SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Az advent előtti ítélet

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 3:8-20; Zsoltár 51:6; 96:11-13; Dániel 7; 2Korinthus 5:10; 2Timóteus 2:19

„Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentei népének; az ő országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik” (Dán 7:27).

Amint A zsidókhoz írt levél is világosan bemutatja, halála és feltámadása után Jézus a munkája egy újabb szakaszát kezdte el. Főpapunk lett a mennyei szentélyben. A Dániel próféta könyve 7. és 8. fejezetében olvasható látomásokból az is kitűnik, hogy a történelem egy bizonyos pontja után Krisztus értünk végzett feladata egy következő részéhez érkezett, az ítélethez. Ezt szoktuk a végidei engesztelés napjának is nevezni, mert a végidőben kerül sor rá, és a földi szentélyben, az engesztelés napján bemutatott szolgálat volt az előképe.

A héten a figyelmünk homlokterében Dániel 7. fejezete áll, amelyben egymás után következő birodalmakról olvashatunk, itt állatok jelképeivel. A sorrend pedig párhuzamos a 2. fejezet felsorolásával: Babilon, Médó-Perzsia, Görögország és Róma.

Tanulmányunk közben látni fogjuk, hogy az ítélet jó hír, hiszen az Úr Isten a népéért munkálkodik. Értünk végzi az ítélet munkáját a figyelő világegyetem előtt, és belépést biztosít Krisztus örök országába, ahol az Úr követőinek minden reménye beteljesedik.

„Tűzfolyam foly és jő vala ki az ő színe felől; ezerszer ezeren szolgálának néki, és tízezerszer tízezeren állának előtte; ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg” (Dán 7:10).

Olvassuk el Dán 7:1-14 verseit! Mi történik itt a leírás szerint?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Miután Dániel látta a négy vadállatot, észrevette, hogy egy másik szarv nő ki a már meglévő négy közül. Ez a „kis szarv” lett Isten népének és szentjeinek legfőbb ellensége. Majd Dániel figyelme a sötét földről hirtelen a fényes menynyei trónteremben folyó ítélet felé terelődött (Dán 7:9-14).

Két kulcsszereplője van az ítéletnek, ami az egész látomás fordulópontját jelenti: az Öregkorú és az Emberfia. Angyalok is jelen vannak, mint az ítélet tanúi. A szín három lépésben bontakozik ki: először a mennyei ítélőszék bemutatása (9-10. vers), majd az ítélet a föld birodalmai felett (11-12. vers), végül pedig az Öregkorú átadja a hatalmat és az országot az Emberfiának (13-14. vers). Az Atya Istent, a legtökéletesebb, bölcs Bírót ábrázolja a fenséges Öregkorú alakja. Az Emberfia – maga Jézus – az emberiség egészét jelképezi, amint a mennyei ítélőszék előtt áll. Jézus többször alkalmazta önmagára ezt a címet, legalább kétszer egyértelműen utalva Dániel 7. fejezete képeire (Mt 24:30; 26:64).

A mennyei templomban zajló jelenet legtermészetesebb tipológiai háttere az engesztelés napja. A Főpap az illatáldozat füstjétől övezve közeledik az Öregkorú felé. Dán 7:10-ben azt olvassuk, hogy könyveket nyitnak ki. Az ítéletben fontos szerepe van a könyveknek. A Biblia több mennyei könyvet is megemlít: az élet könyve (Zsolt 69:29; Fil 4:3; Jel 3:5; 13:8; 17:8); az emlékkönyv (Mal 3:16); a cselekedetek könyve (Jel 20:12) és Isten könyve (2Móz 32:32-33; Zsolt 56:9, új prot. ford.).

Gondoljunk arra, hogy bennünket is meg fog ítélni Isten! Képzeljük el, amint majd számba veszi minden tettünket! Mi lenne, ha csak a feljegyzések szerint, jó és rossz dolgaink alapján kellene megfelelnünk? Mi tehát az egyetlen reményünk, ha az ítéletre gondolunk?

