Ellen White-idézetek
9. tanulmány − 2013
November 23 - 29.A teremtés és a bűn
November 23.,
szombat délután
Krisztus a mennyben
egyházáért esedezik, közbenjár azokért, akikért vére által fizette le a
megváltás árát. Az évszázadok, évezredek semmiképp sem csökkenthetik engesztelő
áldozatának hatékonyságát. Sem élet, sem halál, sem magasság, sem mélység nem
szakíthat el Isten szerelmétől, ami az Úr Jézus Krisztusban van. Mindez nem
azért, mert mi erőteljesen belekapaszkodtunk, hanem mert Ő tart fenn bennünket
hatalma által. Ha üdvösségünk saját erőfeszítéseinktől függ, akkor nem
nyerhetnénk üdvösséget, azonban attól függ, aki az ígéreteket adja. Lehet, hogy
gyenge kezünkkel kapaszkodunk az Úrba, ám Ő úgy szeret, mint a nagyobb
testvérünk, és ha mindenáron kapcsolatban szeretnénk lenni ővele, akkor senki
sem ragadhat ki az Ő kezéből.
Jézus, a drága Jézus „irgalmas
és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú.
Aki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot,
vétket és bűnt.” (2Móz 34:6–7) Milyen nagy előjog,
hogy Jézushoz jöhetünk úgy, ahogy vagyunk, és szeretetére bízhatjuk magunkat!
Egyetlen reménységünk az Üdvözítő. Csak Ő ragadhat meg karjával, és emelhet ki a
csüggedés mélységeiből, hogy a kősziklára helyezzen. Ha az emberi szív
szükségérzetének teljes voltával kapaszkodna Jézusba, akkor Ő biztosan felemelné
a saját vére árán megvásárolt lelket. – That I May Know Him, 80.
old.
November 24.,
vasárnap
-
Látomás és ítélet
„Néztem, míg királyi székek
tétettek, és az Öregkorú leült, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta
gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz; tűzfolyam folyt és jött ki az ő
színe felől; ezerszer ezren szolgáltak néki, és tízezerszer tízezren álltak
előtte; ítélők ültek le, és könyvek nyittattak meg.”
(Dán 7:9–10)
Így tárul a
próféta szeme elé az a kiemelkedő, ünnepélyes nap, amelyen az egész föld Bírája
megvizsgálja az emberek életét és jellemét, majd mindenkinek „cselekedetei
szerint fizet”. Az Öregkorú: Isten, az Atya. A zsoltáríró ezt mondja:
„Minekelőtte hegyek lettek, és föld és világ formáltatott, öröktől fogva
mindörökké te vagy Isten.” (Zsolt 90:2) Az Úr az
ítélet Bírája, aki minden élet és minden törvény forrása. A szent angyalok pedig
– „tízezerszer tízezer és ezerszer ezer” – szolgaként és tanúként vesznek részt
ebben a nagy fontosságú törvénykezésben. –
A
nagy küzdelem, 479. old.
Az ítélkezők az
emberek nevét és cselekedeteit nyilvántartó mennyei könyvek alapján döntenek.
Dániel próféta ezt mondja: „Ítélők ültek le, és könyvek nyittattak meg.” Amikor
János leírja ezt a jelenetet, még hozzáteszi: „Majd egy más könyv nyittatott
meg, amely az életnek könyve; és megítéltettek a halottak azokból, amik a
könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.” (Jel 20:12)
Az élet könyve
azoknak a nevét tartalmazza, akik valaha Isten szolgálatába léptek. Jézus azt
mondta tanítványainak: „Örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a
mennyben.” (Lk 10:20) Pál beszél hűséges
munkatársairól, „akiknek neve benne van az élet könyvében” (Fil 4:3). Dániel,
bepillantva abba a „nyomorúságos idő”-be, „amilyen [még] nem volt”, kijelenti,
hogy Isten népe, „aki csak beírva találtatik a könyvben”, megszabadul. A
Jelenések könyvének írója pedig leszögezi, hogy csak azok lépnek be Isten
városába, „akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé” (Dán 12:1;
Jel 21:27).
„Egy emlékkönyv
íratott” az Úr előtt, amelyben feljegyzik azoknak a jó cselekedeteit, „akik
félik az Urat, és becsülik az Ő nevét” (Mal 3:16).
