SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Krisztus országa és a törvény

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Dániel 2:44; Máté 4:8-9;

        1Korinthus 6:9-11; 15:26; 1Péter 2:11; Jelenések 22:14-15

„Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek” (Jer 31:33).

2011-ben meghalt Steve Jobs, az Apple cég alapítója. 56 éves volt. Évekkel korábban a rákkal folytatott egyik csatája után még a halált nevezte „az élet legeslegjobb találmányának”, mivel arra kényszerít bennünket, hogy megvalósítsuk, ami itt a lehető legjobb. Vagyis mivel csak korlátozott idő áll a rendelkezésünkre, a legnagyobb sikerek elérésére kell törekednünk.

Viszont pontosan fordítva van, mint ahogy Jobs gondolta. A halál (vagy legalábbis az elkerülhetetlensége) sarkallta arra, hogy minél jobban igyekezzen kiterjeszteni a határait ebben a világban. Pedig éppen fordítva van, a halálnak kellett volna rámutatnia, hogy mennyire hiábavaló próbálkozás, ha állandó gyökereket akarunk ereszteni a földön, ami mindenképpen „sekély talaj” marad. Tagadhatatlan, hogy Jobs sokat elért, de vajon mindez mit számít egymillió évhez vagy az egész örökkévalósághoz képest?

Isten valóban kijelentette, hogy majd elpusztul a világ és mindaz, ami benne van, de megígérte: új, örök világot készít, ahol nem lesz bűn, sem halál (amit Isten törvényének áthágása idézett elő).

Ezen a héten Isten örök országának a témakörével foglalkozunk, és megnézzük, hogy mi a törvény szerepe ezzel összefüggésben.

Amikor Isten megteremtette az első emberpárt, uralmat adott nekik minden felett. Terve szerint Ádámnak kellett uralkodnia a világon. Isten törvényének megszegése miatt azonban elveszítette a föld feletti uralom jogát, és tulajdona átszállt a fő ellenségre, Sátánra. Amikor a pátriárkák korában a különböző világok képviselői Isten elé járultak, a föld „küldötteként” Sátán ment oda (Jób 1:6).

Sátán milyen erővel bír a világban? Mit tudhatunk meg erről Mt 4:8-9, 2Kor 4:4 és Ef 2:2 verséből?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Sokat elárulnak a Krisztus pusztai megkísértésekor történtek. Sátán uralmat ajánlott Jézusnak az összes földi királyság felett, ha leborul és imádja őt (Mt 4:8-9; lásd még Lk 4:5-7). Jézus azért jött, hogy visszaszerezze a világot Sátántól, de ezt csak az élete árán tehette meg. Milyen nagy lehetett számára a kísértés, amikor Sátán megállt előtte és az egész világot felajánlotta neki! Viszont ha Krisztus meghajol előtte, ugyanabba a csapdába esik, mint Ádám, és ebből következően Ő is vétkesnek bizonyult volna Atyja törvényének megszegésében. Ha ezt megteszi, a megváltási terv meghiúsul, mi pedig holtak lennénk a bűneinkben.

Természetesen tudjuk, Jézus győztes maradt, és diadala révén biztosít, hogy mi is győzhetünk. Megígéri, hogy ezáltal örök életre visz bennünket Isten örök országában. Erről olvashatunk Dániel próféta könyve 2. fejezetében, amikor a kéz érintése nélkül leszakadó kő elpusztítja a világ minden birodalmát, majd „támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökre” (Dán 2:44).

A Dániel 2. fejezetében felsorolt birodalmakkal kapcsolatban a prófécia minden jövendölése teljesült, beleértve az Európára folyamatosan jellemző széthúzást is, amit a szobor vas és cserép lábujjai jelképeznek. Miért kell e figyelemreméltó tényeknek is arra késztetniük, hogy bízzunk Isten örök országának ígéretében?

Sok országban előírják, hogy ha egy külföldi odaköltözik és az ország polgára kíván lenni, szülőhazája iránti elkötelezettségét háttérbe kell helyeznie. Persze bizonyos országok engedélyezik a kettős állampolgárságot, ami azt jelenti, hogy polgáraik hűséget fogadhatnak két országnak is.

