Ellen White-idézetek

A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

2. tanulmány     2015  Január 3 − 9.

Tetőtöl talpig

Január 3., szombat délután

Akik megkapják Isten utasítását, hogy tisztítsák meg magukat a parancsolatok iránti engedetlenség és a világhoz való hasonulás minden formájától, és akik megtérnek bűneiktől és megváltoznak, a Megváltóra tekintenek segítségért, és az engedelmesség útjára lépnek, mennyei segítséget kapnak, hogy helyrehozzák helytelen magatartásukat. Ám akik csak látszólag térnek meg, és keresik az Urat, nem távolítják el tetteikből a gonoszságot, és nem csak maguknak okoznak csalódást, hanem amikor magatartásuk szembesül a jelképekkel és példázatokkal, szégyenérzet és szomorúság vesz erőt rajtuk, mivel csalódást okoztak a Mindenhatónak. Saját tetteikben bíztak és reménykedtek. Mint nép, feddésben részesültek, és mégsem távolították el cselekedeteikből a gonoszságot. – Hetednapi Adventista Biblia-kommentár, 4. kötet, 1159. old.

Sokan kérdik: „Hogy adhatom át magam teljesen Istennek?” Kívánnád átadni magad; de ahhoz, hogy ezt saját erődből elérjed, gyenge és tehetetlen vagy, mert a kételkedés kötelékei és bűnös életed szokásai rabságban tartanak. Ígéreteid és elhatározásaid fövényre épültek; gondolataidat, szenvedélyeidet és érzelmeidet nem vagy képes uralni. Megszegett ígéreteid és be nem tartott fogadalmaid megingatják őszinteségedbe vetett hitedet, csüggedés vesz rajtad erőt, és azt hiszed, hogy az Úr nem fogadhat el. Azonban ne ess kétségbe! Amit meg kell értened, az az akarat tényleges ereje. Ez az emberi természetet uraló erő a döntés vagy a választás hatalma. Minden az akarat helyes irányú tevékenységétől függ. Isten megadta az embernek a választás képességét; tőled függ, hogy helyesen élsz-e azzal. Bár szívedet nem változtathatod meg, és saját erődből nem szeretheted a Teremtődet, mégis szabad választásodtól függ, hogy Őt szolgáld. Mihelyt átadod neki akaratodat, Ő fogja benned munkálni úgy az akarást, mint a cselekvést. Ily módon egész lényedet Krisztus Lelke uralja; szereteted Fiában összpontosul, s gondolataid összhangban lesznek vele. Ha csak kívánság marad a jóság és szentség utáni vágyakozásunk, az semmit sem ér. Sokan, bár remélik és vágynak arra, hogy az Úr gyermekei legyenek, mégis elvesznek. Sohasem jutnak el odáig, hogy akaratukat a mennynek alárendeljék. Nem döntenek most: keresztények akarunk lenni!

Ha akaratodat és kívánságaidat tettekké érleled, tökéletes átalakulás mehet végbe az életedben. Ha akaratodat teljesen alárendeled a Megváltónak, akkor egy minden erőt és uralmat felülmúló magasztos hatalommal egyesülsz. Akkor az állhatatossághoz felülről fogsz erőt nyerni, és így, állandóan átadva magad Istennek, képes leszel új életet, a hitnek életét élni! – Jézushoz vezető út, 47–48. old.

Január 4., vasárnap  -  Hallgassátok meg!

„Tudakozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek.” Kutatni annyit jelent, mint szorgalmasan keresni az elveszettet. Kutassátok Isten Igéinek rejtett kincseit, mert nem nélkülözhetitek azokat. Tanulmányozzátok a nehezebb szakaszokat, az egyes verseket összevetve egymással, és tapasztalni fogjátok, hogy maga az Írás az a kulcs, amely feltárja előttetek az Írást.

