A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Jézussal nap mint nap 

Május 30., szombat délután

Testvéreim, oly mértékben elsajátítottátok a kételyeket és kérdéseket, hogy most meg kell tanítanotok lelketeket a hitre. Beszélnetek kell a hitről, élnetek kell a hiteteket, hit által kell cselekednetek, hogy növekedhessetek a hitben. Az élő hit gyakorlása által eljuttok a Krisztusban való érett férfikorra. – Hit és cselekedetek, 78. old.

„Mi szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket.” (1Jn 4:19) Akkor beszélhetünk valódi megtérésről és megszentelődésről, mikor nézeteink és érzéseink megváltoznak egymás és Atya iránt. „Mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.” (1Jn 4:16) Növekednünk kell a hitben. Meg kell ismernünk a Lélek megszentelő hatalmát. Keresnünk kell az Urat odaadó imában, hogy a Szentlélek bennünk munkálkodhasson. Istent megdicsőíti a példaadó ember. Ilyenkor a menny munkatársai vagyunk. – Szemelvények, 3. köt., 200. old.

Az őszinte, megtért lélek élvezi Isten szeretetét, de egyben a ráháruló kötelezettséget is, hogy a Megváltó igáját magára vegye, és vele összhangban munkálkodjék, így Krisztus lelke megnyugszik rajta. Élete az Üdvözítő szeretetét, részvétét, szánalmát sugározza azért, mert Jézussal egyesült. Vágyakozik arra, hogy másokat is hozzá vezessen. Gyengéd részvétet érez a veszedelemben forgó lelkek iránt, akik Krisztustól távol vannak. Úgy ügyel a lelkekre, mint aki felelősséggel tartozik értük. Törekszik másokat is megnyerni az Úrnak, meghívja és kéri őket, elmondja nekik Isten jó ígéreteit, a menny könyveiben pedig feljegyzik tetteit. Munkatársa Istennek.

Vajon ne Isten legyen-e követendő példaképünk? Legyen a keresztény életének feladata, műve, hogy felöltözze Krisztust, s hogy igyekezzék mindjobban hasonlítani hozzá. Istennek fiai és leányai alakítsák ki életükben egyre inkább Jézust, hogy kiábrázolódjék bennük. Naponként szemléljék dicsőségét, elmélkedjenek kiválóságán. – Bizonyságtételek a lelkészeknek, 121–122. old.

Május 31., vasárnap:  -  Menekülj a farizeusi lelkülettől!

De ami különösen megkülönbözteti Isten népét az egyházak zömétől, nem csupán hitvallásuk, hanem példás jellemük és az önzetlen szeretet elveinek gyakorlati megvalósulásai. A Szentlélek szívben végzett hatalmas, megtisztító hatása, mely szavakban és tettekben valósul meg, elkülöníti őket a világtól, s mint választott népet pecsételi meg. Krisztus követőinek olyan lesz a jelleme és lelkülete, mint a Mesterüké volt. Ő a példaképük, a szent és tökéletes minta, akit a keresztényeknek követniük kell. Jézus igazi követői szeretni fogják testvéreiket, s egyetértésben élnek velük. Szeretni fogják társukat, amint arra az Úr példát adott. Készek bármi áldozatra, ha ezzel meggyőzhetik az embereket, hogy hagyják el bűneiket és térjenek az igazsághoz.

A hívők szívébe mélyen gyökerezett igazság ki fog kelni, s megtermi az igaz élet gyümölcseit. Szavaik és tetteik az eszközök, melyeken át Isten eljuttatja a világhoz az igazság és szentség tiszta elveit. Rendkívüli áldások és kiváltságok várnak azokra, akik szeretik az igaságot, és az elnyert világosság szerint élnek. Ha elhanyagolják, világosságuk sötétséggé változik. Mikor Isten népe önelégültté válik, vélt okosságuk miatt az Úr eltávolodik tőlük. A Mindenható kegyelmet és igazságot ígér az alázatos szívűeknek, az engedelmeseknek és hűségeseknek. – Bizonyságtételek, 3. köt., 58–59. old.