A nagy küzdelemben viszont nem létezik kettős állampolgárság. Vagy az egyik, vagy a másik oldalon állunk. A gonoszság birodalma évezredek óta vívja harcát az igazság birodalmával, és az ember egyszerre nem lehet hű mindkettőhöz. Mindannyiunknak el kell döntenünk, hogy melyik ország mellett kötelezzük el magunkat.

A Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelemben nem létezik „kettős állampolgárság”. Mit tudhatunk meg erről 5Móz 30:19, Mt 6:24, Ef 2:12, Kol 1:13, Zsid 11:13 és 1Pt 2:11 verseiből? A törvény betartása hogyan világít rá arra, hogy az ember valójában melyik ország polgára? Lásd Jel 14:12!

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Amikor valaki eldönti, hogy Krisztus követője lesz, választásával hátat fordít az ördög birodalmának. Attól kezdve egy másik szövetség, az Úr Jézus Krisztus birodalmának tagja lesz, ezért betartja szabályait, törvényét, parancsolatait, és nem az ördögét követi. Engedelmességének azonban nem mindenki örül, maga a gonosz bizonyosan nem, aki nagy erővel igyekszik is viszszahódítani. Sokszor még azok az emberek sem örülnek, akik bizalmatlanul tekintenek a köztük lévő „jövevényekre és vándorokra”. A nehézségek dacára Istennek mégis van egy népe, amely elsősorban neki fogadott hűséget, nem pedig annak, aki most még „e világ fejedelme” (Jn 12:31).

Másságuk miatt a külföldiek általában kitűnnek a tömegből. Milyen szempontból kell hetednapi adventistaként nekünk is „kitűnnünk a tömegből”, mert „jövevények és vándorok” vagyunk? Meglátszik egyáltalán, hogy mások vagyunk?

A Szentírás fő témája egyszerűen összefoglalható: az Isten szeretet. Szeretetét kegyelme mutatja be a leglátványosabban. A korlátlan hatalmú Isten könynyűszerrel eltörölhette volna az emberiséget a föld színéről, ehelyett azonban úgy döntött, türelmet gyakorol és mindenkinek ad még egy esélyt arra, hogy örök országában megismerhesse az élet teljességét. A szeretetét még ennél is jobban bemutatja az ár, amit fizetett érte a kereszten.

Isten szeretete közvetlenül kapcsolódik igazságosságához is. Az Úr számtalan lehetőséget biztosít minden embernek, hogy döntsenek saját sorsukról; a szeretet Istene senkit nem kényszerít országába, aki azt elutasítja. Amikor az ítélet során a gonoszok megállnak Isten trónja előtt, saját bizonyságtételük kárhoztatja őket. A trón előtt állók közül valójában senki nem mondhatja majd, hogy nem tudott Isten kívánalmairól. Akár az írott kinyilatkoztatásból, akár a természetből, de minden ember megismerheti Isten törvényének alapvető elveit (Róm 1:19-20; 2:12-16).

Olvassuk el 1Kor 6:9-11 és Jel 22:14-15 verseit! Ki jut be Isten országába és ki nem? Miért? Milyen szerepe van ebben Isten törvényének? Figyeljük meg a két csoport közötti éles ellentétet is!

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Különösen érdekes: ha 1Kor 6:11 és Jel 22:14 verseit egymás mellé tesszük, azt találjuk, hogy a hűséges keresztények az Úr Jézus Krisztus nevében igazíttatnak meg. Vagyis „az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül” (Róm 3:28), mégis betartja a törvényt.

„Nem Isten önkényes határozata zárja ki a gonoszokat a Mennyből; alkalmatlanságuk folytán önmagukat zárják ki a boldog közösségből. Isten dicsősége reájuk nézve emésztő tűz lenne. Inkább választanák a pusztulást és halált, csakhogy elrejtőzhessenek a Megváltó tekintete elől, aki értük a kereszten meghalt” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely. 14. o.). Miként segítenek ezek a gondolatok is jobban megérteni a kárhozatra jutókkal kapcsolatos fájdalmas kérdést?

Isten tökéletes világot teremtett, de a bűn betört, súlyos károkat okozva. Amint a megváltás történetéből tudjuk, Jézus többek között azért lépett be az emberi történelembe, hogy végül helyreállíthassa az eredeti állapotokat. A megváltottak tökéletes világban élnek majd, ahol a szeretet korlátlanul uralkodik.

