A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Jézus és a gazdag, híres emberek

Február 15., szombat délután

Az értelmiséget, a művelteket és a jó nevelésben részesülteket általában elhanyagoltuk, elhaladtunk mellettük. Nem tudtunk hatni rájuk. Nem imádkoztunk, hogy utat és módot találjunk, amivel az igazságot eljuttathatjuk hozzájuk, azt az igazságot, mely bölccsé teheti őket az üdvösségre. Nagy általánosságban éppen a népszerű, gazdag, büszke emberek tudják legjobban saját tapasztalatból, hogy pénzük vagy nagyszerű palotáik, drága bútorzatuk és képeik nem boldogítják őket. Éppen arra vágynak, amit nélkülöznek. Azonban nehéz közel kerülni hozzájuk, mert a hasonló gondolkodásúakhoz és társadalmi státusúakhoz vonzódnak, éppen azért sokan vesznek el bűneikben – pedig vágyakoznak arra, ami valódi nyugalmat és békét kínál. Jézusra van szükségük, az igazság, az életszentség világosságára.

Lehetetlen közel kerülnünk a megszokott módon végzett munkával a magasabb társadalmi osztályokhoz. A gazdagokat magukra hagyjuk, mit sem teszünk megmentésük érdekében, ezért ők mind jobban saját eszméikbe burkolóznak. Gondolatvilágukból kihagyják az örökkévalóságot. Csak még büszkébbé és önzőbbé válnak, szívük mind keményebb és szinte meg sem közelíthető. Állandóan gyanakszanak, hogy mindenki csak pénzt akar tőlük. A szegények irigykednek a vagyonosakra, pedig inkább szánalomra szorulnak. Ha mindnyájukat az igazság üdvözítő hatalma alá vonhatnánk, akkor Isten országának építése sokkal eredményesebben haladhatna előre. – Evangelizálás, 556–557. old.

Február 16., vasárnap  -  Gazdagon megáldva

Isten óhaja, hogy az igazság nyitott legyen mindazok előtt, akiket Ő különleges kepeségekkel áldott meg, ám akik még nincsenek tudatában lelki szükségleteiknek. Némelyek nagyon jól végezhetik ezt a munkát, ezért minden nap kell keresniük az Urat, és legyenek abban foglalatosak, hogy felkutassák ezeket az embereket, de nem csupán véletlenszerűen, hanem személyes erőfeszítéssel, élő hittel és szeretettel forduljanak feléjük, segítsék őket megismerni az igazságot úgy, ahogy Isten Igéje mutatja be mindannyiunknak…

Szomorú, hogy elhanyagoljuk ezt a társadalmi osztályt. A munkások a kinézet szerint ítéltek, s úgy gondolták, hogy hiábavaló lenne a tevékenységük. Lelkészek és laikusok, nekünk ezeket az embereket az élő hit érintésével kell megnyernünk! Az evangélium szolgái Isten ígéreteibe kapaszkodva mondják: „Te ígérted, hogy kérjünk, és adatik. Meg kell nyernem ezt a lelket az Úr Jézus Krisztusnak.” Kérjétek meg a gyülekezetet, hogy imádkozzon azokért a lelkekért, akikért dolgoztok. Hisz pontosan erre van szüksége a közösségeteknek is, hogy elterelje a figyelmét az apró nehézségekről, és személyes felelősséget érezzen minden veszendő lélekért. Válasszatok ki egy személyt, majd egy újabbat, és naponta keressétek Isten vezetését, kitartó imában vigyetek elé mindent, bölcsen dolgozva. Miközben ezt cselekszitek, az Úr a Szentlelket adja, hogy meggyőzze az igazságról, valamint megtérést kínáljon neki.

Láttam, hogy gazdag emberek ezrei szálltak sírba anélkül, hogy figyelmeztették volna őket, mivel a külsejük alapján ítélték meg őket, és reménytelennek tartották a munkálkodást értük. Az Úr szeretné, ha mindez megváltozna. A helyes ítélőképességű emberek vállalják a munkát, akik eddig semmit sem tettek ez irányban, mert nem találták vonzónak és sikeresnek. Azonban ez egy nagy és fontos feladat, és az Atya bölcsességet ad annak elvégzéséhez.

