A SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNYHOZ

Gyermekek elhívása a tanítványságra

Január 18., szombat délután

Krisztus mindenben példaképünk. Isten gondviselése folytán ifjúságát Názáretben töltötte. Itt a lakosok jelleme állandó kísértést jelentett. Résen kellett lennie, hogy tiszta és szeplőtlen maradhasson a tengernyi bűn és gonoszság közepette. Az Üdvözítő nem maga választotta meg életkörülményeit. Mennyei Atyja választotta számára ezt a helyet, hol jellemét különböző próbák edzették meg. Krisztus ifjúsága a kemény próbák, az élet nehézségei és küzdelmei között telt el, hogy tökéletes jellemet fejleszthessen, és gyermekek, ifjak és felnőttek tökéletes példaképe lehessen.

Gyerekek, ifjak gyakran olyan körülmények között élnek, melyek nem kedvezőek a keresztény életre, s ők rögtön készek a kísértéseknek engedni, mindezt mentségül felhozva, hogy bűnös útjukat igazolják, hiszen a viszonyok voltak bukásuk előidézői. Jézus ettől távol tartotta magát, és szorgalmas, dolgos élete által nem édesgette a kísértéseket. Távol maradt a rossz befolyású, romlott társaságtól. A legnehezebb utat választotta, melyen valaha gyermek vagy ifjú járhat. Nem volt osztályrésze bőség és kényelmes élet. Szegény szülei nehéz munkával keresték meg mindennapi kenyerüket, ezért Krisztus élete a szegénység, önmegtagadás és szűkölködés volt. Szüleivel együtt osztozott a szorgalmas, kitartó munkásélet küzdelmeiben. – Üzenet az ifjúságnak, 78–79. old. 

Január 19., vasárnap  -  A zsidó gyermek előnyei

A hűséges izraeliták már ősidőktől fogva fontosnak tartották a nevelést. Az Úr elrendelte, hogy a kisgyerekeket már zsenge korban Isten jóságára és magasztosságára tanítsák, ahogy ki van nyilatkoztatva Isten törvényében és nemzetük történelmében. Az édesapáknak és édesanyáknak énekek, imák és a Szentírás tanulmányozása által meg kellett tanítaniuk gyermekeiket a menny törvényére, az Ő jellemének kifejeződésére, s miközben a gyerekek befogadták szívükbe a törvény elveit, az Atya képmása formálódott elméjükben és lelkükben. Az iskolában és az otthonokban főképp szavak által adták tovább az ismereteket, ám az ifjak megtanulták olvasni is a héber iratokat, s így kézbe vehették az Ótestamentum tekercseit is tanulmányozás végett.

Jézus Krisztus idejében az ifjak vallásos nevelése annyira fontos volt, hogy Istentől átkozottnak tartották az olyan várost, települést, ahol nem állt iskola. Azonban mindezek mellett a tanulás úgy otthon, mint az iskolában egyre formálisabbá vált. Mivel Jézusnak „mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz” (Zsid 2:17), olyan ismereteket szerzett, amelyeket mi is elsajátíthatunk. Alaposan megismerte a Szentírást, s munkássága bizonyította, hogy korai gyermekéveiben teljes mértékben a szent iratok tanulmányozásának szentelte idejét. – A keresztény nevelés alapelvei, 442. old.