A farizeusok építgették a próféták sírját, ékesítgették síremléküket, és ezt mondták egymásnak: „Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében.” (Mt 23:30) Ugyanakkor készek voltak Isten Fiát megölni. – Szolgáljon ez tanulságul számunkra. Nyissa meg a szemünket, lássuk Sátán hatalmát, miként vezeti félre az igazság fényétől elforduló elmét. Sokan haladnak a farizeusok nyomdokain. Tisztelettel övezik azokat, akik hitükért haltak meg. Csodálkoznak a zsidók vakságán, hogy elvetették Krisztust. Ha mi az Ő korában éltünk volna – jelentik ki –, boldogan magunkévá tettük volna tanítását; sosem részesedtünk volna azok bűnében, akik elvetették a Megváltót. Mikor azonban az Isten iránti engedelmesség önmegtagadást és alázatot követel, ugyanezek elfojtják meggyőződésüket, és megtagadják az engedelmességet. Ezáltal ugyanazt a lelkületet nyilvánítják ki, mint a Jézus által elítélt farizeusok. – Jézus élete, 618. old.

A felelős pozícióban levő embereknek határozottan tudniuk kell, hogy nem létezik egyféle eljárási szabály a hatalommal bírók számára, és más szabály azok számára, akiktől elvárják, hogy engedelmeskedjenek döntéseiknek. Nincs külön szabály az igazgatónak, és más szabály az alattvalóknak... Aki valóban Krisztustól tanul, a hitet, igazságot és feddhetetlenséget ötvözi mindennapi életében, úgy jár az Úrnak útján, s akkor nem enged meg magának önző gyakorlatokat. Az az út, amelyet nem Isten jelölt ki az emberek számára, a pusztítótól származik.

Hajnalhasadás előtt keltem föl, hogy leírjam ezeket a sorokat, mivel látom, hogy nagyon sok tennivaló van a hatalommal bíró emberek szívében és gyakorlatában, akik igyekeznek másoknak törvényt és megszorításokat előírni, miközben ők maguk ellenállnak Isten törvényének. Egy adott pillanatban azonban meg fogják tanulni, hogy az Ő útján kívül egyetlen más úton sem találják meg a jólétet és boldogságot. Az emberi ésszerűség elsötétülhet, lelkiismeretük megkövesedhet saját útjuk folyamatos követése nyomán, ám ez nem a béke és biztonság útja. Ahol Isten békéje uralja a szívet, ott jelen van Krisztus kedvessége és szeretete is. – The Publishing Ministry, 130–131. old.

Június 1., hétfő:  -  Az Istent féljed!

A Biblia bemutatja nekünk Krisztust mint a jó Pásztort, aki fáradhatatlanul keresi elveszett juhát. Isteni módszereivel mindazokon segített, akiknek szüksége volt rá. Szelíd kegyelemmel szolgálta a bűntől megbetegedett lelkeket, erőt és gyógyulást hozott. Az az egyszerűség és odaadás, amellyel megszólított minden szükségben levőt, megszentelte a szavait. Hirdette az üzenetet a hegyoldalon, a halászcsónakban, a pusztában és az utak mentén. Mindenütt talált hallgatásra kész embereket, s kész volt nekik megnyitni az igazság tárházát. – Tanácsok szülőknek, tanítóknak és tanulóknak, 262. old.

Mennyei Atyánk nem leli örömét abban, hogy az embereket megszomorítsa és elkeserítse. Célját forgószélben és viharban, tűzben és vízözönben viszi véghez. Az Úr gyermekeire megenged csapásokat, hogy még nagyobb veszélyektől mentse meg őket. A célja, hogy minden ember vizsgálja meg önmagát, majd közeledjen hozzá, hogy Ő is közeledhessen az emberekhez. Életünk Isten kezében van. Ő látja a ránk leselkedő veszélyeket, amelyeket azonban mi nem veszünk észre... Tudja, miből teremtett minket, emlékszik rá, hogy porból lettünk. Még a hajunk szálait is megszámolja. A természeti eseményekkel dolgozik, így emlékezteti gyermekeit, hogy nem felejtette el őket, s az a vágya, hogy gyermekei hagyják el azt az utat, amelyet ha tovább járnának akadálytalanul és feddés nélkül, nagy veszélybe kerülnének.

