SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Második advent

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 16:27; 24:3-14, 42, 44; János 14:1-3; 1Thesszalonika 4:13-18

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (Jn 14:1-3).

Az Újszövetség háromszáznál is többször említi Jézus visszajövetelét, ez a tanításaink sarokköve. Alapvetően meghatározza, hogy kik is vagyunk mi, hetednapi adventista keresztények. A nevünkbe is belefoglalt tantétel fontos része az evangéliumnak, aminek hirdetésére hívott el minket Isten. Jézus viszszajövetelének ígérete nélkül hiábavaló volna a hitünk. Ez a ragyogó igazság ad célt az életünknek és késztet a misszió végzésére.

Mivel jóval hosszabbra nyúlt az idő, mint ahogy vártuk, gyengülhetett volna a Jézus visszatérésébe vetett hitünk, mégsem így történt. Sokan vagyunk, akik elmondhatjuk, hogy jobban várjuk Krisztus visszatérését most, mint valaha.

„Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését” (Tit 2:13) – ez lesz az a téma, amit a héten áttekintünk.

Az utolsó vacsora után Jézus elmondta a tanítványoknak, hogy elmegy valahová, ahová egy ideig nem követhetik (Jn 13:33). Félelem és szomorúság költözött a szívükbe, amikor arról hallottak, hogy elszakadnak majd a Mestertől. Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?… miért nem mehetek most utánad” (Jn 13:36-37). Krisztus tudta, mire vágynak, ezért biztosította őket arról, hogy az elválás nem lesz végleges.

Olvassuk el, mit ígért Krisztus Jn 14:1-3 verseiben! Vonatkoztassuk a szavait saját magunkra! Miért jelent olyan sokat nekünk az ígérete?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Urunk fogadalma félreérthetetlen, nyomatékos. Görögül az „ismét eljövök” jelen időben hangzik, ami a bizonyosságot hangsúlyozza.

Jézus megadta nekünk a második advent bizonyosságát. Nem azt mondta, hogy „talán újból eljövök”, hanem félreérthetetlenül állította: „ismét eljövök”. Amikor csak visszatéréséről beszélt, mindig határozottan nyilatkozott.

Megesik, hogy teszünk olyan ígéretet, amit később mégsem tudunk betartani, még a legjobb szándékaink és elhatározásunk ellenére sem. Krisztussal azonban nem ez a helyzet. Sokszor bizonyította már, minden kétséget kizáróan, hogy bízhatunk a szavában.

Testet öltésére utalva az Úr prófétai kijelentést tett Dávid által: „Ímé jövök” (Zsolt 40:8), és úgy is történt (Zsid 10:5-7). Első adventjének valósága garantálja visszajövetelét.

Földi szolgálata idején Jézus egy kétségbeesett apának megígérte: „Ne félj; csak higgy, és megtartatik” (Lk 8:50). És Jairus lánya valóban életre kelt, pedig már halott volt. Krisztus bejelentette, hogy meghal, majd három nap múlva feltámad a sírból, és úgy is történt! A tanítványoknak megígérte a Szentlelket, amit pontosan időben el is küldött. Ha az Úr betartotta minden ígéretét a múltban, még azokat is, amelyek emberi szemszögből nézve lehetetlennek tűntek, biztosra vehetjük, hogy visszajövetelének ígéretét is valóra fogja váltani.

Mit tehetünk, hogy tartós maradjon bennünk az első szeretet lángolása, amikor Jézus visszatérésére gondolunk?

A nagy megváltási tervnek a csúcspontja a második advent lesz. Ha Krisztus nem jönne vissza a földre, testet öltése, halála és feltámadása nem eredményezhetné megváltásunkat.

Mi az egyik alapvető oka annak, hogy Jézus visszajön (Mt 16:27)?

_____________________________________________________________

Az élet nem mindig igazságos, sőt valójában többnyire nem az. A társadalomban nem mindig látjuk az igazságtételt. Ártatlan emberek szenvednek, miközben a gonoszoknak látszólag igen jól megy a soruk. Sokan nem azt kapják, amit érdemelnek. Ám nem fog örökké uralkodni a gonoszság és a bűn! Jézus visszajön, hogy megfizessen „mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz” (Jel 22:12).

