6. tanulmányhoz − Január 31 − Február 6.
Vasárnap
Péld. 14. fejezet
A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.
A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.
Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.
A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.
Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.
Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.
Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.
Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.
A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.
Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.
Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.
A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.
Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.
Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.
A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.
Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.
Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.
A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.
Dán. 7,8.
Mialatt a szarvakat szemlélém, ímé, másik kicsiny szarv növekedék ki azok között, és három az elébbi szarvak közül kiszakasztaték ő előtte, és ímé, emberszemekhez hasonló szemek valának ebben a szarvban, és nagyokat szóló száj.
Dán. 7,25.
És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szenteit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig.
Dán. 8,11-12.
És a seregnek fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az ő szentségének helye.
És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van.
Hétfő
Péld. 14.
lásd a vasárnapi részben1Thess. 5,21.
Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!
Ésa. 30,15.
Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erősségtek lett volna; de ti nem akarátok;
2Kor. 5,7.
Mert hitben járunk, nem látásban
Kedd
Jób. 28,24.
Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.
1Kir. 3,9.
Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?
Péld. 15,3.
Minden helyeken vannak az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.
Ésa. 5,20.
Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!
Zsid. 5,14.
Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.
Szerda
Péld. 15. fejezet
Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.
A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.
Minden helyeken vannak az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.
A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.
A bolond megútálja az ő atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.
Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.
A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.
Az istentelenek áldozatja gyűlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.
Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.
Gonosz dorgálás jő arra, a ki útját elhagyja; a ki gyűlöli a fenyítéket, meghal.
A sír és a pokol az Úr előtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.
Nem szereti a csúfoló a feddést, és a bölcsekhez nem megy.
A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.
Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.
Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjűnek pedig szüntelen lakodalma van.
Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.
Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyűlölség.
A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútűrő pedig lecsendesíti a háborgást.
A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.
A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.
A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.
Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában előmennek.
Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében mondott beszéd, oh mely igen jó!
Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.
A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerősíti pedig az özvegynek határát.
Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.
Megháborítja az ő házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyűlöli az ajándékokat, él az.
Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.
Messze van az Úr az istentelenektől; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.
A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerősíti a csontokat.
A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.
A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az ő lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.
Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az alázatosság.
Csütörtök
Péld. 20,24.
Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az ő útában?
Péld. 21,31.
Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!
Péld. 16,1.
Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
Péld. 16,9.
Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását.
Péld. 16,4. 7.
Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
Péld. 16, 18-19.
A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.
Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
Ezék. 28,17
És gyászéneket kezdenek rólad, és ezt mondják néked: Mimódon veszél el te, a kit laknak a tengerekről, te híres-neves város, mely hatalmas vala a tengeren, ő és lakosai, a kik félelmökre valának minden mellettök lakozóknak!
Mt. 20,26-28.
De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;
És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.
Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.
Péld. 16,33.
Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.