Hitből mondott szavaikat és szeretetből fakadó tetteiket nyilvántartják a
mennyben. Nehémiás erre hivatkozik, amikor ezt mondja: „Emlékezzél meg énrólam,
én Istenem… és ne engedd, hogy eltöröltessenek az én jótéteményeim, melyeket
cselekedtem az én Istenem házával.” (Neh 13:14) Az
„emlékezés könyve” minden igaz tettet halhatatlanná tesz. Minden legyőzött
kísértést, minden leküzdött bűnt, minden kedves, részvétteljes szót híven
feljegyez a krónika. E könyvek minden áldozatot, Krisztusért elviselt szenvedést
és fájdalmat megörökítenek. A zsoltáríró ezt mondja: „Bujdosásomnak számát jól
tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?” (Zsolt 56:9)
A bűnökről is
feljegyzés készül: „Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden
titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.” „Minden hivalkodó beszédért,
amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.” A Megváltó így
szólt: „A te beszédeidből ismertetsz...
hamisnak.” (Préd 12:16; Mt 12:36–37) A titkos
szándékok és indítékok is bekerülnek a tévedhetetlen nyilvántartásba; mert Isten
„megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait”
(lKor 4:5). „Ímé, felíratott előttem… megfizetek… vétkeitekért és atyáitok
vétkeiért mind együtt, szól az Úr.” (Ésa 65:6–7) –
A nagy küzdelem, 480–481.
old.
November 25.,
hétfő
-
Hogyan zajlik az ítélet?
A lakoma vendégeinek
megvizsgálása az ítéletet ábrázolja. Az evangélium kínálta vendégségen az Isten
szolgálatát vállalók vesznek részt; azok, akiknek neve bekerült az élet
könyvébe. De nem mindenki igazi tanítvány, aki magát kereszténynek vallja. A
végső megjutalmazás előtt el kell dőlnie, kik részesülhetnek a szentek
örökségében. Ez a döntés Jézus második eljövetele előtt megtörténik, mert amikor
eljön, hozza a jutalmat, hogy megfizessen „mindenkinek, amint az ő cselekedete
lesz” (Jel 22:12). Krisztus tehát, mielőtt eljön,
mindenkinek minősíti a cselekedeteit, és minden egyes követője tettei arányában
kapja a jutalmat.
A vizsgálati ítélet idején
az emberiség még a földön él. Mindazok élete, akik hitet tettek az Üdvözítő
mellett, elvonul az Úr előtt. Isten a mennyei könyvek alapján megvizsgál
mindenkit, és cselekedeteik szerint eldönti örök sorsukat. –
Krisztus példázatai,
310. old.
Az ítélkezők tüzetesen
megvizsgálják, miként használtuk képességeinket. Mire fordítottuk a mennytől
kölcsön kapott talentumot? Vajon az Úr, amikor eljön, kamatostul kapja-e vissza
a sajátját? Gyarapítottuk-e a reánk bízott – a kezünkbe, a szívünkbe és az
agyunkba helyezett – képességeket Isten dicsőségére és a világ áldására? Hogyan
használtuk időnket, tollunkat, hangunkat, pénzünket, befolyásunkat? Mit tettünk
a szegények, a lesújtottak, az árvák és az özvegyek személyében megjelenő
Krisztusért? Isten a szent Igének örököseivé tett bennünket. Hogyan bántunk a
világossággal és az igazsággal, amit azért kaptunk, hogy az embereket bölccsé
tegyük az üdvösségre? Semmi haszna nincs annak, ha csak valljuk, hogy hiszünk
Jézusban – csak a cselekvő szeretet az igazi. Csak a szeretet tesz Isten
szemében értékessé minden cselekedetet. Amit szeretetből viszünk véghez,
bármilyen kicsinek tűnjék is az emberek értékelése szerint, Isten elfogadja és
megjutalmazza. – A nagy küzdelem, 487. old.
