Bibliatanulmány 2013-4/10

„És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága” (1Pt 2:24).

Tanulmányozzuk az alábbi táblázatot, hogy jobban megértsük a szentély üzenetét! Láthatjuk, hogy Dániel 7. fejezetében a nagy ítélet (amivel a múlt héten foglalkoztunk) és Dán 8:14 versében a szentély megtisztítása megegyező esemény.

Dániel 7. fejezete	Dániel 8. fejezete	Magyarázat
Oroszlán	-	Babilon
Medve	Kos	Médó-Perzsia
Párduc	Kecskebak	Görögország
Negyedik vadállat Kis szarv	Kis szarv	Róma – pogány korszak Róma – pápaság korszaka
Az advent	A szentély	Végidei engesztelés
előtti ítélet	megtisztítása	napja
A szentek elnyerik az országot (második advent)		A második advent és ami utána következik

Ezen a héten Dániel próféta könyve 8. fejezetével foglalkozunk. Megnézzük, hogy mi körül is folyik valójában a küzdelem a szarvval jelképezett hatalom és Isten között. Azt is meglátjuk majd, hogy miért jelent Isten részéről tökéletes választ a problémára a szentély megtisztítása, ami 1844-ben kezdődött.

Olvassuk el Dániel 8. fejezetét, különös figyelmet fordítva a 9-14. és a 23- 25. versekre! Mi ellen törekszik a kis szarv?

A szarvval jelképezett hatalom a „sereg fejedelmének” imádatát bolygatja meg (11. vers, vö. Józs 5:13-15). Elveszi tőle (Dán 8:11-12) „a mindennapi áldozatot” – héberül támid. Ezt a szót az Ószövetség újra és újra a földi szentélyben bemutatott, naponkénti áldozatra használja. A szentélyben a mindennapi áldozat szolgálatait a pap – gyakran a főpap – végezte. Ezek szerint a szarvval jelképezett hatalom a (fő)pap szerepének megszerzésére törekedett, ill. arra, hogy saját hamis „seregét” vezesse és elvegye „a mindennapi áldozatot”. A prófécia összefüggéseit figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy a római pápaság korában Krisztus főpapi szolgálatát érte támadás.

A szarvval jelképezett hatalom tehát a mennyei Főpap feladatainak megszerzésére törekszik és zavarja Isten imádatát a földön. Úgy lép fel, mintha ő is a „sereg fejedelme” lenne, vallási háborút indít a Mennyei Fejedelem, valamint szentélye és népe ellen. Ezzel Sátán földi eszközévé válik, „nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által” (Dán 8:24). Tevékenysége a két szinten, a földön és a mennyben folyó kozmikus küzdelmet tükrözi.

A kis szarv közvetlenül a kos (Médó-Perzsia) és a kecskebak (Görögország) után tűnik fel, tehát történelmileg Rómával kell azonosítanunk, amely a Méd- Perzsa Birodalom (Dán 8:20) és Görögország (Dán 8:21) után következett. A kis szarv ugyan Róma császári korszakában jelent meg, a nagyobb hangsúly mégis a pápaságra kerül, a látomás főként erre összpontosít.

Amint már korábban említettük, a „mindennapi áldozat” (támid) Krisztus folyamatos, mennyei közbenjáró szolgálatát jelenti, amit főpapként végez (Zsid 7:25; 8:1-2). A kis szarv „elvette tőle a mindennapi áldozatot” (Dán 8:11) — ez a kifejezés a pápaság által bevezetett olyan újításokat takarja, mint a papság közbenjárói szerepe, a miseáldozat, a gyónás, Mária tisztelete, amelyekkel szinte teljesen kitörölte az emberek tudatából, hogy Krisztus a mennyben végzi közbenjáró szolgálatát és mi arra hagyatkozhatunk.

Senki nem mentes eleve attól, hogy Isten szerepében akarna tetszelegni. Hogyan fordulhat elő ez bárkivel, szinte észrevétlenül?

A kis szarv öntelt tevékenysége vezet el az ítéletért való kiáltáshoz. A kos és a kecskebak megnőtt, de azután letöretett (Dán 8:4, 7-8), a szarvval jelképezett hatalom viszont felmagasztalta magát (Dán 8:9-11). Ezért szakad fel Dánielből a kérdés a 13. versben: „Meddig tart e látomás…?”