Mindenütt, ahol keresztülvitték Isten nevelési elgondolásait, eredményei tanúskodtak annak szerzőjéről. Sajnos a mennyei tanítást csak kevés helyen valósították meg, így az általa kifejlődött jellem is nagyon ritka volt. Isten terve csak részlegesen és tökéletlenül teljesedett. Hitetlenség és az Úr parancsolatainak megvetése által az izraeliták olyan kísértéseknek tették ki magukat, melyeknek leküzdésére csak keveseknek volt erejük. A Kánaánban való letelepedésük alkalmával „nem irtották ki a népeket sem, amint utasította őket az Úr. Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket. És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré lettek azok reájuk.” (Zsolt 106:34–36) „De szívük nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az Ő szövetségéhez; Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisíti meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását. Azért eszébe vette, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, amely nem tér vissza.” (Zsolt 78:37–39) Az izraelita szülők közönyössé váltak Isten és gyermekeik iránti kötelességeikkel szemben. Az otthonukban tanúsított hűtlenség és a külső bálványimádó befolyás által sok héber ifjú nem olyan nevelést kapott, amelyet az Úr tervezett részükre. Így eltanulták a pogányok útjait. – Előtted az élet, 45–46. old.

Január 20., hétfő  -  Jézus gyermekévei

Az ismereteket Jézus napról napra a világ élő és élettelen nagy könyvtárából merítette. Minden teremtmény Alkotója most gyermekként tanulmányozta, amit korábban saját kezével írt a földre, a tengerre és az égboltra. A munkássága alatt előszeretettel emlegetett példázatok rámutattak, hogy milyen nyitott volt a természet felé, és gyerekkorában milyen örömmel raktározta el az Őt körülvevő természet lelki tanulságait. Jézus számára az Ige és Isten műve fokozatosan tárulkozott ki, miközben próbálta megérteni a dolgok ésszerűségét, úgy, mint minden fiatal. Szokása volt a szent gondolatok és a közösség ápolása. Lelkének minden ablaka a nap felé tárult, a menny fényében erősödött természete, s életében egyre inkább megmutatkozott Isten kegyelme és bölcsessége.

Krisztushoz hasonlóan minden gyerek tanulhat a természetből és Isten Igéjének lapjairól. Miközben próbáljuk megismerni mennyei Atyánkat az Ige által, angyalok közelednek hozzánk, elménk megerősödik, jellemünk tisztább lesz, s hasonlóvá válunk Üdvözítőnkhöz. Amint a természet szépségeire tekintünk, érzéseink Istent fogják keresni, lelkünk elámul és felüdül, amikor kapcsolatba lép a végtelen Atyával alkotásai révén. Az imakapcsolat az Örökkévalóval fejleszti az értelmi és erkölcsi képességeket, a lélek is megerősödik, ha lelki gondolkodásmódot ápolunk.

Jézus élete teljes összhangban volt Istennel. Gyerekkorában úgy gondolkozott és beszélt, mint egy gyerek, ám a benne lévő isteni képmást egyetlen bűn sem szennyezte be. Első értelmi megcsillanásától kezdődően folyamatosan a mennyei kegyelemben és az igazság ismeretében nevelkedett. – Special Testimonies on Education, 158–159. old.

Habár alávetette magát a szülői szigornak, már fiatal korában munkálta saját jellemét. Igaz, hogy édesanyja volt első emberi nevelője, de folyamatos tanításokat kapott mennyei Atyjától. Nem foglalkoztatták Őt a rabbik évszázados hagyományai, oktatásai, hanem Jézus a mennyei tanítómester: Isten tiszta, változhatatlan Igéjét tanulmányozta a természet nagy tankönyvével egy időben. Ezért tudta oly gyakran kimondani az „Így szól az Úr” kijelentést – a „Meg van írva” pedig mindig elhangzott, ha valami nem egyezett meg otthon tanult szokásaival. Egy sokkal tisztább légkört hozott a családi életbe. Habár nem volt a rabbik tanulója, mégis gyakran került velük kapcsolatba, és úgy viselkedett, mint egy tanuló, kérdéseket tett fel, s ezzel sokszor nehéz helyzetbe hozta ezeket az embereket, mert gyakorlati életük nem állt összhangban az Írásokkal, és mivel nem rendelkeztek isteni bölcsességgel. Még azok is elismerték, hogy Jézus sokkal magasabb rendű nevelésben részesült, akiket a leginkább bosszantott, hogy nem veti alá magát a népi hagyományoknak. – Special Testimonies on Education, 162. old.