Amint az eddigiekben is megállapítottuk, a szeretet csak erkölcsi alapokon nyugvó világegyetemben létezhet, erkölcsi lények között, akiknek ezért szabadnak is kell lenni. Így jutunk el a kérdéshez: Előfordulhat, hogy a gonoszság újból felüti majd a fejét?

Olvassuk el Dán 7:27, Jn 3:16 és Jel 21:4 verseit! Választ találhatunk arra a kérdésre, hogy felüti-e újból a fejét a gonoszság. Mi a jelentősége annak a szónak, hogy örökkévaló?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Amikor Isten megteremtette a világegyetemet, a stabilitását bizonyos feltételekhez kötötte. Ez főként 1Móz 2:17 versében válik nyilvánvalóvá, amikor figyelmeztette Ádámot, hogy kifejezett parancsának megszegése halálhoz vezet. A halál említése utal arra, hogy az emberiség szempontjából voltak feltételei az örökkévalóságnak. Ádám csak akkor élhetett volna örökké, ha hűséges marad Istenhez.

Az újjáteremtett földön azonban nem lesz már halál, ami azt jelenti, hogy a számos szentírási ígéret beteljesüléseként örökké fogunk élni. Hogy kialakulhatna-e még lázadás, arról lehetne beszélgetni, de tény az, hogy nem fog.

Milyen elvet találunk Jer 31:31-34 szakaszában, ami segít megérteni, hogy a gonoszság többé már nem ütheti fel a fejét?

_____________________________________________________________

A Messiás országának azok az emberek lesznek a polgárai, akik hitéletük során megőrizték hűségüket Isten iránt. Az engedelmesség útját választották még az üldöztetés és az egyéni küzdelmek között is. Bemutatták az életükkel, hogy hajlandóak Istent szolgálni. Isten megígéri, hogy törvényét a szívükbe írja, és így természetes lesz számukra Istennek tetsző dolgokat tenni. Krisztus országából örökre eltűnik a bűn és az igazság uralkodik majd.

A bűn összes iszonyatos következménye közül a halál bizonyult a legmakacsabbnak. A bűn felett lehet győzni, Sátánnak ellen lehet állni, de ismereteink szerint az emberek milliárdjai közül csak kettő (Énókh és Illés) menekült meg az elkerülhetetlenül lesújtó haláltól. Egy ókori filozófus ezt írta: „ A halállal szemben mintha minden ember egy bekerítetlen városban élne.”

Milyen üzenetet találunk 1Kor 15:26 és Jel 20:14 verseiben?

_____________________________________________________________

Tekintettel a halál hatalmára, nem is csoda, hogy mielőtt Krisztus felállítaná messiási országát a földön, végleg elpusztítja a hálált. Kétség sem férhet hozzá, hogy a halál a bűnnel áll kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy Isten törvényéhez is kapcsolódik, mivel a bűn Isten törvényének áthágása. Ebből következően nem létezhet bűn törvény nélkül. A bűn ugyan függ a törvénytől, de a törvény teljesen független a bűntől. Ez azt jelenti, hogy a törvény létezhet a bűn nélkül is, mint ahogy ténylegesen létezett is az örökkévalóság korszakain át egészen addig, amíg Lucifer fel nem lázadt a mennyben.

„Mikor Sátán Isten törvénye ellen fellázadt, a törvény fogalma az angyalok előtt teljesen újszerű volt. Addig egyáltalán nem is hallottak róla. Szolgálatukban ők nem szolgák, hanem fiak; a legtökéletesebb egység uralkodik köztük és Teremtőjük között” (Ellen G. White: Krisztus követése. Gondolatok a Hegyi Beszédről. Budapest, 1987, H. N. Adventista Egyház. 97. o.).

Tehát ne gondoljuk, hogy Isten országában nem lesz törvény, mivel ott már nem lesz sem halál, sem bűn! Éppen úgy, mint ahogy szükség van a világegyetem elemeinek harmonikus mozgásához a gravitáció törvényére, úgy Isten erkölcsi törvénye is szükséges a szentek igazságon alapuló dolgainak irányításához. Amikor Isten a megváltottak szívébe írja törvényét, csakis az a célja, hogy megpecsételje döntésüket, amellyel kimondják: az egész örökkévalóságon át az igazság útján akarnak járni. Ebből következően éppen a törvény lesz országa jellemzője. Így minden okunk megvan azt hinni, hogy Isten erkölcsi törvényének elvei megmaradnak örök országában is. A különbség természetesen az lesz, hogy azokat az elveket már senki nem fogja megsérteni úgy, mint itt.