Ez a kijelentés arra utal, hogy Krisztus visszajövetele előtt meg kell történnie az ítéletnek. Amikor Jézus eljön, akkorra már döntés született minden ember örök sorsa felől. A menyegzőről szóló példázatban Jézus félreérthetetlenül utalt a vizsgálati ítéletre (Mt 22:11-13). Isten a cselekedeteink alapján ítél meg, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a tetteink vagy az érdemeink üdvözítenének! Az üdvösséget Isten kegyelméből kapjuk, és a Jézusba vetett hit által nyerhetjük el (Mk 16:16; Jn 1:12) – hitünket pedig a tetteink bizonyítják.

Mt 16:27 versének ígéretében az a lényeg, hogy megtörténik az igazságtétel, csak ki kell várni. A második advent idején örök életre feltámadnak azok, akik Krisztusban aludtak el. Amint korábban is láttuk, mivel tudjuk, hogy a halottak a sírban pihennek, különösen fontos számunkra a második advent és az azt követő örök élet feltámadásának ígérete.

„A föld rázkódása, a villámok cikázása és az ég zengése közepette hívja elő Isten Fia az alvó szenteket. Kezét az ég felé emeli, és az igazak sírjára tekintve kiáltja: ’Ébredjetek, ébredjetek, ébredjetek, ti, akik alusztok a porban, és keljetek fel!’ A halottak az egész földön meghallják ezt a hangot, és akik hallják – minden nemzetségből, ágazatból, nyelvből és népből mérhetetlen sokan – életre kelnek. A halál tömlöcéből lépnek elő, hervadhatatlan dicsőségben. Lépésük zajától zeng a föld. ’Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?’ (1Kor 15:55) – kiáltják. Az élő igazak és a feltámadt szentek hangja boldog győzelmi kiáltásban olvad össze” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó. 550. o.).

Prófétai beszédében Jézus figyelmeztetett arra, hogy hamis tanítások keringenek majd második adventjéről, ezért óva intette a tanítványait az olyan emberektől, akik az Ő nevében lépnek fel és „ezt mondják: Én vagyok a Krisztus” (Mt 24:5, lásd még 23-26. versek). Nem akarta, hogy tanítványait megtéveszszék, ezért félreérthetetlenül közölte, hogyan fog eljönni.

Mit tudhatunk meg Mt 24:27 verséből Jézus visszatérésének módjáról?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A villámlást sem elrejteni, sem hamisítani nem lehet. Felvillan az egész égboltot beragyogva és mindenki láthatja. Ilyen lesz Jézus visszajövetele is. Nem kell reklámokkal felhívni rá az emberek figyelmét. Minden ember, akár jó, akár rossz, akár megváltást nyert, akár kárhozatba tart, „még akik őt által szegezték is” (Jel 1:7), meglátják, amint visszatér (Mt 26:64).

Mit tudhatunk meg 1Thessz 4:13-18 szakaszából a második adventről?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Krisztus teljes dicsőségében tér majd vissza, mint „királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jel 19:16). Testet öltésekor a Fiú Isten egyedül érkezett, mindenféle külső pompát és dicsőséget nélkülözve, „nem vala ábrázata kívánatos” (Ézs 53:2). Az idők végén azonban dicsőséggel és hatalommal ereszkedik le, „ővele mind a szent angyalok” (Mt 25:31), „nagy trombitaszóval” (Mt 24:31), és a Krisztusban meghaltak halhatatlanságra támadnak fel.

Ha a második advent példa nélküli eseményét illetően bízunk az Úrban, miért ne bíznánk benne életünk minden részére gondolva?

Amikor Jézus azt mondta a templomról, hogy „Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik” (Mt 24:2), a tanítványok megdöbbentek. „Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?” (3. vers) – tudakolták. Úgy képzelték, hogy a templom pusztulása egybeesik majd a történelem végével, ami Jézus visszatérésekor lesz.

Válaszában Jézus mesterien összekapcsolta a két eseményre mutató jeleket, egyrészt a Jeruzsálem pusztulására (ami Kr. u. 70-ben következett be), másrészt a visszajövetelére utalókat. A tanítványai ugyanis nem álltak készen arra, hogy felfogják mindkettőt.