Mindannyiunkat próbák érnek, ezek segítenek elemezni a szívünket és meglátni, hogy megtisztult-e minden szennytől. Az Úr folyamatosan munkálkodik jelenünk és jövőnk jólétéért. Megmagyarázhatatlannak tűnő dolgok történnek, ám ha bízunk benne, ha türelmesen várjuk Őt, s megalázzuk szívünket előtte, akkor nem engedi meg az ellenségnek, hogy legyőzzön minket.

Az Úr a maga módján menti meg népét olyan eszközökkel és módszerekkel, amelyek neki szereznek dicsőséget. Csak övé a dicsőség...

Minden üdvözült léleknek részesülnie kell Krisztus szenvedéseiben, hogy részesülhessen az Ő dicsőségében is. Sajnos kevesen értik meg az okot, amiért Isten próbákon vezeti át életüket. Hitünk megpróbáltatása által nyerünk lelki erőt. Az Úr arra próbálja megtanítani gyermekeit, hogy teljes mértékben rá hagyatkozzanak... Isten különleges módon szeretné kinyilvánítani hatalmát gyermekei életében. – The Upward Look, 56. old.

Isten népe sem menekül meg a szenvedéstől. Üldözni és nyomorgatni fogják őket, nélkülözni és éhezni fognak, de nem pusztulnak el. Az az Isten, aki Illésről gondot viselt, egyetlen önfeláldozó gyermekét sem hagyja magára. Aki számon tartja fejük hajszálait, gondja lesz rájuk, és az éhínség idején is eledelt ad nekik. Míg a gonoszok elpusztulnak az éhségtől és a ragálytól, az igazakat angyalok védik, és kielégítik szükségleteiket. Annak szól az ígéret, „aki igazságban jár”: „Kenyerét megkapja, vize el nem fogy.” „A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvük a szomjúságban elepedt: én, az Úr, meghallgatom őket, én, Izrael Istene, nem hagyom el őket.” (Ésa 33:15–16; 41:17) – A nagy küzdelem, 629. old.

Június 2., kedd:  -  Légy készen és vigyázz!

Most kell felkészülnünk Urunk eljövetelére. Egy pillanat alatt nem tudunk felkészülni. Az ünnepélyes eseményt megelőzően éberen kell őrködnünk és várakoznunk, s ezt komoly munkának kell kísérnie. Isten gyermekei így dicsőíthetik meg Őt. Az élet forgatagában ajkukról a hit és a reménység bátorító szavai hangzanak fel. Mindenüket, beleértve önmagukat is, a Mester szolgálatába állították... – Isten csodálatos kegyelme, 353. old.

Földünk történelmének utolsó jeleneteit éljük. A prófécia rohamosan teljesedik. A próbaidő hamar letelik. Egyetlen pillanat vesztegetni való időnk sincs. Ne aludjunk el az őrhelyünkön. Senki se mondja szívében, vagy cselekedeteivel ne ezt sugallja: „Késlekedik még az én Uram.” Krisztus közeli eljövetele üzenetének komoly, figyelmeztető szavai hangozzanak. Győzzük meg mindenütt a férfiakat és nőket, hogy térjenek meg és meneküljenek az eljövendő harag elől. Buzdítsuk őket azonnali készülésre, mivel nem igazán ismerjük a ránk váró eseményeket. Lelkészek és tagok egyaránt vonuljanak ki az érlelődő gabonaföldekre...

Az Úr nemsokára jön, és készen kell lennünk békében fogadni Őt. Döntsük el, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy megosszuk a világosságot a körülöttünk élőkkel. Nem kell szomorúnak lennünk. Legyünk vidámak, és az Úr Jézus lebegjen mindig szemünk előtt... Legyünk készen, és várjuk megjelenését. Ó, mennyire csodálatos lesz, amikor meglátjuk Őt, és amikor fogad bennünket, üdvözültjeit! Sokáig vártunk, de hitünk nem lankadt. Ha láthatnánk a Királyt a maga szépségében, örök áldásban részesülnénk. Úgy érzem, hangos szóval kell kiáltanom: „Hazafelé tartunk!” Közeledik az idő, amikor Jézus eljön hatalommal és dicsőséggel, hogy megváltottait elvigye örök otthonukba. – Maranatha, 106. old.