Aki áhítattal tanulmányozza a Bibliát, minden kutatás után bölcsebb lesz, mint előtte volt. A nehézségek eloszlanak, megoldást talál rájuk, mert a Szentlélek elvégzi munkáját, melyről János evangéliumának 14. fejezete beszél: „Ama Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.” (Jn 14:26)

Komoly, kitartó törekvés nélkül semmiféle értéket sem lehet megszerezni. Minden vállalkozás csak akkor lesz eredményes, ha azt kitartással és nagy akaraterővel visszük véghez. Komoly fáradozás nélkül nem számíthatunk lelki dolgok megszerzésére. Akik az igazság drágaköveit meg akarják szerezni, azoknak is éppúgy ásniuk kell utánuk, mint ahogy a bányász ássa ki a föld mélyéből a rejtett kincseket.

Akik közömbösen és nem teljes szívből dolgoznak, sohasem fognak sikert aratni. Ifjaknak és öregeknek olvasniuk kell Isten Igéit, de ne csak olvassák, hanem komoly szorgalommal, áhítattal, hittel mélyedjenek el annak kutatásában. Akkor meg fogják találni a rejtett kincset, mert az Úr megeleveníti értelmüket. – Üzenet az ifjúságnak, 259. old.

E példázat a mennyei kincs értékét szemlélteti, és hogy milyen erőfeszítést kell tennünk megszerzéséért. A földbe rejtett kincs megtalálója hajlandó volt megválni mindenétől és lankadatlanul dolgozni, hogy hozzájusson az elrejtett vagyonhoz. A mennyei kincs keresője sem tart semmilyen munkát túl soknak és semmilyen áldozatot túl nagynak az igazság kincsének megszerzéséhez.

A példázatbeli szántóföld, amely magában rejti a kincset, a Szentírást jelképezi. A kincs pedig az evangélium. A föld azonban nem tartalmaz annyi aranyat, sem egyéb értéket, mint Isten Igéje.

Az evangélium kincsei tehát el vannak rejtve. A maga szemében bölcs – akit az üres filozófia tanítása felfuvalkodottá tett – nem látja meg a megváltás tervének szépségét, hatalmát és titkát. Sokan nem látnak, pedig van szemük, és nem hallanak, pedig van fülük. Van értelmük, de nem veszik észre az elrejtett kincset. – Krisztus példázatai, 104. old.

Január 5., hétfő  -  Védd a családot!

Aki helyesen értékeli jellemét – ismeri a bűnöket, amelyek könnyen leigázzák, és a kísértéseket, amelyek leginkább előidézhetik bukását –, ne tegye ki magát fölösleges veszélynek, ne engedje közel magához a kísértéseket azáltal, hogy ellenséges területre lép. Ha a kötelesség odaszólítja, ahol kedvezőtlenek a körülmények, különleges segítséget kap Istentől, és ezáltal tökéletesen fölfegyverezve mehet előre az ellenség elleni harcra.

Az önismeret sokakat megőriz attól, hogy komoly kísértésbe kerüljenek, és megakadályoz, hogy csúnya vereséget szenvedjenek. Ahhoz azonban, hogy önmagunkat megismerjük, vizsgáljuk meg lelkiismeretesen tetteink indítékait és alapelveit, magatartásunkat hasonlítsuk össze kötelességteljesítésünk zsinórmértékével, a Szentírással. – Az evangélium szolgái, 276. old.

Ifjak és öregek egyaránt hajlamosak arra, hogy elnézzék önmaguknak a türelmetlen, heveskedő szavakat. Azt hiszik, hogy elegendő felhozni ezt mentségül: „Nem vigyáztam eléggé magamra, és nem gondoltam komolyan, amit mondtam.” De Isten Igéje nem veszi ennyire könnyedén ezt a dolgot. A Szentírás mondja: „Láttál-e beszédeiben hirtelenkedő embert? A bolond felől több reménységed van, hogynem afelől.” (Péld 29:20) „Mint a megromlott és kerítés nélküli város, olyan a férfi, akinek nincs birodalma az ő lelkén.” (Péld 25:28)

A bosszúságoknak, szívfájdalmaknak és izgalmaknak – melyek életünket megkeserítik – legnagyobb részét a szabadjára engedett indulatok okozzák. Egyetlen pillanat alatt olyan bajt okozhatnak a heves, szenvedélyes, meggondolatlan szavak, amelyet egy egész élet bűnbánata sem tehet meg nem történtté. Megtört szívek, elidegenített barátok, hajótörést szenvedett életek sorát okozták hirtelen, meggondolatlanul kiejtett bántó szavak, amelyekkel éppen azokat illetjük, akik segítséget és gyógyulást várnak tőlünk. – Üzenet az ifjúságnak, 134–135. old.