A kérdés a szarvval jelképezett hatalomnak ugyan csak néhány tevékenységét emeli ki (talán éppen a legszörnyűbbeket), ám valójában az egész látomás tartalmára utal. A próféta a 8. fejezetben bemutatott eseményekről tudakozódik.

A Szentírásban a „Meddig?” kérdés mindig a fennálló helyzet változásának óhaját fejezi ki. Egyes esetekben Isten és a prófétái kérdezik az emberektől (2Móz 10:3; 4Móz 14:27; 1Kir 18:21). Máskor a nép (Zsolt 94:3; Jel 6:10) és az Úr angyala kiált így Istenhez (Zak 1:12). Az angyal szava (Dán 8:13; 12:6) panasz a folyamatos szenvedés miatt, könyörgés a változásért és felhívás az ítéletre. A kérdésben benne rejlik Isten végső győzelmének a reménye.

Mint Zak 1:13 versében, ahol Isten „nyájas szavakkal, vigasztaló szókkal” válaszolt, Dán 8:13 kérdésére is azonnal jön a felelet. A helyreállítás a „kétezer és háromszáz estvéig és reggelig” tartó időszakkal kezdődik el (vö. 14. vers).

Ha valóban felmérjük az emberiség helyzetét és azt, hogy prófétai időben élünk, nem maradhatunk csendben. A „Meddig…?” kérdésnek tovább kell hangzania. A világban körülnézve azért könyörgünk az Úrnak, hogy jöjjön és hozza el az új világot, amelyben „igazság lakozik” (2Pt 3:13). Isten ma is munkálkodik, amint Dán 8:14 versében megígérte, mégis várjuk, hogy majd véget vet a földön a gonosz uralmának és ismételt ígérete szerint dicsőségben visszatér.

Milyen körülmények között kérdeztük már Istentől, hogy „Meddig?” Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy Isten ura az eseményeknek, még ha most nyomasztónak tűnik is a helyzet, és nem tudjuk, mikor jön változás?

Az „este és reggel” kifejezés egy napot jelöl, a teremtéstörténet leírásának szóhasználatát tükrözve (1Móz 1:5, 8 stb.). Itt azt sejteti, hogy teremtői hatalmával Isten megállítja a kis szarv és serege romboló tevékenységét. A Teremtő változtat a helyzeten, amire Dán 8:13 versének kérdése is kérte.

„Kétezer-háromszáz este és reggel, azután a szentély visszanyeri igazi rendeltetését (megtisztíttatik)” — így is olvasható a 14. vers. A héber zdq [cádak] (helyreállítani) szóval rokon értelmű kifejezések vizsgálata három fő jelentéstartalmat mutat: a kapcsolatok helyreállítása (Ézs 10:22); a kultikus értelemben vett megtisztítás (Jób 4:17; 25:4); jogi értelemben pedig igazolás (Jób 34:5). Ezt az igét használja a Biblia Isten ítéletére is, amikor az ártatlant igazolja, igaznak nyilvánítja (1Kir 8:32; Ézs 50:8). Dán 8:14 versében szerepel a „szent” szó (a fordításban gyakran „szentély”), ez viszont másutt a szent népet is jelöli (Dán 12:7). A 7. fejezethez hasonlóan Dán 8:24 is világossá teszi, hogy Isten szent népét támadja meg a kis szarv hatalom.

Tehát a „szent” (vagy a „szentély”) helyreállítása (megtisztítása) Dán 8:14 versében magában foglalja a megoldást az előzőekben említett problémák összességére. Isten nemcsak a kis szarv hatalomra mond ítéletet, hanem a szentélyt is megtisztítja, míg népe, valamint szentélye elnyeri méltó helyét. Ennek párhuzamát megtaláljuk a földi engesztelési napok történéseiben (3Móz 16:20, 30).

Dániel 8. fejezetében a helyreállítás munkája megfelel a 7. fejezet isteni ítéletének, ami a szenteknek kedvez, ellenben a kis szarv hatalomra lesújt.

