A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Jézus eljövetele

Március 28., szombat délután

Minél többet gondolunk arra, hogy Krisztus kisgyerekként jött földünkre, annál csodálatosabb igazságnak tűnik. Hogy lehetséges, hogy a betlehemi jászol magatehetetlen csecsemője az Isten mennyei Fia? Bár nem értjük, mégis elhisszük, hogy aki a világot teremtette, értünk tehetetlen kisgyerekké vált. Bár nagyobb minden angyalnál, és a mennyei trónon ülő Atyához hasonló, Ő hozzánk hasonlóvá vált. Benne egyesült Isten és ember, és éppen ebben rejlik az elbukott emberiség számára a reménység. Amikor a testet öltött Krisztust szemléljük, emberi természetben látjuk a Mindenhatót, és rajta szemléljük a mennyei dicsőség ragyogását, az Atya tökéletes képmását.

Amikor Jézus testet öltését figyeljük, valósággal összezavar bennünket e felfoghatatlan titok, amelyet az elménk nem érthet meg. Minél többet gondolunk rá, annál csodálatosabbnak tűnik. Óriási ellentét van Krisztus istensége és a betlehemi, tehetetlen csecsemő között. Hogyan foghatnánk fel a mindenható Isten és a tehetetlen kisgyermek közötti különbséget? Mégis a világok Teremtője, aki testben az istenség teljessége volt, Ő egyben a jászol tehetetlen kisgyermeke is. Aki sokkal magasabb volt minden angyalnál, egyenlő az Atyával méltóságban és dicsőségben, magára öltötte az emberi természet köntösét! A mennyei és az emberi természet titokzatos módon ötvöződött, s így az ember és Isten egyesült. Ebben az egységben rejlik bukott emberi nemzetségünk reménysége. – Lift Him Up, 75. old.

Március 29., vasárnap:  -  „Eleitől fogva mindeneknek”

Isten tudta nélkül egyetlen felhő sem tornyosult az egyház fölé, egyetlen ellenséges hatalom sem lépett fel az Atya műve ellen úgy, hogy Ő ne látta volna előre. Minden úgy következett be, ahogy megjövendölték a próféták. Nem hagyta egyházát sötétségben, elhagyatottan a Mindenható, hanem felvázolta a prófétai kijelentéseket a bekövetkezendőkről, s gondviselésében úgy igazgatta a világ történelmét, hogy mindaz beteljesedjen, amit Szentlelke által előre megjövendöltek a próféták. Isten minden terve be fog teljesedni. Törvénye az ő trónusához kötődik, és azt nem teheti tönkre a sátáni hatalom az emberi erőkkel egyesülve sem. Isten ihlette és őrizte meg az igazságot, s az igazság győzni fog még akkor is, ha néha úgy tűnik, hogy árnyék vetül rá. Krisztus evangéliuma a jellemben kifejezett törvény. Az ellene felvonultatott álnok tettek, az igazságtalanság védelmére felhozott minden egyes eszköz, a sátáni eszközök minden csalása végül örökre elpusztul, és az igazság győzelme a déli napsütés fényességéhez lesz hasonló. Felragyog a Feddhetetlenség Napja, és az egész föld fénylik majd dicsőségétől. – Manuscript Releases, 17. köt., 10. old.

Isten örömmel közli igazságát a világgal követői által, és Szentlelke közreműködésével Ő maga készíti, illetve hatalmazza fel az embereket erre a munkára. Ő vezérelte az elméjüket, hogy mit mondjanak és írjanak. Agyagedényekre bízta a mennyei Kincset... Az Úr engedelmes és hívő gyermeke a felülről jövő bizonyságtevésben a kegyelemteljes mennyei hatalom és igazság dicsőségét látja.

A Biblia íróinak emberi nyelven kellett kifejezniük a gondolatokat. Emberek írták. Őket a Szentlélek ihlette. Azonban a tökéletlen felfogóképességük és megromlott elméjük folytán, amely fondorlatos módon képes kikerülni az igazságot, sokan saját kényük-kedvük szerint olvassák és értelmezik a Szentírást. A megértés nehézsége azonban nem a Bibliától függ...