Ezek a gazdag, világot szerető és imádó lelkek nem véletlenszerűen fognak Krisztushoz közeledni. A missziós lelkületű nők és férfiak, akik nem csüggednek el és nem nyugszanak bele a helyzetbe, határozott erőfeszítéseket tegyenek ez irányban. Isten hírnöke sose felejtse el, hogy a menny már rég arra vár, hogy együtt munkálkodhasson az emberi eszközökkel ebben az eddig elhanyagolt munkában. – Egészségügyi missziómunka, 244–245. old.

Csodákat kell előidéznünk az igazi megtérés terén. Csodákat, melyeket most nem látunk előre. A föld legnagyobb emberei nem esnek kívül az Úr csodatevő hatalmán. Ha az Örökkévaló munkatársai kihasználják a lehetőséget, hogy bátran és megbízható emberek módjára végezzék kötelességüket, akkor Isten meg fog téríteni vezetőket, szellemóriásokat és tekintéllyel bíró személyeket. A Szentlélek hatalma által sokan elfogadják majd a mennyei elveket. Ha a gazdag Jézus szépségére, igénytelenségére és önfeláldozására függeszti tekintetét, akkor majd – ellentétben az öntelt vagyonosakkal – nyomorultnak és szánalomra méltónak, szegénynek, vaknak és mezítelennek látja magát. Annyira összezsugorodik a magabízása, hogy többre tartja önmagánál Krisztust, és megragadja az örök életet. Az igazsághoz fordulva Isten kezében az igazság hirdetésének eszközévé válik. Súlyos felelősséget fog érezni elhanyagolt osztályának tagjai iránt. Megérti, hogy rábízták az örömhír terjesztését azok között, akik a világot tették mindenükké. Istennek szentelik idejüket, pénzüket. Javakat hoznak kincstárába és tehetséget, és tekintéllyel térítenek az igazsághoz. A gyülekezethez új hatékonyság és erő csatlakozik. – Bizonyságtételek, 6. kötet, 82–83. old.

Február 17., hétfő  -  Éjszakai találkozások

Krisztus betegeket gyógyított, elkeseredetteket vigasztalt aznap, mikor megtisztította a templomot. Nikodémus tanúja volt, milyen együttérzéssel fogadta és szolgálta a szegényeket és elnyomottakat. Látta a gyógyításokat és azt, hogy Jézus felvidítja az embereket, mint egy szerető szülő a szenvedő gyermekeit. Tőle senki sem távozott vigasz nélkül. Az édesanyák a gyerekek gyógyulásának örülhettek, s hálaszavak vették át a sírás és sóhajok helyét. A Megváltó egész nap tanította a kíváncsi tömeget, beszélt az írástudókkal, és bölcs szavaival elhallgattatta a fennhéjazó elöljárókat. E csodás események láttán és hallatán, és miután a Messiás eljövetelére vonatkozó próféciákat áttanulmányozta, Nikodémus már nem bátorkodott úgy vélni, hogy nem Isten küldte Jézust. Amint leszállt az éj, a hosszadalmas munkálkodásban elfáradt és sápadt Krisztus próbált visszavonulni az Olajfák hegyének magányába. Itt talált rá Nikodémus, a gazdag és tiszteletre méltó zsidó férfi. Jeruzsálemben ismert volt gazdagságáról, kiváló neveltetéséről és jóságáról, de főleg a templomi szolgálatokra nyújtott adományairól. Ezenfelül a magas tanács egyik tagja is volt. Mégis amikor az Üdvözítőhöz jött, furcsa nyugtalanság és félénkség vett rajta erőt, amit azonban méltóságteljesen próbált leplezni…

Ez a tanult elöljáró farizeus volt. Kérkedett jó cselekedeteivel és kegyességével. Azt hitte, hogy mindennapi élete tökéletes Isten előtt, és elcsodálkozott, amikor Jézus kimondta, hogy a mennyország túl feddhetetlen ahhoz, hogy a jelenlegi állapotában ő oda juthatna. – Signs of the Times, 1883. november 15.