Fontos megértenünk a jelek természetét és célját. Jézus nem azért adta őket, hogy meg tudjuk határozni visszatérésének pontos dátumát, mert „Arról a napról és óráról… senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül” (Mt 24:36). A jelek inkább az események történelmi irányára hívják fel a figyelmet, hogy tudatosítsák bennünk adventjének közeledtét. Tartózkodnunk kell attól, hogy dátumhoz próbáljuk kötni Jézus visszatérésének idejét, de semmiképp sem hagyhatjuk figyelmen kívül, milyen időben élünk!

Olvassuk el Mt 24:3-14, 21-26, 29, 37-39 verseit (és ha tehetjük, olvassuk még hozzá Márk 13. és Lukács 21. fejezetét)! Milyen képet fest itt Jézus a világról? Mennyire illik mindez a mi korunkra?

_____________________________________________________________

Jézus rendkívül fontosnak tartotta a tanítványai lelkére kötni, hogy hamarosan visszajön. Egész prófétai beszédében úgy szólt az apostolokhoz, mintha visszatérésekor még életben lennének (lásd Mt 24:32-33, 42).

A saját szempontunkból nézve nagyon is igaz, hogy a második advent a halálunk után csupán egy pillanat. A halál ugyanis mély, öntudatlan alvás. A szemünk lezárul, és mindegy, hogy egy vagy ezer év telik el közben, de a következő, amiről tudomást szerzünk, Jézus második adventje lesz. Így tökéletesen érthető az ígéret, hogy Krisztus hamarosan visszajön, amiről írt Pál, Péter és Jakab is. Jézus visszajövetele mindannyiunk számára egy pillanattal a halálunk után következik.

Hogyan segít ez a gondolat jobban megérteni azt, hogy Krisztus „hamarosan” visszajön?

Miért fontos mindig figyelni és készen várni Jézus visszajövetelét (Mt 24:42, 44)?

Jézus prófétai beszédének az alaphangját az a felszólítás adja, hogy „vigyázzatok”. Itt nem unott, semmittevő várakozásról van szó. Jézus aktív készenlétet vár. Tegyünk úgy, mint a gazda, aki figyel, nehogy a rabló betörjön a házába (Mt 24:43). A körültekintő várakozás közben a feladatunkat is végeznünk kell, mint a hűséges szolga, aki ura távollétében is teszi a dolgát (Mt 24:45; Mk 13:34-37).

Milyen hozzáállás hatna végzetesen azokra, akik úgy képzelik, hogy hittel várják Jézus visszatérését (Mt 24:48-51; Lk 21:34-35)? Mi védhet meg ettől a csapdától? Miért könnyű elkövetni ezt a hibát, ha nem vigyázunk?

_____________________________________________________________

A gonosz szolgáról szóló példázat kijózanító, leginkább az adventisták számára. Ez a szolga azokat jelképezi, akik állítólag hiszik, hogy Krisztus visszatér, csak nem a közeljövőben várják. Mivel úgy gondolják, hogy késlekedik az Úr, azt képzelik, van még idejük az önző életre, bűnös örömök hajszolására, és majd biztosan kényelmesen fel tudnak készülni a második adventrez a gondolat halálos csapda, mert senki sem tudja, mikor jön vissza Jézus. Persze még ha nem is most jönne el, azt sem tudhatja egyikünk sem, mikor szólít el bennünket az Úr váratlanul, ami hirtelen lezárja a lehetőségét, hogy rendezhessük a kapcsolatunkat vele. Ráadásul, ha valaki ismételten, folyamatosan belemerül a bűnbe, abba, ami rossz, egyre inkább megkeményedik, elaltatja a lelkiismeretét, és így mind nehezebb és nehezebb lesz megtérnie. Az ördögöt nem érdekli, hogy elméletileg hiszünk-e Jézus visszajövetelében, ha késleltetni tudja a felkészülésünket!

Hogyan állhatunk készen már ma? Úgy, ha megtérünk és megvalljuk Jézusnak a még be nem ismert bűneinket, ha megújult hittel gondolunk engesztelő kereszthalálára, amit értünk vállalt, és ha az akaratunkat maradéktalanul alárendeljük neki. Krisztussal járva békességünk lesz, mert betakar igazsága palástjával.

Mennyit gondolsz a második adventre? És ez milyen mértékben befolyásolja az életedet? Hogyan lehet helyes egyensúlyt tartani a hétköznapi munka és Krisztus folytonos várása között?

Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. „Az Olajfák hegyén” c. fejezet, 531-541. o.; A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó. „A hajnal hírnökei” c. fejezet, 261-274. o.

„Nemsokára keleten megjelenik egy kicsiny fekete felhő. A távolból sötétnek látszó felhő körülveszi a Megváltót. Isten népe ebben a felhőben felismeri az Emberfiának jelét. Ünnepélyes csendben figyelik a föld felé közeledő és egyre fényesebb és dicsőségesebb felhőt, mígnem nagy fehér felhő lesz belőle, amely megemésztő dicsőségként fénylik. Felette a szövetség szivárványa ível. Jézus hatalmas győztesként lép elő… A királyt útján szent angyalok hatalmas, megszámlálhatatlan sokasága kíséri. Ajkukon dicsőítő ének, mennyei dallam hangzik. Az égen számtalan tündöklő alak látható – ’tízezerszer tízezer és ezerszer ezer’. Emberi tollal nem lehet megrajzolni ezt a képet; az a tündöklés meghaladja az emberi képzeletet” (i. m. 547. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Egyrészt hinnünk kell abban, hogy Krisztus hamarosan visszatér, másrészt viszont hogyan kerülhetjük el a fanatizmus veszélyeit? Ez bizony nem mindig könnyű! Ugyanis vajon hány fanatikus látja magát annak?

2. Beszélgessünk még arról, hogy ha csak magunkra gondolunk, a második advent valójában egyikünktől sincs túl messze, mert bármeddig is élünk, a halál sosincs túl távol. Tehát milyen gyorsan közeleg a második advent?

3. Hogyan válaszolunk annak, aki csúfolódik Krisztus várásának gondolatával? Mielőtt felelnénk egy ilyen helyzetben, próbáljuk meg a gúnyolódó helyébe képzelni magunkat, az ő szemszögéből nézni a dolgokat! Ha ezt megtettük és meghallgattuk az érveit, alaposan fontoljuk meg, hogy mi lenne a legjobb válasz!

4. Mit mondunk arra, hogy közösségünk siettetheti vagy késleltetheti a második adventet? Milyen érvekkel tudjuk alátámasztani a válaszunkat?

5. Ha tudnád, hogy Jézus a jövő héten eljön, mit változtatnál az életeden most?

NÖVEKEDNI A KEGYELEMBEN

„…növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében” (2Pt 3:18).

„Isten megkívánja, hogy minden ember fejlessze a mennyei kegyelem eszközeit és egyre eredményesebbé váljon művében. Mindenről gondoskodott annak érdekében, hogy a keresztény istenfélelme, tisztasága és szeretete folyamatosan erősödhessen, talentumai megduplázódhassanak, képességei fejlődhessenek a Mester szolgálatában… sokan azt mondják magukról, hogy hisznek Jézusban, állításukat mégsem bizonyítja növekedés, ami életükben és jellemükben az igazság megszentelő erejéről tanúskodna. Először, amikor befogadjuk Jézust a szívünkbe, a hit dolgaiban újszülöttnek számítunk, de nem maradhatunk azok! Növekednünk kell a kegyelemben és az Úr és Megváltó Jézus Krisztus ismeretében! El kell érnünk Krisztusban a teljes érettséget! Haladnunk kell előre, hit által új és gazdag tapasztalatokat szerezve, fejlődnünk kell hitben, bizalomban és szeretetben, megismerve Istent és Jézus Krisztust, akit elküldött.

A megszentelődés folyamatosan történik. Isten nap mint nap munkálkodik az ember megszentelésén. Együtt kell működnünk vele, kitartó erőfeszítéseket téve a helyes szokások ápolásáért. A kegyelemhez kegyelmet kell adni, és miközben így követjük a hozzáadás tervét, Isten a megszaporítás tervével munkálkodik értünk. Megváltónk mindig kész meghallgatni a megtört szívű ember imáját és válaszol is rá, megsokszorozza hűségesei számára a kegyelmet, békességet. Örömmel megadja a bennünket ostromló gonoszság elleni küzdelemhez szükséges áldásokat… Nagyszerű reménység vár a hívőre, aki hittel halad előre a keresztényi tökéletesség útján” (Ellen G. White: My Life Today. 106. o.).