Hatalmas főpapunk 1844-ben
belépett a mennyei szentek szentjébe, hogy megkezdje a vizsgálati ítélet
munkáját. A meghalt igazak esetei elhaladtak az Úr szeme előtt. Amikor ez a
munka befejeződik, az ítélethozatal az élőket illetően is megkezdődik. Milyen
értékesek és fontosak ezek a pillanatok! A mennyei udvarban döntenek
mindegyikünk sorsa felől. Elkövetett tetteinknek megfelelően személy szerint
leszünk megítélve. Az ószövetségi szolgálatban amikor
a főpap az engesztelési áldozatot végezte a földi szentek szentjében, az
embereknek meg kellett alázniuk lelküket, és meg kellett vallaniuk bűneiket
Isten előtt, hogy azok kitöröltethessenek. Kisebb lenne talán a mi kötelességünk
most, amikor az engesztelési napon Krisztus a mennyei szentélyben közbenjár
népéért, és végső, visszavonhatatlan ítéletet hoz mindegyikünkre nézve? –
Szemelvények,
1. kötet, 125. old.
November 26.,
kedd -
Az ítélet ideje
A vizsgálati ítélet és a
bűnök eltörlése az Úr második adventje előtt lezárul. Mivel a halottakat a
könyvek nyilvántartása alapján ítélik meg, az ítélet lezárta előtt nem lehet a
bűnöket eltörölni. Péter apostol azonban világosan kijelenti, hogy Isten akkor
törli el a hívők bűneit, amikor eljönnek „a felüdülés idei az Úrnak színétől”,
hogy „elküldje Jézus Krisztust” (Csel 3:19–20).
Amikor a vizsgálati ítélet lezárul, Krisztus eljön, és jutalma is vele, hogy
megfizessen mindenkinek a cselekedetei szerint. –
A
nagy küzdelem, 485. old.
Ahogy hajdan a
nép hittel ráhelyezte bűneit a bűnért való áldozatra,
és az áldozat vére által jelképesen áthárította azokat a földi szentélyre, az
Újszövetség idején a bűnbánók éppígy helyezik hitben Krisztusra bűneiket, és
valóságosan áthárítják őket a mennyei szentélyre. S miként a földi szentély a
bűnök eltávolításával jelképesen megtisztult a bűnök szennyétől, a mennyei
szentély az ott nyilvántartott bűnök eltávolításával, azaz eltörlésével tisztul
meg ténylegesen. A mennyei templom megtisztítása előtt azonban a feljegyzések
könyvének vizsgálata során meg kell állapítani, hogy ki részesülhet – bűnbánata
és Krisztusba vetett hite nyomán – az engesztelés áldásaiban. A szentély
megtisztítása tehát egyben vizsgálat is, azaz ítélkezés. Ennek a munkának le
kell zárulnia, mielőtt a Szabadító visszajön, hogy népét megváltsa, mert
eljövetelekor a jutalmat is hozza, hogy mindenkinek cselekedetei szerint
megfizessen (Jel 22:12). –
A
nagy küzdelem, 421–422. old.
A végső ítélet napján minden
elveszett lélek meg fogja érteni, mit dobott el magától azzal, hogy elvetette az
igazságot. A kereszt áll majd szemük előtt, és mindenki – akit bűnei addig
elvakítottak – felismeri igazi jelentőségét. A Kálvária látomása nyomán a
titokzatos áldozat által minden bűnös elismeri, hogy a menny ítélete jogos.
Minden hazug mentség megsemmisül. Az emberiség hitehagyása a maga
irtózatosságában mutatkozik meg. Mindenki meglátja majd, mit választott.
Tisztázódik az igazság és a tévelygés összes kérdése, amely a hosszú küzdelem
alatt felmerült. A világegyetem ítélőszéke igazolni fogja, hogy Isten nem
felelős a bűn keletkezéséért és következményeiért. Akkor bebizonyosodik, hogy
nem a mennyei rendelkezések idézték elő a bűnt. Isten uralmában nem hibázott;
semmi ok nem volt a hűtlenségre, elégedetlenségre. Mikor minden szív gondolata
nyilvánvalóvá lesz, a hűségesek és a lázadók együtt vallják majd meg:
„Igazságosak és igazak a te útjaid, ó, szentek Királya! Ki ne félne téged, Uram?
És ki ne dicsőítené a te nevedet?... Mert a te
ítéleteid nyilvánvalókká lettek.” (Jel 15:3–4) –
Jézus élete, 58. old.