Amikor látta Krisztust a gonosztevők között a keresztre feszítve, gyilkosaiért imádkozva, mikor tanúja volt ama szörnyű órában a természet lázadásának, a nap elsötétedésének, a földrengésnek, a sziklák leomlásának és a templomi kárpit meghasadásának, Nikodémusnak eszébe jutott a hegyen kapott ünnepélyes tanítás: „Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie.” (Jn 3:14)

A szeméről leesett a hályog, és szívébe hit költözött a kétely és bizonytalanság helyett. Fénysugarak áradtak a hegyen történt titkos látogatás színhelye felől, és bevilágították az Üdvözítő keresztjét…

Nikodémus elmesélte Jánosnak a titkos találkozás történetét, és az apostol isteni ihletésre leírta ezeket emberek millióinak tanulságául. Az itt bemutatott létfontosságú igazságok épp olyan lényegesek ma, mint abban az ünnepélyes pillanatban voltak, amikor a befolyásos zsidó elöljáró eljött, hogy a szerény Názáreti megtanítsa őt az élet útjára. – Redemtion: or the Teachings of Christ, the Anointed One, 19–20. old.

Február 18., kedd  -  Gazdag és rossz hírnevű

Máté zsidó volt, de amikor vámszedő lett, testvérei megvetették. A zsidókat mindig is zavarta a római iga. Mivel egy lenézett pogány nép hadisarcot követelt, ez mindig eszükbe juttatta, hogy elvesztették független nemzetük dicsőségét és erejét. Még nagyobb volt az elkeseredésük, amikor saját nemzettársuk elfelejtette, hogy melyik néphez tartozik, és vállalta a vámszedők munkáját.

Hitehagyóknak tartották azokat, akik ily módon segítették a római hatóságokat. A zsidók szerint lealacsonyító dolog volt vámszedővel társalogni, közösködni. Az elnyomással azonosították ezt a munkát. Azonban Jézus nem a farizeus előítéletek szerint gondolkodott. Ő túlnézett az ember ábrázatán, és belelátott a szívébe. Mennyei szeme felismerte, hogy Máté igenis hasznos lesz egyháza megalapításában. Ez az ember hallotta Krisztus tanításait, és vonzalmat érzett. Szíve megtelt hódolattal a Megváltó iránt, ám arra sosem gondolt volna, hogy a nagy tanítómester valaha is észreveszi őt, hát még hogy elhívja tanítványának! Nagyon elcsodálkozott tehát, amikor Jézus így szólt hozzá: „Kövess engem!” (Mt 9:9)

Máté nem zúgolódott, nem kételkedett, nem gondolkozott azon, milyen anyagi károk érhetik, hanem felállt és követte az Urat, így egyesítetve érdekeit a tanítványokéval. A megvetett vámszedő úgy érezte, hogy az Üdvözítő egy meg nem érdemelt megtiszteltetésben részesítette. Egyetlen pillanatig sem gondolt hátrahagyott, jövedelmező vállalkozására, amelyet szegénységre és kimerítő munkára cserélt fel. Elég volt számára, hogy Krisztus jelenlétében tartózkodhat, hallhatja bölcs és jóságos szavait, láthatja csodáit, és hogy az Ő munkatársa lehet a nehéz szolgálatban.

Máté gazdag ember volt, ám készen állt mindent feláldozni az Úrért. Nagyon sok barátját és ismerősét szerette volna mielőbb Jézus követői között látni, és  fel akarta kínálni nekik a Jézussal való találkozás alkalmát. Meg volt győződve, hogy őket is elbűvöli a tiszta és egyszerű, minden kirívó tettek és pompa nélküli tanítás.

Ezért vendégséget rendezett otthonában, ahová meghívta barátait és rokonait, köztük néhány vámszedőt is. A tiszteletbeli vendég pedig Krisztus volt. A Mester elfogadta az invitálást, és tanítványaival együtt megtisztelte jelenlétével az eseményt. Az irigy írástudók és farizeusok, akik minden mozdulatát lesték, nem mulasztották el az alkalmat, hogy ezzel is nemtetszésüket fejezzék ki munkásságával szemben…

Ezek a szegény, bűnös vámszedők szükségét érezték a megtérésnek és megbocsátásnak. Mennyei küldetés betölteni ezt a szükségletet. Habár ezek az emberek látszólag semmibe vették a vallásos ceremóniákat és rendeléseket, szívük és életük készen állt, hogy őszintébb keresztényekké váljanak, mint az őket lenéző farizeusok. – Redemtion: or the Teachings of Christ, the Anointed One, 19–20. old.

Február 19., szerda  -  Tanácsok és figyelmeztetések

Ez a balga, gazdag ember önmagát szerette és szolgálta. Ha mindenekfelett Istent szerette volna, nem halmozott volna fel olyan hatalmas vagyont, amelyet már nem volt hol tárolnia. Ha a szegények megsegítésére használta volna fel javait, nem kellett volna lerontania csűrjeit, hogy nagyobbakat építsen. Amennyiben vagyonát úgy forgatta volna, mint amit Istentől kapott kölcsön, akkor gazdag lehetett volna jó cselekedetekben, és a mennybe gyűjtött volna kincseket. Ő azonban átnézett a szent törvény elvein. Nem tisztelte Istent, de embertársait sem úgy, mint önmagát.