Minden próbánkban olyan segítőnk van, aki sohasem bukik el. Sosem hagy minket egyedül harcolni a kísértéssel, küzdeni a gonosszal, hogy végül a terhek és a bánat összetörjön minket. Bár most elrejtőzött a halandó szeme elől, hitfülünkkel hallhatjuk hangját: Ne félj, veled vagyok! „Én vagyok az Élő; pedig halott voltam, és ímé, élek örökkön-örökké.” (Jel 1:18) Elviseltem bánatotokat, megtapasztaltam küzdelmeiteket, szembenéztem kísértéseitekkel. Ismerem könnyeiteket: én is sírtam. Ismerem a fájdalmat, ami túlságosan mély, semhogy emberi fül számára kibeszélhető lenne. Ne gondold, hogy elhagyott, elfelejtett vagy! Ha bánatodra egy húr sem rezdül egyetlen emberi szívben sem, nézz rám és élsz. „A hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad.” (Ésa 54:10) – Jézus élete, 483. old.

Január 6., kedd  -  Védd a baráti kapcsolataidat!

Bár igen elterjedt, mégis nagyon romboló pénzt kölcsönözni azért, hogy betöltsünk egy nyomasztó szükséget, s aztán semmit sem tenni az adósság rendezése érdekében. Az Úr azt szeretné, hogy mindazok, akik hiszik az igazságot, hagyjanak fel ezekkel az önámító gyakorlatokkal. Inkább válasszák a szűkölködést, mint a tisztességtelenséget. Egyetlen lélek sem folyamodhat tisztességtelen eljárásokhoz vagy kibúvókhoz a menny javainak kezelésében, ha bűntelenül akar megállni Isten előtt. Akik mégis így járnak el, cselekedeteikkel tagadják meg Krisztust, miközben azt vallják, hogy megtartják, sőt, másoknak is tanítják az Ő parancsolatait. Ők nem tartják meg a szent elveket. Az igazság megértői, ha nem változtatják meg jellemüket az igazság megszentelő befolyására, a halál illatát fogják terjeszteni. Helytelenül képviselik az igazságot, annak feddő szavait vonják magukra, és szégyent hoznak Jézusra, aki maga az igazság. – A keresztény életmódra vonatkozó tanácsok, 255. old.

Határozd el, hogy többé nem halmozol fel magadnak adósságot. Inkább utasíts vissza ezer dolgot, minthogy adóssággal terheld le magad. Az adósságok váltak életed átkává. Menekülj tőlük!

Tégy ünnepélyes fogadalmat Istennek, hogy áldása révén megadod adósságaidat, s többé senkinek se légy adósa, még akkor sem, ha csupán puliszkán és kenyéren kell élned. Az étel elkészítésénél nagyon könnyen el lehet költeni huszonöt centet pluszban. Vigyázz az aprópénzre, s akkor a nagy pénzek vigyázni fognak magukra. Az itt-ott, különféle dolgokra elköltött kis összegek rövid idő alatt dollárokká válnak. Legalább akkor légy önmegtartóztató, amikor adósságok terhelnek... Ne ingadozz, ne bátortalanodj el, és ne vonulj vissza. Tagadd meg a kívánságot, az étvágyat, takarítsd meg az aprópénzt, és fizesd ki adósságaidat. Szabadulj meg attól minél előbb. Nagy győzelmet mondhatsz magadénak, amikor újra szabad emberként állhatsz meg, anélkül, hogy valakinek tartoznál. – A keresztény életmódra vonatkozó tanácsok, 257. old.

Egymáshoz kötődünk, mint emberekből álló hatalmas háló, és minden kapcsolatunkban arra kell törekednünk, hogy Krisztus gondolata uraljon bennünket. Ha becsukod a szemedet a rászoruló és veszendő előtt, ha nem figyelmezteted a bűnöst, mert önző és közömbös vagy, s ha azt a kísértést sugallod ezzel neki, hogy senki sem törődik a lelkével, azzal szégyent hozol Istenre, és gyalázatot szerzel művének. Kötelességünk a legszentebb hittel erősíteni egymást.