A világnak tudnia kell, hogy eljön az igazság és az ítélet Dán 8:14 jövendölése szerint, ezért itt az idő elfogadni a Jézus által felkínált megváltást!

Olvassuk el Jel 14:6-7 verseit! Hogyan kapcsolódik ez a rész Dániel 7. fejezetének ítéletéhez és a szentély megtisztításához, amiről a 8. fejezet ír?

A kis szarv hatalom támadása Isten mennyei szentélye és népe ellen irányul. Vajon mit tartogat számukra a jövő? Ezt a kérdést teszi fel Dán 8:13 verse. A szentélyt és Isten népét csakis az engesztelés napja helyezheti vissza méltó helyére, mint ahogyan igazolhatja Isten eljárásait is. A válasz tehát Dán 8:14 versében feltétlenül egy engesztelési napi eseményt jelöl. Tény, hogy az engesztelési nap az egyetlen olyan rituális alkalom, amelynek történéseiben szintén megtaláljuk a Dániel 8. fejezete látomásának csúcspontján említett főbb elemeket: a szentély képét, a szenthely és a nép megtisztítását, az ítéletet és a teremtést.

Dániel 8. fejezetében vannak konkrét kifejezések is, amelyek az engesztelési napra utalnak. A kis szarv szándékos „lázadást” követ el (Dán 8:12-13). Ez a kifejezés előfordul 3Móz 16:16, 21 verseiben is, és szándékos bűnt jelent, amitől a szentély csak az engesztelés napján tisztul meg. A „szent” (qódesh) szó egyértelműen összekapcsolja Dán 8:14 versét 3Mózes 16. fejezetével, ahol ez a szó a szentek szentjét jelöli (3Móz 16:2-3, 16-17, 20, 23, 27, 33). Szintén az engesztelési napra utal a „szent” (szenthely) helyreállítása, amikor megtisztul a lázadástól (3Móz 16:16). A kos és a kecskebak jelképének használata is az engesztelési napra emlékeztet (3Móz 16:5), mint ahogy egy későbbi igeversben a „szőrös kecskebak” elnevezés (Dán 8:21) az engesztelési nappal kapcsolatban a két kecskebakra vonatkoztatva.

A kis szarv vallási harcának Isten közbelépése vet véget a végidei engesztelési nap keretében. A rettegésnek vége, és úgy Isten népe, mint az igaz istentisztelet, valamint a szentély visszanyeri méltó helyét, végeredményben pedig minden Istent igazolja. Amint az ókori engesztelési napokon az Úr bemutatta, hogy cselekedetében és ítéletében igazságos, megbocsát a hűségeseknek, de megítéli a hűtleneket, lázadókat, úgy fogja a végidei engesztelési napon bizonyítani igazságosságát az üdvözítésben és a büntetésben.

Még sok egyebet tanulhatunk Dán 8:14 verséből, de azt mindenképpen ki kell emelni, hogy az Úr hosszú évszázadok alatt sem feledkezett meg ígéreteiről. Megbüntet majd minden gonoszt és megjutalmazza szentjeit. Hogyan tanulhatunk meg ezekbe az ígéretekbe kapaszkodni, főként a nehéz próbák idején? Hiszen máskülönben milyen reménységünk lehet?

A Dán 8:13 versében szereplő kérdésben a héber házon, „látomás” szó Dán 8:3-11 egész próféciájára utal (lásd Dán 8:1-2, 13, 15), Médó-Perzsiától (kos), Görögországon át (kecskebak) egészen Róma pápai korszakáig (kis szarv). A hosszát 2300 estében és reggelben határozza meg az angyal. Ezt úgy kell érteni, hogy a Méd-Perzsa Birodalomtól kezdve egészen a végidőkig ívelő időtartamról van szó. A szöveg ismételten hangsúlyozza, hogy a látomás „az utolsó időre szól” (17. vers, vö. 19. vers) és „sok napra való” (26. vers). Az időszak nagyságára való tekintettel a 2300 nap semmiképpen nem lehet elég hosszú ahhoz, hogy lefedje a látomás egész ívét, ezért Ez 4:5-6 és 4Móz 14:34 alapján az egy nap=egy év elvet kell alkalmaznunk magyarázatánál.

