A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Hogyan nyerjük el az üdvösséget?  

Július 26., szombat délután

A bűn a porig sújtotta és tönkretette a lélek képességeit, ám ha hiszünk Jézus Krisztusban, mint személyes Megváltónkban, újra visszakerülhetünk a szentség és igazság körébe. Mindazok, akik készek tanulni Krisztustól, meg kell, hogy üresítsék magukat az emberi bölcsességtől. A lelket meg kell tisztítani minden hiúságtól és büszkeségtől, mindattól, ami elfoglalta, és Jézust kell a szív trónjára ültetni. Meg kell dorgálni a lélek folyamatos önzésre és önelégültségre való törekvését, s az önértékelés helyét a szelídségnek és alázatosságnak kell átvennie. Felettébb elszomorodom, látva, hogy férfiak és nők, akik Krisztus nevét vallják, nem tesznek bizonyságot krisztusi lelkületről, és tudom, hogy ők a végzetes álnokság áldozataivá váltak. Sokakat kielégít a külső vallásosság. Ők nem tapasztalatból ismerik a mennyei erőket, és nincs is élő kapcsoltuk Jézussal. Hallgatják az igazság legmélységesebb bemutatását, ám nem alkalmazzák az igazságokat, mivel az önigazultság ruháját öltötték magukra. Minden jótékony befolyást azzal a gondolattal utasítanak el, hogy ők keresztények, és hogy nem nekik szólnak a mélységes felhívások. A Mester küldöttei által közölt üzenetnek semmi hatása nincs rájuk, mivel nem látják szükségességét egy ilyen figyelmeztetésnek. Nem jutottak el arra a pontra, amikor ráébredhetnének, hogy betegek, és orvosra van szükségük. Krisztus mondta: „Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek.” (Mt 9:12)

A bűnről való meggyőződés fogja arra késztetni az embereket, hogy Isten szava hallatán megrendüljenek, és az Ő akaratának vessék alá útjaikat. Beleremegek, látva, hogy milyen sokan vannak, akik teljesen elégedettek önmagukkal. Ők egyetértenek azzal, hogy kevés vallásos tapasztalatuk van, de ha alkalmuk adódik is a tapasztalatszerzésre, akkor sem fejlődnek, mert nem ismerték fel szükségleteiket, és nem keresik megtört lélekkel a mennyei világosságot. – Signs of the Times, 1893. december 25.

Július 27., vasárnap  -  Ismerd el szükségleteidet!

Az a veszély fenyegeti azokat, akik állítják, hogy hiszik a jelenvaló igazságot, hogy egy idő után már úgy érzik, jogosultak a Mindenható áldásaira, mivel már hoztak bizonyos áldozatokat az Úrért. Talán azt gondoljátok, mivel úgy döntöttetek, hogy megtartjátok az Úr szombatját, Isten az adósotok, és megérdemlitek áldásait? Áldozathozatalotokat érdemnek tartjátok, mely feljogosít a menny gazdag ajándékaira? Ha Jézus értetek végzett munkásságát a maga valós értékén szemlélitek, többé már nem fogtok magatokban vagy munkátokban érdemeket találni. Rájöttök, hogy elveszett és lelki szegény állapotban vagytok. Az egyedüli, amit tehetnek a lelki szegények, hogy folyamatosan Krisztusra tekintenek és hisznek benne, akit elküldött az Atya. – Signs of the Times, 1892. május 9.

A bűnök közül a legreménytelenebb és leggyógyíthatatlanabb a büszkeség. Ez a bűn áll az útjába minden haladásnak és növekedésnek a kegyelemben. Ennek következtében ment tönkre sok ezer lélek. Az ember lehet nagy bűnös, ám ha rájön, hogy vétkezett Isten ellen, ha megtér és megvallja bűnét, és minden erejével megpróbálja helyrehozni múltját, akkor bűnbocsánatot nyer. „Aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem” (Jn 6:37) – jelentette ki az Úr. Íme, az Ő ígérete a megtört és megtért lélek számára: „Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” (Ésa 1:18)

Csakhogy amikor az ember annyira öntelt, hogy nem látja saját hibáit, akkor hogyan lehetne megtisztítani őt a bűntől? „Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek.” (Mt 9:12) Hogyan fejlődhet egy ember, aki azt hiszi, hogy tökéletes? Az elégedettség okozta Izrael vezetői számára is a pusztulást. Nem jöttek Krisztushoz, mivel azt gondolták, hogy nincs szükségük Megváltóra. Nem akarták elfogadni, hogy bűnöket dédelgetnek, amelyekből meg kell térniük, és amelyeket el kell hagyniuk.

