A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Keresztség és megkísértés

Április 4., szombat délután

János gyermekkora, ifjúságának évei és felnőttkora idején Illés lelkével töltekezett be, hogy elkészíthesse a világ Megváltója előtt az utat. Életét határozottság és erkölcsi tartás jellemezte. Amikor felcsendült a pusztában a próféta hangja – „Készítsétek az Úrnak útját!” –, Sátán félteni kezdte uralmát. Érezte, hogy ez a kiáltó szó a pusztában úgy harsan, mint a trombita hangja, amely megrendíti az uralma alatt álló bűnösöket. Látta, hogy sokak fölött gyakorolt uralma megrendül. A bűn szörnyűsége olyan módon tárult fel, hogy az emberek megriadtak, megtérésük által egyesek elnyerték az isteni előjogokat, és erkölcsi erőt kaptak ahhoz, hogy ellenállhassanak a kísértéseknek. – Confrontation, 28. old.

Amikor Krisztus János elé állt, hogy megkeresztelkedjen, Sátán is az esemény szemtanúi között volt. Látta a derült égen átcikázó villámlásokat. Hallotta Jehova magasztos hangját a mennyből, amely mennydörgések között jelentette ki: „Ő az én szeretett fiam, akiben én gyönyörködöm.” Látta, hogy az Atya dicsősége fogja körül Jézus alakját, s ezzel vitathatatlanul kitűnt a tömegből Isten Fia. Az ördög nagy érdeklődést mutatott a keresztség körülményei iránt. Akkor bizonyosodott meg arról, hogy ha nem győzi le Krisztust, akkor attól kezdve korlátozódik a hatalma. Megértette, hogy az Isten trónusáról fakadó kijelentés azt jelenti, hogy a menny sokkal közvetlenebbül elérhető az ember számára, mint korábban, s ez még nagyobb gyűlöletet szült benne. – Hetednapi Adventista Biblia-kommentár, 5. köt., 1078. old.

Április 5., vasárnap:  -  „Készítsétek az Úrnak útját”

A széthúzás és viszály közepette egy hang hallatszott a pusztából, megdöbbentő és szigorú, mégis reményteli hang: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa!” (Mt 3:2) Ez új, különös erővel hatott a népre. A próféták Krisztus jövetelét a távoli jövő eseményeként jövendölték, e kijelentés szerint viszont közvetlen közel van. János rendkívüli megjelenése hallgatóinak gondolatait az ősi látnokokra terelte. Modora, ruházata Illés prófétáéhoz hasonlított. Illés lelkével és erejével leplezte le a nemzeti romlást, és feddte meg az eluralkodó bűnöket. Szavai egyszerűek, tömörek és meggyőzőek voltak. Sokan azt hitték, hogy egy halott próféta támadt fel személyében. Ez az egész népet felrázta. Tömegek sereglettek a pusztába.

János a Messiás eljövetelét hirdette, és megtérésre szólította fel hallgatóit. A bűntől való tisztulás jeléül alámerítette őket a Jordán vizében. Ezzel a jelentős szemléltető tanítással azt mutatta be, hogy akik Isten választott népének tartják magukat, bűntől szennyezettek; szívük és életük megtisztítása nélkül aligha lehetnek részesei a Messiás országának.

Fejedelmek, rabbik, katonák, vámszedők és parasztok mentek, hogy a prófétát meghallgassák. Egy ideig az ünnepélyes isteni figyelmeztetés felrázta őket. Sokan megbánták bűneiket és megkeresztelkedtek. Mindenféle rendű-rangú ember alávetette magát a Keresztelő János által támasztott követelményeknek, hogy részesei lehessenek a királyságnak, amit meghirdetett. – Jézus élete, 104–105. old.