Ha nincs tökéletes összhang köztünk, nem szabad azt hinnünk, hogy személy szerint nem vagyunk hibásak e tekintetben. Ha mások gondolatai és érzelmei nem egyeznek a mieinkkel, ne higgyük, hogy ők tévednek, és nekünk van igazunk. Folyton a helyes irány felé kell fordulnia gondolatainknak, hogy választ jelentsünk a Megváltó imájára (Jn 17:21–23). Szeretnénk tudni, hogy Jézus milyen iga hordására bátorít, és melyek azok a terhek, amelyeket jelenleg viselnünk kell, és folyamatosan törekedjünk arra, hogy jósággal és szeretettel mutassuk meg testvérünknek, hogy törődünk vele, és nap mint nap szeretet uralja cselekedeteinket. Ez a tűzben megpróbált arany – a hit és a szeretet. Ha látjuk, hogy valaki téved egyik vagy másik dologban, nem kell szó nélkül elmennünk mellette, hanem kötelességünk megpróbálni őt kivezetni a sötétségből a világosságra. Mindannyiunknak kötelessége mások érdekeit védelmezni, mert ezzel saját érdekeinket is védjük. Nem értékeljük kellőképpen a lelket. Egységben, egy nagy testvéri közösségben kell élnünk, s olyanoknak kell lennünk, hogy képesek legyünk hosszútűréssel és alázattal eltűrni mások tévedéseit, és törekedjünk mások terheinek viselésére. (Lásd: Ef 5:1–2)

De talán azt mondod, hogy ez a lelkész feladata. Ám mégis mindannyiunk kötelességét képezi. – This Day Whit God, 274. old.

Január 7., szerda  -  Védd a munkát

Isten által felállított törvényszerűség, hogy a természetben az okozat tévedhetetlen biztonsággal követi az okot. Az aratás mutatja meg, milyen volt a vetés. A rest munkásra saját munkája mond ítéletet. Az aratás tanúskodik ellene. Így van ez a lelki dolgokban is. Minden munkás lelkiismeretessége munkájának eredményéből mérhető le. Az aratáskor derül ki, hogy szorgalmasan vagy lustán dolgozott-e. Ez dönti el örök sorsát is. – Krisztus példázatai, 84. old.

Jézus nem tudja a hanyag, tétlen embert megmenteni. Az igazán megtért személy nem élhet dologtalan, haszontalan életet. A mennybe nem lehet csak úgy besodródni. Lusta ember nem léphet be oda. Csak akkor leszünk alkalmasak a mennyek országára, ha erőfeszítéseket teszünk érte, és igazán igyekszünk megismerni törvényeit. Akik nem akarnak Isten munkatársai lenni a földön, azok a mennyben sem fognak együttműködni vele. Veszélyes dolog lenne bevinni őket oda. – Krisztus példázatai, 280. old.

Az Úr a teremtéskor a munkát áldásként adta. A munka fejlődést, erőt, boldogságot jelentett. De a bűn átka folytán a föld állapota megváltozott, változás történt a munka feltételeiben is; bár most gonddal, fáradsággal és fájdalommal jár, mégis a boldogság és fejlődés egyik forrása. Ez védelmet jelent a kísértéssel szemben. A munkához szükséges fegyelem fékezi a vágyak kielégítését, szorgalomra, erkölcsi tisztaságra és állhatatosságra tanít. Így lesz annak a nagy tervnek része, amellyel Isten meg akar szabadítani. – Előtted az élet, 214. old.

Az Úr tervei nem emberi tervek. Ő nem akarta, hogy az emberek tunyaságban éljenek. Kezdetben megkülönböztetett jellemű embert teremtett, s bár Ádám gazdag volt mindabban, amit a világegyetem Ura adott neki, mégsem volt szabad henyélnie. Közvetlenül a teremtés után feladatot kapott. Elfoglaltságot és örömöt kellett találnia az Isten által teremtett dolgokban, s munkájára válaszként az Éden gazdag áldásai és gyümölcsei álltak rendelkezésére szükségleteinek kielégítésére.

