SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Az üdvösség útja

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Zakariás 3:1-5; Máté 22:2-14; Lukács 5:27-32; 13:1-5; 14:25-27; János 8:30-31

„És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:14-15).

Amikor a kígyók megtámadták a pusztában az izraelitákat, Isten megparancsolta Mózesnek, hogy készítsen egy rézkígyót, amit egy oszlopra állítson fel, és aki felnéz arra, miután megmarta a kígyó, megmenekül.

Miféle gyógyító erővel rendelkezhetett a rézkígyó? Semmilyennel! A gyógyulás csak Istentől jöhet. Amikor azonban az izraeliták feltekintettek a szoborra, bizonyították hitüket, hogy Istenben látják az élet és a szabadulás egyetlen reményét.

Az Úr egy lelki tanulságra akarta őket rávezetni. A halál szimbólumát az élet jelképévé tette. A rézkígyó Krisztust jelképezte, aki azért vette magára bűneink terhét, hogy megmentse az embereket. Hit által feltekinthetünk a keresztre szegezett Krisztusra, és így gyógyulást találhatunk a régi kígyó, Sátán halálos marására. Máskülönben bűneinkben kell meghalnunk. Isten Igéje kimondja, aminek fájdalmasan világosnak kellene lennie, hogy emberként kegyelemre szoruló bűnösök vagyunk. Isten ezt a kegyelmet kínálja fel nekünk Krisztus Jézusban.

A héten az üdvösséghez kellő egyszerű, gyakorlati lépéseket vesszük sorra Jézus tanításaiból.

Olvassuk el Lk 5:27-32 szakaszát! Honnan tudhatjuk, hogy melyik csoportban vagyunk?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Sok ember egészséges fizikailag, „nincs szükségük orvosra” (Lk 5:31). De vajon ki az, aki lelkileg igazán egészséges? Az összes ember között „nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem” (Zsolt 14:3), senki nem igaz önmagában (Róm 3:10). Lehetnek erkölcsileg jó tetteink, de Isten előtt nem tehetjük magunkat igazzá. Amikor tehát Jézus azt mondta: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam” (Lk 5:32), a farizeusokra utalt, akik igaznak gondolták magukat, pedig nem voltak azok. Sajnos, még ha igaznak is hitték magukat Isten előtt, valójában lelki vakságban szenvedtek (Jn 9:40-41).

A bűn ellenszerének elfogadása felé tett első lépés tehát az, ha elismerjük bűnösségünket. Be kell látnunk, hogy képtelenek vagyunk meggyógyítani önmagunkat. Viszont vakságunkban hogyan láthatnánk meg, milyen nagy szükségben vagyunk? Hogyan ismerhetjük el bűnösségünket, ha éppen a bűneink akadályozzák, hogy meglássuk valós állapotunkat?

Hogyan nyílhat meg lelki szemünk, hogy felismerjük, milyen kétségbeejtő szükségünk van a Megváltóra (Jn 16:8)?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A Szentlélek az egyedüli szemgyógyító ír, ami megláttathatja velünk valós lelki állapotunkat. Mielőtt bármit tehetne értünk, meg kell győznie a bűnösségünkről. Kitartóan szól a lelkiismeretünkhöz, hogy tudatára ébresszen bűnösségünknek, mély bűntudatot keltsen bennünk, ami következtében vágyódunk a Megváltó után. Amikor meghalljuk a hívását, hallgatnunk kell rá, engedve neki, máskülönben előbb-utóbb annyira megkeményedünk a Szentlélekkel szemben, hogy már semmit nem tehet értünk. Ijesztő gondolat!

A bűntudat lehet rossz is, de hogyan tudta az életünkben a Szentlélek arra felhasználni, hogy felnyissa lelki szemünket?

Ha felismerjük bűneinket, az még nem elég. Ezt követnie kell a megtérésnek is. Bibliai értelemben a megtérés három részből áll: az ember elismeri bűnösségét, sajnálja a bűn elkövetését és vágyódik rá, hogy többet ne vétkezzen. Ha ezek egyike is hiányzik, a megtérés nem őszinte. Júdás például beismerte bűnét, de nem fájlalta, hogy elárulta a Mestert (Mt 27:3-4). Teljesen leverte a bűntudat, de megtérés nélkül. Bűnvallását a következményektől való félelem váltotta ki, nem a Krisztus iránti szeretet.