A keresztséggel vállalt fogadalom sok mindent magában foglal. Eltemetnek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében Krisztus halálának hasonlatosságára, s föltámadása hasonlatosságában támadunk föl, és új életet kell folytatnunk. Életünknek össze kell forrnia Jézuséval. A hívő ne feledje, hogy ettől kezdve Istennek, Krisztusnak s a Szentléleknek szentelte magát. Ehhez az új kapcsolathoz mérten tekintse másodlagosnak az összes világi meggondolásokat. Nyilvánosan kijelentette, hogy nem él többé a büszkeségnek és vágyai kielégítésének. Nem él könnyelmű, közömbös életet. Szövetséget kötött az Úrral. Meghalt a világnak. Sose veszítse szem elől, hogy Isten kezének jegyét viseli, hogy a Megváltó országának alattvalója, az isteni természet részese. Teljesen Istennek adja át magát és mindenét, amije van, összes ajándékát az Atya nevének dicsőségére. – Bizonyságtételek, 6. köt., 98–99. old.

Az igazi és a helyes ítélőképesség teológiája vezéreljen bennünket. Lelkünket a mennyei légkör járja át. A férfiak és nők legyenek mindig éberek, s ne engedjék meg egyetlen szónak vagy tettnek sem, hogy mások ezzel rosszat szólhassanak róluk. Aki Krisztus követőjének vallja magát, vigyázzon magára, őrizze meg tisztán és feddhetetlenül magát szavaiban és tetteiben. Magasztos befolyással kell bírnia. Élete a Feddhetetlenség Napjának sugarait tükrözze vissza.

Szükség van titkos imában töltött hosszú időre és Istennel való szoros kapcsolatra. Csak így lehet győzelmeket elérni. Az állandó éberség jelenti a biztonságot.

Az Úr szövetséget kötött szentjeivel. Mindenkinek fel kell ismernie saját jellemhibáit, és teljes erőbedobással kell vigyáznia. Akik eltemettettek Jézussal a keresztség által, és akik az ő feltámadásához hasonlóan jöttek ki a keresztvízből, megfogadták, hogy új életet élnek. „Annakokáért ha feltámadtatok Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, az odafelvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve együtt Krisztussal az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk, megjelenik, akkor majd ti is, ővele együtt, megjelentek dicsőségben.” (Kol 3:1–4) – Tanácsok szülőknek, tanároknak és tanulóknak, 257–258. old.

Április 6., hétfő:  -  „Az én szerelmes Fiam”

Jézus mindenben életre és kegyességre vonatkozó példaképünk. Megkeresztelkedett a Jordánban, úgy, ahogy meg kell keresztelkedniük azoknak, akik őhozzá jönnek. Mennyei angyalok figyelték érdeklődéssel a Megváltó keresztségét, s ha az ott levő emberek szeme megnyílt volna, láthatták volna az Isten Fia körül álló mennyei sereget, mikor alámerítkezett a folyó vizében. Az Úr megígérte Jánosnak, hogy jel által megmutatja neki, ki a Messiás, és most, amikor Jézus feljött a vízből, megkapta a megígért jelet, hiszen látta, hogy megnyílik az ég, és Isten Lelke galamb formájában szállt Krisztus fölé, miközben mennyei hang hallatszott: „Ő az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm.”

Mit jelent számunkra ez a jelenet? Mennyire közömbösen olvastuk Urunk keresztségének leírását, anélkül, hogy megértettük volna jelentőségét és azt, hogy Isten elfogadta Krisztust az ember helyett! Amikor az Üdvözítő a Jordán partján meghajolt, és az ég felé küldte kérését, az emberiség állt meg tulajdonképpen Isten előtt az által, aki mennyei természetet öltött az emberi természetre. Jézus önmagát ajánlotta fel az ember helyett az Atyának mindazokért, akiket a bűn elszakított a mennytől. Krisztus azonban emberi karjával átölelte az elbukott emberiségét, mennyei karjával pedig belekapaszkodott a végtelen Isten trónusába, s így a föld a menny előjogainak részesévé vált, és közösséget nyert az Örökkévalóval. Az elveszett emberiségért mondott krisztusi imádság nyitott utat a sátáni árnyak közepette az ember és az Úr között, és nyitotta meg a szabad és tiszta kommunikáció útját a dicsőség trónusa felé. Tágra nyíltak a kapuk, feltárult a menny, és Isten Lelke galamb formájában körözött Jézus feje fölött, és felcsendült az Úr hangja: „Ő az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm.” – Hetednapi Adventista Biblia-kommentár, 5. köt., 1078. old.