A Megváltó iskolája az otthona volt, anyja pedig első emberi tanítója. Tőle és a próféták tekercseiből mennyei dolgokat tanult. Paraszti otthonban élt, és odaadóan, jókedvvel vette ki részét a család terheinek hordozásából. Ő, a menny parancsnoka önként vállalta a szolgaságot. Kedves, engedelmes gyermek volt. Szakmát tanult, és Józseffel fizikai munkát végzett az ácsműhelyben. Egyszerű munkásruhát viselt a városka utcáin munkába menet és onnan jövet. – A nagy Orvos lábnyomán, 399–400. old.

Január 21., kedd  -  A gyerekek meggyógyítása

Egy kánaánita asszony találkozott Jézussal, és kérte, hogy gyógyítsa meg ördöngös lányát. Tudta jól, hogy a zsidók kerülik a kananeusokat, és még beszélni sem akarnak velük, csakhogy hallott a Megváltó irgalmas csodáiról, és elhatározta, hogy hozzá fordul segítségért. Szegény asszony rájött, hogy egyedüli reménysége Krisztus, és teljes mértékben hitt az Ő erejében és abban, hogy amit kér, Jézus megteszi…

Ám könyörgése látszólag hidegen hagyta a Mestert, de ez nem tántorította el a nőt, hanem hitt abban, hogy Krisztus szabadulást hozhat beteg gyermeke számára. Amikor az Üdvözítő tovább ment, mintha semmit sem hallott volna, az asszony utána szaladt és kérlelte Őt…

Jézus látszólag ekkor sem törődött vele, sőt, a zsidók előítéleteihez hasonlóan válaszolt neki: „Nem jó a fiak kenyerét elvenni és az ebeknek vetni.” (Mt 15:26) Ez annyit tesz, mintha kijelentette volna, hogy nem igazságos dolog idegeneknek adni a zsidóknak szánt isteni áldásokat. Egy kevésbé buzgó embert talán eltántorított volna reakciója. Ilyen visszautasítás hallatán sokan feladták volna a küzdelmet, és megalázottan, megbántottan távoztak volna. Ám az asszony alázatosan így szólt: „Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az ő uruknak asztaláról aláhullanak.” (Mt 15:27)

A terítéken lévő bőségből hull az alul heverő kutyának is. Elismerte, hogy az ebekhez hasonló helyzetben van, akik hálával fogadnak mindent gazdájuktól. Ha Isten ellátta népét bőséges és gazdag áldásokkal, úgy nem hajlandó neki is nyújtani egyet a másoknak bőkezűen felkínált ajándékból? Bevallotta, hogy nem jogosult mennyei előjogra, de továbbra is könyörgött a gazdag áldások morzsájáért. Még nem találkozott ekkora hittel és kitartással a Mester. A zsidók közül kevesen értékelték ilyen mértékben az Üdvözítő jóságát és hatalmát. (…)

A nő azonnal alávetette magát Krisztus mennyei befolyásának, és feltétel nélkül hitt abban, hogy Jézus képes megtenni a kérését. Nem voltak nemzeti vagy vallási előítéletei, sem büszkesége, amely befolyásolta volna magatartását, hanem feltétel nélkül elismerte Őt személyes Megváltójának, aki képes választ adni kérésére. Krisztus elégedett volt. Próbának vetette alá a nő hitét, és ő eleget tett kérésének. Ezzel leckét adott tanítványainak. Irgalmas és szeretetteljes tekintettel fordult felé: „Ó, asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint.” (Mt 15:28) Lánya azonnal meggyógyult, és többé nem gyötörte a démon. Az asszony pedig boldogan távozott, mert Üdvözítője válaszolt imájára. – Redemtion: or the Miracles of Christ, the Mighty One, 77–80. old.