Részesült a mennyei ajándékokból, de nem ismerte el, honnan is származnak javai. Megengedte a földi javaknak, hogy uralják az elméjét, és elszívják a szeretetét, mígnem teljesen megfeledkezett mindezek ajándékozójáról. Azt állította, hogy mindaz az övé, amit Isten kölcsön adott, és egyetlen hála- vagy köszönő szó sem hagyta el ajkát irgalmas Jótevője irányában. A Gazda, aki rábízta ezeket a földi javakat, hogy áldására legyen embertársainak és dicsőítse Teremtőjét, jogosan haragudott meg magatartása miatt.

Ez a példázat az önző élet veszélyére és bűnére mutat rá. Ezek a szegény emberek a Mammonnak szolgálnak! Megszerezték az Úr javait, s saját nevüket írták oda, ahol Isten nevének kellene állnia, s így megfosztották lelküket az Ő szeretetétől. „Így van dolga annak, aki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag.” (Lk 12:21) Sokkal többen követik a balga gazdag ember példáját, mintsem képzelnénk. Az Istent megillető imádat a pénz felé irányul. Úgy keresik a földi érzelmek kielégítését, mintha ez tenné a legtöbb jót nekik. Sokan azt igazolják életükkel, hogy nem hisznek Isten ígéreteiben, hanem csak a javakban. Talán gazdagnak tartják magukat, ám az Úr szegénynek nevezi őket. Azt állítják, hogy ismerik Istent, ám elfelejtik és megtagadják Őt. Hátat fordítanak a mennyei kincseknek, s a világi kívánságok és szórakozás felé fordulnak, mígnem az a Mindenható türelmét veszti és így szól: „Ez éjjel elkérik a te lelkedet tetőled.” (Lk 12:20) „Ímé, az a férfiú, aki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában volt!” (Zsolt 52:9) – Signs of the Times, 1886. január 14.

Február 20., csütörtök  -  Veszélyben a lelki élet

„A gazdagság csalárdsága.” A gazdagság szeretetének elvakító, megtévesztő hatalma van. A világ kincseiben bővölködők igen gyakran elfelejtik, hogy az Úr ad erőt a gazdagság megszerzéséhez. Ezt mondják: „Az én hatalmam és az én kezemnek ereje szerzette nekem e gazdagságot!” (5Móz 8:17) A gazdagság Isten iránti hála helyett öndicsőítésre készteti őket. Elfelejtik, hogy tőle függnek, és hogy kötelességeik vannak embertársaik iránt. A vagyont, az Örökkévaló dicsőítésére és az emberiség felemelésére kapott „talentumot” saját céljaikra használják. Az öncélúan kezelt javak isteni tulajdonságok helyett sátáni vonásokat alakítanak ki az emberben. A tövisek végül elfojtják az Ige magvát. – Krisztus példázatai, 52. old.

Láttam a menny tervét, hogy ezek a javak helyesen legyenek szétosztva a szűkölködők áldására és Isten ügyének előmenetelére. Láttam, hogy az ember nem nyerhet örök életet, ha jobban szereti a vagyonát, mint társát és az Urat vagy Igéjét, és ha szíve csak a gazdagsághoz tapad. Ez az ember inkább lemond az igazságról, minthogy eladja ingóságait és kiossza a szegényeknek. Ebben vannak megpróbálva az emberek, hogy nyilvánvalóvá váljék, szeretik-e Istent és az igazságot, de a bibliai gazdag ifjúhoz hasonlóan sajnos sokan megszomorodva távoznak, mert nem gyűjthetnek egy időben kincset a földön és a mennyben is. Nem rendelkezhetnek mindkettővel. Ezért inkább kockáztatják örök életüket a földi javakért.

„Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.” (Mt 19:24) Aztán láttam, hogy nála minden lehetséges. A Szentlélek által a szívbe helyezett igazság elűzi a vagyon szeretetét. Nem lakozhat ugyanott a Jézus iránti és a gazdagság iránti szeretet. Az Isten szeretete oly mértékben meghaladja a gazdagság szeretetét, hogy birtoklója egyszerűen elszakad javaitól, és a mennyhez vonzódik. Aztán az Atya iránt táplált szeretet révén gondot visel az Ő ügyéről. Legnagyobb kedvtelésévé válik megosztani az Úrtól kapott javait. Életét az Isten és emberek iránti szeretet uralja, és vagyonát tartja nem sajátjának, hanem hűséggel végzi sáfári szolgálatát. Akkor eleget tesz majd az első négy parancsolatnak, de a többi hatnak is. „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből… A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Mt 22:37, 39) Így lehetséges a gazdagnak bejutnia Isten országába. – Review and Herald, 1857. november 26.

Sokan csak akkor ébrednek rá, hogy mennyire is szeretik a pénzt, amikor próbák jönnek. Krisztus követői közül sokan ilyenkor arról tesznek bizonyságot, hogy még nem állnak készen a mennyország számára. Tetteik mutatják meg, hogy jobban kötődnek a vagyonhoz társaiknál és Istennél. A gazdag ifjúhoz hasonlóan szeretnék tudni, milyen az igazi élet, ám amikor eléjük tárul ez az út és annak ára, majd ráébrednek, hogy ezért fel kell áldozniuk földi javaikat, akkor egyre nehezebben értik meg, hogy ezek nem az övék, hanem kölcsön kapták, hogy a menny dicsőségére használják fel. Jézus itt megragadja az alkalmat, hogy fontos leckét nyújtson a tanítványoknak: „Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.” (Mt 19:23) „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.” (Mt 19:24)

Itt látható a gazdagság ereje. Szinte bénítóan hat a pénz szerelme az emberi elmére. A gazdagság büszkévé tesz, és sokakat arra késztet, hogy ésszerűtlen tetteket hajtsanak végre. Minél többel rendelkeznek, annál többre vágynak. Minél inkább gyarapodik a vagyonuk, annál inkább félnek attól, hogy mindent elveszítenek. Ezért mindig a jövőre gondolva halmoznak. Zárkózottak, önzők lesznek és attól félnek, hogy Isten nem fog gondoskodni róluk. Ők valóban szegények az Úr szemében. Bár javakat halmoztak fel, önmagukban bíznak, és elveszítették a mennybe és az ígéreteibe vetett hitet. A Mindenható előtt a szegény, de bízó ember bizalmassá válik, mivel helyesen, mások áldására használja fel azt a keveset, amivel rendelkezik. Úgy érzi, hogy embertársának is vannak jogai, s ezeket nem hagyhatja figyelmen kívül, ezért engedelmeskedik a Megváltó parancsának: „Szeresd felebarátodat, mint te magadat.” (Mt 22:39) Úgy véli, hogy embertársai üdvössége sokkal fontosabb, mint a világ ezüstje és aranya.

Krisztus megmutatja az utat, amely által a gazdagok – akik mégsem gazdagok Isten előtt – igazi gazdagságra tehetnek szert. Így szól: „Adjátok el, amitek van, és adjatok alamizsnát” (Lk 12:33), és gyűjtsetek kincseket a mennyben. Az általa felkínált gyógymód a szeretet átruházása az örökkévaló örökségre. Ha Isten ügyébe fektetik eszközeiket, hogy hozzájáruljanak a lelkek megmentéséhez, és segítsenek a szükségben levőknek, már gazdagok lesznek jó cselekedetekben, és „kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet” (1Tim 6:19). Ez már biztos befektetés. Ám sokan nem akarják ráhagyni magukat az égi kincstárra. Javaikat a földre bízzák, és nem küldik maguk előtt a mennybe. Nagyon sok tennivalójuk van még a kapzsiság és a világ szeretetének legyőzésében. Sajnálatra méltó szegény gazdagok, akik azt állítják, hogy Istent szolgálják. Azt vallják, hogy ismerik az Urat, ám cselekedeteikkel ezt tagadják – és sötétségben élnek. Vallják, hogy hiszik az igazságot, de tetteik nem állnak összhangban bizonyságtevésükkel. A gazdagság szeretete pedig önzővé és fennhéjázóvá teszi őket. – Review and Herald, 1880. január 15.

Február 21., péntek

További tanulmányozásra:

Jézus élete: Nikodémus; Lévi Máté; Egy fogyatékosságod van; Zákeus c. fejezetek.

A nagy Orvos lábnyomán: Szolgálat a gazdagokért c. fejezet.