A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Jézus, a Szentlélek és az ima

Május 9., szombat délután

Bátorítsuk magunkat, hogy minden egyes próbálkozásunkban a legnagyobb komolysággal keressük az Urat, emlékezzünk arra, hogy az Ő tulajdona, fogadott gyermekei vagyunk. Egyetlen emberi lény sem értheti meg úgy szükségleteinket, mint Krisztus. Akkor kapunk segítséget, ha hittel kérjük. Az övéi vagyunk a teremtés által, és az övéi vagyunk megváltás által is. A mennyei szeretet láncával köt magához az erő és hatalom Forrása. Csak ha Istentől függ az életünk, és úgy kérünk tőle, ahogyan egy kisgyerek kér édesapjától, fogunk bőséges tapasztalatokat szerezni. És megtudjuk, hogy Isten minden erő és hatalom forrása. – Lift Him Up, 55. old.

Sokat időzzetek az imádkozásban. Egyetlen személy és egyetlen személyes érdek se szakítson el Istentől, erőtök forrásától. Amikor reggel fölébredtek, mint Ábrahám, gyűjtsétek össze családotok tagjait, s hívjátok meg őket, hogy veletek együtt keressék az Urat. Ha túl sok feladat vár rátok, és siettek minél előbb elkezdeni a munkát, annál inkább szükségetek van arra, hogy időt szakítsatok az imádkozásra, s mutassátok be kéréseiteket a kegyelem trónja előtt, hogy oltalmat, segítséget, irgalmat és áldást nyerjetek Istentől. Ne bánjátok azt az időt, amit a Mindenható kér tőletek, és ne futtában mondjátok el felszínes, hit nélküli imáitokat, hogy mielőbb munkátok végzésére siethessetek.

Isten sokat tehet értetek, de még a munkátokért is, ha kéritek. Elküldheti angyalait, hogy megőrizzenek a balesetektől, bajtól és életek, illetve javak elvesztésétől. Az Úr előjogait elhanyagoló személyek azért nem nyernek vigaszt, békét és örömöt, mert nem szakítanak időt a mennyel való közösségre, pedig ez jelenthetné erejük forrását. Kiáraszthatja Isten a Szentlelket, megáldhat, ha közönnyel viszonyulunk művéhez? Nem kínálhatja fel az áldást, ha nem munkálkodunk együtt vele tervének kivitelezésében. Így szól hozzánk: „Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek.”

A naponkénti három ima éppen olyan jótékony és fontos számotokra, mint volt Dániel számára is. Az ima a lélek élete, a lelki fejlődés alapja. Erről az igazságról kellene bizonyságot tennünk otthon a családban és az alkalmazottaink előtt is. Mikor alkalmatok nyílik találkozni a gyülekezetben testvéreitekkel, beszéljetek nekik arról, hogy fontos nyitva tartani az Isten és a lélek közötti kommunikációs csatornát. Mondjátok el, hogy ha imára készítik fel szívüket és hangjukat, Isten válaszol kéréseikre. Mondjátok el, hogy ne hanyagolják el vallási kötelezettségeiket. Buzdítsátok testvéreiteket imádkozásra. Keresnünk kell, ha találni akarunk, kérnünk kell, ha kapni akarunk, és zörgetnünk kell, ha szeretnénk, hogy megnyíljon előttünk az ajtó. – Krisztushoz hasonlóan, 207. old.

Az Úr keresése érdekében végzett tevékenységben több komoly imára van szükség. „Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik” (Lk 11:10) – bátorít Krisztus. Azt az utasítást kaptam, hogy az evangélium minden tanítójának fel kell hívnom a figyelmét, hogy gyarapítsa ismereteit arra vonatkozóan, mit jelent számára Jézus a felelősségek teljesítésében. A képességek csodálatosan fejlődnek a Szentlélek uralma alatt...

Szeretnétek komolyabban keresni az Urat? Imádkozzatok, alázatos keresőként imádkozzatok. Ne próbáljátok leleményesen bebizonyítani másoknak, hogy rosszak, hanem szelídséggel mondjátok el nekik, hogy vizsgálják meg bűnös szívüket és imádkozzanak, hogy az Úr tisztítsa meg lelkük templomát a bűntől. Mindenki vallja meg bűneit, s akkor még közelebb kerülhet a hit teljes bizonyosságához. – The Upward Look, 266. old. 