A megtérés fontosságát mutatja az is, hogy Keresztelő János és Jézus is ezt hirdetve kezdte el szolgálatát: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa” (Mt 3:2; 4:17). Majd később, amikor Jézus elküldte tizenkét tanítványát az első missziós útjukra, elindultak és hirdették az embereknek, hogy „térjenek meg” (Mk 6:12). Pünkösd után pedig Péter szintén erre szólította fel a tömeget (ApCsel 2:38; 3:19).

Figyeljük meg, milyen erős kifejezésekkel érzékeltette Jézus, hogy az üdvösséghez mindenkinek meg kell térnie! Mi az üzenete Lk 13:1-5 szakaszának?

_____________________________________________________________

Jézus leszögezte, hogy minden ember bűnös, ezért mondta hallgatóinak: „ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek” (5. vers). Megtérés nélkül nem lehet megváltás, mivel a megtérés hiánya azt bizonyítja, hogy az ember nem hajlandó átadni magát az Úrnak.

Azt olvassuk, hogy „az Istennek jósága téged megtérésre indít” (Róm 2:4). Mit jelent ez? Ha egy jégdarabot összetörnek, a jég kisebb részecskéi megmaradnak. Viszont ha egy jégdarabot egy hősugárzó mellé helyeznek, megolvad, vízzé válik. Büszkeségünk jege csak Isten jóságának és szeretetének melegétől olvad el. Éppen ezért olyan fontos a lehető legtöbbet gondolkodni Isten szeretetének bizonyságairól!

„Nem azért térünk meg, hogy Isten szeressen minket, hanem Isten kinyilatkoztatta irántunk való szeretetét azért, hogy megtérjünk” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. 126. o.).

Mi minden bizonyítja Isten szeretetét? Mit láttunk, tapasztaltunk és tanultunk, ami nyomós ok arra, hogy bízzunk jóságában? Miért annyira fontos a tapasztalatainkra gondolni, főleg a nehezebb időkben?

Az igazi megtérés kéz a kézben jár a hittel, hogy Jézus a Megváltó. Jézus gyakran említette, hogy hinni kell benne, ha szeretnénk megkapni áldásait. „Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek” (Mk 9:23). Ha üdvözülni akarunk, a hit lényeges. Sátán tudja ezt, éppen ezért igyekszik távol tartani a hittől (Lk 8:12).

 Jézus szerint mit jelent „hinni”? A hit nem csupán egy ködös érzés, hogy majd csak történik valami; több pusztán mentális gyakorlatnál is. Az üdvözítő hitből nem hiányzik a tartalom. Ellenkezőleg! A hitnek van konkrét tárgya: Jézus Krisztus. Nemcsak valamiben, hanem Valakiben hiszünk. Azt jelenti a hit, hogy bízunk Jézusban és értünk vállalt halálában. Jézusban hinni azt jelenti, hogy ismerjük Őt, tudjuk, ki valójában (Jn 6:69) és elfogadjuk (Jn 1:12).

Isten a világ iránti szeretetből odaadta Jézust, hogy mindenki, aki igazán hisz benne, örök életet kapjon. Jézus halála viszont nem jelenti azt, hogy végül mindenki üdvözülni fog. Szükséges, hogy az embert betakarja Krisztus igazsága. Ha hiszünk Jézusban, igazságot, bizonyosságot nyerünk, mint ahogy azt a nagyszerű ígéretet is, hogy feltámaszt majd az utolsó napon (Jn 6:40).

Jézus így bátorított egy asszonyt, aki azelőtt bűnös életet élt: „Megbocsáttattak néked a te bűneid… A te hited megtartott téged” (Lk 7:48, 50). Mit jelent ez? Vajon a hit üdvözít?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Az evangéliumok szerint amikor Jézus meggyógyított valakit, azt mondta: „a te hited megtartott téged” (Mt 9:22; Mk 10:52; Lk 17:19). Ezzel nem tulajdonított gyógyító erőt a hitnek. Ezek az emberek fenntartás nélkül bíztak abban, hogy Jézusnak van hatalma meggyógyítani őket. A hit ereje nem magából a hívőből származik, hanem Istentől jön, akiben az ember hisz.