Január 22., szerda  -  Komoly figyelmeztetés

[Krisztus] tudta, hogy ezek a gyermekek hallgatni fognak tanácsaira és elfogadják Megváltójuknak, míg a világ bölcsei és a kemény szívűek aligha követik Őt, és nem találnak helyet Isten országában. Mikor a gyerekek Jézushoz jönnek, megszívlelik tanácsát és áldását, elméjükbe vésik kegyelmes szavait és képmását, hogy soha ne semmisüljön meg. Krisztusnak e cselekedetéből meg kell tanulnunk, hogy a fiatalok szíve a legfogékonyabb a kereszténység tanítása iránt, ezért könnyen befolyásolhatók a kegyességre és erényre, mivel a kapott benyomásokat szilárdan megtartják.

„Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa.” (Mt 19:14) Ezen értékes szavakat nemcsak minden anyának, hanem éppúgy minden apának is becsben kell tartania. E szavak bátorítsák a szülőket, ajánlják gyermekeiket az Ő figyelmébe, és kérjék Krisztus nevében, hogy az Atya áldása nyugodjon meg az egész családon. Ne csak a legjobban szeretett gyermekek nyerjék el különleges figyelmét, hanem a nyugtalanok és makacsok is, akiknek gondos tanításra és gyengéd vezetésre van szükségük. – Boldog otthon, 275–276. old.

A hozzá vitt gyermekekben Jézus azokat a férfiakat és nőket látta, akik kegyelmének örökösei, országának polgárai lesznek, és akik közül egyik-másik mártíromságot fog szenvedni érte. Tudta, hogy ezek a gyerekek hallgatni fogják Őt, és sokkal készségesebben elfogadják Üdvözítőjüknek, mint a felnőttek, akik között sok a világi bölcs és a kemény szívű ember. Tanításaiban leereszkedett a kicsinyek színvonalára. Krisztus, a menny Királya válaszolt kérdéseikre, és leegyszerűsítette, gyermeki értelmükhöz szabta fontos tanításait. Lelkükbe ültette az igazság magvait, amelyek a későbbi évek során kikeltek, és megteremték az örök élet gyümölcseit.

Amikor a Mester arra utasította tanítványait, hogy ne tiltsák el tőle a gyerekeket, a későbbi korokban élő követőihez is szólt – a gyülekezeti tisztségviselőkhöz, lelkészekhez, segítőikhez és minden keresztényhez. Isten vonzza a gyermekeket, bennünket pedig így kér: „Engedjétek hozzám őket!” Mintha csak ezt mondaná: „Jönnek ők, ha ti nem gátoljátok őket.”

Ne tüntessétek fel hamis színben Jézust krisztusiatlan jellemetekkel! Hideg, kemény magatartásotokkal ne tartsátok távol a kicsinyeket tőle! Sose érezzék, hogy a ti jelenlétetektől a menny kellemetlen hely lenne számukra! Ne adjatok okot erre! Ne beszéljetek úgy a vallásról, mint a gyerekek számára érthetetlen dologról! Ne tegyetek úgy, mintha tőlük nem volna elvárható, hogy gyermekkorukban elfogadják Krisztust! Ne keltsétek bennük azt a hamis benyomást, hogy Jézus vallása örömtelen, és hogy a Megváltó mellett le kell mondaniuk mindarról, ami az életet boldoggá teszi!

Működjetek együtt a Szentlélekkel, amikor megérinti a gyermekek szívét! Mondjátok meg nekik, hogy az Üdvözítő hívja őket, és semmi sem szerezhet nagyobb örömöt Istennek, mint ha életük virágában és hamvasságában átadják magukat neki. – A nagy Orvos lábnyomán, 42–44. old.

Január 23., csütörtök  -  „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket!”