Sok keresztény erőtlen, mivel meg van elégedve önmagával, és nem érzi szükségét az Úr folyamatos jelenlétének. Ők sokat veszítenek, de a világ is, mivel szüksége van ezen emberek bizonyságtevésére. A föld a tévelygés éjében tengődik, és szüksége van a világosságra, amelyet azoknak kellene terjeszteniük, akik azt állítják, hogy szeretik Istent és Őt szolgálják. Ám sokan tartják magukat a Megváltó tanúinak, miközben saját magukat magasztalják fel. Ezek a szegény, önző emberek elrejtik Jézust. A világ nem látja a szent és tiszta példát, amelynek világosságként kellene ragyognia a sötétség közepette.

Némelyek azt gondolják, hogy a keresztény tapasztalatban semmire sincs szükségük, és hogy gazdagok, mert meggazdagodtak. Ha látnák magukat úgy, ahogy Isten látja őket, akkor felismernék, hogy nyomorultak, szegények, vakok és mezítelenek. Nekik mondja a hű Tanúbizonyság: „Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat” – a hit és a szeretet aranyát –, „hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat” – Krisztus feddhetetlenségének ruháját –, „hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemedet, hogy láss.” (Jel 3:18) – Signs of the Times, 1902. április 9.

Július 28., hétfő  -  Térj meg!

Tévedés azt hinni, hogy meg kell térned, mielőtt Jézushoz jössz. Úgy gyere Krisztushoz, ahogy vagy, és szemléld a szeretetét, míg megkövesedett szíved össze nem törik. „A töredelmes és bűnbánó szívet, ó, Isten, nem veted te meg!” (Zsolt 51:19) Kimondhatjuk, hogy ha a bűnös nem tér meg bűneiből, nem nyerhet bűnbocsánatot. Ez igaz, ám nem kell halogatnia Krisztushoz jövetelét, míg majd elér egy bizonyos érzelmi szintet, amikor már úgy gondolja, hogy megbánása eléggé mélységes ahhoz, hogy megérdemelje a bűnbocsánatot. A bűnös úgy jöjjön, ahogy van, méltatlanul, s akkor az első dolog, ami bekövetkezik, az lesz, hogy rájön: Krisztus szeretete távolított el minden akadályt, majd megtér, és ezt nem fogja megbánni. A bűnösnek Istenhez kell járulnia, hogy képes legyen megtérni. Jézustól származik az az erő, amely megerősíti a szív indítékát, hogy megtérjen a bűnből, és belekapaszkodjon az igazságba. A Megváltó hatalma teszi a megtérést őszintévé és valódivá. Elhangzott, hogy akinek Krisztus megbocsát, előbb megsegíti, hogy megvallja bűneit. Péter a következőket jelenti ki a megtérésről: „Őt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát.” (Csel 5:31)

Amikor a bűnös szemléli a keresztre feszített Jézust, látja meghalni azért, hogy ő ne vesszen el, hanem örök élete legyen, akkor bizonyos mértékben megérti a bűn súlyos voltát, s bűneiért bocsánatra és isteni előjogokra vágyik. Miközben a Szentlélek dolgozik az elméjében, komolyan imádkozik és hiszi, hogy megkapja mindazt, amit kért. Ő maga tesz bizonyságot az ígéretről: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Jn 1:9) Isten megbocsátó szeretetének örülhet, s az Isten szolgálatába állított őszintesége bizonyítja valós megtérését és azon törekvéseinek életképességét, hogy engedelmeskedni akar Isten parancsolatainak. A lélek, aki megtalálta az Urat, lemond minden gonosz tettéről, többé nem cselekszik gonoszságot, és megtanulja a jót, mivel Krisztus, a dicsőség reménységének képmása tükröződött benne. – Review and Herald, 1901. szeptember 3.

A megbocsátáshoz hasonlóan a megtérés is Krisztus által felkínált isteni ajándék. Meggyőződünk a bűnről, és a megbocsátás szükségét érezzük a Szentlélek munkájának köszönhetően. Csak a megtört lelkek nyernek bűnbocsánatot, de egyedül Isten kegyelme teszi képessé az embert a bűn megvallására. A Szentlélek ismeri minden gyengeségünket és erőtlenségünket, és megsegít.

