A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Bölcs szavak

Február 14., szombat délután

Jézus azért jött a földre, hogy megvalósítsa a legnagyobb munkát, amit az emberek között valaha is véghezvittek. Az Atya követeként érkezett, hogy megmutassa, hogyan lehet legeredményesebb az életünk. Milyen körülményeket választott a végtelen Isten saját Fia számára? Egy félreeső hajlék a galileai dombok között; becsületes, igényes munkával fenntartott háztartás, egyszerű élet, naponkénti küzdelem a nehézségekkel és viszontagságokkal, önmegtagadás, takarékosság, türelmes, örömteli szolgálat; tanulás anyja oldalán a nyitott szentírási tekercsből; a hajnali vagy alkonyi csend a zöldellő völgyben, a természet szent befolyása; a teremtés és a gondviselés tanulmányozása; a lélek bensőséges közössége az Úrral – ezek voltak Krisztus gyermekéveinek körülményei és alkalmai.

Ugyanez volt ez a különböző korok legjobb és legnemesebb embereinek nagy többségénél is. Olvasd el Ábrahám, Jákób, József, Mózes, Dávid és Elizeus történetét! Tanulmányozd a későbbi korok embereinek életét, akik valóban méltán töltöttek be bizalmi állást és felelős helyet, és akiknek a munkálkodása eredményesen szolgálta az emberiség felemelkedését!

Milyen sokan nőttek fel közülük vidéken! Nem sokat tudtak a fényűzésről! Nem szórakozással töltötték ifjúságukat. Sokuknak szegénységgel és nehézségekkel kellett megküzdeniük. Korán megtanultak dolgozni, és a szabadban töltött dolgos élet élénkítette és rugalmassá tette minden képességüket. Mivel saját erőforrásaikra kellett támaszkodniuk, megtanulták leküzdeni a nehézségeket és az akadályokat; bátrakká és kitartókká értek. Megtanulták az önállóság és önuralom leckéit. Mivel sok tekintetben el voltak zárva a rossz társaságoktól, kielégítették őket a természet örömei és az építő barátságok. Szerették az egyszerűséget, és szokásaikban mértéktartóak voltak. Elvek irányították őket, és tiszta lelkű, erős, őszinte felnőttekké nőttek fel. Élethivatásuk megkezdésekor munkájukba fizikai és szellemi erőt, lelki elevenséget vittek, képességet mind a tervezésre, mind a kivitelezésre; rendíthetetlenül ellenálltak a bűnnek. Mindezek a tulajdonságok alkalmassá tették őket arra, hogy áldást jelentsenek a világ számára.

Minden anyagi természetű hagyatéknál többet ér, ha gyermekeidnek egészséges testet, józan értelmet és nemes jellemet adsz örökségül. Aki idejekorán bölcs, megérti, hogy miből áll az igazán eredményes élet, és otthona kiválasztásánál szem előtt tartja az élet legértékesebb tényezőit. – A nagy Orvos lábnyomán, 365–367. old.

Február 15., vasárnap  -  Mindannyian egyenlők vagyunk

Amint az ember szervezetének különböző részei alkotják testünket, s amint az egész testet kormányzó agynak engedelmeskedve kell mindennek végeznie hivatását, úgy Krisztus gyülekezete tagjainak is egyetlen részarányos testté kell egyesülniük, alá kell vetniük magukat a közösség megszentelt értelmének.

A gyülekezet fejlődését tagjainak helytelen viselkedése akadályozza. Ha csatlakozunk a közösséghez, bár fontos és szükséges lépés, mégsem ez tesz minket kereszténnyé, és üdvösségünket sem biztosítja. Nem ad kétségbevonhatatlan jogot a mennyre, habár nevünk ott szerepel a gyülekezet névsorában, de szívünk elidegenedett Krisztustól. Az Ő hű, megbízható képviselőinek kell lennünk, vele együtt kell fáradoznunk egységben. „Szeretteim, most Isten fiai vagyunk.” (1Jn 3:2) Ne feledkezzünk meg a szent családi kapcsolatról, és semmit se kövessünk el, ami gyalázatot hozna Atyánk ügyére. – Bizonyságtételek, 4. kötet, 16. old.

Isten szabad és fenséges kegyelmének köszönhetünk mindent. A kegyelem volt az a része a szövetségnek, amely lehetőséget biztosított örökbefogadásunkra. Az Üdvözítő kegyelme teszi lehetővé megváltásunkat, újjászületésünket, és hogy a Megváltó örököstársai lehetünk.