Próbáljuk meg elképzelni a menny tökéletes légkörét! Nem lesz bűnös természet, nem kísért a gonosz, nem lesz bűn, sem halál! Most pedig kérdezzük meg magunktól: a jellemünk és az életünk mely tulajdonságai, részei nem illenek a mennyei viszonyok közé?

Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. „A menyegzői ruha” c. fejezet, 210-219. o.

„Sátán azt állította, hogy az ember képtelen engedelmeskedni Isten parancsolatainak. Az igaz, hogy saját erőnkből nem tudunk engedelmeskedni. Krisztus azonban eljött emberi alakban, és tökéletes engedelmességével bebizonyította, hogy az emberi az istenivel egyesülve a törvény minden előírásának engedelmeskedni tud…

Krisztus földi élete Isten törvényének tökéletes ábrázolása volt. Amikor azok jelleme, akik Isten gyermekeinek vallják magukat, hasonló lesz Krisztuséhoz, akkor engedelmeskedni fognak Isten parancsolatainak. Az Úr bízhat bennük, és azok közé sorolhatja őket, akik mennyei családját fogják alkotni. Krisztus igazságának dicsőséges palástjába öltözötten helyük lesz a király lakomáján. Joguk lesz ahhoz, hogy a vérrel megmosott sokaság közé álljanak” (i. m. 215. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.  Az iménti idézetben hogyan mutatkozik meg a törvény és a kegyelem egyaránt? Miért olyan fontos ezeket együtt megérteni?

2.  E heti tanulmányunk bevezetőjében szó volt arról, hogy a néhai Steve Jobs szerint a halál szele, a saját halálunké szükségképpen arra sarkall, hogy igyekezzünk elérni mindent, amit csak lehet. Van némi igazság a gondolatban, de ez önmagában mégsem elég. Nem oldja meg magának a halálnak a problémáját, és nem közömbösíti azt sem, hogy a halál árnyéka vetül az életünkre. Mire kell következtetnünk ebből?

3.  Mi az, ami örökké megmarad? Mi nem éli túl a föld pusztulását? Miért fontos tudni, mi a különbség közöttük?

LÉPÉST TARTANI ISTENNEL

Dietrich Bonhoeffer börtönben lejegyzett gondolatai – részlet

1943. december. 18.

„Azt hiszem, Istent életünkben, abban a jóban, amit ad nékünk, abban kell szeretnünk. Legyünk olyan bizalommal iránta, hogyha jön az az idő, és itt van – de valóban csak akkor –, szeretettel, bizalommal és örömmel menjünk Hozzá…

Nem hiányoznak azonban majd olyan órák, amelyeken arra emlékeztettetünk, hogy minden földi még csak ideiglenes, és jó, ha szívünkben az örökkévalóság gondolatát forgatjuk. Annak, aki Istent a földi boldogságban megtalálja, s ezért Neki hálát ad, legvégül nem maradnak ki olyan órák, melyekben őszintén kimondja: hazavágyom. Mindennek megvan a maga ideje, s az a fő, hogy Istennel lépést tartsunk, ne legyünk egy pár lépéssel előbbre – persze egy lépéssel sem mögötte. Elbizakodottság egyidejűleg mindent akarni: a boldog házasságot és a keresztet, a mennyei Jeruzsálemet… ’Megvan az ideje a sírásnak és megvan az ideje a nevetésnek, megvan az ideje az ölelésnek és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. Megvan az ideje az eltépésnek és megvan az ideje a megvarrásnak. Az Isten előkeríti, ami tovatűnt’ (Préd 3:4-7, 15). Ez azt jelenti, hogy semmi sem veszett el abból, ami elmúlt. Isten velünk a tovatűntet – ami hozzánk tartozik – újból előkeríti. Tehát, ha a tovatűnt utáni vágy nagyon reánk zuhan – ez teljesen kiszámíthatatlanul következik be –, akkor tudhatjuk, hogy ez csak egy a sok ’óra’ közül, amelyet Isten számunkra tartogat, s akkor nem a saját szakállunkra kell megkeresnünk azt, hanem Istennel keressük fel a tovatűntet” (Válogatás Bonhoeffer legismertebb műveiből. Budapest, 1988, Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya. 18-19. o.).