Azonban egyesek megtéréssel és bűnvallomással járulnak Isten elé, és hiszik, hogy bűneik megbocsáttattak, ám mégsem tudják kellőképpen igényelni a menny ígéreteit. Nem értik meg, hogy Jézus egy mindig jelen lévő Megváltó, és nem állnak készen arra, hogy lelkük védelmét az Ő kezére bízzák; nem bíznak abban, hogy Ő majd befejezi szívükben a kegyelem által elkezdett munkát. Bár hiszik, hogy átadták magukat az Úrnak, mégis inkább önmaguktól függők maradnak. Vannak lelkiismeretes emberek, akik részben Istenben, részben pedig önmagukban bíznak. Nem várják, hogy a Mindenható őrizze őket hatalma által, hanem úgy gondolják, hogy saját kísértéseik elleni őrködésük alapján és bizonyos feladatok elvégzése nyomán nyernek befogadást az Úr elé. Ilyen hittel nem létezik győzelem. Ezek az emberek hiába erőlködnek, lelkük véget nem érő rabságban marad, s nem lelnek nyugalmat, míg nem teszik le terheiket Jézus lába elé.

Állandó őrködésre, őszinte, szeretetből fakadó imádatra van szükség, ám ezek természetes módon is megjelennek, amikor a lelket hit által Isten hatalma védelmezi. Mi abszolút semmit sem tehetünk, hogy elnyerjük a mennyei előjogokat. Egyáltalán nem kellene bíznunk sem önmagunkban, sem jó cselekedeteinkben, azonban amikor Krisztus elé járulunk bűnösként, nyugalmat találunk az Ő szeretetében. Isten mindenkit elfogad, aki a megfeszített Üdvözítő érdemeiben bízva megy hozzá. A szeretet szívből fakad. Lehet, hogy nem tapasztalsz most érzelmi fellángolást, ám ehelyett kitartó bizalmat és békét érzel. Minden teher könnyű lesz, mivel Jézus igája is könnyű. A kötelesség gyönyörűséggé válik, az áldozat pedig kedvteléssé. Az utat, melyet korábban sötétség borított, a feddhetetlenség Napjának fénysugarai töltik be ragyogással. Ez jelenti a világosságban való járást, mint ahogyan Krisztus maga a világosság. – Hit és cselekedetek, 38–39. old.

Július 29., kedd  -  Higgy az Úr Jézus Krisztusban!

A névleges hit Jézusban, mely Őt pusztán a világ Megváltójának fogadja el, sohasem hozhat gyógyulást a léleknek. Az üdvösségre vivő hit nem csupán értelmi egyezés az igazsággal. Aki arra vár, hogy tökéletes ismeretre tegyen szert, mielőtt gyakorolná a hitet, az nem részesül áldásban Istentől. Nem elégséges elhinni valamit Krisztusról: Krisztusban kell hinnünk. Az egyetlen olyan hit, melyből hasznunk származhat, személyes Megváltóként fogadja el Őt, és érdemeit a miénkké teszi.

Sokan egyfajta véleménynek tekintik a hitet. A megmentő hit egyesség: akik elfogadják Krisztust, szövetségi kapcsolatba kerülnek az Úrral. Az őszinte hit életet jelent. Az élő hit az életerő növekedését jelenti, odaadó bizalmat, mely által a lélek győzedelmes hatalommá válik. – Jézus élete, 347. old.

A hit, az üdvözítő hit (...) az a lelki tevékenység, mely által az ember teljes lénye Jézus Krisztus uralma alá kerül. Krisztusban marad, és Ő elsősorban hit által a lelkében marad. A hívő ember Istenre bízza testét, lelkét, és bizalommal jelentheti ki: „Krisztusnak van hatalma megőrizni ama napig azt, amit rábíztam.” Mindazok, akik így járnak el, üdvösséget, örök életet nyernek. Biztosak lesznek abban, hogy lelkük az Üdvözítő vérében lett megtisztítva, és felöltötte az Ő feddhetetlenségét, és tudják, hogy értékesek Jézus szemében.

Ne felejtsétek el, hogy a hit megőrzésének módja a hit gyakorlása. Ha mindig ugyanabban a testhelyzetben állnátok és maradnátok mozdulatlanul, az izmok elernyednének, s a végtagok elveszítenék mozgásképességüket. Ugyanez történik a vallásos tapasztalatban is. Hinnetek kell Isten ígéreteiben. (...) A hit gyakorlat és tevékenység által fejlődik. – In Heavenly Places, 104. old.