Láttam, hogy ha az Úr gondviselése folytán gazdagság halmozódott föl, akkor nem bűn a birtoklása, és ha nem nyílik lehetőség a gazdagságot Isten ügye fejlesztésére fordítani, nem bűn, ha továbbra is megmarad. De ha a testvérek előtt lehetőség nyílik javaikat a menny dicsőségére fordítani, s ők azt visszatartják, bukásuk okozója lesz. Harácsolt kincsük a veszedelem napján botránkozás lesz számukra. [...]

Láttam, hogy ha Isten több gazdagságot adott, mint a legegyszerűebbeknek és legszegényebbeknek, tegyen ez alázatossá benneteket, mert súlyosabb kötelezettség elé állít. Aki többet kap – akár a világi gazdagságból is –, attól többet várnak el. Ennek az elvnek az alapján kötelességetek a nemes, nagylelkű beállítottság. Keressétek az alkalmakat, hogy vagyonotok segítségével jót tehessetek. „Gyűjtsetek kincset a mennyben.”

Láttam, hogy az elmúlt időben a legkevesebb, amit a keresztényektől elvártak, hogy nagylelkűek legyenek, és jövedelmük bizonyos hányadát az Úrnak szenteljék. Minden igaz keresztény előjognak tekintette ezt, de néhányan, akinek csak a neve keresztény, tehernek tartották. Isten kegyelme nem munkálta bennük a jótetteket, másképp örömmel elősegítették volna Üdvözítőjük ügyét. De az utolsó időben élő és Urukat váró hívőktől ennél többet várnak el. Isten áldozathozatalt vár el tőlük. – Bizonyságtételek, 1. köt., 169–170. old.

Június 3., szerda:  -  Légy gyümölcstermő tanú!

Krisztus a magvetőről szóló példázatában azt szemlélteti, hogy a magvetés különböző eredményei a talajon múlnak. A magvető és a mag mindegyik példában ugyanaz. A Megváltó e példákkal azt tanítja, hogy ha Isten Igéje nem ér el eredményt a szívünkben és életünkben, annak okát magunkban kell keresnünk. Az eredmény nem független akaratunktól. Az igaz, hogy nem tudjuk önmagunkat megváltoztatni, de dönthetünk, és tőlünk függ, hogy mivé akarunk válni. Nem kell megmaradnunk útszéli vagy köves talajú, sem pedig tövisekkel körülvett hallgatóknak. Isten Lelke állandóan azon munkálkodik, hogy megtörje azt az elvakító varázst, amely az embert a világ fogságában tartja. Megpróbálja felébreszteni benne a maradandó kincsek utáni vágyat. Az ember azért válik közömbössé, nemtörődömmé a menny szavával szemben, mert ellenáll a Szentléleknek. Mindenki maga felelős szíve keménységéért, ami miatt a jó mag nem ver gyökeret, és gonoszsága növekedéséért, amely meggátolja a jó mag kifejlődését.

Műveljük szívünk kertjét. Mélységes bűnbánatnak kell felszántanunk a talajt. A mérgező, sátáni hajtásokat ki kell irtani. Azt a talajt, amelyet egyszer már belepett a tövis, csak szorgalmas munka árán lehet termővé tenni. Az emberi szív bűnös hajlamait is csak buzgó igyekezettel, Jézus nevében és erejével lehet leküzdeni. Az Úr erre szólít prófétája által: „Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé!” (Jer 4:3) „Vessetek magatoknak igazságra; arassatok kegyelem szerint!” (Hós 10:12) Ezt a munkát Jézus akarja elvégezni értünk, és arra kér, hogy legyünk ebben munkatársai. – Krisztus példázatai, 56–57. old.