Olvassuk el 1Móz 3:8-20 verseit! Mit tesz Isten, mielőtt kijelenti döntését?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A vizsgálati ítélet fogalma biblikus. Isten törvénykezésének részét képezi a kivizsgálás és a kikérdezés szakasza is. Az első példa Mózes első könyve 3. fejezetében található arra, hogy Isten az ítélethirdetés előtt vizsgálódik (1Móz 3:8-19). Káin (1Mózes 4. fej.), Bábel (1Mózes 11. fej.) és Sodoma (1Mózes 18-19. fej.) esetében is hasonló mintát követ. Látjuk, hogy az eljárása olyan, mint amit Izráel bíráitól is megkövetelt: „keress, kutass és szorgalmatosan tudakozódjál” (5Móz 13:14; lásd még 5Móz 19:18).

Egy ügy kivizsgálása gondos mérlegelést és pártatlanságot kíván meg, és gyakran nyilvánosan történik. Isten megengedi, hogy mások is nyomon követhessék, mit tesz. Amikor tehát a felmentő vagy kárhoztató ítéletet kihirdeti, mindenki bizonyos lehet abban, hogy a döntése a legjobb. Pontosan ezért szerepelnek a könyvek a mennyei ítéletben (Dániel 7. fej.). A könyvekre nem Istennek van szüksége, hogy könnyebben emlékezzen, hanem a mennyei lényeknek, akik Istentől eltérően nem mindentudóak.

Mit hoz a szenteknek az ítélet? Dán 7:22

_____________________________________________________________

Ellen G. White a következőket írta az ítéletről: „Alázatra és mély önvizsgálatra kellene annak késztetnie az Isten nevét megvallókat, hogy ebben a jelenetben Isten népe szennyes ruhában áll az Úr előtt. Aki az igazságnak engedelmeskedve valóban megtisztítja lelkét, az a legszerényebben vélekedik önmagáról… Ám miközben el kell ismernünk bűnösségünket, Krisztusra kell hagyatkoznunk, mert Ő az, aki megigazít, megszentel és megvált. Mi nem felelhetünk meg Sátán ellenünk felhozott vádjaira. Kizárólag Krisztus képes hathatósan érvelni érdekünkben; el tudja hallgattatni a vádolót, de nem a mi érdemeinkre hivatkozva, hanem az övéire” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 5. köt. 471-472. o.).

Miért olyan jó hír, hogy Isten ítéletet tart? Hogyan világítanak rá erre az iménti gondolatok?

Olvassuk el Dán 7:7-10, 21, 22, 25-26 verseit! Mikor zajlik az ítélet, amiről ez a fejezet szól?

_____________________________________________________________

Mind a látomásban, mind az angyal magyarázatában az ítélet úgy következik be, hogy Isten cselekszik a kis szarv elbizakodottsága miatt, és akkor éri el csúcspontját, amikor a szentek elnyerik az országot. A Biblia szerint az ítélet idején megvan a kis szarv hatalma (Dán 7:8-9), csak a törvényszék döntését követően lesz megfosztva uralmától. Miután az ítélethozatal folyamata lezárul, minden földi birodalom megsemmisül (26. vers).

Ez kétségkívül azt jelenti, hogy az ítéletnek Jézus visszajövetele előtt kell megtörténnie. Itt tehát egy advent előtti ítéletről van szó, ami valamikor az „ideig, időkig és fél időig” (25. vers) tartó szakasz után kezdődik. Hiszen hogyan lehetne végső jutalmat vagy büntetést adni, ha előbb nem születne meg az ítélet?

A szentek Krisztus második eljövetelekor kapják meg jutalmukat, ami feltételezi, hogy ügyükben már megvan az ítélet. A bűnösökről, köztük a démoni erőkről pedig a millennium alatt döntenek, majd pedig Isten végrehajtja az utolsó ítéletet (lásd Jelenések 20. fej.).

Miért van szüksége Istennek az ítéletre? Nem azt írja az Ige, hogy „…ismeri az Úr az övéit”? 2Tim 2:19

_____________________________________________________________

Természetesen a Mindentudó Isten pontosan ismeri gyermekeit. Neki nincs szüksége az ítéletre ahhoz, hogy eldöntse, ki fog üdvözülni. Az advent előtti ítélet bizonyítja, hogy a Bíró igazságos, amikor megmenti népét. A mennyei lényeknek kell megbizonyosodni arról, hogy helyes döntés a szentek üdvözítése. Az ítélet jelentőségét mérlegelve nem feledkezhetünk meg a nagy küzdelem valóságáról, amire ezek a versek is utalnak, hiszen arról olvasunk, hogy az ítéletet az angyalok is figyelemmel kísérik. Isten más teremtményei is érdeklődést tanúsítanak a megváltási terv végkimenetele iránt.

