SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

A Szentlélek

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 12:31-32; Lukács 11:9-13; János 3:5-8; 14:16-18, 26; 15:26; 16:8

„És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké” (Jn 14:16).

A Szentháromság személyei közül a legkevésbé a Szentlelket értjük. Különös, hogy éppen a hozzánk legközelebb állóról tudunk a legkevesebbet, arról, aki az újjászületésünket munkálja, aki bennünk lakozik és átformál.

Miért? Először is, a Szentlélekre vonatkozóan a Biblia kevésbé fogalmaz egyértelműen, mint az Atyát vagy a Fiút illetően. Az Írásban számos utalást találunk a Lélekre, ám ezek közül a legtöbb átvitt értelmű vagy szimbolikus. A Biblia elegendő információt ad a Lélek működéséről, de a természetéről nem sokat árul el.

A másik ok a Szentlélek szolgálatából következik. A figyelmünket folyamatosan Krisztusra, nem pedig a saját személyére akarja irányítani. A megváltási tervben a Lélek alárendelt szerepet játszik, szolgálja az Atyát és a Fiút, persze ez a feladata nem jelenti azt, hogy náluk alsóbbrendű volna.

Miközben a héten Jézus tanítását hallgatjuk a Lélekről, komolyan imádkozzunk átalakító jelenlétéért!

A tanítványok félelemmel és szomorúan hallgatták Jézust, aki közelgő haláláról beszélt. Jelenlététől megfosztva ki lesz a Tanítójuk, Barátjuk, Tanácsadójuk? Krisztus tisztában volt vele, milyen égető szükségben vannak, ezért megígérte, hogy elküld valakit hozzájuk, aki majd Őt képviseli.

Milyen névvel illette Krisztus azt, akit képviselőjeként küld el (lásd Jn 14:16-18)? Miért különösen találó ez az elnevezés (lásd még Jn 14:26)?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Segítő, tanácsadó és vigasztaló – így lehet fordítani a görög paraklétos szót, ami a para („mellé”) prepozícióból és a klétos („elhívott) melléknévből tevődik össze. Szó szerint azt jelenti, hogy „akit elhívtak valaki mellé”. A kifejezés által közvetített gondolat pedig az, hogy „valakinek a segítségére rendelt személy”. Utalhat közbenjáróra, segítőre, tanácsadóra vagy éppen jogi képviselőre, ügyvédre, szószólóra.

Az Újszövetségben csak János használja a paraklétos szót, amit érdekes módon Jézusra is vonatkoztat (1Jn 2:1).

Földi szolgálata idején Krisztus volt a tanítványok Tanácsadója, Segítője, Vigasztalója. Éppen ezért nagyon is helyénvaló, hogy utódja szintén ezt a nevet kapja. A Szentlelket az Atya küldte el, a Fiú kérésére és a Fiú nevében (Jn 14:16, 26). A Lélek folytatja Krisztus munkáját a földön.

A Szentlélek által a tanítványok élvezhették Jézus társaságát. „Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok” (Jn 14:18) – mondta az Úr. Nem arról beszélt, hogy időnként majd felkeresi őket, ami nem jelentett volna nagy vigasztalást a gyámoltalan „árváknak”. Azt jelentette ki, hogy állandó, szoros kapcsolatban lesz majd velük: „én ti bennetek” (Jn 14:20). Ez csak a Szentlélek által lehetséges.

Természetesen emberi természete akadályozta Krisztust abban, hogy személyesen mindenütt jelen legyen egyszerre. A Szentlélek viszont mindenütt jelenvaló (Zsolt 139:7). A Lélek által bárki közeledhet a Megváltóhoz, függetlenül attól, hogy éppel hol van, nem számítva a távolságot, ami Krisztustól elválasztja.

Hogyan tapasztaltad már a Szentlélek valóságát, még ha nem is könnyű megérteni, milyen a természete és hogyan munkálkodik az életünkben?

„A Szentlélek természete titok. Emberek nem tudják megmagyarázni, mert Isten nem nyilatkoztatta ki nekik… Az emberi értelem számára túl mély titkokat illetően hallgatni arany” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 34. o.).

White azt is megerősítette, hogy „A Szentlélek személy: mert lelkünkkel együtt tesz bizonyságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk… Isteni személynek kell lennie, mert másként nem kutathatná ki azokat a titkokat, amelyek Isten gondolataiban rejlenek” (Ellen G. White: Evangelizálás. Budapest, 2007, Advent Irodalmi Műhely. Felfedezések Alapítvány. 401. o.). Ez a kijelentés a Biblián alapszik (Róm 8:16; 1Kor 2:10-11). Tehát még emberi természetünk korlátai között is tudhatunk annyit a Szentírásból, hogy a Szentlélek isteni személy. Ezt a következtetést szintén alátámasztja, amit Jézus mondott róla.