Ha teljes mértékben hisszük, hogy örökbefogadás által Istenéi lettünk, már most a menny előízét élvezhetjük. [...] Az Úr közelségében járunk, és édes kapcsolatot ápolunk vele. Közelről megismerjük együtt érző és gyöngéd lényét, szívünk összetörik és meglágyul a nekünk adott szeretet gondolatára. Igazán megtapasztaljuk a lelkünkben lakó Jézust. Mi is őbenne vagyunk, és otthon érezzük magunkat mellette. [...] Tapasztalatból ismerjük az Atya szeretetét, ezért nyugalmat lelünk benne. Semmilyen szó sem írhatja le ezt a minden ismeretet meghaladó szeretetet. Egyek vagyunk a Fiúval. Életünk el van rejtve vele együtt a Mindenhatóban. Bizonyosságunk van afelől, hogy amikor Ő megjelenik, vele együtt mi is dicsőségben megjelenünk. Mivel erős bizodalmunk van benne, Atyánknak nevezhetjük Istent. – Isten csodálatos kegyelme, 54. old.

Minél közelebb jutunk Jézushoz, és minél jobban meglátjuk jellemének tisztaságát, annál inkább érezzük a bűn mérhetetlen rútságát, és annál kevésbé dicsőítjük önmagunkat. Azok, akiket a menny szentnek ismer el, soha nem hivalkodnak jóságukkal. Péter Krisztus hűséges szolgája lett, és Isten mennyei világossággal és erővel áldotta meg. Az apostol tevékenyen részt vett az Üdvözítő egyházának építésében, de sohasem felejtette el félelmes és szégyenletes kudarcát. Az Úr megbocsátotta bűnét, ám Péter jól tudta, hogy jellemének gyenge pontján, amely bukását okozta, csak a Mester erejével győzhetett. Önmagában semmi dicséretre méltót nem talált.

Egyetlen apostol vagy próféta sem mondta magát bűntelennek. Az Isten közelségében élő emberek, akik inkább feláldozták volna életüket, mintsem tudatosan rosszat tegyenek, akiket Ő mennyei világossággal és erővel tisztelt meg, megvallották, hogy lényük bűnös. Nem bíztak a testben. Nem állították, hogy van saját igazságuk, hanem teljesen Jézus igaz voltában bíztak. Ez érvényes mindazokra, akik a Megváltót szemlélik. – Krisztus példázatai, 160. old.

Február 16., hétfő  -  Az élet nagy próbája

Az teszi igazán széppé és sikeressé az életet, ha lelkiismeretesen odafigyelünk mindarra, amit a világ „apró” dolgoknak nevez. A jótékonyság apró tettei, az apró, de jóságos szavak, az önmegtagadás apró cselekedetei és az apró lehetőségek bölcs kihasználása, valamint az apró talentumok kiaknázása teszi az embert igazán naggyá Isten előtt.

Ha a családon belül elkezdett előzékeny és figyelmes gesztusok kiterjednek a családi körön kívül is, azzal a boldog élet megvalósításához járulnak hozzá. – Isten fiai és leányai, 253. old.

Bármilyen hangzatos is hitvallásunk, mégsem vagyunk Jézus őszinte tanítványai, ha szívünk nincs tele Isten és embertársaink iránti szeretettel. Még ha volna is nagy hitünk és hatalmunk csodák művelésére, de hitünk szeretet nélkül teljesen értéktelen lenne. Ha mégoly bőkezű adakozók volnánk is, esetleg minden vagyonunkat elajándékoznánk a szegények táplálására, mindez értéktelen volna a menny előtt, ha nem a tiszta szeretet az indítórugónk. Ha buzgóságunkban mártírhalált szenvednénk is, de nem szeretetből, Isten csak úgy tekintene ránk, mint elvakult rajongóra vagy becsvágyó képmutatóra.

„A szeretet hosszútörő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.” A legtisztább öröm a legmélyebb alázatból fakad. A legerősebb és legnemesebb jellemek a türelem, a szeretet és Isten akaratának talapzatán épülnek.

A szeretet „nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt”. A Krisztusban élő szeretet jóindulattal ítéli meg mások cselekedeteit és eljárását. Szükségtelenül nem állítja pellengérre hibáikat, nem hallgat meg szívesen rágalmakat, hanem inkább igyekszik a jó tulajdonságaikra emlékeztetni.