Amíg ősszüleink engedelmeskedtek az Alkotónak, kellemesen telt munkájuk a kertben, s a föld gazdagon kielégítette szükségleteiket. Ám amikor eltávolodtak az engedelmességtől, azt az ítéletet vonták maguk után, hogy a Sátán által elhintett magvakkal kellett megküzdeniük, s verítékkel kellett megszerezniük mindennapi kenyerüket. Attól kezdve az ember arra kényszerült, hogy kínnal-bajjal harcoljon annak hatalma ellen, akinek alávetette saját akaratát.

Az volt Isten terve, hogy a munkával csökkentse azt a gonoszságot, ami az ember engedetlensége által jött a világba. A munka révén hatástalanná tehetők Sátán kísértései, s a gonoszság hulláma megfékezhető. Bár a munkát nyugtalanság, fáradtság és fájdalom kíséri, mégis a boldogság és fejlődés forrása, a kísértések elleni védelem marad. A munka fegyelme önuralomra késztet, s szorgalmat, tisztaságot és határozottságot hirdet. Ezáltal válik az Úr nagy tervének részévé, hogy így vigye véghez a bukás utáni helyreállításunkat. – Tanácsok szülőknek, tanároknak és diákoknak, 273–274. old.

Az Üdvözítő látta, hogy az embernek még a Paradicsomban is szüksége van a szombatra; arra, hogy a hét egyik napján félretegye saját érdekeit és foglalatosságát, elmélyültebben gondolkozzék Isten művein, elmélkedjék hatalmáról és jóságáról. Szüksége volt a szombatra, hogy az élénkebben emlékeztesse Urára, és hálát ébresszen, mert jóságos Teremtőjétől kapta mindazt, aminek örül, és amit birtokol. – Pátriárkák és próféták, 48. old.

Isten komoly áldásokat szőtt a szombatünneplésbe, ezért azt kívánja, hogy a szombat az öröm napja legyen számunkra. Az öröm is jelen volt a szombat beiktatásánál. A Mindenható elégedetten szemlélte keze munkáját. Mindarról, amit teremtett, megállapította, hogy igen jó (1Móz 1:31). Ujjongással telt meg a menny és a föld. „Együtt örvendeztek a hajnalcsillagok, és Isten minden fiai vigadoztak.” (Jób 38:7) Bár a bűn később betört a világba, hogy tönkretegye az Alkotó tökéletes művét, az Úr még mindig nekünk adja szombatját, annak tanújelét, hogy mindent a végtelen jóságú és kegyelmű Szeretet teremtett. Mennyei Atyánk azt kívánja, hogy a szombatünneplés segítségével megőrizze az emberek között az igaz Isten ismeretét. Azt kívánja, hogy a szombat őrá, az igaz, élő Istenre terelje gondolatainkat, és ismerete életet és békét adjon nekünk. – Bizonyságtételek, 6. kötet, 349. old.

Január 8., csütörtök  -  Védd saját magad!

A farizeusi szív kietlen, terméketlen talaj, nem hajthatnak ki benne az istenes élet magvai. Aki maradéktalanul aláveti magát az Úrnak, az hozza neki a legelfogadhatóbb szolgálatot. Ha az emberek közösségre lépnek az Atyával, együttmunkálkodhatnak vele, és bemutathatják jellemét életük során.

Az őszinte szívvel végzett szolgálatnak nagy jutalma van. „A te Atyád, aki titkon néz, megfizet neked nyilván.” (Mt 6:18) A Krisztus kegyelme által irányított életmódban formálódik jellemünk. Kezd visszatérni a lélek eredeti szépsége. Részesülünk Jézus jellemvonásaiban, és az istenség képmása ragyogni kezd bennünk. Az Istennel együtt járó és együtt munkálkodó férfiak és nők arca égi békességet fejez ki. A menny légköre veszi őket körül. Számukra már megérkezett Isten országa. Krisztusban örvendenek, mivel áldására lehetnek az emberiségnek. Megtisztelő nekik, hogy a Mester felhasználja őket: megbízása alapján az Ő nevében végzik munkáját. 