November 27.,
szerda
-
Mikor fejeződik be az ítélet?
„Ímé, az égnek felhőiben,
mint valami ember Fia jött; és ment az Öregkorúhoz, és eleibe vitték Őt.
És adott néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden
nép, nemzet és nyelv néki szolgált; az Ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el
nem múlik.” (Dán 7:13–14) Ebben a leírásban nem Krisztus második adventjéről van
szó, hanem arról, hogy Jézus a mennyben az Öregkorúhoz megy, hogy átvegye a
hatalmat, a dicsőséget és az országot, amelyet – közbenjárói munkája
befejeztével – adott neki Isten. A prófécia szerint ez az esemény lesz a
2.300 nap végén, azaz 1844-ben, és nem a második
advent. Nagy Főpapunk a mennyei angyalok kíséretében lép be a szentek szentjébe,
és ott megjelenik az Atya színe előtt, hogy elkezdje az emberért végzett
szolgálatának utolsó szakaszát: a vizsgálati ítéletet és az engesztelést
mindazokért, akikről bebizonyosodik, hogy részesülhetnek áldásaiban. –
A
nagy küzdelem, 479–480. old.
„Az
Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.”
(Zak 14:9)
A magasztos megváltási terv
célja szerint teljes mértékben visszahelyezi Isten kegyeibe a világot. Minden
vissza lett szerezve, ami elveszett a bűn miatt. Nemcsak az embert, hanem a
földet is megváltotta, hiszen örökké lakni fogják az engedelmesek. Sátán hatezer
éven át azért küzdött, hogy birtokba vegye a világot. Most azonban eléri célját
a teremtéskor kijelölt mennyei terv. „De
a magasságos egeknek szentjei veszik majd az országot, és bírják az országot
örökké és örökkön-örökké.” (Dán 7:18)
„Napkelettől fogva napnyugatig dicsértessék az
Úr neve!” (Zsolt 113:3) „Az Úr lesz az egész földnek
királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.” (Zak 14:9) „Kezének
cselekedetei hűség és igazság; minden Ő végzése tökéletes.
Megingathatatlanok örökké és mindvégig; hűségből és
egyenességből származottak.” (Zsolt 11:7–8) A szent
rendelések, amelyeket gyűlöl és megpróbál megsemmisíteni Sátán, a bűntelen
világegyetemben újra magasba emeltetnek.
Krisztus megváltói munkássága által igazolást
nyer Isten uralma. A Mindenható úgy ismerszik meg, mint a szeretet Ura. Sátán
vádjai visszautasíttatnak, és nyilvánvalóvá válik a jelleme. Már nem jelenhet
meg ismét lázadás. A bűn soha többé nem törhet be a világegyetembe. Az örök
korszakok alatt nem következhet be hitehagyás. Az önfeláldozó szeretet által a
föld és az ég lakói örök, megbonthatatlan egységet alkotnak Teremtőjükkel. –
Maranatha, 372. old.
A kegyelem országa napjainkban alapíttatik
meg, amikor a valamikor bűnnel telt, lázadó szívek naponta alávetik magukat
Isten nagy szeretetének. Ám az Ő dicsőségének országa csak akkor állíttatik fel
véglegesen, mikor Krisztus másodszor is eljön a földre. „Az ország pedig és a
hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek
szentjei népének.” (Dán 7:27) Ők öröklik majd, a
világ megalapítása óta, a számukra készíttetett országot. Krisztus is elveszi
hatalmát és uralmát. – Review and Herald,
1912. november 14.
Az utolsó ítélet ünnepélyes és magasztos
esemény, aminek az egész világegyetem előtt kell lezajlania. Az Atya az Úr
Jézusra bízta az ítélkezést. Ő fogja kihirdetni a hűségesek jutalmát. Isten
pedig felmagasztaltatik, helyreáll az uralma, és mindez az el nem bukott világok
lakóinak jelenlétében fog megtörténni kozmikus méreteket öltve. Nem egyetlen
személy vagy egyetlen nemzet ítéletéről, hanem az egész világ ítéletéről van itt
szó. Ó, mennyire másként fognak majd gondolkozni a teremtett lények! Akkorra
mindenki megérti, hogy milyen hatalmas értéke van az örök életnek! –
Manuscript Releases,
21. kötet, 349. old.