A szeretet „nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél és mindent eltűr.” Ez a szeretet „soha el nem fogy”. Sohasem vesztheti értékét, hiszen mennyei tulajdonság. Aki ezzel rendelkezik, mint értékes kinccsel fog áthaladni az Örökkévaló városának kapuján. – Az apostolok története, 318–319. old.

Ünnepélyes kiváltság és szent bizalom idejében élünk. Ha az Úr szolgái hűségesen megőrzik a rájuk bízottakat, nagy jutalmuk lesz, amikor a Mester így szól: „Adj számot sáfárságodról.” (Lk 16:2) Gazdagon megjutalmazza a komoly erőfeszítéseket, az önzetlen munkát, a türelmes, kitartó fáradozásokat. Jézus ezeknek a szolgáknak mondja majd, hogy ezentúl nem szolgáinak, hanem barátainak nevezi őket (lásd: Jn 15:15). Az Úr a munkát nem nagysága szerint ítéli meg, hanem a hűség szerint, amellyel végezték. Nem az elért eredményeket mérlegeli, hanem az indítékokat, amelyek minket a munkára ösztönöztek. Minden másnál többre becsüli a jóságot és hűséget. – Az evangélium szolgái, 267. old.

Mindannak lelkiismeretes teljesítése, amit a világ általában „csekélységnek” állít, az életsiker titka. Kis könyörületességek, csekélynek látszó önmegtagadások, segítő, egyszerű szavak, az apróbb bűnök elleni őrködés – ez a kereszténység. A mindennapi áldások hálás elfogadása, a naponta kínálkozó alkalmak bölcs kihasználása, a ránk ruházott képességek szorgalmas értékelése, ezek azok a dolgok, melyeket a Mester elvár tőlünk.

Aki hűségesen eleget tesz kis kötelességeinek, arra is felkészül, hogy a nagyobb felelősségnek is megfelelhessen. Az az ember, aki a mindennapi életben barátságos és udvarias, aki családja körében béketűrő és nagylelkű, akinek a szeme előtt az otthon boldogsága lebeg, ő a Mester szavára minden önmegtagadásra és áldozatra kész. – Üzenet az ifjúságnak, 143. old.

Február 17., kedd  -  Bízzál az Úrban

A nép szívében egyre növekedett a vágy, hogy lerázza magáról a római igát. Különösen a vakmerő és nyers galileaiak közt harapózott el a lázadás szelleme. Kapernaum határ menti város volt, ezért helyőrség állomásozott benne. Miközben Jézus Krisztus tanította a népet, a mellettük elvonuló római katonák emlékeztették hallgatóit Izrael megalázott helyzetére. Vágyakozva néztek Krisztusra, remélve, hogy Ő hivatott véget vetni Róma uralmának.

Jézus szomorúan tekintett hallgatóira. Fölismerte bennük a bosszúállás szellemét, amely az arcokra is rányomta bélyegét. Tudta, milyen keserűen vágynak a hatalom után, hogy lerázzák elnyomóikat. Szomorúan intette őket: „Ne álljatok ellen a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.” (Mt 5:39)

Minden szava csupán az ószövetségi tanítások felújítása volt. Igaz, hogy a „szemet szemért, fogat fogért” szabály ott állt Mózes törvényében, ez azonban polgári törvény volt. Senkinek sem volt joga, hogy bosszút álljon saját magáért, hiszen ismerték az Úr utasítását: „Ne mondd: bosszút állok rajta!” (Péld 20:22) „Ne mondd ezt: amiképpen cselekedett énvelem, úgy cselekszem ővele.” (Péld 24:29) „Ha éhezik, aki téged gyűlöl, adj enni neki kenyeret; és ha szomjúhozik, adj neki inni vizet.” (Péld 25:21) „Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik, ne vigadjon a te szíved.” (Péld 24:17)

Jézus egész élete ezen elvben testesült meg. Megváltónk azért hagyta el mennyei otthonát, hogy elhozza ellenségeinek az élet kenyerét. – Gondolatok a hegyibeszédről, 70–71. old.

Jellemünk átalakulása bizonyítja a világ előtt, hogy Krisztus szeretete él bennünk. Az Úr elvárja népétől, hogy megmutassa: a kegyelem megmentő ereje át tudja alakítani a hibás jellemet. Kiegyensúlyozottá és gyümölcstermővé teheti azt.