A Szentlélek mely tettei mutatják, hogy valóságos személy (Jn 14:26; 15:26; 16:7-14)?

_____________________________________________________________

Jézus a Szentlélek több feladatát is megemlíti, amelyek mind arra utalnak, hogy önálló személy. Hiszen ki más taníthatna meg a legjobban, ki idézhetné emlékezetünkbe azt, amit Krisztus mondott (Jn 14:26)? Ha nem egy személy, akkor ki tehetne bizonyságot Jézusról (Jn 15:26), feddhetné meg a világot (Jn 16:8), vezethetne el minden igazságra, lenne képes a hallásra és a szólásra (Jn 16:13)? És csak egy intelligens személy dicsőítheti Krisztust (Jn 16:14).

Jézus tanításait követve az Újszövetség írói világossá tették, hogy a Szentlélekben megvannak azok a jellemzők, amelyek meghatároznak egy személyt: az akarat (1Kor 12:11), az értelem (ApCsel 15:28; Róm 8:27) és az érzelem (Róm 15:30; Ef 4:30).

Mivel a Szentlélek isteni Személy, alázattal meg kell hajolnunk akarata és vezetése előtt. Kérjük, hogy lakjon a szívünkben (Róm 8:9), formálja át az életünket (Tit 3:5) és teremje meg a jellemünkben a Lélek gyümölcsét (Gal 5:22-23). Egyedül reménytelen helyzetben volnánk, csak a Lélek bennünk munkálkodó hatalma által válhatunk azzá, amit Jézus megígért.

A Szentlélek ajándék, és mint a legtöbb ajándék, vissza is utasítható. Hogyan győződhetünk meg róla nap mint nap, hogy nem

Amikor Jézus a Szentlélekről beszélt a tanítványoknak, úgy nevezte, hogy„más vigasztaló” (Jn 14:16). A görög szó, amit itt Jézus a más kifejezésére használt az allos, és azt jelenti, hogy „egy másik abból a fajtából”, szemben a heteros szóval, aminek a jelentése: „egy másik egy más fajtából”. Az Atya és a Fiú természetének hasonlósága megmutatkozik a Fiú és a Szentlélek kapcsolatában is.

Jézus elmondta, hogy a Szentlélek „a bekövetkezendőket megjelenti néktek” (Jn 16:13). A jövőt csak Isten képes előre megmondani (Ézs 46:9-10).

Szintén a Szentlélek istensége mellett szól, hogy Ő ihlette a Szentírás íróit, amiről Jézus is említést tett: „Dávid maga mondotta a Szentlélek által” (Mk 12:36), így utalt arra, amit Zsolt 110:1 versében találunk.

Míg Jézus a földön járt, állandóan a Szentlélek útmutatását követte. Miután keresztségekor a Szentlélek felkente (Mt 3:16-17), „viteték a Lélektől a pusztába” (Lk 4:1). Győzött a kísértő felett, majd „megtére a Léleknek erejével Galileába” (Lk 4:14), hogy szolgálatát végezze. Csodáit a Szentlélek által vitte végbe (Mt 12:28). Szintén a Lélek isteni voltát mutatja, hogy Isten Fia rábízta magát, hiszen nehéz lenne elképzelni, hogy nem Istenre, hanem másra hagyatkozott volna.

A Lélek isteni természetének további bizonyítéka, hogy a Szentháromság személyeit együtt, egyenlőként bemutató versekben is szerepel. Jézus meghagyta az apostoloknak, hogy az új tanítványokat „az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében” kereszteljék meg (Mt 28:19).

Hogyan érzékeltetik a következő versek a Szentlélek isteni természetét? Mt 12:31-32

_____________________________________________________________

Ebből az összehasonlításból is kitűnik, hogy a Szentlélek nem átlagos. Ugyanis aki az ember Fia ellen szól, bocsánatot nyerhet, de aki a Szentlélek ellen szól, megbocsáthatatlan bűnt követ el. Az istenkáromlás közvetlenül Isten ellen elkövetett bűn. Ezek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a Szentlélek a Szentháromság egyik Személye. Sokat írtak már a „megbocsáthatatlan bűnről”, de a közvetlen szövegkörnyezet szerint itt arról van szó, hogy a Lélekkel és a megváltásban betöltött szerepével szemben megkeményedett emberek a Lélek munkáját az ördögnek tulajdonították.