„…ismeri az Úr az övéit.” Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy „az övéi” közé tartozunk? Mi az egyetlen módja, hogy biztosak lehessünk ebben? Róm 8:1

Dániel 7. fejezete szerint milyen eredménnyel zárul az advent előtti ítélet?

Az ítéletből számos jelentős esemény következik:

1)      Isten Fiának megkoronáztatása. Jézus „…hatalmat, dicsőséget és országot” kap (Dán 7:14).

2)      A szentek öröklik az országot. Az ítélet a szentek javát szolgálja: elnyerik Isten országát (Dán 7:22). Egyértelműen szoros a kapcsolat Isten Fia és a szentek között. Amikor Isten Fia átveszi országát, hívja a szenteket, hogy csatlakozzanak hozzá: országa a gyermekeié is (Dán 7:27). Az ítélet vezet el ahhoz az időhöz, amikor az örökkévaló birodalom Királya ismét együtt lesz népével. Ez a legnagyobb jutalom Jézus és népe számára egyaránt.

3)      A lázadók veresége megpecsételődik. Isten népének ellenségei felett elhangzik az ítélet. Miután a szarv hadat indít a szentek ellen, saját maga okozza vesztét, majd örökre elpusztul (Dán 7:25-26).

4)      Bebizonyosodik Isten abszolút igazsága. Mivel a mennyei törvényszék által folytatott vizsgálat nyilvános, és az angyalok is részt vesznek az emberek ügyeinek kivizsgálásában, mindenki megbizonyosodhat róla, hogy Isten tettei igazságosak. Ő képes arra, hogy egyszerre legyen szeretetteljes és igazságos. Végül a jelleme igazolást nyer; mindenki el fogja ismerni, hogy Ő az igazság és a szeretet. Az egész eljárás azt támasztja alá, hogy az örökkévalóságon át biztonságos lesz a világegyetem (lásd Zsolt 51:6; Róm 3:4).

Az advent előtti ítélet következtében egyaránt teljesülnek Isten és a hívők reményei. Az Úr meg akarja menteni népét és örökre ki akarja irtani a bűnt, méghozzá úgy, hogy szeretetét és igazságát illetően senkiben ne maradjon kétség. Az emberek vágya, hogy megszabaduljanak a bűntől és a gonoszság minden formájának rabságából, és örökké a szerető Isten jelenlétében élhessenek. Az ítélet tehát biztosítékot nyújt arra, hogy Isten és teremtményei között örökké tartó, bizalmon alapuló kapcsolat lesz.

„A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes harmónia és boldogság tölti be. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők és élettelenek – a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig – tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. 602. o.).

Olvassuk el Zsolt 96:11-13 verseit! Minek örülhet az egész teremtett világ?

Miért mondaná bárki is, hogy „Bírálj meg engem Uram” (Zsolt 7:9)? Egyszerű okból. Az ítélet ugyanis megváltást jelent: „a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem” (Zsolt 54:3). A 26. zsoltár szívet tépő könyörgés szabadításért és igazolásért. Dávid nagyszerűen kifejezte azt a gondolatot, hogy bíróként Isten mindig hűséges népe oldalán áll, ezért ítélete különösképpen kívánatos (Zsolt 26:1; 35:24; 43:1; 54:3). Az ítélet igazolást jelent.

Veszélyeztetné tehát üdvbizonyosságunkat az advent előtti ítélet? Nem, mert biztos a kimenetele, hiszen igazságot szolgáltat a Felséges Isten szentjeinek (lásd Dán 7:22, új prot. ford.). Isten ítélő munkája megerősíti a bűnbocsánatot és jobban alátámasztja bizonyosságunkat, mivel bűneinket örökre semmissé teszi. Az ítélet valójában annak egy újabb megnyilatkozása, hogy üdvösségünk van. Isten nem az ítélethozatal idején dönti el, hogy elfogad vagy elvet, hanem ekkor véglegesíti a cselekedeteinkben már megmutatkozó választásunkat, hogy igazán elfogadtuk-e Őt vagy sem.