November 28.,
csütörtök
- Biztos ígéret
Drága Üdvözítőnk az Atya
előtt áll, közbenjár érettünk, és helyet készít a mennyben mindazoknak, akik
hisznek benne, mint személyes Megváltóban. Akik a tiszta mércéhez szeretnének
igazodni, tanulmányozzák a Szentírást, hogy megismerjék Krisztus életét,
megértsék küldetését és munkásságát. Lássák ügyvédüket, aki a kárpiton belül
áll, kezében az aranytömjénezővel, amelyből Isten elé száll a feddhetetlen Fiú
érdemeinek jó illata azokért, akik hozzá imádkoznak. Ha szemlélhetnék Őt ebben a
helyzetben, bizonnyal bátorítaná őket az a tudat, hogy hatalmas és befolyásos
ügyvédük van a mennyekben, és nyert ügyük van Isten királyi széke előtt. Milyen
csodálatos tapasztalat szerezhető az irgalom lábánál, a biztos ígéret egyedüli
helyén! Meglátjátok, hogy az Úr áll az ígéretek mögött, és nem féltek majd
imádkozni, és nem fogtok kételkedni abban, hogy Jézus a helyettesetek. Ha
megvalljátok bűneiteket és megtértek, akkor Krisztus magára veszi azokat, és
hatalma által feddhetetlenségét adja nektek. A megtört léleknek a szeretet arany
olaját és kegyelmének drága kincseit kínálja fel. Majdan megláthatjátok, hogy az
önfeláldozó lelkület, Krisztus által, végtelen nagy értéket kap, mivel a
Megváltó feddhetetlenségének ruhájába öltözve Isten fiai és leányai lesztek.
Akik a Jézus nevében kérik a bűnbocsánatot, megkapják azt. A megtérés
kifejezésének első jelére a Fiú a trónus elé viszi az alázatos imádkozó
kéréseit. Ő ezt mondja: „Én kérni fogom az Atyát tiérettetek.” (Jn 16:26)
Jézus, a mi drága Megváltónk
nem nézi el, hogy ki vagyunk téve Sátán végzetes csapdáinak, miközben Ő végtelen
áldozatot hozott értünk. Ezért az ördög és a megkísértett lélek közé áll, és azt
mondja: „Távozz tőlem, Sátán! Hagyj engem közeledni ehhez a megkísértett
lélekhez!” Az Úr irgalommal és szeretettel fordul minden remegő, alázatos,
imádkozó lélekhez. – The Youth’s Instructor,
1896. január 16.
Mi a közbenjárás? Az az
aranyfonál, amely összeköti a véges embert a végtelen Isten trónusával. Emberi
eszköz, amellyel a Krisztus halálával megmentett
bűnös az Isten trónja előtt könyörög, és kérését Jézus továbbítja, hiszen Ő
váltotta meg saját vérén. Nagy Főpapunk az őszintén esedező lélek mellé helyezi
feddhetetlenségét, és imája egyesül az imádkozó emberével. Krisztus arra
bátorítja népét, hogy szüntelen imádkozzon. Ez nem azt jelenti, hogy folyton a
térdünkön kell állnunk, hanem hogy az ima váljék lelkünk lélegzetvételévé.
Küldjük hangtalan kéréseinket Istenhez – függetlenül attól, hogy épp hol vagyunk
–, mert Jézus, a mi ügyvédünk esedezik érettünk, és az Atya elé viszi imáinkat
feddhetetlenségének tömjénfüstjével együtt. Az Úr Jézus szereti gyermekeit, és
amikor ők belé vetik bizalmukat, és teljes mértékben tőle függővé teszik
életüket, bizonnyal megerősítést nyernek. Őbennük fog élni, a Szentlélek
megszentelő ihletését küldi, hogy átültesse az Ő életét a szívükbe. A Lélek az
emberek képességein keresztül munkálkodik, és arra készteti őket, hogy döntsenek
Isten akarata mellett és az Ő jellemét tükrözzék
vissza. Akkor majd elmondhatják Pál apostollal együtt: „Krisztussal
együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem Krisztus; amely
életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való
hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta érettem.” (Gal 2:20)
– Sabbath School Worker,
1896. február 1.