Azt már említettük, hogy milyen fontos szerepe volt a Szentléleknek a testet öltött Krisztus életében és a Szentírás ihletésében. Most pedig összpontosítsuk a figyelmünket arra, amit Jézus a Szentléleknek a megváltásunk érdekében végzett munkájáról mondott!

Milyen nélkülözhetetlen feladatot lát el a Szentlélek, amikor felkészít arra, hogy elfogadjuk a Megváltót (Jn 16:8)?

Ugyan ki venne be gyógyszert, ha nem tudná, hogy beteg? Hasonlóképpen nem nyerhetünk megváltást, amíg el nem ismerjük bűnösségünket. A Szentlélek halkan, de folyamatosan rámutat, hogy bűnösök, vétkesek vagyunk, amiért Isten igaz ítélete alá esünk. Majd Krisztushoz irányít, róla tesz bizonyságot (Jn 15:26), aki egyedül képes arra, hogy üdvözítsen. Mivel Jézus az igazság (Jn 14:6), a Lélek „minden igazságra” elvezet (Jn 16:13), amikor Jézushoz fordít. Másként nem is lehetne, ezért nevezte így Jézus: „Az igazságnak ama Lelke” (Jn 14:17). Miután a Lélek meggyőz a bűnről (ami a bűnből való megtérést jelenti), Jézushoz és igazságához vezet, készen állunk arra, hogy a Szentlélek elvégezze legnagyobb munkáját.

Miért olyan fontos „Lélektől” születni (lásd Jn 3:5-8)?

Aki megpróbálta már önmaga megreformálni az életét, tudja, hogy végeredményben hiábavalók az erőfeszítései. Isteni közbelépés nélkül nem változtathatnánk meg széthulló, bűnös életünket, nem újulhatnánk meg. Olyan teremtő erő szükséges a bűnös újjászületéséhez, amit csak a Szentlélek Isten adhat meg. Az „újjászületésnek fürdője és a Szentlélek megújítása által” (Tit 3:5) jutunk üdvösségre.

A Szentlélek nem egy kicsit változtat a régi életünkön, nem javítgatja, hanem átformálja a természetünket, új életet teremt. Az ilyen csoda eredményei jól láthatóak, cáfolhatatlan bizonyítékot szolgáltatva az evangélium mellett. A Szentlélek nem csak a keresztényi életünk kezdetén munkálkodik bennünk, hiszen folyamatosan szükségünk van rá. Lelki fejlődésünket erősítve tanácsol és emlékeztet Jézus minden tanítására (Jn 14:26). Ha engedjük, örökre bennünk marad mint Segítőnk, Vigasztalónk és Tanácsadónk (Jn 14:16).

A rossz jellemtulajdonságokon bizony nehéz változtatni. És ha még sikerül is megfékeznünk valamit, ha nem állunk résen, az a bizonyos dolog újból legyőzhet. Gyengék vagyunk, bűnre hajlamosak. Miért szükséges tehát állandóan a Szentlélek vezetését követnünk?

Természetesen fontos tudni, ki is a Szentlélek, de pusztán az ismeret mit sem használ, ha nem vezet rá arra, hogy kitárjuk előtte az életünket és betöltekezzünk vele. Jézus világossá tette: ha nem kérjük naponta, hogy a mennyei küldött lakjon bennünk, egy másik lélek készen áll betörni üres életünkbe, lelki katasztrófát okozva (Mt 12:43-45). Jézus maga is betelt a Szentlélekkel (lásd Lk 4:1). „Naponta részesült a Szentlélek keresztségében” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. 91. o.).

Mit tudunk meg Lk 11:9-13 szakaszából arról, hogy miként részesülhetünk a Szentlélekben? E versek szerint mennyire készséges az Atya arra, hogy ránk árassza a Szentlelket?

_____________________________________________________________

Az utolsó vacsorán Jézus megígérte a tanítványainak, hogy elküldi a Szentlelket. A Lélek vigasztaló és tanító szolgálatát hangsúlyozta, amivel azt akarta megadni, amire akkor szükségük volt. Krisztus mennybemenetele után viszont már megváltozott a helyzet, és a tanítványoknak új kihívásokkal kellett szembenézni.

Elsősorban mire összpontosított Jézus, amikor a feltámadása után megígérte a Szentlélek ajándékát (ApCsel 1:4-8)?