Így a hívő szempontjából az ítélet csak erősíti az üdvbizonyosságot. Még sarkosabban fogalmazva: az ítélet a keresztény üdvbizonyosság tanának szívében helyezkedik el.

Olvassuk el Róm 14:10-12 és 2Kor 5:10 verseit! Hogy hasson az ítélet valóságos volta az életmódunkra?

_____________________________________________________________

A Biblia nem tanít olyasmit, hogy a szentek mentességet élveznének az ítélet alól. Bár a szenteket igazolja az ítélet és bűneiket Isten örökre eltörli, az ítélet várása hűséges, felelősségteljes életre sarkall. Az üdvbizonyosság tehát összekapcsolódik az erkölcsös viselkedésre való késztetéssel. Isten olyan sokat tett értünk, ami szeretetet vált ki bennünk, és ezt a szeretetet igyekszünk azzal is kifejezni, hogy hűségesek vagyunk mindenben, amit csak kér tőlünk.

Tegyük fel, hogy egyik hittestvérünk elmondja, mennyire fél Istentől és az ítélettől! Hogyan segíthetünk neki megérteni, hogy az ítélet valójában jó hír? Hogyan segíthetünk, hogy üdvbizonyossága legyen?

„A mennyei templomban lakó Krisztus igazságosan ítél. Jobban gyönyörködik népében, amely a bűn világában a kísértések ellen küzd, mint az angyalokban, akik trónja körül vannak” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 117-118. o.).

„Sátán pontosan tudja, hogy milyen bűnök elkövetésére vette rá Isten népét, és felhozza vádjait ellenük. Kijelenti, hogy bűneikkel eljátszották Isten oltalmát, és joga van elpusztítani őket. Állítása szerint hozzá hasonlóan megérdemlik, hogy Isten kizárja őket kegyeiből… Krisztus követői vétkeztek ugyan, de nem engedték át magukat Sátán hatalmának. Megbánták bűneiket, és alázatos, töredelmes szívvel keresték az Urat; a mennyei Szószóló pedig védelmébe veszi őket. Akit legjobban sért hálátlanságuk, aki ismeri bűneiket, de bűnbánatukat is, kijelenti: ’Dorgáljon meg téged az Úr, Sátán! Én életemet adtam ezekért a lelkekért. Markaimba metszettem őket. Lehet, hogy jellemük tökéletlen és igyekezetük kudarcba fulladt, de megbánták bűneiket, én pedig megbocsátok nekik, és elfogadom őket’” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 366. o.).

BESZÉLGESSÜNK RóLA!

1) Hol merültek fel először az Isten igazságosságával, törvényével és pártatlanságával kapcsolatos kérdések? A földön vagy a mennyben? Válaszunkból mi minden következik? Ezek szerint miért a mennyben zajlik az ítélet?

2) A Hetednapi Adventista Egyház már hosszú évek óta hirdeti az ítélet üzenetét, Krisztus azonban még mindig nem tért vissza. Mivel magyarázzuk az azóta eltelt, viszonylag hosszú időszakot? Miért fontos szem előtt tartanunk, hogy emberként igencsak korlátozott fogalmaink vannak az időről? Gondoljunk a Bibliában található, hosszú idői próféciákra, és hogy milyen könnyen elcsüggedhettek volna az akkori korokban élő emberek, hiszen az ő szempontjukból az eltelt idő örökkévalóságnak tűnt!

3) Sok keresztény elfogadja az ítélet bibliai tanítását. (Hiszen az ítélet fogalma át- és átszövi az egész Bibliát.) Viszont milyen fontos igazságokra vet fényt az ítélet jellegével kapcsolatosan az ítélet és a szentély kapcsolata? Hogyan találunk ebben üdvbizonyosságot?

SZIGETI JENŐ:

A GONDHEGYEK MEREDÉLYÉN

Didereg a lélek is bennem

mikor színes ruhát öltenek a fák.

Zsebbe nőtt kézzel ülök

és visz az idővonat.

Alszanak bennem a könyvek,

s az osztálytermek is némák, porosak…

Kedvetlen, lecsüggesztett fejű hajnalokon

kereslek, Uram, Istenem,

s kegyelmed jó illata, mint

a párolgó forró kakaó lehelete

melegít, s napfényed a gondhegyek

meredélyén lecsúszva, lassan

a szívemig ér…