A szent iratokat nem megszakítás nélküli kijelentések hosszú folyamataként adta az Úr az emberiségnek, hanem szakaszosan, az egymás után következő nemzedékek számára, ahogy Isten jónak és megfelelőnek látta a pillanatot, hogy teremtményei megértsék. Az emberek a Szentlélek vezetése alatt írták...

A Szentírásban nincs mindenütt tökéletes rend, vagy nem nyilvánvaló mindenhol az egység... A Biblia igazságai elrejtett kincshez hasonlóak. Azokat meg kell keresni, szorgos kitartással kell feltárni. Akik csak felületes képet alkotnak az Írásokról, csak sekélyes ismereteik alapján fognak beszélni, miközben azt gondolják, hogy mélységes ismerettel rendelkeznek, és megkérdőjelezik a Szentírás tekintélyét. Ám akinek a szíve összhangban van az igazsággal és a kötelességeivel, a Bibliát a mennyei tanácsok befogadására kész szívvel fogja tanulmányozni. A megvilágosodott lélek meglátja a lelki egységet, a mindent átszövő aranyfonalat, amelynek felfedezéséhez türelemre, elmélkedésre és imára van szükség. – The Faith I Live By, 11. old.

Március 30., hétfő:  -  „Nevezd az ő nevét Jánosnak”

János születése előtt az angyal azt mondta: „Mert nagy lesz az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szentlélekkel.” (Lk 1:15) Isten nagy munkára hívta el Zakariás fiát, a legnagyobbra, amit valaha is emberre bízott. E szolgálat elvégzéséhez Jánosnak szüksége volt arra, hogy az Úrral együtt munkálkodjék. Tudta, hogy Isten Lelke vele lesz, ha megtartja az angyal utasításait.

Jánosnak az Úr követeként kellett fellépnie, hogy feltárja az embereknek a menny világosságát. Új irányba kell terelnie gondolataikat. Rá kell ébresztenie őket Isten kívánalmainak szentségére, arra, hogy szükségük van tökéletes igazságosságára. Ennek a követnek szentnek kell lennie. A benne lakozó isteni Szentlélek templomává kell válnia. Annak érdekében, hogy küldetését betölthesse, egészséges testtel, szellemi és lelkierővel kell rendelkeznie. Uralnia kell étvágyát, szenvedélyeit, összes képességét, hogy olyan rendületlenül állhasson a különböző helyzetekben is, mint a puszta sziklái és hegyei. – Jézus élete, 100. old.

Keresztelő János, Krisztus előfutára gyermekkori nevelését szüleitől kapta. Életének nagyobb részét a pusztában töltötte... János úgy döntött, hogy elhagyja a városi élet élvezetét és fényűzését a puszta szigorú fegyelmezéséért. Itt a környezet kedvezett az egyszerűség és az önmegtagadás szokásának. A világ zajától távol zavartalanul tanulmányozhatta a természet, a kinyilatkoztatás és a gondviselés leckéjét... Gyermekségétől kezdve eléje tárult küldetése , és ő elfogadta a szent megbízatást. Számára a puszta magánya szívesen látott menedék volt messze attól a társadalomtól, melyben a gyanakvás, a hitetlenség és a tisztátalanság majdnem mindent átitatott. Nem bízott saját erejében, hogy ellenáll a kísértésnek, és visszariad a bűnnel való állandó érintkezéstől, hacsak el nem veszti rendkívüli bűnösségének tudatát. – Boldog otthon, 133. old.

Éppen azzal a tettével, mellyel [Heródiás] azt gondolta, hogy megszabadítja a világot a próféta befolyásától, tette vértanúvá Keresztelő Jánost nem csupán tanítványai szemében, hanem azok előtt is, akik korábban nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy követőivé váljanak. Sokan hallották a figyelmeztető üzenetet, majd titokban meggyőzték őket a tanításokról, így most a kegyetlen kivégzés hírére nyíltan kiálltak az ügy mellett, és tanítványainak vallották magukat. Heródiás teljesen elbukott abbeli igyekezetében, hogy elhallgattassa János tanításait, amelyek ez után nemzedékről nemzedékre az idők végezetéig továbbadódnak, miközben Heródiás megromlott élete és ördögi bosszúállása megteremte az aljasság gyümölcseit. – The Spirit of Prophecy, 2. köt., 81. old.