De hogy megvalósulhasson Isten munkája, elő kell készülnünk az összejövetelekre. A Mindenható felszólít, hogy űzzük ki a szívünkből az önzést, mert ez az elidegenedés gyökere. Vágyik arra, hogy gazdagon kitölthesse ránk Szentlelkét, és felszólít, hogy lemondással, igénytelenséggel egyengessük előtte az utat. Ha Teremtőnk kedvéért lemondunk jellemhibáinkról, szemünk megnyílik, s látni fogjuk a botránkozás köveit, melyeket keresztényietlenségünkkel helyeztünk mások útjába. Az Atya felszólít, hogy távolítsunk el mindennemű botránykövet. Azt mondja: „Valljátok meg bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” (Jak 5:16) Akkor miénk lehet a bizonyosság, mint Dávidé volt, miután bevallotta bűnét. Így imádkozott: „Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem. Hadd tanítsam a bűnösöket a te utaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.” (Zsolt 51:14–15)

Mikor Isten kegyelme uralkodik bennünk, a bátorság, hit és krisztusi szeretet légköre veszi körül lelkünket, s ez éltetően hat mindenkire, aki belélegzi. [...] Aki a Megváltó szeretetében részesült, akit a Szentlélek világosított föl, s aki megtér az igazsághoz, tudatában lesz annak, hogy mindannak adósa a drága áldásokért, akivel érintkezik. Az Úr olyanok elérésére használja föl az alázatos szívűeket, akiket a felszentelt lelkészek nem tudnak elérni. Oly szavak szólására készteti őket, melyek föltárják Jézus megmentő kegyelmét.

Mikor másoknak áldást jelentenek, ők is áldásban részesülnek. Isten alkalmat ad, hogy másokra is kiterjesszük kegyét, hogy még több kegyességet áraszthasson ránk. Mikor a menny eszköze fölhasználja az Örökkévalótól nyert talentumait és képességeit, akkor az ő hite és reménysége is megerősödik. Isteni megbízottak fáradoznak vele együtt. – Bizonyságtételek, 6. kötet, 43–44. old.

Február 18., szerda  -  Együttérzés a szegényekkel

Amíg elveszettek voltunk, Jézusnak nem volt maradása a mennyben. Megrágalmazott, sértegetett élettel és szégyenteljes halállal cserélte föl a mennyet. A menny felmérhetetlen kincseinek tulajdonosa szegénnyé lett, hogy szegénysége által mi meggazdagodjunk. Járjunk mi is azon az ösvényen, amelyet Ő taposott!

Mindazok, akik Isten gyermekei, ezentúl tekintsék magukat egy-egy láncszemnek abban a láncban, amelyet a menny a világ megmentésére ereszt le; Krisztus irgalmas tervével azonosulva induljanak el, hogy vele együtt keressék és mentsék az elveszetteket!

Sokan nagy kiváltságnak tartanák, ha ellátogathatnának az Üdvözítő földi életének színhelyeire; ha ott járhatnának, ahol Ő járt, ha láthatnák a tavat, amely mellett szívesen tanított, a hegyeket és völgyeket, amelyeken szeme oly sokszor megpihent. De nem kell Názáretbe, Kapernaumba, sem Bethániába mennünk ahhoz, hogy Jézus nyomában járjunk. Megtaláljuk lábnyomát a betegágyaknál, a szegények viskóiban, a nagyvárosok zsúfolt sikátoraiban és mindenütt, ahol a szívek vigaszra várnak.

Tápláljuk az éhezőket, ruházzuk fel a mezíteleneket, és vigasztaljuk meg a szenvedőket és lesújtottakat! Szolgáljunk a kétségbeesett embereknek, és ébresszünk reményt azokban, akik már minden reményüket elvesztették!

Az önzetlen szolgálatban megnyilvánuló krisztusi szeretet inkább képes megjavítani a gonosztevőt, mint a fegyver és törvényszék. Ezekre is szükség van a törvényszegő megfélemlítése végett, de a szerető szívű misszionárius ennél többet tehet. A kárhoztatás miatt megkeményedett szívet sok esetben meglágyítja Jézus szeretete. – A nagy Orvos lábnyomán, 105–106. old.

Vallásoskodni vagy az igazságot lelkünkben hordozni – két különböző dolog. Nem elég az igazságot csak ismerni. Nem biztos, hogy ettől gondolataink és szándékaink is megváltoznak. Szívünknek kell megtérnie és megszentelődnie.