„Senki sem szolgálhat két úrnak.” (Mt 6:24) Megosztott szívvel nem szolgálhatunk az Atyának. A Biblia vallása nem egy a sokféle befolyás között, hanem mindenek felett való, minden mást átjár és irányít. Nem olyan, mint a vászonra ide-oda festett ecsetnyomok, hanem átitatja az egész életet, mint amikor a vásznat belemártják a festékbe, míg az anyag minden szálát át nem itatja az átható, ki nem fakuló szín. – Jézus élete, 312. old.

Uralkodj gondolataidon. Nem lesz könnyű feladat, s nem is fog megvalósulni komoly erőfeszítés nélkül. Isten mégis ezt várja tőled. Ez a kötelesség nyugszik minden felelős lényen. Ő felelősnek tart gondolataidért. Ha belemerülsz a hiú ábrándozásba, ha megtűröd, hogy gondolataid tisztátalan tárgyakon időzzenek, bizonyos fokig olyan bűnös vagy Isten előtt, mintha el is követted volna, amire gondolsz. Csak az alkalom hiánya tart vissza elkövetésétől. A nappali és éjjeli ábrándozás és álmodozás rossz és rettentően veszélyes szokás. Ezeket a szokásokat, ha berögzültek, csaknem lehetetlen megtörni, és ártatlan, szent, magasztos tárgyakra irányítani gondolatainkat. Ha uralkodni akarsz gondolataidon, ha meg akarod akadályozni, hogy hiábavaló és romlott gondolatok szennyezzék be lelkedet, válj megbízható őrré a szemed, füled és összes érzékszerved fölött. Egyedül a kegyelem hatalma képes elvégezni ezt a nagyon fontos javulást. – Bizonyságtételek, 2. kötet, 561. old.

Mindenki elnyerheti a mennyet és elkerülheti a poklot. Az angyali seregek készen állnak, hogy a megpróbált és megkísértett lélek segítségére jöjjenek. A végtelen Isten Fia kiállta a próbát értünk. A Kálvária keresztje mindenki számára világosan látható. Amikor elhangzik az ítélet, és az elveszettek átadatnak, hogy elszenvedjék Isten iránti tiszteletlenségük és engedetlenségük büntetését, senkinek nem lesz mentsége. Senkire nézve nem szükségszerű, hogy elvesszen. Mindenki maga dönti el, hogy fejedelméül Krisztust vagy Sátánt választja. Minden ember részesülhet abban a segítségben a megpróbáltatás idején, amiben az Üdvözítőnek része volt. A kereszt a bizonyítéka, hogy senkinek sem szükségszerű elvesznie, és hogy minden ember számára óriási segítség áll rendelkezésre. Választásunkon múlik, hogy győzünk-e az ördögi seregek felett, vagy pedig annak erőihez csatlakozva Isten munkájának ellenlábasaivá válunk. – Szemelvények, 1. kötet, 96. old.

Talán sosem fogod megismerni naponkénti befolyásod eredményeit, de biztos lehetsz abban, hogy vagy jóra, vagy rosszra befolyásolsz másokat. Sok olyan ember, aki szelíd szívvel és jóindulattal rendelkezik, megengedi, hogy figyelmét elvonják a világi kívánságok és dolgok, miközben a vezetésre váró lelkek végzetes romlás felé haladnak. Talán ezek az emberek magasztos módon tesznek bizonyságot hitükről, és másoknak, de még a keresztényeknek is jó véleményük van róluk, Isten napján azonban, amikor tetteinket a mennyei törvényhez mérik, megállapítják, hogy nem emelkedtek az elvárt mérce mértékéig. – Egészségügyi tanácsok, 413. old.

Dobj egy kövecskét a tóba, és hullám keletkezik, majd egy másik, majd még egy; s miközben a hullámok növekednek, nő az átmérőjük is, míg el nem érik a partot. Ilyen a befolyásunk is, látszólag jelentéktelen, de sokkal tovább hathat, mint amit mi ismerünk és ellenőrzésünk alatt tudunk tartani. – Review and Herald, 1882. január 24.

Január 9., péntek  -  További tanulmányozásra

Boldog otthon: „Erkölcsi zsinórmérték” című fejezet.

A nagy Orvos lábnyomán: „Kapcsolataink” című fejezet.