Március 31., kedd:  -  „Nevezd az ő nevét Jézusnak”

Amikor a mennyei Fenség gyermekké vált, és Máriára lett bízva, ez a földi asszony nem rendelkezett sok mindennel, amivel meghálálhatta volna a drága ajándékot. Csupán két galambot mutathatott be, ami a szegények áldozata volt, ám az Úr kedves áldozatként fogadta ajándékát. Nem tudott felmutatni ritka gazdagságot, mint ahogy azt a keleti bölcsek tették, akik Betlehemig utaztak, hogy ajándékokkal hódoljanak Isten Fiának. A szerény ajándékok miatt azonban Jézus édesanyját nem utasította el a menny. Az Úr szíve vágyára tekintett, és a szeretet kedvessé tette áldozatát. Isten hasonlóképpen néz ajándékainkra, legyenek azok bármilyen szerények, ha azt iránta érzett szeretettel hozzuk. – Isten fiai és leányai, 50. old.

Nemcsak az Üdvözítő adventje alkalmával, hanem a bűneset és a megváltás utáni korszakokban is Krisztusban békéltette meg Isten önmagával a világot (2Kor 5:19). Jézus volt az alapja és a középpontja az áldozati rendszernek a pátriárkák korában csakúgy, mint a zsidók idejében. Ősszüleink bűne óta nem volt többé semmiféle közvetlen érintkezés az Úr és az ember között. Az Atya Krisztus kezébe adta a világot, hogy az ő közbenjárói tevékenysége útján megválthassa az embert, és igazolhassa Isten törvényének tekintélyét és szent voltát. Az ég és a bűnbe esett emberi nemzetség közötti közösség csak a Megváltó útján jöhetett létre. Isten Fia adta ősszüleinknek a megváltás ígéretét. Ő jelentette ki magát a pátriárkáknak... Ő adta Izraelnek a törvényt. – Isten csodálatos kegyelme, 43. old.

Krisztus nem cserélte le isteni természetét emberire, hanem emberi természetet öltött mennyei jellemére.

Legyetek nagyon figyelmesek, ahogyan kezelitek Jézus emberi természetét. Ne úgy mutassátok be Őt, mint bűnre hajlamos embert. Ő volt a második Ádám. Az első Ádámot tiszta, bűntelen természettel teremtette Isten képére. Elbukhatott, és el is bukott engedetlensége folytán. Jézus Krisztus azonban a Mindenható egyetlen Fia. Emberi természetet öltött magára, és mindenben megkísértetett az emberhez hasonlóan. Bűnbe eshetett volna, ám nem volt benne hajlam a gonoszságra. A pusztában megkísértetett úgy, ahogyan Ádám is megkísértetett az Édenben...

Születése isteni csoda volt. Így szólt az angyal: „Ímé, fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Ő nagy lesz, és a Magasságos Fiának hívattatik; és néki adja az Úr Isten Dávidnak, az ő atyjának királyi székét; és uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lesz! Mondta pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfit nem ismerek? És felelvén az angyal mondta néki: A Szentlélek száll tereád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért ami születik is, szentnek hívatik, Isten Fiának.” (Lk 1:31–35)

Ezek a szavak nem emberi lényre, hanem csak egyedül a végtelen Isten Fiára utalnak. Ne engedjétek meg az emberi elmének, hogy valamilyen formában azt képzelje, hogy Jézusban volt hajlam a romlásra, vagy engedett volna a gonosznak. Az emberhez hasonlóan mindenben megkísértetett, azonban Ő „szentnek” neveztetik. A halandó emberre hagyott titok úgy szól, hogy Krisztus mindenben megkísértetett, s mégis bűntelen volt. Testet öltése örök titok volt és az is marad. Ami azonban ki lett jelentve nekünk és gyermekeink számára, az elégséges arra vonatkozóan, hogy egyetlen emberi lény se képzelje, hogy az Üdvözítő teljes ember volt, mint mi, hiszen ez nem lehetséges. Nem szükséges ismernünk annak pontos idejét, hogy az emberi természet mikor egyesült a mennyeivel. Ellenben az emberi természetben kinyilatkoztatott Jézus Krisztusban, a Sziklában kell szilárdan megállnunk. – Hetednapi Adventista Biblia-kommentár, 5. köt., 1128. old.