Az az ember, aki puszta kötelességérzetből próbálja megtartani Isten parancsolatait – azért, mert ez követelmény –, soha nem fogja érezni az engedelmesség örömét. Voltaképpen nem is engedelmeskedik. Annak élete nyilvánvalóan nem hívő élet, aki tehernek tartja az Úr kívánalmait, mert vágyainak határt szabnak. Az igazi engedelmesség egy belső elv megvalósítása. Ennek az engedelmességnek indítórugója az igazság és az Isten törvénye iránti szeretet. Minden igaz élet magva a Megváltó iránti hűség, amely arra indít, hogy magáért a jóért tegyük a jót, mert ez tetszik a Mindenhatónak. – Krisztus példázatai, 97–98. old.

Február 19., csütörtök  -  Nevelés

Jézus az elé hozott gyermekekben kegyelmének örököseit, országának polgárait látta – férfiakat és nőket –, akik közül egyesek mártíromságot vállalnak majd érte. Tudta, hogy ezek a gyerekek hallgatnak rá, jóval készségesebben fogadják el Megmentőjüknek, mint sok világias bölcs, keményszívű felnőtt. Tanításakor leereszkedett hozzájuk. A menny Uralkodója nem tartotta méltóságán alulinak, hogy kérdéseikre válaszoljon, s fontos tanításait gyermeki felfogóképességük szintjére egyszerűsítse. Elültette agyukba az igazság magvait, melyek majd évek múltán kikelnek, és örök életre teremnek gyümölcsöket. – Jézus élete, 512–515. old.

Minden elvetett mag a saját neme szerint hoz termést. Így van ez az ember életében is. Vessük mindannyian a könyörület, az együttérzés és szeretet magvait, mert azt aratjuk, amit vetettünk! Az önzés, az önszeretet, a büszkeség, a szándékos bűn meghozza a maga termését. Aki önmagának él, a testnek vet, és a testből arat romlottságot. [...]

Ha az elvetett mag termést hoz, és ezt ismét elvetjük, a termés megsokszorozódik. Ez a törvény emberi kapcsolatainkra is érvényes. Minden tettünk, minden szavunk termést hozó mag. Minden figyelmes, jóindulatú, engedelmes és önmegtagadó cselekedet megismétlődik másokban, és általuk ismét másokban. Az irigy, rosszindulatú, viszálykeltő tett is mag, amelyből „a keserűség... gyökere” (Zsid 12:15) nő ki, és sok embert megfertőz. Még mennyivel többet fog az a „sok” ember megmételyezni! Így folytatódik a jó és rossz mag vetése, ami termést hoz a földi életre és az örökkévalóságra. – Krisztus példázatai, 84–85. old.

Ma is igaz, hogy a gyerekek a legfogékonyabbak az evangélium tanításai iránt, szívük megnyílik az isteni befolyás előtt, s elég erős a kapott leckék megőrzésére. A kisgyermekek keresztényekké válhatnak, és koruknak megfelelő tapasztalatokra tehetnek szert. Lelki nevelést kell nekik nyújtani, a szülőknek mindent meg kell tenniük, hogy jellemük Krisztus hasonlatosságára formálódjék.

Az apák és anyák az Úr családjának fiatalabb tagjaiként tekintsék gyermekeiket, kiknek nevelését a menny rájuk bízta. Amit mi tanulunk Jézustól, azt tovább is kell adnunk gyerekeinknek. Ahogyan zsenge elméjük felfogása tágul, apránként tárjuk fel nekik az égi igazságok szépségét. Ezáltal a keresztény otthon iskolává válik, ahol a szülők helyettes tanítóként szolgálnak, maga a Megváltó pedig a fő oktató.

Amikor gyermekeink megtérésén fáradozunk, ne heves érzelmeket várjunk a bűnről való meggyőződés megdönthetetlen bizonyítékaként. Nem szükséges tudni megtérésük pontos idejét. Arra tanítsuk őket, hogy bűneiket vigyék Jézushoz, kérjék bocsánatát, higgyék: megbocsát és elfogadja őket, csakúgy, mint azokat a gyerekeket, akik akkor éltek, mikor Ő személyesen járt a földön.

Mikor az anya megtanítja gyermekeit, hogy szeretetből engedelmeskedjenek neki, tulajdonképpen a keresztény élet első leckéit adja. Az édesanya szeretete képviseli a gyerek számára Krisztus szeretetét, s az anyjukban bízó, engedelmeskedő kicsinyek megtanulnak bízni és engedni az Üdvözítőnek is. – Jézus élete, 515. old.

Február 20., péntek  -  További tanulmányozásra

Gyermeknevelés: 151. old.