Miért legyünk igen óvatosak, amikor arra gondolunk, hogy mi a hit szerepe az imával kapcsolatban, főként ha gyógyulásért imádkozunk? Ha mégsem történik meg a gyógyulás, miért helytelen arra a következtetésre jutni az iménti versek alapján, hogy biztosan nincs elég hitünk?

Bizonyára megdöbbentették az embereket Jézus szavai, amikor ezt mondta: „ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába” (Mt 5:20). Kevesen ragaszkodtak a farizeusoknál jobban a törvény betűjének betartásához. A kudarcukat viszont az okozta, hogy sokkal inkább az emberek dicséretére vágytak, mint az Isten kedve szerint való életre. Jézus figyelmeztet, nehogy mi is úgy tegyünk, mint ők (Mt 6:1).

Hogyan válhatunk tehát igazzá Isten előtt? A menyegzői lakomáról szóló példabeszédből sejthetjük, hogy hol van a valódi igazság forrása.

Olvassuk el Mt 22:2-14 szakaszát! Miért akarta a király, hogy minden vendégnek legyen menyegzői ruhája? Mit jelképezett ez az öltözék? Lásd Ézs 61:10; Zak 3:1-5!

A király ingyen adta a vendégeknek a menyegzői ruhát, hiszen váratlanul érte őket a meghívás, amikor éppen utaztak és valószínűleg nem volt alkalmi öltözetük, sem pénzük rá, hogy új ruhát vegyenek. A meghívás és a ruha is a király ajándéka volt. Az ünnepségen való részvételhez a király mindössze azt az egy feltételt támasztotta, hogy elfogadják mindkét ajándékát.

Az édenkerti bűneset óta lelki értelemben véve minden ember mezítelen. Engedetlenségük után Ádám és Éva azonnal mezítelennek érezte magát, és pőreségüket úgy próbálták eltakarni, hogy fügefaleveleket kötözgettek öszsze, ami nemcsak kényelmetlen volt, hanem hiábavaló is (1Móz 3:7). Még a legnagyobb emberi erőfeszítéssel megszerezhető igazság sem más, mint „megfertéztetett ruha” (Ézs 64:5).

Mint a példázatban, a valóságban is Isten biztosítja a szükséges öltözetet. Ő készített Ádámnak és Évának ruhát, felöltöztette őket (1Móz 3:21), a bűnöst betakaró igazsága szimbólumaként. Az Úr egyházának is megadja Krisztus igazságának palástját, „hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba” (Jel 19:8), „hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle” (Ef 5:27). Ez az öltözet „Krisztus igazsága, hibátlan jelleme, amelyben hit által mindenki részesül, aki elfogadja Krisztust személyes Megváltójaként” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. 212. o.).

Miért különösen fontos megérteni, hogy üdvösségünket kizárólag Krisztus igazsága palástjának köszönhetjük, ajándékként kapjuk tőle? Miért kell mindig emlékeznünk erre?

Amikor hittel elismerjük, hogy szükségünk van Krisztusra, megtérünk, megvalljuk bűneinket és kérjük az Urat: részesítsen igazságában, akkor a tanítványai leszünk. Szolgálata során Jézus különböző embereket hívott el tanítványainak, mint például Pétert, Jakabot és Jánost. Hívásában benne foglaltatott, hogy a meghívottaknak mindent hátrahagyva kellett követni a Mestert (Mt 4:20, 22; Mk 10:28; Lk 5:28). Az evangéliumokban a követést kifejező ige lényegében a „tanítvány” szinonimájává vált.

Milyen két dologra van feltétlenül szüksége annak, aki Jézus tanítványa akar lenni (Jn 8:30-31)?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Vannak, akik a Jézusba vetett hitet külön akarják választani a tanításai követésétől, mintha az első fontosabb lenne a másodiknál. Jézus viszont nem különítette el őket, mert a két aspektust egymással kapcsolatosnak és az igazi tanítványság szempontjából alapvetőnek tekintette. Jézus tanítványa elkötelezte magát egyrészt a Mester, de a tanításai iránt is. Valóban megvan a veszélye annak, hogy az ember csak a tantételekkel és a hitélet formaságaival van elfoglalva, ezért szem elől téveszti Jézust. Viszont óvakodnunk kell attól a veszélytől is az Úrral való kapcsolatunkban, hogy azt gondoljuk, csak a hit számít.