Április 1., szerda:  -  A betlehemi jászol

Jézus szerény körülmények között jött e világra. Szegény születésű volt. A menny Fensége, a dicsőség Királya, az egész angyalsereg Parancsnoka megalázva magát fogadta el emberi mivoltát, és a szegénységet és a megalázottságot választotta. Nem voltak olyan lehetőségei, amelyeket a szegények nem élvezhetnek. Fárasztó munka, nehézségek és nélkülözés között élte mindennapjait. „A rókáknak barlangjuk van – mondta –, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.” (Lk 9:58)

Jézus nem hajszolta az emberek csodálatát és dicséretét. Ő nem parancsolt semmilyen hadseregnek. Nem uralkodott földi birodalmon. Nem kereste a gazdagok és a világ által megbecsültek kegyét. Nem igényelt helyet a nemzet vezetői között. Egyszerű emberek között élt. Semmibe vette a társadalom mesterkélt megkülönböztetéseit. Az arisztokrata születést, a gazdagságot, talentumot, tanultságot, rangot figyelmen kívül hagyta. – A nagy Orvos lábnyomán, 197. old.

Az Üdvözítő ma is ugyanazt a munkát végzi, mint Szamáriában, amikor az élet vizét nyújtotta az asszonynak. Akik az Ő követőinek nevezik magukat, lehet, hogy lenézik, elutasítják a kivetetteket, viszont Jézus szeretetét sem születési, sem nemzetiségi körülmények, sem semmilyen életviszony nem fordíthatja el az ember fiaitól. Ő így szól minden lélekhez, bármily bűnös is: Ha kérted volna tőlem, élő vizet adtam volna neked.

Az evangéliumi hívást nem szabad leszűkíteni, néhány kiváltságosnak átadni, akikről úgy hisszük, bennünket tisztelnek meg, ha elfogadják. Az üzenetet mindenkinek át kell adni. Valahol csak szívek nyílnak meg, hogy elfogadják az igazságot, Krisztus készen áll a tanításukra. Kinyilatkoztatja nekik az Atyát, aki a szíveket vizsgálja, és elmondja, hogy milyen a hozzá méltó imádás. Az ilyeneknek nem beszél példázatokban. Nekik, mint az asszonynak a kútnál, ezt mondja: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” (Jn 4:26) – Jézus élete, 194. old.

Jézus szülei szegények voltak, és fáradságos napi munkával keresték meg a kenyerüket. Gyermekük jól ismerte a szegénységet, az önmegtagadást és a nélkülözést. Ezek a tapasztalatok védelmet jelentettek számára. Tevékeny életében nem voltak haszontalan percek, amelyek rést nyitottak volna a kísértésnek. Nem töltött céltalanul órákat, amikor rossz társaságba kerülhetett volna. Amennyire csak lehetett, elzárta a kísértő útját. Sem nyereség vagy élvezet, sem dicséret vagy bírálat nem vehette rá, hogy rosszat tegyen. Bölcs volt, hogy felismerje a gonoszt, és erős, hogy ellenálljon neki. [...]

Jézus otthona lenézett hely volt, de Ő hűségesen és örömmel viselte a háztartás terheinek ráeső részét. Egykor az egeknek parancsolt, angyalok teljesítették boldogan szavát – most pedig készséges szolga, szerető, engedelmes fiú. Mesterséget tanult, és kétkezi munkát végzett Józseffel az ácsműhelyben. A közönséges munkások egyszerű ruhájában rótta a kisváros utcáit, amikor munkahelyére ment vagy onnan jött. Nem használta isteni hatalmát, hogy csökkentse terheit vagy könnyítsen nehéz munkáján. – Jézus élete, 72. old.