Április 7., kedd:  -  Nem „csak kenyérrel”

Bármelyikünk számára csak az jelenthet biztonságot, ha teljesen megtérünk, ha jártasak vagyunk az igazságban, amint azt Isten Igéje kijelenti, és mindig készen állunk arra, hogy szelíden és félelemmel megfeleljünk mindenkinek, aki reménységünkről kérdez (1Pt 3:15).

Az legyen ma igehirdetőink és összes munkásunk különleges feladata, hogy eltereljük a fiatalok figyelmét az érdekfeszítő történetekről, és a próféciák megbízható szavaira irányítsuk gondolkodásukat. Mindenki, aki az örök életre törekszik, összpontosítsa érdeklődését a Bibliára! [...]

Sátánnak ezerféle módja van arra, hogy belopózzon a fiatalok szívébe, és kibillentse egyensúlyából a gondolkodásukat. Ha lelki életünk nem nyugszik szilárdan és teljesen Istenben, ha tudatosan nem vigyázunk arra, hogy értelmünket a Szentírás kutatásával foglaljuk le, s ha nem válunk megalapozottá hitünkben, akkor a fiatalok bizonyosan csapdába esnek. Egy pillanatra sem lehetünk meggondolatlanok, nem cselekedhetünk megfontolás nélkül. Védőkorlátot kell felállítanunk értelmünk és gyermekeink értelme köré, nehogy elcsábítsanak minket az ördög kísértései. – Bizonyságtételek, 5. köt., 519–520. old.

Veszedelmes dolog kételyt melengetnünk a szívünkben, akár egy pillanatra is. A kétely magjai, amelyeket a fáraó vetett el, amikor nem hitt az első csodában, szabadon növekedhettek, s olyan bőséges termést hoztak, hogy később már az összes egymást követő csoda sem tudta meggyőzni arról, hogy nem volt igaza. Tovább merészkedett a saját útján, kétkedést kétkedés követett, így egyre keményebb lett, míg csak az elsőszülöttek hideg, élettelen arcába nem kellett néznie. – Bizonyságtételek, 5. köt., 274. old.

Több hitre van szükségünk. Aggaszt, mikor látom népünk hitetlenségét. Krisztus jelenlétébe kell lépnünk, és hinnünk kell, hogy meggyógyítja testi és lelki betegségeinket.

Igencsak hiányzik a hitünk. Ó, mennyire vágyom arra, hogy népünket elvezethessem oda, hogy higgyenek Istenben! Ne gondolják, hogy hitük gyakorlásához önkívületi állapotban kell lebegniük. Csak annyi a teendőjük, hogy higgyenek az Úr Igéjében úgy, ahogyan hisznek egy személy szavában. Isten be fogja teljesíteni ígéreteit. Erre alapozzatok, és nyugodjatok meg ígéreteiben, mert Ő minden kimondott szavát teljesíteni fogja. Mondjátok: Ő mondta nékem e szavakat, és Ő fogja ígéreteit teljesíteni. Ne nyugtalankodjatok! Bízzatok! Isten szava igaz. Úgy járjatok és cselekedjetek, mint akiknek mennyei Atyja méltó a bizalomra. – Szemelvények, 1. köt., 83–84. old.

Április 8., szerda:  -  „Ha imádsz engem”

„Majd elvitte Őt az ördög egy igen magas hegyre, és onnan megmutatta neki a föld minden birodalmát egy szempillantás alatt, és így szólt hozzá: Néked adom mindezt a hatalmat és gazdagságot, mert nekem adatott az, s én annak adom, akinek akarom. Ha tehát engem leborulva imádsz, mindez a tied lesz. Jézus így felelt neki: Távozz el, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.”