_____________________________________________________________

ApCsel 1:5 versében találjuk az egyetlen feljegyzést arról, amikor Jézus a Szentlélek általi keresztségről beszélt. Keresztelő János hirdette ezt a keresztséget (Mt 3:11; Jn 1:33), amire azonban Krisztus mennybemeneteléig várni kellett. Mit jelent a Lélek keresztsége?

Az apostolok cselekedetei 1. fejezetében Jézus egy párhuzamos kifejezéssel magyarázza ezt: „ti azonban Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni” (ApCsel 1:5), „minekutána a Szentlélek eljő reátok” (ApCsel 1:8). A megkeresztelkedés azt jelenti, hogy az ember teljesen belemerül valamibe, általában vízbe. Az egész embert érinti a cselekmény. A Szentlélek általi keresztség azt jelenti, hogy az ember egészen a Lélek befolyása alá kerül, beteljesedik „Szentlélekkel” (Ef 5:18), ami nem „egyszer és mindenkorra” történő tapasztalat, hanem folyamatosan meg kell újítani.

Mit válaszolnál, ha valaki megkérdezné: „Beteltél-e Szentlélekkel?” Mivel indokolnád a válaszod?

Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. „A Lélek adománya” c. fejezet, 31-37. o.

„Minden időben és minden helyen, minden szomorúságban és nyomorúságban, mikor a kilátások sötétnek látszanak, s a jövendő zavarosnak; tehetetlennek és magányosnak érezzük magunkat, Krisztus elküldi hozzánk a Vigasztalót, válaszul a hitből fakadó imádságunkra. A körülmények elválaszthatnak bennünket minden földi barátunktól, de nincs az a körülmény, nincs az a távolság, amely elválaszthatna bennünket mennyei Vigasztalónktól. Bárhol vagyunk, bárhová megyünk, Vigasztalónk mindig a jobb kezünknél áll, hogy támogasson, fenntartson, erősítsen és megvidámítson bennünket” (i. m. 576. o.).

„Az összes ajándék közül a Szentlélek volt a legmagasabb rendű ajándék, Akiért az Atyához népe felemelése érdekében könyörgött. Krisztus azért adta nekünk Lelkét, hogy megújító erőforrásunk legyen. Nélküle Krisztus áldozata nem jelentett volna számunkra semmi segítséget. A gonosz hatalma évszázadok óta erősödik, és bámulatos, ahogy az emberek alávetették magukat ennek a sátáni fogságnak. Csak az Istenség harmadik személyének a hatalmas erejével tudunk ellenállni a bűnnek és tudjuk azt legyőzni. A Szentlélek nem korlátozott erővel jön el hozzánk, hanem isteni hatalmának, erejének teljességével. A Lélek az, Aki eredményessé teszi mindazt, amit a világ Megváltója vitt véghez” (i. m. 578. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.  Tekintettel arra, hogy az ember hajlamos önmagát magasztalni, milyen tanulságot szűrhetünk le abból, amilyen alázattal, önmagát alárendelve végzi a Szentlélek a munkáját?

2.  Amikor Jézus Nikodémussal beszélgetett, a Szentlelket a szélhez hasonlította. Milyen lelki tanulságokat találunk ebben a hasonlatban?

3.  Némelyek szerint az bizonyítja „a Lélekkel való betöltekezést”, ha az ember képes „nyelveken szólni”. Mit válaszoljunk egy ilyen állításra?

4.  Hajlamosak vagyunk a Szentlélek munkájára csak egyéni szinten gondolni. Ugyanakkor hogyan tapasztalhatjuk jelenlétét az egyházunkban közösségi szinten is?

PÁSKULYNÉ KOVÁCS ERZSÉBET:

ÓH, ISTEN LELKE, VEZESS

Tudom, hogy sokat adtál,

Általad létezem.

Hűséged, szerelmed kísért

végig az életen.

Küszködök önmagammal:

vallomást hogy tegyek

arról, hogy lelkem őre,

Lelkem miként vezet.

Kevés a szó, az érzés,

kevés az értelem

beszélni arról, mit nem látok,

de benne létezem.

– Mert a Lélek útjait csak a lélek érti,

megvizsgálja a szívet, gondolatát méri.

És a titkok útja előtte nyitva van,

tudja gondolataim, jobban, mint én magam.

– Óh, Isten Lelke, vezess,

rád bízom életem!

Amit nem érthetek meg,

azt tanítsd meg velem.

Taníts hinni, remélni,

és taníts meg sírni,

ha vétkeztem, a vétkemet

megbánásra hívni.

Legyen minden az enyém,

mit Isten küld nekem,

a reád bízott munkát

végezd el szívemben.