Április 2., csütörtök:  -  Az Üdvözítő tanúi

Mária várakozással tekintett előre arra az időre, amikor a Messiás uralkodik Dávid trónján, de nem látta a szenvedés keresztségét, amelyen át vezet oda az útja. Simeon szavaiból kitűnt, hogy a Messiás útja nem lesz akadálytalan e világon. A Máriához intézett szavakban – „a te lelkedet is áthatja az éles tőr” (Lk 2:35) – Isten gyöngéd együttérzéssel meghirdeti Máriának azokat a gyötrelmeket, amelyeknek elviselését már meg is kezdte. – Jézus élete, 56. old.

Jézus nem lépett közbe szolgája kiszabadításának érdekében. Tudta, hogy János kiállja a próbát. A Megváltó örömmel ment volna oda, hogy bevilágítsa jelenlétével János börtöncellájának sötétjét. Ám nem kellett veszélybe sodornia küldetését. Szívesen kiszabadította volna hűséges szolgáját. Jánosnak azonban ki kellett innia a vértanúság poharát azokért, akik a börtönökből majd átmennek a halálba. Amikor a Megváltó követőit börtönbe vetik, kardélre hányják, kerékbe törik és máglyára kerülnek, micsoda támaszt jelent szívüknek, hogy János, akiről maga Krisztus is bizonyságot tett, hasonló tapasztalatot élt át!

Isten sosem vezeti másképpen gyermekeit, mint ahogyan ők maguk is vezetnék életüket, ha láthatnák a véget már kezdettől fogva, és ha megértenék annak a tervnek a magasztosságát, amelyet be kell tölteniük a Mindenható munkatársaiként. Sem a mennybe átköltöztetett Énok, sem Illés, akit tüzes szekéren vitt fel a mennybe, nem volt nagyobb, és nem érte nagyobb megtiszteltetés, mint Keresztelő Jánost, aki egy börtöncellában fejezte be magányosan életét. „Mert néktek adatott az a kegyelem Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek őbenne, hanem hogy szenvedjetek is őérette.” (Fil 1:29) A menny összes ajándéka közül, melyet az emberek kaphatnak, a Krisztussal való közösség és a szenvedéseiben való részesedés a legfontosabb és a legnagyobb előjog. – Conflict and Courage, 278. old.

Ha elfogadjuk Jézus Krisztust, el kell fogadnunk a feltételeket és elvárásait is, és Isten országának kell életünk legfontosabb elfoglaltságának válnia. A nehézségek akadályoknak tűnnek majd. A legnagyobb nehézségek azonban saját személyünkből fakadnak. Krisztus mindent elvár az embertől: szívét, lelkét, erejét és elméjét. „Avagy nem tudjátok-é, hogy… nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” (1Kor 6:19–20) Az embernek mindez énje megalázásába, önmegtagadásába, önfeláldozásába, az emberi szenvedélyekkel való folyamatos küzdelmébe kerül. Ne vigye magával az emberi természet vérmérsékletét. Szégyen, gyengeség és megaláztatás a következménye Krisztus csupán kijelentések szintjén való követésének, s ha az újjá nem született, meg nem tért emberek nyomdokain járunk. – Bible Training School, 1916. október 1.

Lehetőségünk van a mennyei természet részeseivé válni. Különféle kísértések érnek, ám ilyenkor jusson eszünkbe, hogy a győzelemhez minden eszköz a rendelkezésünkre áll... Aki valóban hisz Krisztusban, részese lesz a mennyei természetnek, valamint annak az erőnek, amellyel megállhat bármely kísértésben. Nem esik kísértésbe, és nem győzik le. A megpróbáltatásban az ígéretek teljesedéséért könyörög, s ezek által megmenekül a világi kívánságoktól.

Hisszük, hogy áldozatot kell hoznunk annak érdekében, hogy a világ előtt megtartsuk ezt a pozíciót, és ez így is van. Ámde mennyibe került a mennynek a mi üdvösségünk? A legdrágább kincsét kellett feláldoznia, hogy részesei lehessünk a mennyei természetnek. Isten Fia levetette királyi ruháját és koronáját, hogy kisgyerekként jöhessen el a földünkre. – Christ Triumphant, 197. old. 

Április 3., péntek  -  További tanulmányozásra

Jézus élete: 43–44 old.

Szemelvények: 1. köt., 15–23. old.