Május 10., vasárnap:  -  Jézus és a Szentlélek

Tanulmányoznunk kellene a példaképet, hogy a krisztusi lelkület lakhasson bennünk. Az Üdvözítő nem találtatott azok között, akiket nagyra becsült és magasztalt a világ. Nem tartózkodott a kényelmet és kedvteléseket keresők között. A szükségben levőkért munkálkodott, és hogy megmentse a veszendő tévelygőket, meggyógyítsa a lesújtottakat, valamint kedves és vigasztaló szavakat szólhasson a megszomorodottaknak. Ezt a példát kell követnünk. Minél inkább részesülünk a krisztusi lelkületből, annál inkább törekszünk még többet tenni embertársainkért. Áldást szerzünk a szükségben levőknek és vigaszt az elkeseredetteknek. – In Heavenly Places, 312. old.

Ha üdvözülni akartok, imádkoznotok kell. Szakítsatok időt rá. Imáitokat ne siessétek el, és ne legyetek felületesek. Könyörögjetek Istenhez, hogy munkáljon bennetek alapos javulást, hogy Lelkének gyümölcsei éljenek bennetek, s világosságotok fényleni fog a világban. Ne legyetek ügyének kerékkötői és átkai; hisz segítség és áldás is lehettek! Sátán azt állítja, hogy nem örvendezhettek teljesen és szabadon a megváltásnak? Ne higgyetek neki!

Láttam, minden keresztény előjoga, hogy örvendezzen Isten Lelke mély indításainak. Édes, mennyei béke fogja átitatni gondolataitokat, és szívesen fogtok elmélkedni Istenről és a mennyről. Lakomázni fogtok Igéjének dicső ígéretein. – Bizonyságtételek, 1. köt., 158–159. old.

Az Úr ezt jelentette ki a fáraóval kapcsolatban: „Én pedig megkeményítem az ő szívét, és nem bocsátja el a népet.” (2Móz 4:21) Istennek nem kellett természetfölötti hatalmát felhasználnia a király szívének megkeményítéséhez. Ő a fáraónak mennyei hatalma legmegkapóbb bizonyítékát adta, de az uralkodó konokul visszautasította azt a lehetőséget, hogy gondosan odafigyeljen a világosságra. A végtelen Isten hatalmának bemutatását elvetette, és még határozottabbá vált lázadásában. Lázadásának magva, amelyet elhintett, akkor hozta meg gyümölcsét, mikor megvetette Isten első csodáját. Amikor tovább merészelt menni a maga útján, és konoksága folyton tovább tartott, szíve egyre jobban megkeményedett, míg elsőszülött fiának halott arcára nem nézett.

Isten szolgái útján szól az emberekhez, figyelmezteti, inti őket, és megdorgálja őket bűneikért. Az Atya mindnyájunknak alkalmat ad arra, hogy kiigazítsuk tévedéseinket, mielőtt azok meghatároznák és rögzítenék jellemünket. Ha azonban nem engedjük meg, hogy az Úr segítsen, ha nem akarunk megjavulni, akkor az isteni hatalom és erő nem lép közbe saját tevékenységünk ellensúlyozására. Könnyebbnek találjuk azt az utat, amelyet egyszer végigjártunk, és megkeményítjük szívünket a Szentlélek befolyásával szemben. A világosság további elvetése az erőteljesebb befolyást is eredménytelenné és hatástalanná teszi. – Pátriárkák és próféták, 268. old.

Május 11., hétfő:  -  Jézus imaélete

Amikor Krisztus feljött a vízből, a folyóparton leborult imádkozni. Egy új és fontos korszak nyílt meg számára.

Az angyalok sosem hallottak még ilyen imát. Türelmetlenül várták, hogy a szeretet biztosításának üzenetét hozzák a fohászkodó Megváltóhoz. De nem, mivel maga az Atya készült szolgálni Fiának. Egyenesen a trónról szállt alá Isten dicsősége. Megnyílt a menny, és a dicsőség sugarai áradtak ki onnan galamb formájában, amely hasonló volt a fényes aranyhoz. A galamb Krisztus alázatát és szelídségét jelképezte...