Így végezzük Isten munkáját. A hű intézők helyezzék pénzüket az Úr kincstárába, hogy munkásokat küldhessünk a világ minden tájára. A gyülekezet igénytelenségével és áldozataival szolgálja Istent. Így fejlesszük a művet és vívjunk ki a dicső diadalokat.

Krisztust az elveszett lelkek iránti szeretet juttatta a Kálvária keresztjére. A lelkek iránti szeretet fog minket is lemondásra és áldozathozatalra vezetni az elveszettek megmentéséért. Mikor követői visszaadják az Úrnak, ami az övé, kincset gyűjtenek a mennyben, mely az övék lesz, mikor hallják e szavakat: „Jól van, jó és hű szolgám. Menj be a te uradnak örömébe.” „Aki a fölkínált öröm helyett a kereszthalált szenvedte el, anélkül, hogy a gyalázattal törődött volna, és most Isten trónjának jobbján ül.” Üdvözült lelkek látása lesz azok jutalma, akik a Megváltó nyomdokán haladnak. – Bizonyságtételek, 9. köt., 59. old.

Június 4., csütörtök:  -  Légy szolgáló vezető!

A tanítványok, bár külsőleg mindent elhagytak Jézus kedvéért, szívükben azonban nem szűntek meg nagy dolgokat igényelni maguknak. Ebből a lelkületből alakult ki az a viszály, hogy ki a nagyobb. Ez az, ami közéjük és Krisztus közé ékelődött, ami miatt oly kevéssé volt rokonszenves nekik önfeláldozó küldetése, s oly lassan értették meg a megváltás titkát. Ha a kovász teljesen kifejtheti hatását, romlást, pusztulást okoz: ugyanezt teszi az önző lelkület is – ha ápolgatják, beszennyezi és tönkreteszi a lelket.

Urunk mai követői között is, csakúgy, mint régen, mennyire elterjedt ez az alattomos, leplezett bűn! Milyen gyakran beszennyezi Krisztusért végzett szolgálatunkat, egymással való közösségünket az önfelmagasztalás titkos vágya! Milyen tettre kész az önmagunkat kitüntető gondolat, az emberi elismerés utáni vágy! Az én szeretete, az Isten által kijelöltnél könnyebb út keresése vezet oda, hogy az isteni előírásokat emberi elméletekkel és hagyományokkal helyettesítjük. – Jézus élete, 409. old.

Jézus végtelenül gyöngéden, mégis ünnepélyes nyomatékkal próbálta kijavítani a hibát. Bemutatta, hogy mi az uralkodó elv a mennyek országában, s mit tekintenek ott az igazi nagyság értékmérőjének. Akiket a büszkeség és a feltűnési vágy fűtött, azok inkább magukra és az elérhető jutalomra gondoltak, semmint hogy miképp viszonozzák Istennek a kapott ajándékokat. Nem lesz helyük a mennyek országában, mert Sátán soraiban azonosítják őket.

A dicsőség előtt van a megalázkodás. A menny azt a munkást választja magas poszt betöltésére, aki Keresztelő Jánoshoz hasonlóan alacsony beosztást vállal Isten előtt. A leggyermekibb tanítvány végzi Istenért a leghatékonyabb munkát. A mennyei értelmes lények azokkal tudnak együttműködni, akik nem a maguk dicsőségét keresik, hanem lelkek megmentéséért munkálkodnak. Aki mélységesen érzi az isteni segítség szükségességét, az könyörög érte, és a Szentlélek megmutatja neki Jézust. Ez megerősíti és felemeli a lelket, s a Krisztussal való közösségből indul munkálkodni a bűneikben elveszettekért. Az ég felkente a küldetésre, éppen ezért ott is sikert arat, ahol sok tanult, magasan képzett ember kárt vallana.

Ám ha az ember felmagasztalja magát, s úgy érzi, hogy rá feltétlenül szükség van Isten nagy tervének sikeréhez, az Úr őt félreteszi. Nyilvánvaló, hogy a Mindenható nem függ tőle. A munka nem áll meg az ő félreállításával, sőt, még nagyobb erővel halad tovább. – Jézus élete, 436. old.

Június 5., péntek  -  További tanulmányozásra

Istennel ma: 192. old.

Előtted az élet: 103. old.