Sátán a legvonzóbb megvilágításban tárta Krisztus elé a világ minden birodalmát; felajánlotta, hogyha Jézus hajlandó őt imádni, akkor lemond a föld birtoklására emelt igényéről. A kísértő jól tudta, hogyha Jézus végrehajtja a megváltás tervét, s meghal az emberiség megmentése érdekében, akkor az ő hatalma korlátozódik, míg végül teljesen el is veszíti, sőt, még az életét is. Ezért az képezte jól megfontolt tervét, hogy meghiúsítsa – ha lehetséges – Isten Fiának nagy művét, amit éppen megkezdett. Ha az emberiség megváltásának terve elbukik, akkor Sátán megtartaná uralmát, melyet igényelt. Azzal áltatta magát, hogyha terve sikerül, akkor a menny Istenének akarata ellenére is uralkodni fog a világ felett.

Az ördög ujjongott, mikor Jézus letette hatalmát és dicsőségét, és elhagyta a mennyet. Azt hitte, hogy ezzel hatalmába kerül Isten Fia. Mivel Édenben a szent pár elcsábítása olyan könnyen ment, azt hitte, sátáni hatalma és cselszövései által Őt is legyőzheti, s ezzel megtarthatja saját életét és országát. Ha ráveheti a Megváltót, hogy eltérjen mennyei Atyja akaratától, akkor nyert ügye van. Ámde Jézus így feddte meg a kísértőt: „Távozz tőlem, Sátán!” Ő csak mennyei Atyja előtt borul le. – Tapasztalatok és látomások, 157. old.

Egyesekben vakmerő lelkület él, amit bátorságnak és merészségnek neveznek. Ok nélkül kiteszik magukat veszélynek, szerencsétlenségnek, de olyan kísértésnek is, amihez Isten csodája kell, hogy épen és tisztán kerüljenek ki belőle. A világ Üdvözítője határozottan elutasította az ördög kísértését, hogy levesse magát a templom tetejéről. Sátán Isten ígéretét idézte, mint biztosítékot, hogy Krisztus kockázat nélkül levetheti magát, hiszen ott az ígéret. Jézus az Atya szavaival válaszolt a kísértésre: „Meg van írva, ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” A keresztény egyedüli biztonságos útja, ha Isten szavának segítségével visszautasítja az ellenséget. Az ördög olyan helyekre csábítja az embereket, ahová Isten nem küldi őket. Majd Biblia-szövegekkel hozakodik elő, hogy alátámassza sugallatait. Nem azért kapták Isten drága ígéreteit, hogy vakmerő útjukon erősítse az embereket, vagy ezekre támaszkodjanak, mikor ok nélkül robognak a veszedelem felé. Az Úr elvárja, hogy gondviselésébe vetett alázatos függőséggel haladjunk előre. Jólétünk, életünk Istenben rejlik. Semmit sem végezhetünk sikeresen Isten jóváhagyása nélkül. Az Úr áldásra és jólétre nyújthatja felénk kezét, vagy pedig ellenünk fordul keze. „Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti.” Az Örökkévaló elvárja tőlünk, gyermekeitől, hogy következetes keresztényként éljünk. Legyünk megfontoltak, óvatosak és alázatosak. Viselkedjünk körültekintően a kívülállók iránt. Az elvet semmi körülmények között sem szabad föladnunk.

Egyedüli biztonságunk, ha nem adunk helyet az ördögnek, mert az ő sugallatai és céljai mindig arra törnek, hogy ártson nekünk és megakadályozza, hogy Istenre támaszkodjunk. Az ártatlanság angyalának álcázza magát, hogy tetszetős kísértéseivel úgy tudja becsempészni csapdáit, hogy észre se vegyük fortélyait. Minél inkább engedünk neki, annál korlátlanabb lesz csalásainak hatalma. Nem biztonságos vitába keverednünk vagy szóba állnunk vele. Az ellenfélnek nyújtott minden előny után még többet követel. Egyedüli biztonságunk, ha határozottan visszautasítjuk már legelső kísértő szavát is. Krisztus érdemein át Isten elég kegyelmet adott, hogy ellenállhassunk az ördögnek és győzzünk. Sikerünk az ellenállásban rejlik. „Álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” Az ellenállás legyen szilárd és kitartó. Mindent elveszítünk, amit eddig nyertünk, ha ma ellenállunk, csakhogy holnap engedjünk neki. – Bizonyságtételek, 3. köt., 482–483. old.