A hajdanán Krisztusra szállt dicsőség az Atya szeretetének biztosítása számomra. Beszél nekünk az ima erejéről, arról, ahogyan az emberi hang eljuthat Isten fülébe, és hogy kéréseinket elfogadja a mennyei udvar... A menny nyitott kapuin át az Üdvözítő fejére kiáradó fény fog ránk is szállni, ha segítségért imádkozunk a kísértések elleni küzdelemben. Az a hang, amely Jézushoz szólt, minden hívő léleknek mondja: „Ő az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm.” – Lift Him Up, 78. old.

Jézus ezt a figyelmeztetést hagyta ránk: „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor vagy kakasszókor vagy reggel? Hogy ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: vigyázzatok!” (Mk 13:35–37) Isten elvárja gyülekezetétől, hogy teljesítse éjjeli virrasztását, bármily veszedelmes, akár hosszú az éj, akár rövid. A bánat nem mentség, hogy a gyülekezet kevésbé legyen éber. A próbák ne vezessenek hanyagságra, hanem inkább megkettőzött éberségre. Krisztus a maga példájával mutatta meg gyülekezetének erejük forrását a szükség, a szorongatás, a veszély idején. Az őrködés bizonyítsa, hogy ők valóban Isten népét képezik. Ez a jel különbözteti meg a várakozókat a világtól, s bizonyítja, hogy ők csak zarándokok és idegenek a földön.

Az Üdvözítő másodszor is szomorúan visszafordult alvó tanítványaitól, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Majd visszatérve a tanítványokhoz, így szólt: „Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.” Mennyire szívtelen volt a tanítványoktól, hogy hagyták magukat álomba merülni, szunnyadással verni bilincsbe érzékeiket, mikor mennyei Uruk kimondhatatlan lelki kínokon ment át! Ha ébren maradtak volna, nem veszítették volna el hitüket, mikor Isten Fiát haldokolni látták a kereszten. E fontos éjjeli vigyázást nemes lelki küzdelmeknek és imáknak kellett volna jellemeznie, ami erőt adott volna nekik elviselni Isten Fia kifejezhetetlen gyötrelmének látványát. Előkészítette volna őket, hogy szenvedéseit látva a kereszten fölfogjanak valamit az eltipró kín jellegéből, melyet Urunk a Gecsemáné kertjében elviselt. Könnyebben tudtak volna emlékezni az Úr szenvedéseiről, haláláról és feltámadásáról mondott szavaira. A borzalmas, megpróbáló óra szomorúságában is a remény sugarai enyhítették volna a sötétséget, tartották volna bennük a hitet. – Bizonyságtételek, 2. köt., 205. old.

Május 12., kedd:  -  Mintaima (1)

Megváltónk kétszer mondta el az Úr imáját: első ízben a Hegyi beszédben a sokaságnak, majd néhány hónappal később ismét, de már csak a tanítványoknak, akik rövid ideig távol voltak Mesterüktől, és amikor visszatértek, imába merülve találták Őt. Jézus látszólag nem vette észre jelenlétüket, mert hangosan tovább imádkozott. Arcát mennyei fény ragyogta be. Mintha a láthatatlan Isten jelenlétében időzött volna, szavaiban pedig erő, hatalom volt, mint annak a szavában, aki a Mindenhatóval beszél.

Krisztus imája mélyen megérintette a tanítványok szívét. Jézussal együtt járva felfigyeltek rá, hogy az Üdvözítő milyen gyakran tölt hosszú órákat Atyjával való közösségben. Napjait a körülötte sürgő sokaság szolgálatával és a rabbik veszedelmes álokoskodásainak leleplezésével töltötte. Ez a szakadatlan túlfeszítettség teljesen kimerítette Őt, annyira, hogy anyja és a tanítványok is attól tartottak, mindez az életébe kerül majd. Mégis amikor a kimerítő napokat követő, imában eltöltött órák után visszatért, észrevették, hogy arcán béke ül, és érezték, hogy felfrissült. Reggelről reggelre az Istennel töltött idő után visszatérve magával hozta az emberek számára a menny világosságát. A tanítványok egy idő után felismerték, hogy Krisztus szavainak és cselekedeteinek ereje az ima óráival függ össze. Most, amint könyörgését hallgatták, szívük csodálattal és alázattal telt meg. Amikor Jézus befejezte imáját, a tanítványok szükségletüket mélységesen átérezve kiáltottak fel: „Urunk, taníts minket imádkozni!”

