old.
Közvetlenül az örökkévaló világ határán állunk, s az üdvösség ellenségének az a
célja, hogy halogassuk az idő lezárását. Az ellenfél minden elképzelhető módon támadja azokat, akik azt vallják, hogy
Isten parancsolattartó népe lennének, és arra várnak, hogy az Üdvözítő megjelenjék hatalommal és nagy dicsőséggel az ég
felhőiben. Ahányat tud, rávesz, hogy halogassa e végzetes napot, s lélekben a világhoz váljék hasonlóvá, a világ
szokásait kövesse. Megriadtam, amikor láttam, hogy bár magasztos hitvallást tesznek az igazságról, sokak szívén és
gondolkodásán mégis a világ lelkülete uralkodik. Önzést és bűnös kielégüléseket melengetnek, viszont a valódi
istenfélelmet, a megvesztegethetetlen becsületességet nem ápolják. [...]
Mivel ilyen rövid idő áll már csak rendelkezésére, népünk imádkozzon, őrködjön, és
semmi esetre se hagyja elterelni magát az előttünk álló hallatlanul fontos eseményre való előkészülettől. Mivel
látszólag megnyúlt az idő, sokan hanyaggá és közönyössé váltak, ami szavaikat és cselekedeteiket illeti. Nem veszik
észre veszedelmüket, nem látják, nem is értik meg, hogy Istenük kegyelme rejlik a próbaidő meghosszabbításában, hogy
idejük legyen megfelelő jellemet kialakítani az eljövendő halhatatlan életre. Minden perc nagyon értékes. Nem azért
kapnak időhalasztást, hogy kényelmüknek hódoljanak, vagy hogy a világ polgáraivá zülljenek, hanem azért, hogy minden
hibát legyőzzenek jellemükben, s másoknak is segítsenek, hogy példamutatásukkal és velük való személyes foglalkozással
föltárják előttük a szentség szépségeit. Istennek népe van a földön, amely hittel és szent reménységgel, figyelmesen
követi nyomon a jövendölések gyors beteljesedését, s tagjai az igazság iránti engedelmességgel törekszenek megtisztítani
lelküket, nehogy Krisztus a megjelenésekor menyegzői ruha nélkül találja őket. –
Bizonyságtételek, 4. köt., 306. old.
Június
11., csütörtök: -
Tanúk
Mennybemenetele előtt Krisztus utolsó teendőjeként még felhatalmazta követeit, hogy
vigyék el az igazságot a világnak. Utolsó szavainak az volt a célja, hogy bevésse a tanítványok elméjébe azt a
gondolatot, hogy a világnak szóló mennyei üzenetet kapták meg. A tanítványok az Üdvözítőnek engedelmeskedve visszatértek
Jeruzsálembe, és ott várták a Szentlélek megígért kitöltetését. Értelmes mennyei lények munkálkodtak együtt velük, és
adtak erőt az üzenet hordozásához. A Szentlélek hatékonnyá tette missziós erőfeszítéseiket, s egyetlen alkalommal, egy
nap alatt háromezer lélek tért meg. Pál csodával határos módon vált ádáz üldözőből hűséges tanúvá, s a tanítványokhoz
csatlakozott. Rá lett bízva az a különleges feladat, hogy hirdesse az üzenetet a pogányoknak. –
The Upward Look, 100. old.
Nem saját erejükből végezték munkájukat az apostolok, hanem az élő Isten hatalma
támogatta őket. Szolgálatuk nem volt könnyű. A keresztény egyházat megalapozó munka sok nehézséggel, viszontagsággal és
keserű csalódással járt. A tanítványok, feladatuk végzése közben állandóan nélkülözéseket, rágalmakat és üldözéseket
szenvedtek el, de életüket nem kímélték, nem volt drága előttük, örültek, hogy Krisztusért szenvedhettek.
Határozatlanság, kétely és elvi elgyengülés ismeretlen volt előttük. Készek voltak minden áldozatra, sőt, önmagukat is
feláldozták. A rájuk háruló felelősség tudata megtisztította őket és gazdagította tapasztalataikat. A menny kegyelme
nyilvánult meg győzelmeikben, melyeket Jézusért arattak. Isten mindenhatóságával működött általuk, hogy győzelemre vigye
az evangéliumot. – Az apostolok története, 595. old.
Nincs kinyilatkoztatva a Megváltó második eljövetelének pontos ideje. Jézus azt
mondta, hogy senki sem ismeri a napot, de még az órát sem. Ellenben ismertette eljövetelének jeleit:
„Mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van, az
ajtó előtt.” Így bátorít bennünket: „Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket;
mert elközelget a ti váltságtok.” Mindezekről pedig így ír az apostol: „De ti,
atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne
meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai.” Mivel nem
tudjuk Krisztus visszajövetelének pontos idejét, már most kegyességgel és megfontoltan kell élnünk. „Várván ama boldog
reménységet, Urunk, Jézus Krisztusunk dicsősége megjelenését.”
Isten népének tagjai, az Ő képviselői, őrizzék meg különleges jellemüket.
Mindenkinek van tennivalója. A gazdagok eszközeikkel, javaikkal jöjjenek, az előkelőségek befolyásukkal, a tanultak
bölcsességükkel, a szegények erényeikkel, ha szeretnének Isten hatékony munkatársai lenni. Ápoljanak kellő kapcsolatot
az Úrral, hogy visszatükrözzék a Jézus Krisztus arcáról áradó dicsőséget... Figyelmeztetniük
kell az embereket a bekövetkező ítéletre. Krisztust kell képviselniük világban. –
Signs of the Times, 1889. június 24.
Június
12., péntek
- További tanulmányozásra
Szemelvények: 3. köt., 407–408. old
Az evangélium szolgái:
257–258. old.