Április 9., csütörtök:  -  A győzedelmes Krisztus

Amikor Sátán rávette az embert a bűnre, azt remélte, hogy Isten bűnnel szembeni ellenszenve örökre elszakítja Őt az embertől, szakadást okoz a menny és a föld között. Ám amikor hallotta a megnyílt égen át Isten szavát Fiához szólni, a halál kopogtatását hallotta saját maga számára. Ez a hang azt jelentette, hogy az Atya kész egyesíteni magával az embert, kész erkölcsi erőt adni a kísértés fölötti győzelemre, és kész megszabadítani teremtményeit az ördögi álnokság hálójából. Sátán nagyon jól ismerte azt a pozíciót, amit Krisztus az Úr szeretett Fiaként töltött be a mennyben, és nyugtalansággal töltötte el az a tudat, hogy Jézusnak el kell hagynia a mennyei örömöt és méltóságot, hogy emberként jöhessen el a világra. Tudta, hogy Isten Fiának jóindulata számára semmi jóval nem kecsegtet...

Elérkezett az ideje, hogy kétségbe vonják Sátán földi uralmát, és attól félt, hogy elveszíti hatalmát. A próféciákból ismerte a Messiásra vonatkozó jövendöléseket, és tudta, hogy Jézus országa nem földi győzelem és fényűzés révén alakul meg. Tudta, hogy a jövendölések egy olyan országról szólnak, amelyet a menny Ura azon a földön alapít meg, amelyet épp ő maga bitorol. Amikor ez az ország majd magába foglalja a föld összes országát, akkor neki megszűnik a dicsősége, és elnyeri méltó jutalmát mindazokért a bűnökért, amelyeket a világra zúdított, és a szerencsétlenségekért, amelyeket az emberiségnek okozott. Tudta, hogy saját jóléte Krisztus küldetésének sikerétől vagy bukásától függ, ezért kísértéseit megpróbálta felhasználni az Üdvözítő ellen. – Hetednapi Adventista Biblia-kommentár, 5. köt., 1078–1079. old.

Mindannyiunknak súlyos kísértéseket kell kiállnunk. Hitünk a végsőkig meg lesz próbálva. Élő kapcsolatban kell lennünk Istennel. A mennyei természet részeseivé kell válnunk, hogy az ellenség ne téveszthessen meg bennünket, és megszabadulhassunk a romlástól, mely a világban van a kívánság által.

Horgonyunkkal Krisztusba kell kapaszkodnunk! Gyökeret kell vernünk és meg kell alapozódnunk a hitben. Sátánnak vannak eszközei. Kiválasztja azokat az embereket, akik nem ittak az élő vízből, akik valami újra és ismeretlenre szomjasak, és akik mindig készek arra, hogy igyanak bármelyik kínálkozó forrásból. Efféle hangok lesznek hallhatók: „Íme, itt a Krisztus, vagy íme, ott”, de nekünk nem szabad hinnünk ezeknek. Tévedhetetlen bizonyítékunk van az igaz Pásztor hangjára vonatkozóan, aki felszólít, hogy kövessük őt. Jézus így szól: „Megtartottam az én Atyámnak parancsolatait.” Krisztus az Isten törvényének való alázatos engedelmesség ösvényén vezeti nyáját, és soha nem bátorítja arra, hogy hágja át Isten törvényét. – Szemelvények, 2. köt., 50. old.

Április 10., péntek  -  További tanulmányozásra

Jézus élete: 83. old.