Jézus nem tanította őket új imára. Azt ismételte el nekik, amire már előbb is bátorította őket, mintha csak azt mondta volna: „Meg kell értenetek, amit már elmondtam. Mély jelentőségű, bár még nem értitek.” [...]

Az Úr arra tanít, hogy hálaadással lépjünk Isten elé, tárjuk eléje kéréseinket, valljuk be bűneinket, s kérjük kegyelmét ígéretei szerint. – Gondolatok a hegyibeszédről, 102–103. old.

Az ima a lélek lélegzetvétele. Ez a titka a lelkierőnek. Semmilyen más eszköz nem tudja helyettesíteni; mert megőrzi a lélek egészségét. Az ima közvetlen összeköttetésbe hozza a szívet az élet forrásával, és erőt ad a keresztény tapasztalatoknak. Ha elhanyagoljuk az imát, vagy csak alkalomszerűen könyörgünk, elveszítjük kapcsolatunkat Istennel; a lelki képességek életereje elvész, a vallásos tapasztalatok nélkülözik az egészséget és az erőt.

Csak Isten oltárán gyújthatjuk meg gyertyáinkat szent tűzzel. Egyedül a mennyei fény tárhatja fel előttünk az emberi tudás parányi voltát és tökéletlenségét, s csak ez ad világos képet Krisztus tisztaságáról és tökéletességéről. Jézust szemlélve kívánunk hasonlóvá lenni hozzá, és csak ha felismerjük igazságosságát, akkor éhezzük és szomjúhozzuk, hogy rendelkezzünk az igazságossággal, és Isten akkor teljesíti szívünk kívánságát, ha komolyan imádkozunk. – Az evangélium szolgái, 254–255. old.

Május 13., szerda:  -  Mintaima (2)

Minden szent, aki igaz szívvel fordul Istenhez, hittel küldve hozzá kéréseit, választ kap imáira. Hitetek ne engedje el ígéreteit, ha nem látjátok vagy nem értitek imáitokra a közvetlen feleletet. Ne féljetek, bízzátok magatokat az Úrra. Támaszkodjatok biztos ígéretére: „Kérjetek és adatik néktek.” Ő bölcsebb, mintsem tévedjen, s túl jó, hogy bármely jó dolgot visszatartson szentjeitől. Az ember tévedhet. Bár becsületes szívvel küldi föl kéréseit, nem mindig azt kéri, ami javára vagy Isten dicsőségére lenne. Mikor ez történik, bölcs és jóságos Atyánk hallja imáinkat, és felel rájuk, néha azonnal is. De azt adja, ami a leginkább javunkra van, s legjobban szolgálja dicsőségét. Áldásokat áraszt ránk. Ha be tudnánk pillantani tervébe, világosan látnánk, hogy tudja, mi szolgál javunkra, és meghallhatja imánkat. Semmi ártalmasat nem ad. Áldásokat küld, amelyekre szükségünk van, ahelyett, amit kértünk, mivel az nem használna, hanem ártana nekünk. – Bizonyságtételek, 1. köt., 120. old.

Így imádkozunk mennyei Atyánkhoz: „Ne vígy minket a kísértésbe” – s gyakran ezek után nem őrizzük meg lábunkat, hogy ne vigyenek kísértésbe. Távol kell tartanunk magunkat azoktól a kísértésektől, amelyek könnyen legyőzhetnek. Krisztus kegyelme által ez irányban személyes sikereket érhetünk el. Félre kell tennünk az útból a botránkozás kövét, amely nekünk és másoknak is annyi szomorúságot okozott.

Mindenkit megkörnyékeznek a kísértések és próbák, de nem kell engednünk az ellenségnek. Üdvözítőnk győzött helyettünk. Sátán nem legyőzhetetlen... Krisztus megkísértetett, hogy mi tudjuk, hogyan segítsünk minden megkísértett léleknek. A kísértés nem bűn, a bűn a kísértésnek való engedésben van. A lélek számára, aki hisz Jézusban, a kísértés győzelmet és még nagyobb erőt jelent. – Our High Calling, 87. old.