Tisztán kell értenünk a hit természetét. Sokan hiszik, hogy Krisztus a világ Megváltója, hogy az igaz evangélium a megváltási tervet mutatja be, mégsem rendelkeznek üdvözítő hittel. Intellektuális szempontból meg vannak győződve az igazságról, ám ez még nem elég. Ahhoz, hogy a bűnös feddhetetlennek legyen nyilvánítva, olyan hittel kell rendelkeznie, amely személyesen sajátítja el Jézus érdemeit. Azt olvassuk, hogy „még az ördögök is hisznek és rettegnek”, ám ez a hit nem eredményez megigazulást. De még azoknak sem hoz üdvösséget ez a meggyőződés, akik intellektuális szinten elismerik a bibliai igazságokat. Ez a hit nem életképes, mivel az igazság nem hat a szívre, és nem alakítja át a jellemet.

A valódi, üdvözítő hitben az Úrba vetett bizalom van az Isten Fia által a Golgotán megszerzett nagy engesztelő áldozat révén. A megigazult hívő Krisztusban, az egyedüli Szabadítóban látja reménységét. A meggyőződés létezhet bizalom nélkül is, ám a bizalomból fakadó biztonság nem létezhet hit nélkül. Minden bűnös, aki segítséget kapott, hogy megismerje Jézus üdvözítő hatalmát, egyre inkább bizonyságot tesz erről a bizalomról, miközben előrehalad keresztény tapasztalatában. – Signs of the Times, 1890. november 3.

Július 30., szerda  -  Vedd fel a menyegzői ruhát!

Az utaknál és a kerítéseknél állók válaszoltak a hírnök hívására. A szolgák mindenkit összegyűjtöttek, jókat és gonoszokat, és a menyegző megtelt vendégekkel. Ennek értelmében igencsak színes embercsoport lesz, amely az evangélium vendégségébe érkezik. Egyesek valódi hívők, mások azonban nem öltötték fel az esküvői ruhát. Egyesek elfogadják a meghívást, s bár sosem öltözték fel Krisztust, azt a látszatot keltik, hogy keresztények. A különválasztás munkája azonban nem az ember feladata. Mindezek mellett a gyülekezetre bízta Isten a rendetlen tagokra vonatkozó bibliai szabályok alkalmazását.

Az ünnepségre érkező személyek nem készültek fel erre az alkalomra, mivel egyszerű ruházatot viseltek, ezért megfelelő ruhát kaptak. Így van ez a Krisztus által előkészített menyegzőn is, előbb fel kell öltenünk a rendelkezésünkre bocsátott ruhát – Jézus feddhetetlenségét.

A menyegzői ruha nélkül megjelenő ember azokat jelképezi, akik áthágják Isten parancsolatait. A Megváltó az életét adta, hogy az Úr megbocsáthassa a bűnt. Ádám elveszítette az Édent, mivel áthágta a törvényt. Az engedetlenek nem léphetnek be a szent város kapuin. Ők nem jogosultak az élet fájához. Az Atya minden szükséges lépést megtett, hogy megóvja az embert attól, hogy valamilyen formában megszégyenítse Őt. Menyegzői ruhát bocsátott a rendelkezésünkre, és mindannyiunknak fel kell öltenünk azt. Akik azt hiszik, hogy Krisztus feddhetetlensége nélkül is tökéletesek, azok végül rájönnek, hogy elveszítették a lelküket. A hit cselekedetek által fejlődik. Akiknek nem változik a jelleme, bár elvárják, hogy kereszténynek nevezzék őket, nem menyegzői ruhát viselnek. Azt hiszik, hogy már eléggé jók, erényesek. A Jézusba vetett hit nélkül saját érdemeikre alapoznak. Ők sosem tapasztalták meg az igazi megtérést. Ezért amikor majd eljön Krisztus, hogy szemügyre vegye a vendégsereget, kiadja a parancsot: „Kötözzétek meg a lábát és kezét, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre.” (Mt 22:13)

„Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.” (Mt 22:14) Igaz ez a kijelentés a végeredményre vonatkozóan. Isten szemében nagyon nagy értéket képvisel az ember, és mindenkit meghív a menyegzőre. Ámde sokan jönnek megfelelő ruha nélkül. Ők nem fogadják el az Üdvözítő feddhetetlenségét. Nem tértek meg és nem békültek meg Istennel. Nem kapták meg az Ő ingyen ajándékát.

Jézus legyen minden lélek számára mindenben minden. Akik saját erejükből próbálják megfejteni az ember teremtésének, megváltásának és az örök életnek titkát, bizony nehéz helyzetbe kerülnek. Ám ha felöltik a végtelen nagy áron felkínált ruhát, befogadást nyernek a gazdag menyegzőre, és lelki áldásokban részesülnek. Amikor elfogadják ezt a ruhát, azzal elismerik, hogy Isten jót tett velük, hogy felkínálta számukra. Ha elfogadják a Megváltó feddhetetlenségét, akkor az Úr elpecsételi őket. – Review and Herald, 1900. május 8.