Milyen komoly ára is lehet annak, ha valaki Jézus tanítványa akar lenni (Lk 14:25-27)?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Jézus a gyűlöl igével itt azt akarta kifejezni, hogy kevésbé szeret. A párhuzamos igeszakaszban, Máté evangéliumában világosan láthatjuk, hogy mit is akart kifejezni: „Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám” (Mt 10:37, új prot. ford.). Jézus álljon az első helyen az életünkben, ha a tanítványai szeretnénk lenni!

Neked mibe került, hogy követed Krisztust és a tanítványa vagy? Mit árul el a válaszod az Úrral való kapcsolatodról?

Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely. „Bűnbánat” c. fejezete, 18-28. o.

„Miként Krisztus Lelke nélkül, aki lelkiismeretünket felébreszti, nincs őszinte bűnbánat, úgy Krisztus nélkül nincs bűnbocsánat… Ha Isten Bárányát a Golgota keresztjén szemléljük, kibontakozik előttünk a megváltás titka, és Isten szeretete bűnbánatra vezet bennünket. Krisztus, szenvedése és halála által, hozzánk, bűnösökhöz való felfoghatatlan szeretetéről tett bizonyságot; s miközben a bűnös szemléli ezt a szeretetet, szíve érzővé, elméje fogékonnyá lesz, s lelke töredelmes vallomást tesz” (i. m. 21. o.).

„Csak az őszinte bűnbánattal teljes, alázatos és megtört szív tudja Isten szeretetét és a golgotai áldozat nagyságát valamennyire értékelni. Ahogyan a gyermek szerető atyja előtt beismeri bűnét, ugyanígy ismeri be az őszintén bánkódó lélek is vétkeit Isten előtt. Meg van írva: ’Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól’ (1Jn 1:9)” (i. m. 32. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Sokan megpróbálják alkoholba fojtani bűntudatukat, vagy kábítószerekhez nyúlnak, világi örömöket hajszolnak, vagy felpörgetik az életük tempóját. Miért nem igazán eredményes e módszerek egyike sem? Hogyan segíthetünk a bűntudat valódi megoldását megtalálni annak, aki küzd vele?

2. Lehetséges, hogy az ember felismeri bűneit, mégsem igazi a bűnbánata. Hogyan történhet ez meg? Mi jelzi az őszinte bűnbánatot? És milyen eredményre vezet? Talán a jótettek a jelzői, amelyekkel Isten kegyelmét próbálja elnyerni az ember? Indokoljuk meg a válaszunkat!

3. Gondolkozzunk el azon, hogy Krisztus igazságában ingyen részesülhetünk, de nem olcsón! Nekünk ugyan nem kell fizetni érte, viszont Krisztus végtelen árat adott érte a kereszten. Gondoljunk saját bűnösségünkre és a bűn súlyára, amiért Isten Fiának kellett az életét áldoznia, mert csak így menthetett meg a bűn következményeitől!

REMÉNYIK SÁNDOR:

BÉKESSÉG ISTENTŐL

Nincs nyugalom, nincs nyugalom – a szív,

Amíg ver, mindörökre nyugtalan.

De mindörökké nyughatatlanul,

Istentől mégis Békessége van.

Nyugalma nincs, de Békessége van.

Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom – vihar,

Örök hullámzás a víz felszíne.

De lent a mélyben háborítatlanul

Pihen a tenger s az ember szíve.

Hadd hullámozzék a víz felszíne.

Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom – s ez a

Nyugtalanság, mint járvány, ragad.

Te sugarazd szét békességedet,

És szóval, kézfogással másnak add.

Az Isten Békessége is ragad.

Békesség Istentől.

Reggel mondd, délben mondd és este mondd,

A feltámadott első, szép szavát.

És ragyogóbbá lesz a reggeled,

És csillaghímesebb az éjszakád.

És békességesebb az éjszakád.

Békesség Istentől.

Békesség Istentől: mi így köszönjünk,

Hogy köszöntésünkben lélek legyen –

Vihartépett fák – ágaikon mégis

Vadgalamb búg és Békesség terem.

Békesség: köszöntésünk ez legyen.

Békesség Istentől.