A Megváltó azt tanítja, hogy csak úgy nyerhetünk Istentől bocsánatot, ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Isten szeretete hozzá vonz bennünket, s ha ez a szeretet megérinti szívünket, bennünk is szeretetet ébreszt testvéreink iránt.

Az Úr imájának befejezése után hozzáfűzte: „Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát nektek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mt 6:14–15) Aki nem bocsát meg, azt az utat zárja el, amelyen ő is kegyelmet nyerhetne Istentől. Ne gondoljuk, hogy ha az ellenünk vétkezők nem vallják be bűnüket, jogunk lenne megvonni tőlük bocsánatunkat. Igaz, hogy kötelességük volna bűnbánattal és bűnvallomással alázni meg szívüket; nekünk azonban, akár bevallják hibájukat, akár nem, mindenképpen a szánakozó irgalmasság szellemével kell viselkednünk az ellenünk vétkezők iránt. Bármilyen súlyosan bántalmaztak is minket, mégse melengessünk neheztelést, mégse sajnáljuk magunkat sérelmeink miatt, hanem ahogyan reméljük, hogy Isten elleni vétkeink bocsánatot nyernek, úgy bocsássunk meg mindent mindenkinek, bármit is vétett ellenünk. – Gondolatok a hegyibeszédről, 113. old.

Május 14., csütörtök:  -  További leckék az imáról

Isten az lesz számunkra, aminek hagyjuk, hogy legyen. A fél szívvel mondott, lagymatag imák nem járnak eredménnyel a mennyben. Ó, ki kell tartanunk kéréseinkben! Hittel kérjetek, hittel várjatok, hittel kapjatok, reménységgel örüljetek, mert aki keres, talál. Teljes komolysággal kezeljétek ezt a kérdést. Teljes szívvel keressétek az Örökkévalót. Az emberek teljes komolysággal képesek mulandó dolgokért munkálkodni, mígnem siker koronázza erőfeszítéseiket. Élő komolysággal tanuljátok meg keresni az Úrtól megígért gazdag áldásokat, tegyétek ezt kitartó és határozott erőfeszítéssel, és akkor gazdag kegyelmének igazságában és fényében részesültök.

Őszinteséggel, lelki éhséggel kiáltsatok Istenhez. Addig küzdjetek a mennyei eszközökkel, mígnem ki nem harcoljátok a győzelmet. Teljes lényeteket, lelketeket, testeteket és szíveteket helyezzétek az Úr kezébe, és határozzátok el, hogy az ő szerető, odaadó eszközévé váltok, akit az ő akarata vezérel, gondolatai tartanak ellenőrzés alatt, és az ő Lelke buzdít.

Őszinte lélekkel mondjátok el Jézusnak szükségleteiteket. Nem kér hosszú szónoklatokat vagy prédikációt, csak azt, hogy bűntől megszomorodott szívvel mondjátok: „Ments meg, Uram, mert elveszek.” Számukra van reménység. Keresni fognak, kérni fognak, zörgetni fognak és találnak. Amikor Jézus leveszi a lelket összetörő bűn terhét, megismerik a krisztusi béke áldásait. – Our High Calling, 131. old.

Az Úr sokszor késlelteti a választ, hogy megpróbálja hitünket és kérésünk őszinteségét. Ha Igéje szerint kérünk, higgyünk ígéretében, és imádkozzunk olyan céltudatos kitartással, amit nem lehet megtagadni.

Isten nem azt mondja, hogy kérd egyszer, és megkapod, hanem arra szólít fel, hogy lankadatlanul, állhatatosan imádkozzunk. Ha kitartunk a könyörgésben, erősödik buzgóságunk, és még jobban vágyunk arra, amit kérünk. Krisztus így szólt Mártához Lázár sírjánál: „Ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét.” (Jn 11:40) – Krisztus példázatai, 145. old.

Május 15., péntek  -  További tanulmányozásra

Gondolatok a hegyibeszédről: 105. old.

Jézus élete: 495. old.