A tanítványok arra gondoltak, hogy Mesterük munkássága sokkal fontosabb, hogysem félbeszakíthatná a gyerekek csoportja, akiket édesanyáik hoztak Krisztushoz. Azt feltételezték, hogy túlságosan kicsik még ezek a gyerekek ahhoz, hogy jótékonyan hasson rájuk a Jézussal való beszélgetés, s ebből arra következtettek, hogy a Mestert is zavarni fogja jelenlétük. Ezzel szemben Őt főleg követői magatartása zavarta. Az Üdvözítő megértette az édesanyák terhét, akik szerették volna gyermekeiket Isten Igéjére tanítani. Ismerte lelki gyötrelmeiket, tudta, hogy buzgón imádkoznak kicsinyeikért. Ő maga vonzotta magához ezeket az asszonyokat. Egy fáradt édesanya indult el otthonról karján kisgyermekével. Útközben találkozott szomszédasszonyával, elmondta, hova igyekszik, majd vágyat ébresztett szomszédja szívében is Krisztus iránt. Azért hozták gyermekeiket Jézushoz, hogy megáldja őket. Így több édesanya is eljött a gyerekével. Némelyek még kisdedek voltak, míg mások már az ifjúkorba léptek. Elmondták, hogy miért jöttek, és az Üdvözítő megértéssel és együttérzéssel fordult félénk kéréseik felé. Ám előbb felfigyelt arra, hogyan viszonyulnak tanítványai az asszonyokhoz és gyerekekhez. Amikor rájött, hogy elűzik őket, mivel tévesen azt feltételezik, hogy ezzel neki tesznek jót, akkor a Mester rámutatott hibáikra, majd szelídséggel fogadta a gyermekeket. Karjába vette őket, kezét pedig a fejükre helyezte. Végtelen szeretettel ölelte magához fáradt fejecskéiket, majd megáldotta őket, hiszen ezért jöttek hozzá.

Ezzel Jézus olyan leckét nyújtott tanítványainak, amit sosem felejtettek el. Csodálkozva hallgatták szavait: „Engedjétek, hogy a kisgyermekek énhozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.” (Lk 18:16) Az anyákat bátorsággal töltötte el a Megváltó együttérzése. Ám a mai édesanyáknak is értékelniük kell e szavakat. Ugyanolyan hittel kapaszkodjanak belé, mint hajdanán az asszonyok, akik félelemmel és remegve keresték Krisztus közelségét. Ezáltal Jézus arra bátorította az édesanyákat, hogy gondosan és szeretettel munkálkodjanak tovább gyermekeikért. Minden túlterhelt anya fogadja el az Úr lelkesítő szavait.

Ő azonban egy általános igazságot is mondott ezzel. Így szólt: „Bizony mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba.” (Mk 10:15) A férfiak és nők olyanok, mint a nagy gyermekek. Isten fegyelmezése alatt vannak, éppúgy, mint a gyerekek a szülői fegyelem alatt. Az egyházat férfiak és nők alkotják, akik hasonló természettel, képességekkel rendelkeznek, mint a Megváltóhoz hozott kisgyermekek. Gyülekezeteink tagjai hasonló indíttatású személyek, akiknek ugyanazok a vágyaik, szenvedélyeik, mint azoknak a gyerekeknek, akik befogadva Jézust, és öröklik Isten országát.

Ó, milyen helyes volt ezeket a gyerekeket Krisztushoz vinni áldásért és közbenjárásért! Ők voltak azoknak az előképei, akik nemsokára megalapították Isten egyházát. A Mindenható gyermekei rendelkezzenek alázatossággal, szeretetteljes bizalommal, az igazság befogadására kész lelkülettel, a világ álnokságától meg nem rontott tisztasággal éppen úgy, mint a Jézushoz vitt gyerekek. – Signs of the Times, 1896. április 9.

Január 24., péntek

További tanulmányozásra:

Jézus élete: Jézus megáldja a gyermekeket; A templom ismételt megtisztítása c. fejezetek.

Bizonyságtételek, 6. kötet: A keresztség c. fejezet.