A bűnös egyetlen cselekedete sem képes megmenteni a lelket. Az ember mindig adósa volt a Teremtőnek engedelmességével, mivel tőle kapott erőt a szolgálathoz. Isten mindig is elvárta az embertől a jó cselekedeteket, ám a jó cselekedetek által senki nem nyerhet üdvösséget. Az ember képtelen arra, hogy önmagát megváltsa. Becsaphatja magát, ám mégsem üdvözítheti magát. Csak Krisztus feddhetetlensége szerezhet üdvösséget, és ez Isten ajándéka. Ez a számodra elkészített menyegzői ruha, amelyet ha magadra öltesz, befogadnak a Bárány menyegzőjére. Hited késedelem nélkül kapaszkodjon bele Uradba, s akkor új teremtés leszel Jézusban és világosság a világban. – Review and Herald, 1892. december 20.

Július 31., csütörtök  -  Kövesd Jézust!

Akik győzni akarnak, csodálják és mérjék fel a megváltás árát. Alá kell vetniük emberi szenvedélyeiket, független akaratukat Krisztusnak. A keresztény ember ismerje fel, hogy nem a magáé. A kísértésekkel és saját hajlamaival kell megküzdenie, mivel az Úr nem fogadhat el felemás szolgálatot. Előtte gyűlöletes a képmutatás. A menny követőjének hitben kell járnia, mintha szemtől szemben látná a láthatatlan Istent. Számára Jézus a legdrágább kincs. – Review and Herald, 1896. június 16.

Jézus Krisztus úgy, ahogy a tanítványokra, ránk is az igazság terjesztésének munkáját bízta. Ám mindenkit meghív, hogy mielőtt e nagy és heves küzdelemre vállalkoznának, amely örök következményekkel jár, előbb mérjék fel az árát. Arról biztosítja őket, hogy ha osztatlan szívvel vállalják a munkát, és készek a világosság hordozóivá válni, ha belekapaszkodnak az Ő hatalmába, megbékélnek vele, és természetfeletti erőt kapnak ahhoz, hogy gyönge mivoltukban a Mindenható cselekedeteit végezzék. Ha Istenbe vetett hittel haladnak előre, nem csüggednek el és nem fáradnak el, úgy biztosított számukra a teljes siker. – Review and Herald, 1898. március 15.

Urunk jól ismeri azt a küzdelmet, amit népe vív ez utolsó napokban a sátáni erőkhöz csatlakozott gonosz emberekkel, akik elhanyagolják és visszautasítják a felkínált üdvösséget. Üdvözítőnk, a mennyei seregek mindenható Tábornoka nem titkolja el előlünk a ránk váró nagy küzdelmet. Megjelöli a veszélyeket, megmutatja a küzdelem tervét és a nehéz, veszélyes feladatokat, amelyeket el kell végeznünk, s mielőtt elkezdődne a küzdelem, felemeli hangját, hogy felmérjük az árat, s ezzel mindenkit arra bátorít, hogy öltse fel fegyvereit, és várja, hogy a mennyei sereg felsorakozzon az igazság és feddhetetlenség védelmére kirobbant háborúra. Az emberi gyöngeség minden heves küzdelemben természetfeletti erőt és segítséget kap, hogy a Mindenható tetteit végezhesse, s a sikert a hitben való kitartás és az Istenbe vetett teljes bizalom biztosítja. Miközben a gonosz szövetségesei felsorakoznak ellenük, az Úr arra buzdítja népét, hogy legyen bátor és erős, hiszen a mennyet kell megnyernie, és soraiban nem csak angyalok, hanem maga a nagy Tábornok áll a mennyei seregek élén. Úgy lesz majd minden, mint Jerikó bevételekor, amikor Izrael seregének egyetlen katonája sem kérkedhetett azzal, hogy véges erejével döntötte le a város falait, mivel a seregek Ura vitte véghez egyszerű tervét, hogy csak az Úré legyen a dicsőség, és ne az ember legyen felmagasztalva. Isten minden erőt megígért, s ez az ígéret nektek szól, a gyermekeiteknek és mindazoknak, akik most még távol vannak, bármilyen nagy számban legyenek is, valamint azoknak, akiket az Úr, a mi Istenünk elhív. – Hetednapi Adventista Biblia-kommentár, 2. kötet, 995–996. old.

Augusztus 1., péntek  -  További tanulmányozásra

Jézushoz vezető út: „Megtérés” című fejezet, 23–32. old.