A kérdés azonban továbbra is megmarad: mikor kezdődött a 2300 éves időszak?

A bibliakutatók – zsidó és keresztény tudósok egyaránt – szoros kapcsolatot látnak Dán 8:14 és Dán 9:24-27 versei között, amelyet régóta úgy tartanak számon, mint a Messiás, Jézus eljövetelére mutató nagy próféciát.

Mi történik Dán 9:24-27 szakaszában? Hogyan kapcsolódik ez Dán 8:14 verséhez?

Habár a látomás megnevezés (házon) az egész 8. fejezet átfogó próféciájára utal, egy másik szót is olvashatunk az eredetiben, ami szintén látomást jelent, ez pedig a mareh. Ezzel a szóval a Dán 8:26 versének 2300 estére és reggelre vonatkozó jövendölésére mutat az Ige, ez volt az, amit Dániel nem értett (Dán 8:27). Az angyal minden mást megmagyarázott neki.

Néhány évvel később ugyanez az angyal, Gábriel ismét megjelent Dánielnek, hogy üzenete által a próféta megérthesse a 2300 napról szóló látomást (mareh) (Dán 9:23). A 70 hétre vonatkozó jövendölés segít megértenünk Dán 8:14 prófétai időszakát. A Dán 9:24 verse elején szereplő „szabatott” kifejezés konkrétan utal arra, hogy a 70 hét a 2300 napos, hosszabb idő egy szakaszát jelenti. Tehát a 70 hétre utaló rész Dán 8:14 versének hosszabb, 2300 napos időszakából „szabatott” le. Így kapjuk meg annak a próféciának a kiindulási pontját, amiről Dán 8:14 ír. (A további részleteket lásd a holnapi tanulmányban!)

Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. „Mi a szentély?” és „A szentek szentjében” c. fejezetek, 366-384. o.

Dán 9:24-27 verse a 70 hét kezdetét a „Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől” keltezi (Dán 9:25). Ezsdrás könyve három rendeletről beszél, amelyek Jeruzsálemre és a templomra vonatkoznak, de csak a harmadik járt igazi eredménnyel (Ezsd 7:12-26). A perzsa király, I. Artaxerxész Kr. e. 457-ben rendeletben adott utasítást rá, hogy építsék újra a templomot és Jeruzsálemet, ez utóbbit politikai és közigazgatási központtá téve (Ezsd 7:25-26). A Biblia szerint csak ezt a rendeletet követte hálaadás. Dicsőítették Istent azért, mert indította a király szívét (Ezsd 7:27-28). Továbbá csak úgy érkezünk el Krisztusig, a Messiás Fejedelemig, ha Kr. e. 457-hez hozzáadunk 70 hetet, vagyis 490 évet (Dán 9:25-27). Tehát a 70 hétről szóló prófécia mutat rá arra a konkrét eseményre, amitől számíthatjuk a 2300 este és reggel kezdetét. Ez az időszak Kr. e. 457-ben kezdődött, majd 2300 év múlva, 1844-ben zárult.

1) Tanulmányozzuk még részletesebben Dán 8:14 és 9:24-27 szakaszait, valamint a közöttük lévő összefüggéseket! Mit árul el Dán 8:14 jelentőségéről, hogy szorosan kapcsolódik Dán 9:24-27 meghatározó próféciájához?

2) „A szentély és a vizsgálati ítélet tanát Isten népének jól kell ismernie. Mindannyiunknak tudnunk kell, hogy nagy Főpapunknak mi a tisztsége és munkája. Különben soha nem lesz olyan hitünk, amilyenre most van szükség, és soha nem fogjuk tudni betölteni azt a helyet, amelyet Isten nekünk szán” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. 435. o.).

3) Dániel 7. és 8. fejezetének jövendölései a kis szarvra mutatva csakis Rómára utalnak, nem a kommunizmusra (ahogy némelyek korábban gondolták) és nem az iszlámra (ahogy egyesek ma képzelik). Hogyan maradhatunk hűségesek hitünkhöz anélkül, hogy szükségtelen sebeket okoznánk másoknak? Miért kell világosan kifejezni, hogy itt a rendszer ad aggodalomra okot, nem pedig az egyes emberek?

SZOMBATISKOLAI TANULMÁNY